Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)
1861-12-04 / 282. szám
A „Szrbski Dnevnik“ nov. 28-ki számában írják Újvidékről: „Ó méltósága Platon püspök urunk tegnap a székesegyházhoz közel fekvő Szerviczki-féle házat 40,000 a. ért. forintért megvette, s azt a gymnasialis Patronatus mai ülésében ugyancsak az újvidéki gymnasium részére azon kívánsággal s azon reményben ajándékozta, miszerint az itteni algymnasium minél előbb teljes gymnasiummá, s a gymnasialis szabadalom értelmében, a nemzet szükségéhez s a mostani idő követeléséhez képest szerb akadémiai intézetté, jogtudományi s bölcsészeti karral s nagy gymnasiummal, változtassák át. „Ennek folytán az ottani egyházi község Miletich polgármester s jogtudor vezérlete alatt a maecenásnak in corpore hálás köszönetét fejezvén ki, ezután a folytatva tartott ülésében elhatározta : Sz. Platon nevenapját évenkint egyházi s tanodai ünnepéllyel megülni; sz.Száva évnapja előestéjén egész várost kivilágítani; ugyanaz nap a jóltévő püspök urat roppant fáklyásmenettel megtisztelni s egyszersmind a helybeli egyházi község részéről köszönetét nyilvánitó oklevelet adni át; addig is a maecenas arczképét elkészíttetni s a szent Száva ünnepélye alkalmával a gymnasium teremében lelepleztetni; a község jegyzőkönyvébe örök emlékezetül a község hálás köszönetét, együtt a polgármester beszédével s a maecenas ur válaszával beigtattatni; végre a sz. Száva ünnep alkalmával az újvidéki lakosságot felhivni, hogy a szerb jogakadémia részére a püspök ur ő méltósága példájára adakozzék.“ — A „Szrbski Dnevnik“ ugyan e számában Újvidék városa két külön felterjesztvénye olvasható, az egyikben, mely a m. k. helytartótanácshoz intéztetett, kijelentetik, hogy a város a szerb nyelv dolgában ezentúl is eddigi határozatához s gyakorlatához akar htt maradni, egyszersmind pedig Huber helytartósági helyettes előadó ur elleni régibb észrevételét ismételi s azon körülmény, miszerint még az 1790-ik évi, bár egyoldalú törvény értelmében sincs csak egyetlen egy szerb tanácsos is a helytartótanácsnál, bár az arra való alkalmas egyének hiányáról szó sem lehet, nemzeti panaszkép előhozatik. A másik felterjesztvényben, mely a m. udvari kanczelláriához intéztetett, a városi képviselőség visszahelyeztetése kérelmeztetik. Belföld, Balassa-Gyarmat, nov. 29. Krúdy Kálmán, az országszerte ismeretes gonosztevő, nincs többé. Augusztus 47-kén a jászteleki pusztán egy leánykán elkövetni szándékozott erőszak miatt üldözőbe vétetvén, az üldözést a történetesen arra menő megyei csendbiztos Diószeghy Táddé vette által, s a tettest Szokolán el is fogta, ki azonban börtönbe kisértetése alkalmával a jenei erdőségbe akarván menekülni, a nevezett csendbiztos által pisztolylövéssel megsebesittetett, s igy hozatott a börtönbe, hol tökéletesen kigyógyult. Minthogy pedig a sok bűntényen kívül, Váczon három igen fiatal leánykán elkövetett erőszakkal is vádolhatott, Paczolai Narczisz főcsendbiztos be akarván a panaszos bűntényekre nézve a vizsgálatot fejezni, hogy a hírneves kalandort a büntető igazság kezébe szolgáltathassa, folyó hó 26-kán szoros őrizet mellett Váczra a bűntény színhelyére kisértette, részint hogy a fölmerülhető körülményeket jobban kinyomozhassa, s a vádlottat a szerencsétlen áldozatokkal s több rendbeli tanukkal szembesitse, részint pedig, hogy a szegény ártatlan gyermekeket s az elkeseredett szülőket a sok kellemetlenségtől s költségtől megkímélje. A nyomozásnak teljes sikere lett, mert a panaszos bűntények mind vádlottra bizonyultak, minek következtében vádlott többé nem kocsin, miként menet, hanem lovas pandúrok kíséretében gyalog kisértetett vissza. Nov. 28-án délutáni 3 óra tájban a Jásztelekről Vadkertre vezető országúton, a berinkei erdő tőszomszédságában meg akarván az életében annyiszor sikerült szökést még egyszer kisérteni, az országúton fölhalmozott kőrakásból kísérőit kővel támadta meg, hogy ily módon az erdőbe menekülhessen, hol a lovas kísérők nem is üldözhették volna, de Namen Gusztáv pandúr-tizedes pisztolyával agyonlőtte. A főcsendbiztos az éjjel kapván az értesítést, a megyei orvos kíséretében a hivatalos bonczolás és látelet végett már útban van Rétság felé. B. I. ismét leány. No legalább már most lefelé kezd menni az arithmetical progressio: vigasztalá magát Konrád mester. Az ötödik esztendő megint uj catastrophával fenyegetőzött. Már ekkor Konrád mester esküdött pokolra és Belzebubra, hogy ha még „ez az egy“ is leány lesz, azt eladja az ördögnek! No de szerencsére nem lett leány, hanem fiú, de nem egy, hanem három ! Három ép egészséges fiú! Tizenegy élő, kenyérkérő ivadék öt esztendő alatt. Áldásnak is rettenetes! (Folytatjuk.) Külföld. — A „Daily News“ idézi Kent és Wheaton éjszakamerikai jogászok állításait, melyek szerint a hadiszer csak akkor foglalható le, ha az ellenségi terület egy pontjáról más pontjára szállíttatik, semleges hajó pedig sürgönyök szállítása által csak akkor veszti el semleges jellemét, ha a hadviselő fél különösen e czélra használja, de nem, ha rendes üzletét folytatva, egyéb levelekkel együtt sürgönyt is szállít. A „Times“ így jelenti a koronajogászok határozatát: Az amerikai fregatt eljárása a nemzetközi jog alapján menthetetlen. Az egyesületi tiszteknek csak a postahajó meglátogatására és megmotozására volt joguk ; s ha ott oly embereket vagy tárgyakat találtak , a melyek nézetük szerint hadi dugárut képeznek, a hajót valamely kikötőbe kellett volna szállítaniok s az ügyet tengeri törvényszék elé terjeszteniük. E véleményt a „Times“ tökéletesen helyesli s hozzáteszi, hogy a tengeri törvényszék a Trentet bizonyosan fölmentette s neki még kárpótlást ítélt volna. Még az sem bizonyos, úgymond, vájjon oly sürgönyök, melyeket a hadviselő fél valamely semleges hatalmasságnak küld, hadidugárut képeznek-e. Most csak az a kérdés, mi történjék, hogy az angol lobogó a rajta ejtett gyalázattól megtisztíttassék. S a „Times“ úgy vélekedik, hogy a washingtoni kormánynak az elfogottakat, kielégítő mentség mellett, szabadon kell bocsátania. Csekélyebb elégtétellel meg nem elégszik. — A Londonban levő éjszakamerikai követ, mint onnan írják, azt vitatja, hogy a „Trent“ kapitánya tudta, mily minőségben utaznak Mason és Slide 11 urak, így tehát a Viktória királynő álta kihirdetett semlegességi törvényeket készakarva sértette meg az e felvételek által. — Az „Independance“ londoni 30-án kelt sürgönye szerint az angol kabinet ultimátuma a „Trent“ ügyben a fentri napon újra volt indítandó a washingtoni kabinethez. — Párisból írják 2-ról: „Jacinto“ kapitánya számára New Yorkban aláírás utján 50,000 dollár gyűlt be. — A „Post“ jelenti, hogy az angol kormány értesült arról, mikép Mexico kész aláírni oly szerződést, melyben Anglia minden követeléseinek teljesen elég lesz téve. Mexico elégtételt ad a megsértésekért, visszafizetendi az elorzott pénzt, s a részvényesek irányában tartozó kötelezettségének eleget teend. Azonban — úgymond a miniszteri lap — mindhiába, Angliát nem lehet szövetségeseitől elkülönítni. Anglia nem fogadja el a neki külön ígért elégtételt, az angol hajóraj menni fog a franczia és spanyol hajórajokkal egyetértve, hogy Mexico kikötőit elfoglalja. — Éjszak-Amerika déli részeiből írják, hogy Charlestonban és Savannahban kitűzték a fekete zászlót, hogy kegyelmet se nem adnak, se nem kívánnak. Azonkívül a déliek 18 egyesületi hadifogoly tisztet kiválasztottak, akik föl fognak akasztatni, ha a „Sumter“ kalózhajó legénységét az éjszakiak hasonló sorsban részesítenék. — Turinból írják (Párison át) decemb. 2-ról : A miniszterek jelen voltak a képviselők többségének értekezletén. Ricasoli közleményeket tett Nápolyra vonatkozólag s a Basilicatában és a pápai határokon öszpontosított rablócsapatokról. Egyezkedés szerint a franczia csapatok a rablás elnyomására a határokon erélyesen közreműködnek. A többség elhatározó, hogy bizalmatlansági szavazatot határozottan vissza fog utasítni. A lombardiai feudális viszonyok eltörlését a 30-iki ülésben 177 szó vitta ki 26 ellenében. A 111evi kérdést intéz a spanyol udvarral létrejött szakadásra vonatkozólag, kérdvén, előterjesztheti-e Ricasoli az illető irományokat ? Ricasoli ezt megígéri. Mandois Albanese azt mondja, mikép tegnap egy nemzetellenes eszmékkel vádolt képviselő lemondása elfogadtatott. Ha annak csak egy tized rész igaz lenne, amit egy másik képviselőről beszélnek, a kamara becsülete nem tűrhetné meg őt tovább keblében; kéri tehát a kamarát, hogy az illető okmányokat kérje elő, s nem nápolyiakból álló bizottmányt nevezvén ki, azokat vizsgáltassa meg- D’ Ondel Reggio nem tartja feljogosítva a kamarát arra, hogy kebléből egy képviselőt kitaszítson, tehát Mandois javaslatát elveti. Az elnök azt kívánja, hogy a javaslatot egyelőre függesszék fel. Mandois bejegyezik. Mandois javaslata Toffanot illeti, ki az elnök nyilatkozata után fellebbezést nyújtott be, kérvén, hogy ügyei megvizsgálására bizottmányt nevezzenek ki. Mandois interpellatioja tehát a nyomozás bevégzéséig elhalasztatott.) — A kölni lap szerint Proto római szent birodalombeli fejedelem és egyszersmind Maddalenidge, ki általánosan mint zavart eszü volt ismeretes, miután lemondását benyújtotta, Turinból rögtön elutazott. — Az „Opinione nationale“ tudósítása szerint Triestben a bourboni comité nagyban szerzi az ujonczokat, 40 ft foglalót ad a belépéskor minden egyénnek s 20 tallért, midőn rendeltetése helyére érkezik. Az ujonczokat Máltába és Corfuba s onnan Dél-Olaszországba küldi. • A porosz közvéleményt, mint a „Nord“ írja, nyugtalanitni kezdi az, hogy a politikai jelentőségek közül többen előre tiltakoztak képviselőkké választatásuk ellen. A szabadelvű párt fejei Vincke, Reichensperger és Simson nem szándékoznak semminemű megválasztatást elfogadni magán elfoglaltatás ürügye alatt. Wrangel tick már sokkal eredetibben nyilatkozik, ő, úgymond, „semmi politikai reunio“-ban nem akar részt venni. Tán ijesztő ropogást hallanak a jólértesültek, hol van hát a polgári merészség s a hazafiúi feláldozás? — kérdi a „Nord.“ — A „Nord“ figyelmezteti a lengyeleket, hogy vegyék eszökbe, mikép északon van még egy ország, mely az orosz kormánnyal szemben övékkel hasonló helyzetben van, és ez Finnland ; vegyék eszökbe, de nem azért, hogy benne vállalataikra szövetségest s a faj-szövetségre támaszt keressenek, hanem hogy követendő például tekintsék a finnek mérsékelt magatartását. A „Nord“ pétervári tudósítása szerint az orosz hadügyéri állomásra Sukhozanett tbk helyébe segéde Milutine neveztetett ki. Oly gyors és fényes előlépést, minőt az uj hadügyminiszter tett, nem egykönnyen mutat fel; hat évvel ezelőtt még egyszerű táborkari ezredes volt és a katonai akadémia tanára, és senki sem hitte, hogy a tudományokban búvárkodó oly hamar ily fényes pontra lépjen. — Nov. 28-dikán tartatott Londonban azon, már régóta jelentett meeting, mely az elhunyt hadügyminiszter , Herbert emlékének megörökítését volt tárgyalandó. Londonban levő minden nevezetes ember részt vett benne. Elhatározták, hogy az elhunytnak emléket állítanak, azonkívül alapítványt tesznek a chathami hadiskola növendékei közt kiosztandó jutalmi aranyérmekre. — Az angolországi lapok az esti postán nem érkeztek meg. Újdonságok, Pest, dec. 3. — A bécsi hivatalos újság mai száma jelenti, hogy Magyarország hy primása , eminentiája, mint Esztergommegye örökös főispánja, e megye vezetése alól, saját kérelmére, egyelőre fölmentetett sivánatához képest a megye főispáni helyettesévé, egyszersmind sebenicei czimzetes püspökké gr. Forgách Ágost kanonok neveztetett ki. — Ugyancsak a bécsi hivatalos újság írja, hogy Tomcsányi József, Csongrádmegye főispánja, kérelmére, e méltóság alól fölmentetett s a megye részére kir. biztosul Petrovics István, volt cs. megyetörvényszéki elnök neveztetett ki. — A „Pannónia“ magyar viszontbiztosítási társulat november 30-kán tartott választmányi gyűlésein Ács Károly titkárnak ,Moskovicz Lajos pedig az alapszabályok értelmében az igazgatóság által hasonló aláírási joggal titkár-helyettesnek neveztetett ki. ** Rajacsics szerb patriarcha, mint a „Tem. Zig“nak nov. 29 -ről írják, súlyosan megbetegedet. Mostani állapota után a legroszabb fordulattól lehett tartani. — Temesvárról írják a bécsi „Pressednek, hogy Rajacsics szerb patriarcha veszélyesen megbetegedett, s már koporsójáról és temetéséről is gondoskodott. ** Marosvásárhelyi r. levelezőnk irja, hogy f. hó 20-án tartá a helyi jótékony nőegylet másodévi rendes közgyűlését ezen egylet első indítványozója és főalapitója gr. Lázár Mórné sz. Barcsay Polixéna elnöklete alatt, a mikor is a választmányi munkálatok és számadások megvizsgáltatván, következő eredmény tűnt ki: egyleti tőkeösszeg 6840 frt o. é., folyó bevétel 956 frt 41 kr., folyó kiadás 665 frt 26 kr., maradék-készlet 291 frt 15 kr. Összes tagok száma 331, kik között igazgatótagok 104, alapitótagok pedig 63, a többiek kisebb részvényesekből állván. Segélyzettek száma 62, ezek közül meghalt és az egylet költségén eltemettetett 10 egyén. Továbbá az új kezelőválasztmány megalakult : elnök Lázár Mórné közfelkiáltással,másodelnökök Szilvássy Sándorné és Péchy Lászlóné, pénztárnok Bárdosy János, jegyző Száva Farkas. Egyúttal intézkedés tétetett a házi és utczai koldulásnak megszüntetésére,mely végett a városi közönség egy alkalmas helyiséget és 12 öl tűzifát ajánla, hol is az ápoló illetőleg dolgozóház jövő tavaszán — életbeléptetendő.— Ugyancsak i. h. 23-án a nőegylet egy zenészeti-szavallati és tánczos estélyt rendezett jövedelmei gyarapítására, mely alkalommal lelkes honleányok által készített női munkák is kisorsoltattak. Tiszta jövedelem 300 írton felül— A pesti jótékony nőegylet f. évi deczember 1-től egész'28-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 182 szegény számára — kik közül 27 új és 155 már előbb is részeltetett — 468 ft 25 krnyi összeget utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 339 ft 50 krt, negyedévenkint részesítetteknek 5 ft 25 krt, egyszer mindenkorra segélyzett 33 szegénynek 123 ft 50 krt. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 31 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 21 szegény talál foglalkozást és keresetet. A Reményi Edének legközelebb hirdetett első négyes estélye közbejött változtatások miatt december 8-káról 15-kére (vasárnap) tétetik által; — ehhez képest a második négyes-estély dec. 18-án (szerdán), s a harmadik dec. 22-én (vasárnap) fog megtartatni. A műsorozat változatlan marad. ** Debreczenben a ref. tanuló ifjúság, Csokonai Vitéz Mihály születésnapját nov. 17-kén megünnepelte. A lelkes tanulóifjúság már múlt évben meghatározta volt, hogy minden évben tart ily emlékünnepet. ** Jámbor Endre pesti szabó, egy piros bársonyból készült díszpalástot ajándékozott a budai népszínháznak. ** Schelling szobra Münchenben nov. 28-dikán lepleztetett le. A szobor talapján e felírás olvasható : Schellingnek a nagy bölcsésznek. Emelte hálás tanítványaHI. Miksa, bajor király. ** Vadnay Károlytól jövő január hó közepéig két kötet beszély jelenik meg „Téli estvék“ czim alatt Emich Gusztávnál. ** A fővárosi közönség a fa drágasága miatt azzal vigasztalhatja magát, hogy Szegeden még egy pár forinttal drágább a fa öle. ** A Courir de Nantes írja, hogy egy ottani vegyész új annyagot talát fel a gőzgépek sütésére, mely a kőszénnél 60 pcttel olcsóbb. Ez anyag neve még titok. — Néhai Glosius-Artner Karolina aszszony végrendelete 15. pontjában 6 gyámoltalan és szűkölködő hazai ág. hitv. evang. lelkész, vagy gymnasiumi,avagy felsőbb tanodai tanár részére , kik ebbeli hivataluknak többé Magyar Tudományos Akadémia. A december 2-ki osztályülésre, mint érintettük, két előadás volt bejelentve. Xanthus Jánost reméltük közöttünk láthatni, akadémiánk e jeles tagját, ki távol hazánktól, az uj világrészben, oly szép nevet szerzett a tudomány terén, s a kinek Múzeumunk köszönheti, hogy madárgyüjteménye, az amerikai fajokra nézve, a világ legelső gyűjteményeivel vetélkedhetik. Jelentve volt továbbá, hogy akadémiánk egyik elhunyt külföldi tagja, Savigny fölött, a történelmi osztály jeles tagja, egyszersmind nagyérdemű jogtudósunk, Wenzel Gusztáv emlékbeszédet tart. Xanthus azonban még eddig akadályozva volt a magával hozott nagyérdekű tudományos anyagok feldolgozásában. Ez okból megjelenése közöttünk, s elfoglalása azon széknek, melyre tudományos fölfedezései által annyi érdemet szerzett, későbbre maradt, így történt, hogy azon órát, mely az ő székfoglaló értekezésének vala szánva, a történelmi osztály egy másik tagja, Karvasy Ágoston tölté be. De menjünk történeti rendben. Wenzel Gusztáv, r. tag, Savigny Frigyes Károly (szül. 1779, megh. 1861.) fölött mondott emlékbeszédét, rövid de lelkes bevezető sorok után, három részre osztá. Mindenekelőtt Savigny személyiségéről szóló, közölve a hírneves német jogtudós életiratát; azután tudományos s különösen jogtudományi érdemeit emelé valaki; végre azon kérdést fejtegeti: mit nyert Savigny munkássága folytán a magyar jogtudomány, s mikép hasznosíthatjuk saját érdekünkben annak eredményeit ? Mellőzzük az életirat adatait. Szerény tudósnak festi Wenczel Savignyt, kinek egész életpályája egy fontos eszmének volt szentelve, s a ki szerencsés volt, nem csak kortársainál elismerést találni, hanem eszméjének fényes diadalát is élvezhette. „Működése — úgymond — az által nyert még jelentőséget, hogy élethivatása a jogtudomány volt,oly gyakorlati tudomány, melynek mivelése a társadalmi lét legfontosb érdekeivel függ össze; s hogy ezen téren egyedül a magánjogra szorítkozván, munkásságát igen szerencsésen tudta körvonalazni. Ez irányban befolyása oly hatályos volt,hogy munkásságának eredményéről nem egyedül saját munkái, hanem az utolsó ötven év összes jogtudományi irodalma tanúskodik. Világos tehát, hogy tudományos érdemeit is nem pusztán egyes munkáiban és irataiban, hanem munkásságának irányzataiban lehet méltányolni. Általában azt találjuk, hogy Savigny munkássága folytán a jogtudomány Németországban teljesen átalakult. Különösen pedig azt látjuk , hogy a tudományos vezérelvek változtak, az igen szerencsésen rendezett történeti módszer az előtérre hozatott, s a jognak dogmatikus fejtegetése alaposabb és életrevalóbb lett.“ Érdekesen vázolta Wenzel Savigny föllépése korát Németországon. „A jog tudományos tárgyalása, monda többek közt, belső erejében kimerülve látszott lenni. Lángeszű törvényhozók, mint II. Frigyes, II. József német tartományaiban elfordultak tőle s közvetlenül a bölcsészetben keresték jogreformi terveik támaszát. A nép irtózott a jogászoktól, kikben jogügyeinek szánt szándékos elferditéinél, jogérdekeinek önző és hirtelen sáfárainál s a haszon nélküli hosszas huzavonás nagy mestereinél egyebet nem akart látni. Ezek meg szükségtelennek tartottak minden tudományos kiképeztetést, minden tanulást, vagy, a mint mondák, theoriát, s panaszolkodtak, hogy a jogtudomány hosszas és meddő hajszálhasogatásoknál nem nyújt egyebet; egyedül az arany praxisban gyönyörködvén, mely azonban a maga részéről is a lélekölő pedantismusnak s a legravaszabb rabulistikának volt éltetője. Szóval, a jognak valódi tudománya tönkre jutottnak látszott már, s mint hasonló viszonyok közt más tudományokban is szokott lenni, akik tudományos jogászoknak vallották magukat, a legmerészebb és fellengzőbb üres tervekben gyönyörködtek. Csak kevesen voltak, akik a bajt átlátták. Ezek visszavonultak magukba, s az u. n. elegáns, azaz humanisticus irányban, mivelt jogtudományban kerestek vigaszt. Ily körülmények közt természetesen nagy esemény volt Savigny első munkájának (a birtokról) megjelenése. Értekező elismeri, hogy e mű alapja szűk s fejtegetési modora egyoldalú; de mivel Savigny egész erejét egy speciális jogtárgy dogmaticus vizsgálására öszpontosítá, roppant hatást idézett szükségkép elő épen a tárgy ezen specialis minősége által, mutatván egyszersmind, mi nagy apparátus szükséges egy alapos és a czélnak megfelelő jogtudományi munkában. Nem kísérjük tovább értekezőt Savigny életirata vázlatában : miként hatott reá a franczia forradalom, miként hatottak a németországi dolgok későbbi alakulásai. Alig van olvasóink közt, ki nem tudná Savigny nevezetes vitáját Thibaut heidelbergi jogtanárral, aki hivatkozva a német nemzeti érzelemnek a szabadsági háborúk alatt tapasztalt nagyszerű emelkedésére, mely a particularis érdekeket háttérbe nyomta, azon inditványnyal lép vala föl (1814), hogy a nemzeti egység kivonata egy közös német törvénykönyv behozatala által elégíttessék ki. Savigny, mint tudjuk, tagadta korának képességét a codificatiora, állítván, hogy a jogélet benső szükségképi történeti folytonossága azt kívánja, hogy a törvényhozás fontos munkájához csak akkor fogjunk, ha eddigi jogunkat, mely minden nemzetnél nem a törvényhozás műve, hanem a népéletből úgy fejlődik ki, mint a nyelv, s amely annak legérdekesebb nyilatkozata, történeti úton alaposan tanulmányozzuk, jellemét híven felfogtuk és gyakorlati momentumait kellőleg megismertük. Savigny szerint ezen előfeltét nélkül minden törvényhozás többet fogna ártani, mint használni; kivált ha a fenálló jog oly bonyodalmas, mint az akkori németországi. E hiányt az úgynevezett természetes jog használata által nem pótolhatni. De gyakorlatilag sem tartá kivihetőnek Savigny a Thibaut indítványát a sok fejű Németországban. A munkát, melyben ezeket Savigny kifejtő, jogtudományi manifestumának nevezhetjük. S az eredmény az lett, hogy egész Németország jogtudósai két táborra oszoltak, melyeknek fejei Thibaut és Savigny lettek. Az utóbbi, látván, hogy Thibaut indítványa különben sem valósulhat, tudományos lobogót tűzött ki, mely alatt barátai egyesülvén, közös erővel dolgoztak a jogtudomány újjászületésén. Így támadt a német jogászok u. n. történeti oskolája, mely néhány év alatt világirodalmi jelentőséget nyert, s hatással volt az összes európai jogtudomány átalakulására. Megérinti ezek után értekező, miként sikerült utóbb magának Savignynak az ellentétek kiegyenlítése ; érinti a Thibauttal és barátival folytatott nemes és illedelmes polémiát, holott például ugyancsak Savigny egy Gönner politikai gyávaságát és jogtudományi jellemtelenségét meg tudta bélyegezni, végre a hegelianusok iránt i f feszült viszonyára tévé által. Hegel iskolája a bölcsészeti és az által más tudományok mezején kizárólagos uralmat keresett akkor Poroszországban, Savigny pedig, mint a positiv magánjog mivelője, ki tudománya kánonát a római jogtudomány maradványaiban kereste, ilyes uralmat maga fölött nem akart tűrni. Innen az éles polémia közte és Gans Eduárd közt. Nem tagadhatni, hogy Savigny tudományos munkásságában gyönge a bölcsészeti alap. Kitetszik ez, valahányszor állításait általános elvekre igyekszik visszavezetni. Ez tanítványainak is gyönge oldala. De ő positív jogásznál nem is akart egyéb lenni , s mint ilyen, nagy befolyást gyakorolt a jogtudományi irodalomra. „A római jog tudományát és fejtegetési modorát az ő befolyása teljesen átalakította, s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ennek folytán a római jogirodalom mindazon munkái, melyeket még húsz évvel ezelőtt kalauzul használtak, jelenleg már teljesen elavultak. Csak azon classicus munkák, melyek a római jogtudománynak mintegy oszlopai, s azoknak néhánya, melyek kútfői tanulmányok alapján a részletekkel foglalkoztak, jelentékenyek még. E roppant eredményre Savigny részint a jogtörténeti módszer kifejtése, részint annak a dogmaticai módszerrel ügyes összeköttetése által tett szert. Ha valakiről, főleg róla lehet mondani, hogy a jogtudományt történeti kutatások és tanulmányok által termékenyítette. S nagy számú tanítványai a jogtudomány más osztályaira is alkalmazták Savigny vezérelveit és módszerét nemcsak Németországban, hol a német jog tanulmányozása tanítványai által emeltetett a tökély mai polczára, hanem kivált Francziaországban, hol Giraud, Laferriére, Klimrath, Laboulaye sat. a jogtörténeti iskola főnotabilitásai.“ S hát hazánkban Savigny munkássága által mit nyert a jogtudomány? Kérdezé végül Wenzel úr. Feleletét e kérdésre szó szerint közöljük e lapok holnapi számában. CsengeryA. *