Magyar Zene, 1970 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1970-12-01 / 1-4. szám - Legány Dezső: Erkel Hunyadi Lászlója. Erkel születésének 160. évfordulója alkalmából
Fél év múlva a Hunyadi Budapesten nagyon megnyeri Thalberg tetszését, s ő részletes levelet ír Párizsba az opera előadása érdekében. 1846. III. 11-én a Honderű közli Thalberg nejének levelét Párizsból P. Horváth Lázárhoz. Azt írja, hogy Párizsba visszatérve férje művészek, zeneszerzők, bírálók és az ő apja (Lablache, a híres basszista) előtt részleteket játszott a Hunyadiból, s a dallamok újdonsága és szépsége mindenkit megragadott. Rajtuk nem fog múlni, hogy az operát Párizsban bemutassák. Ezt kívánja igazolni a Constitutionnel egyik számával is, melyet leveléhez mellékel. A levelet közlő cikk keretében a Honderű kitér P. Horváth Lázár múlt évi párizsi útjára s azt állítja, hogy a kérdés elintézését a híres Rosine Stoltz primadonna akadályozza: vonakodik anyaszerepekben fellépni. Thalberg játszhatott legkorábban Hunyadi-részleteket idegen országban, s Liszt Ferenc vezényelte el elsőként a Hunyadi nyitányát külföldön, 1846. V. 17-i bécsi hangversenyén. Nincs hír arról, mi lett az akkor használt partitúrával. Ugyanannak az évnek nyarán és őszén Havinak és Szabónak már említett, operaénekesekből, 14 tagú kitűnő férfi kamarakórusból és táncosokból álló kolozsvári együttese, Böhm Gusztáv karmesterrel Grácban, Rohitsch fürdőben (ott Liszt előtt is), Triesztben és Velencében adott elő Hunyadi-részleteket (főleg az I. felvonás zárójelenetét). Ábrányi tudomása szerint (i. m. 64. 1.) Apponyi György udvari kancellár közbenjárására Havi Mihály társulata 1847-ben többször is felléphetett a bécsi operában, és komoly sikerük volt. Ábrányi nem említi, szerepelt-e műsorukon Erkel-kompozíció. E társulatnak továbbra is a négyszólamú férfi kamarakórus volt a magva és Havi Mihályon kívül Szabó József a másik vezetője. Bécs után Prágában és Párizsban szerepeltek. Onnan a párizsi forradalom kitörésével jöttek haza. Igen valószínű, hogy 1846-os osztrák—olasz turnéjukhoz hasonlóan ezen a körútjukon is előadtak részleteket a Hunyadiból. A szabadságharc leverése után, a széles világtól elzárva, inkább csak bécsi előadásra történhettek — eleve majdnem reménytelen — kísérletek. 1850. Vili. 28-án írja a Pesti Napló: „Hír szerint Hunyady László nagy opera Erkeltől a [bécsi] korantin kapu melletti igazgatóság [Kärthnertortheater] által megvétetett, mellyben De La Grange asszony, mint Szilágyi Erzsébet, még e télen lépend fel.” Ez azonban nem valósult meg. 1851-ben egy pillanatra a párizsi lehetőségek is felcsillantak újra. Thalberg közölte levélben, hogy valószínűleg sikerül kieszközölnie a Hunyadi párizsi előadását. (Hölgyfutár, 1851. V. 26.; Pándi Marianne is említi „A Hunyadi László két külföldi bemutatója a múlt század közepén” c. cikkében. Magyar Zene, 1965. febr. 14.1.) A felvillanó párizsi lehetőség nagyon múlékony pillanat volt. Két hónap múlva megint csak Bécsre irányul a figyelem, ahol a Carltheaterben a nyáron — állítólag — elő fogják adni a Hunyadit, Benyovszkyt és a Kunokat (Hölgyfutár, 1851. VII. 15.; Pándi i. m. 74.1.). Egy évvel később, 1852. VI. 3-án a Hölgyfutár újra nagyon biztatónak látszó hírt közölt: „Hunyadi László, Ilka és Atanázia Bécsben nem sokára színre kerülnek. A józsefvárosi színházban már megkezdették betanításokat.” Valahol ez a terv is zátonyra futott. Egyébként Doppler Ferenc „Benyovszky Móric” c. operájának nevét a cenzúra változtatta „Afanáziá”-ra.