Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-11 / 211. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 újkrajczáron kaphatók. MÉGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kit telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! í_____1 O Ci. Tfi'Ut_______1 PEST, September 10. Külföldi 8 x e i 1 e. A Ricasoli sürgönye s az ezt követő „gazdátlan“ röpirat által támasztott mozgalom, kezd rendes medrébe húzódni, elérve azon czélt, amelyre számítva volt, t. i. a közvélemény kipuhatolását, melynek érlelése volt feladata a római kérdésben. Hogy Antonelli bíbornok a sürgönyre felel, ez előre látható vola. Válaszának szövegét még nem ismerjük, de egyes részletek után, melyek eddig tudomásunkra jutottak, úgy látszik, hogy e felelet csupán annak bizonyítására vonatkozik : a római udvarnak a nápolyi zendülésben semmi része. E mentségen kívül egy távsürgönyből még azt olvassuk, hogy a bibornok nincs ellenséges indulattal Francziaország iránt. Megnyugtatóbb lett volna ugyan azt olvasnunk : nincs ellenséges indulattal Olaszország iránt, de Antonellitől egyelőre ez is elég. Egy másik jelenség, melyet Ricasoli sürgönye előidézett, már kevesebb figyelmet érdemel. Néhány Nápolyból kiköltözött főúr ugyanis — kik részint Rómában, részint Párisban tartózkodnak — tiltakozik Ricasoli azon állítása ellen, hogy a nápolyi zendülés nem politikai természetű, tiltakozik különösen az ellen, hogy a felkelők „brigantik“-nak neveztetnek. Ez persze felfogás dolga s csak az a sajnos benne, hogy az olasz hazafiság rovására mondatik. A közvéleménnyel tett kísérlet, a „Constitutionnel“ mai czikke után ítélve , valami gazdag eredményt nem mutat fel. Az említettük lap ugyan, csak az „Opinion Nationale“-nak azon állítására felel : „egyszerre nem lehet két urnak (az olasz királynak és római pápának) szolgálni,“ hanem már megszoktuk a „Constitutionnel“-től, hogy „félhivatalos hangja“ alatt „hivatalos gondolatot“ rejteget — s ennyiben fejtegetése figyelmet érdemel.,, A császár—úgymond — az idegen befolyás kiszorítása s igy az európai egyensúly végett kezdte az olasz háborút és mivel Itália iránt rokonszenvet érezett és érez, de egyúttal azt sem téveszté szem elől, hogy mint IV. Henrik, XIV. Lajos, Richelieu stb. a catholicus egyház érdekeinek őre ! Francziaország — folytatja tovább a czikk írója — nem két urnak, de két barátnak szolgál, kikkel meg akarja értetni, hogy érdekeik egymás mellett, nyugton és szépen megférnek. A sok jó szónak a vége, hogy a római ügy marad egy darabig még in statu quo. Azonban hogy az emberek elméje nyugton ne maradjon, előveszik újra a porosz király látogatását, mely, hogy hagymára ne esküdjünk, minden bizonnyal jövő hó 2-kán Compiegneben megtörténik. Most már nem udvariassági, de egyenesen politikai czélt tulajdonítanak e látogatásnak, s némely párisi lap máris erősen pengeti, hogy a német egységi törekvéseknek semmi sem áll annyira útjában, mint az, hogy Ausztria existál. Kelet kárpitját is szellőztetik, írják, hogy az orosz cárné Jeruzsálembe megy, hova később a fezár is fog indulni s ezt előjelnek tekintik a syriai ügy felelevenítésére. Ez eszményi fogantások mellett, kézzel foghatóbb, mi az adriai partok hosszában történik. A montenegróiak támadásra készülnek s a „Nord“ azt hiszi, hogy e mozgalommal szemközt, Szerbia sem maradhat sokáig semleges állapotban. Olvasóink emlékezni fognak a montenegrói fejedelem emlékiratára, mely az európai nagyhatalmakhoz vala intézve. Ez emlékiratban a többek közt az vola mondva, hogy Miklós herczeg nem fogadható el, az Omer pasa által török területen ajánlott találkozást, mert ez által függőségét ismerte volna el a portától és hogy a törökök azért ostromzárolják Montenegrót, hogy igy fegyverfogásra kényszerítsék, a herczeg azonban mindaddig békén marad, mig Omer pasa előbb nem támad. A szerdár nem késett az ellenségeskedést megnyitni, s fegyverrel kezében irta meg az emlékiratra válaszát, melyben előadja saját és kormánya elhatározásának indokait. Ez okmányt még nem ismerjük, s így nem is ítélhetünk annak lehető következései felől. A tény az, hogy a montenegróiak nem önkényt, de kényszerítve nyúltak fegyverhez, s ezért a felelősség Omer pasát éri! ugyan igazságtalan és jogtalan lenne — úgymond, — mert a föld népe, a nagyobb szám ebből ki lenne zárva, de legalább következetesség volna. Hanem a kormánynak csak az a czélja ezen országgyűléssel, hogy Erdélyből a birodalmi tanácsba képviselőket szerezzen. A 48-ki kolozsvári országgyűlés második czikkében a pesti országgyűlésre választó képességet 8 forintos földadó után határozza meg. A kormány jól tudja, hogy sem a magyarok, sem a székelyek, sőt a szászok nagyobb része sem akar követet küldeni a birodalmi tanácsba, a románokból pedig, mely nemzet a népesség felét teszi, de a birtokos résznek alig egy negyedét képezi (s ezt is a felszabadulással kapta) — kivéve a román nemeseket — a románokból, mondjuk, 8 forintos census utján többséget nem alkothat;; a 8 forintot az összes adónemekre kiterjeszti. És mindezt azon hitben, hogy a románokkal majd kedve szerint bánik a minisztérium. A census leszállítása folytán pedig a többséget a románok képezvén, megtörténhetik, hogy némely szász székből, sőt némely magyar megyéből is, sem szász, sem magyar, hanem román követ fog választatni. A kormány azzal kecsegteti a románokat, hogy az országgyűlésen a királyi javaslatok közt első helyen állandóz, hogy a románok negyedik nemzetnek elismertessenek. De hisz ezen elismerésnek semmi jelentősége nincs, aki a viszonyokat ismeri, jól tudja, mikép a „magyar, székely és szász nemzet“ elnevezés csak a politikai közigazgatási és törvényhozási különböző intézményekre, eljárásokra vonatkozott, annál is inkább, hogy p. o. a székely, mint tudjuk, nyelvre és nemzetiségre nézve tökéletesen egy a magyarral, s mint látjuk, mégis külön politikai nemzet nevet viselt. A terv tehát, mint mondok, az, hogy Erdély, a bírod, tanácsban bárminő töredék által, de képviseltessék. Most, midőn Erdélyben a közvélemény a birodalmi képviselet ellen van, a kormány a románokat mindennemű kivihetetlen ígéretekkel rábírni törekszik, hogy czélját elérhesse. A jövő megmutatja, vajjon nem csalódik-e. Ami a magyarokat, székelyeket s a szászok független részét illeti, ne ámítsa magát a kormány, mert ezek nem lépnek le a törvény teréről egy kétes színezetű törvénytelen rendszerért. Itt még kevesebb eredményhez fog jutni — úgymond végül a Nord — mint a „nessuno“, mert itt senki sem fog részt venni még a választásban sem, a megyék tiltakozni fognak, s még bizottmányokat sem fognak kinevezni a választók összeírására. A ,,Nord" az erdélyi viszonyokról. A „Nord“ September 8-diki számában a tervben álló erdélyi országgyűlésről terjedelmesen értekezik s kimutatja, mikép ez által a kormány csupán csak arra törekszik, hogy onnan a birodalmi tanácsba képviselőket kaparitson. Miután előre bocsátja, hogy az 1848-diki pesti országgyűlés az osztályok különbsége eltörlését kimondó s ehez Erdély is csatlakozott, s a két testvérország egyesülvén csak a pesti közös törvényhozó testületet ismerék el törvényesnek, e törvény szentesíttetett, és ennek következtében a pesti országgyűlésre akkor a Királyhágón túlról is megjelentek a magyar,román,székely és szász követek,s hogy tehát a most tervezett erdélyi országgyűlés egy behívása tisztán a törvénybe ütközik; megjegyzi,mikép,ha a bécsi kormány nem ismeri el a 48. törvényeket,akkor az országgyűlést régi status quojára, mint a kiváltságos osztályok követi testületét kell visszaállítnia. Ez ország nem engedi magát megzavartatni a megfontolatlan kiabálások által s a császár politikájára azok nem hatnak. A császár mindent megtett az olaszok függetlensége kivívására, s mindent megtett a pápa uralkodó védelmére. A császár mindkét szentelt ügy iránt egyenlő rokonszenvet mutatott,és jól cselekedett. íme kimondtuk gondolatainkat, mivel csűréscsavarással vádoltak. Azon állítás azonban, hogy: „két urnak szolgálni nem lehet“ nekünk sehogy sem tetszik, Francziaország semmi urnak nem szolgál, két jó barátja van, kik jelenleg súrlódásban állnak, egyikök részére sem állott, hanem fájlalja, ha lehet,megszüntetné a szakadást.A szegény nép, bár tavai és ez idén a jégeső által jön meglátogatva, és némelyek vagyonilag tönkre téve, az egész éven át a szó teljes értelmében az éhséggel küzdöttek, mégsem lett megkímélve. Miután a vadászkatonák Kárán adófelügyelő vezérlete alatt, St.-Gotthard mezővároskájában végeztek, sept. 3-kán délután hozzánk is bevonultak; 4-kén megkezdték az erőszakos adóbehajtást, és 5-kén ugyan elvonultak már, de Káván adófelügyelő keménysége örökké emlékezetünkben marad, mert a legszegényebb földmivelő legjobban volt terhelve katonákkal.“ — Zólyommegye bizottmánya aug. 29-kén tartott közgyűlésében az országbírói munkálatban foglalt szabályokat, a szokott óvás mellett, elfogadta, s sept. 1-től kezdve kötelezőknek ismeri. A „Constitutionnei“ az olasz kérdésről. A hivatalos „Constitutionnel“ polemizál Napoleon hg lapja az „Opinion nationale“ ellen. A tárgy a „ Const. “-nek az olasz kérdésről irt czikke, mit az „Opin.“ megtámadott. „Az Opinion nat. azzal vádol minket, — így szól a Const., —hogy mi csak csűrjük csavarjuk a dolgot. Úgy hisszük, hogy e vád minket nem illethet; az igaz, hogy semmit el nem hamarkodtunk. Eszméink tisztában állnak, s azokat világosan akarók előadni. Miért menénk Olaszországba 1859- ben? mindjárt megmondjuk. Odamenetelünknek két oka volt. Mivel Olaszországban az idegen uralom túlságosan kezde terjedni, s naponta fenyegetőbb alakot öltött ránk és Európára nézve. Az egyensúly itt oly bizonytalan ingadozó volt, hogy bátran el lehet nagyítás nélkül mondani, mikép már csak névben létezett. És mi szerencsésebben működénk mint őseink, kik annyi vért ontottak eredménytelen Italia téréin , mi Magenta és Solferino által Ausztriának ezen két pótolhatlan veresége által a politikai egyensúlyt helyreállítottuk s Európának egyik századok óta vérző sebét begyógyítottuk. A második ok az olasz néphez s törvényes érdekeihez ellenállhatlan vonzalmunk, e nemes, szép és nagylelkű néphez, mely mindig idegen uralom alatt nyögött, mindig szolgája, martaléka volt a kül- és belzsarnokoknak, és a mely Francziaország karja segélyével visszanyerte, élvezi nemzeti létét, s meg kell adnunk, mikép méltó is rá. Azonban Francziaországnak is meg kell adnunk, mikép e függetlenséget, melyre oly hatalmasan és nemeslelkűen működött, tiszta őszinteséggel és gáncsolhatlan önzéstelenséggel tiszteletben tartotta. Olaszország saját sugallatát követte, saját akaratának engedett.Visszaadtuk önmagának, magára kelle hagynunk, és soha sem kisértettük meg a barátságos tanácsló helyett a védnök szerepét játszani. Szövetségünk önzéstelen tiszta volt, melyet utógondolatok vagy önzési törekvések nem szennyeztek be. Másfelől azonban katolikus hatalom vagyunk, igazán, szabadon és nemzetileg katolikusok, Szent Lajos, IV. Henrik, XIV. Lajos és Bossuet katholicismusa értelmében. S mint ilyeneknek,öntudatunk, vallásos érdekeink és hagyományaink feladatul tűzék ki nekünk a katholicismus feje a pápa uralkodó védelmét. Itália több és sokkal erélyesebb forrongások tanyája jelenleg, mintsem azt Francziaországban hinnék. Izgatottságban tartják a bourbon és mazzini párt működését. E nyugtalan, viharos állapotban mely sem ma, sem tegnap, hanem több hó óta keletkezett , oly kitörések jöhetnek létre, miknek a legélesebb látású politikus sem mondhatja meg határait, (e határ könnyen megjelenhet holnap, vagy évekig várathat magára.) Rómát mi katolikusok ily vihar teljes állapotában nem hagyhattuk volna oda lélekfurdalás nélkül, és az események eltávozásunk miatt könnyen nagy felelet terhét sújtják vala nyakunkba. A mi eltávozásunk által a szinleges nyugottságban a pápaság veszélynek lett volna kitéve, daczára a római becsületbeli vállalatba utánunk jövők őszintén jóakaratú törekvéseinek. Jól tudjuk mi, hogy a kormányt e kényes, bonyolódott, néha épen fájdalmas ügy miatt hálátlanság, panaszok és szemrehányások érik mindkét fél túlzói részéről, azonban Franczia Belföldi szemle. — Krassó megye bizottmánya sept. 5-dikén tartott közgyűlésében a megye hivatalos nyelvéül a románt választotta, a törvénykezésnél azonban a magyar is megtartatott hivatalos nyelvül. A tisztviselők a meghagyásokat román nyelven fogják venni, a felekkel azonban anyanyelvökön tartoznak érintkezni. A közgyűlési jegyzőkönyv mind magyar és román nyelven vitetik. A külérintkezés a román nyelvet elfogadott megyék kivételével minden irányban magyar. Örömmel jegyezzük fel e tényt, mégpedig annál nagyobb örömmel, mert elleneink nem mulasztották el az országgyűlés nemzetiségi bizottmányának javaslatát igaztalannak, türelmetlennek stb. kikürtölni; és íme, a krassói közönség, melyet azon javaslat legkevésbbé sem korlátozott, határozataiban nemcsak hogy túl nem ment annak korlátain, sőt még oly megszorításokat tett, melyek a javaslatban nem is foglaltatnak. —• Bács - Bodrogmegye bizottmánya sept. 2-dikán tartott közgyűlésében Pestmegye körlevelét egész terjedelmében elfogadta s a benne foglalt óvást maga részéről is jegyzőkönyvileg kijelenteni elhatározta. — Smolkának levélben elismerést nyilvánitnak. — Pozsony megye bizottmányának f. hó 9-én tartott közgyűlésében határoztatott: „A képviseleti rendszer eszméje a küldőknek elhárítlatlan kötelességévé teszi akkor, midőn a szétoszlatott országgyűlésről a népre történik hivatkozás, nyilatkozni, az iránt, osztja-e képviselőinek nézetét s elveit vagy sem ? E polgári kötelességet teljesiti Pozsony megye közönsége, midőn az országgyűlés mindkét házának az ország és nemzetiségek jogai védelmében kelt föliratait, határozatait, szóval, minden eljárását magáévá téve, hazafias küzdelme elismeréséül hálás köszönetet szavaz s ünnepélyesen kijelenti, hogy az országgyűlés a nemzet becsülését kiérdemelte s magának a honpolgárok kebelében ércznél maradandóbb emléket emelt.“ Továbbá Pestmegye és Pest városa bizottmányainak visszahelyezése tárgyában fölirnak; úgyszintén az adó tárgyában is, melyre nézve a megye Forgách gr. által felszólittatik, kövesse az 1823 év példáját. Igenis fogja követni Pozsony megye az 1823 évben adott példáját azon megyéknek, melyeket semmi erőszak sem birt a törvénytelen adó behajtására, annál is inkább, miután a reá következett 1825-ki törvény még rendkívüli körülményekre sem állapít meg kivételt. A házi pénztár kímélete tekintetéből a megyei tisztviselőség önkényt lemond a júniusban megállapított fizetés-fölemelésről. Az országbírói munkálat az országgyűlés által is kifejezett óvással a törvénykezés ideiglenes zsinórmértékéül elfogadtatott; a megyei törvényszék állandósításának kérdése azonban küldöttségi véleményezésre bocsáttatott. Egyébiránt a megyei törvényszék működése jelenlegi minőségében is dicséretes eredményt mutat föl, az utolsó két hétben ugyanis minden eddig folyamatba tett ügyeket elintézett. — Nagy-Körös városa sept. 3-dikai gyűlésében a nemzetgyűlés alsó- és felsőházának, s Tanárky Gedeon követének, mint az alsóház egyik tevékeny tagjának s jegyzőjének, köszönetet s elismerést szavazott, kijelentve, hogy a nemzetgyűlés által kijelölt utat az alkotmányos küzdelmekben bü ragaszkodással követni fogja. — Orosházán az orosházi kerület választói sept. 5-én nagy lelkesedéssel fogadták képviselőjüket, Terényi Lajost, s beszédje, valamint eddigi iránya és eljárása a választók egyhangú helyeslésével találkozott. A fogadást 150 teritékü nagy lakoma követte. — Halas városa hatósága — örömmel jelentjük — az adóügyben elindított, de a jobb meggyőződésre tért küldöttek által visszahozott folyamodást aug. 28-dikai gyűlésében visszavette. Azonban mégis folyamodnak a tárnokhoz, hogy az elengedett 48,000 ftot tudják be javokra most. — Gyanafalváról (Vas megyében) egy földmivelőtől vesszük a következő sorokat: „Mi azon re 77ményben voltunk, hogy a cs. kir. pénzügyminisztériumnak az adóbehajtást elhalasztó rendelete következtében attól legalább egy időre megmenekszünk. De a Középszolnokmegye Smolka Ferencihez. Tisztelt férfiú! A midőn imádott hazánk majdnem kilenczszázados alkotmánya a múlt 1849-ik évben a hatalom szavával megsemmisítve, önállása, s nemzetisége megöletve az osztrák birodalomba beléolvasztatni czéloztatok; mesteri fogásokkal követett el mindent a bécsi kormány nemzetünkre nézve öldöklő politikáját érvényre hozandó. Tizenegy egész éveket tölténk el e nehéz állapotok között, idegenekkel törvényellenesen kormányoztatánk, a sarcznak minden nemét fizettük irgalom nélkül, önkénytesnek keresztelt erőszakos kölcsön vétetett fel rajtunk, — utolsó falatunk elvevésével is ; — a midőn elvégre részint a birodalmi financzia roncsolt állapota, részint a változott európai viszonyok miatt a kiszámítva gyakorolt rendszer tarthatlanná válván, — a tényleges hatalom az alkotmányosság ösvényére látszatott általlépni. Hazánk —• bár közte s a felséges uralkodó ház között történelmileg fenállott pietást készakarva óhajtá kiirtani a bécsi kormány — kész volt ez alkalommal is hinni a tényleges hatalom szavának. Azonban tények következtében fájdalommal kell bevallanunk azon szomorú meggyőződésünket, miszerint ígért mennyországunk poklokra vezethetett volna, ha elővigyázók nem leszünk. Alkotmányosság színe alatt a legnagyobb önkény gyakoroltatik felettünk, a midőn világos törvényeink ellenére az önkényszabta sarcz katonai erővel harácsoltatik; s hongyülésünk feloszlattatott azért, mert alkotmányához rendületlenül ragaszkodott. Tudjuk, miként a fenálló kormány a birodalmi tanács által, melynek padjain soha egy alkotmányát tisztelő magyar sem fog helyet foglalni, olyan czélokat szándékszik érvényre hozni, melyek hazánk kilenczszázados alkotmányát megsemmisítsék. De hála a gondviselésnek, mely láthatlan kezekkel őrködik egyesek, s nemzetek sorsa felett, meghozta az időt — melynek iránya megtörpíti az önkényhatalmat, küldvén nagy szellemeket, kik előtt a jellem-szilárdság s ész hatalmánál fogva, meg kell hajolni az önérdek pokoli vétkének. Ezen ritka szellemek között látjuk önt tisztelt férfiú ! kit sem félelem vissza nem riaszt, sem adomány el nem tántorít az igazság elől. Fogadja ön a velünk együtt tűrő s szenvedő nemzetnek méltó s kfi fia elismerés teljes hálánkat, azon elvitázhatlanul igaz politikai meggyőződéséért, melyet imádott hazánk ügyében tanúsított. Fogadja szerény jutalomul azon őszinte megemlékezésünket, miszerint önt, mai közgyűlésünk általános óhajtása következtében, bizottmányi tiszteletbeli tagjául s törvényszékünk tarájául kinevezők. Kelt Zilahon az 1861. évi september hó 2-án tartott bizottmányi közgyűlésünkből. Középszolnok vármegye közönsége. (Gyármegye köszönőirata dr. Smolka Ferenci birodalmi tanácsoshoz. Mélyen tisztelt képviselő ur! Azon birodalmi tanácsban, mely Bécs falai közt majdnem öt hónap óta folytatja üléseit, m. aug. hó 28-dikán egy ez ideig ott nem ismert hang emelkedett, hatalmas és dicső az igazság és törvényesség mellett. E hang, melynek életet önnek ajkai adtak, sziveink mélyébe hatott s maradandólag ott fog honolni, nem egyedül azért, mivel ön Magyarország alkotmányos jogainak s a szent igazságnak lovagias védelmére emelte szavát, hanem azért is, mivel az erőhatalomnak logikájából merített legújabb állami elméleteknek határozott kárhoztatása által, ön az osztrák birodalom minden népeinek, sőt bátran mondhatjuk, az emberiségnek háláját érdemelte ki. Büszkén vallhatják önt a lengyelek magukénak s mi csak irigyelni tudnánk őket e leírásért, ha a hajdankor emlékei által fentartott rokoni vonzalom örülni nem kénytelnének a fölött, hogy lengyel testvéreinknek is adott a gondviselés egy bátor és bölcs vezért. Fogadja ön nagyrabecsülésünk s hálás elismerésünknek e nyilvánítását s ha honába visszatérend, vigye meg honfitársainak szives baráti üdvözletünket, biztosítván őket rokonérzelmeinkről. Kelt Győrött az 1861-dik évi sept. 2-dikán tartott bizottmányi közgyűlésünkből. Trefort Ágoston beszéde választóihoz Gyomán sept. 5-kén. Féléve, hogy szerencsém volt Önökkel utóljára találkozni — akkor valamint a természetben a tavasznak, tehát új életnek néztünk elébe, úgy hittük, hogy az álladalomban is új élet fog felvirágozni. E