Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)
1861-12-03 / 281. szám
SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben :4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁRI Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk a MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — 1 u » 1 » ^ kr. A „Magyarország“ kiadó-hivatala. guk elfogni a déli párt biztosait, mihelyt angol hajón voltak. PEST, december 2. Külföldi szemle. A „Trent“ postahajó esete tölti be az angol és franczia lapokat. A dolog mind nagyobb fontosságot kezd venni azon tüntetések által, melyekben az angol és amerikai nép, nemzeti önérzetének eleven kifejezést ad. így demonstrál Liverpool az angol megsértett becsület nevében; igy New York az amerikai büszkeség mellett, midőn örömében a várost kivilágittatja s tiltakozik az ellen, hogy Amerika, Anglia követeléseit meghallgassa. Ez természetes : a nép, csupán a nemzeti lobogón ejtett sérelmet látja és tovább nem kérd, nem tudakozódik, első impulzusának enged. A korona ügyvédei megállapíták ugyan már a „Trent“ bajén esett sérelmet, de a királyné kormánya, annyival inkább, mivel egy nagy nemzetet a mérséklet leginkább megillet, valószínüleg a legapróbb körülményeket is fogja szemügyre venni. Mert ha „Trent“ postahajó, azon pillanatban, midőn a délamerikai biztosokat fedélzetére vette, tudta, hogy ez ügynökök kik és mi járatban vannak, akkor készakarva sértette meg a semlegességet, melyre magát Anglia kötelezte , s a „San Jacinto“nak ekkor joga volt az angol hajót feltartóztatni." • Általános a hiedelem, hogy a washingtoni kormány elégtételt fog adni az angolnak, ha a „San Jacinto“ kapitányának eljárása félreértésből eredt. Egyébiránt az amerikai tiszt egész magaviseletéből a tűnik ki, hogy épen a kormányától volt egyenes rendelete úgy cselekedni, ahogy cselekedett. Fairfax hadnagy oly kérkedve, oly kihívólag viselte magát, hogy ez maga elegendő volna a két fél teljes elkeserítésére: „rendeletem van — úgymond — Moor kapitányt és papírjait letartóztatni s a „San Jacinto“ fedélzetére szállítani.“ — „Itt vagyok, fogjon el ön, ha annyira kívánja! kiáltott Moor kapitány, a hajó hídjára lépve, de az amerikai tiszt megelégedett a biztosokkal s alább szállott a fenyegetéssel, melyet oly fenhangon kezdett. Kik azt hiszik, hogy a „San Jacinto“ a washingtoni kormány egyenes rendelete szerint cselekedett, egyszersmind azon gyanúperrel is élnek, hogy Amerika e versengésben valamelyik szárazföldi tengeri hatalomra támaszkodik; mivel háborúra kerülvén a dolog, egymaga a keztyüt Anglia ellen fel nem vehetné. E continentális hatalom csak Franczia- és Oroszország lehet. Ez utóbbiról brüsseli főbb körökben azt vélik, hogy inkább közbenjárólag és békítőleg fog fellépni. Francziaország pedig — legalább sajtója hangjából ítélve— sokkal inkább látszik méltányolni az angolok erélyes és bölcs hazafiságát melyet e kérdésben tanúsítanak, hogysem a csatornántúli nemzettel, az óceánontúli nép kedvéért szakítani akarjon. Ricasoli biztos reményben van a felől, hogy a római kérdésben követett politikája a parlament áM helyeseltetni fog. Ratazzi, Minghetti és Farini megígérték volna támogatásukat. A svájczi szövetségtanács egy újabb jegyzéket határozott a párisi kormányhoz, melyben a Cappvölgy megszállását sérelemnek nyilatkoztatja, ezért elégtételt kér, egyszersmind kijelenti, hogy a birtokviszonyt in statu quo kívánja fentartani, s a felett nem alkuszik. Eggyel több felhő, amely decemberben villámlik. A ..Trento esete. Nagy-Britannia népét, kormányát, sajtóját jelenleg egyetlenegy eset foglalkoztatja: az amerikai déli államok ügynökeinek erőszakos elvitele „Trent“ brit postahajóról „San Jacinto“ éjszak-amerikai hadihajó által. Az eset részletei következők. A „San Jacinto“ 13 ágyús fregatt, jobban mondva elsőrendű gőznaszád, nov. 2-dikán az afrikai partról Havannába érkezett s 4-dikén New York felé tovább utazott. Havannában akkor általánosan tudva volt, hogy Slidell és Mason urak, két titkárokkal s családostul, kik a „Theodora“ hajón Charlestonból kimenekültek volt, a „Trent“ nevű angol postagőzöst várják, hogy rajta tovább Európába utazzanak. Havannában Spanyolország uralma alatt bátorságban érezvén magokat, ezen utazásukat nem is titkolták, lefizették ati dijokat Szt.Thomasig s az említett gőzösön nov. 7 dikén csakugyan elutaztak. S1ide 11, ki mint a déli államok ügynöke Francziaországba készült, titkárán, Eustis uron kivül, feleségét, fiát, három leányát s titkárja feleségét vitte magával; az angol kormányhoz küldött Masonnal csak titkárja, M’ Farland ment. 8-dikán délben a „Trent“ a régi Bahama-csatorna szűk szorosában megjelenvén, épen maga előtt egy gőzöst látott állam, mely nyilván várakozott valamire s nem volt lobogója. A „Trent“ kapitánya, Mair fölvonatván a brit színeket, tovább haladt az ismeretlen gőzös felé, midőn ez egyszerre fölvoná az amerikai lobogót s golyót röpített a „Trent" elején keresztül, a mi szokás ellen van, mert a hadihajók vak lövést tesznek, ha más hajókat meg akarnak állítani. Az első lövést csakhamar másik követő , ezúttal bomba volt, mely valami 100 yardnyira a „Trent“ előtt vágódott a hullámokba. Mair kapitány azonnal megállíta gőzösét, annál inkább, mert az amerikai hajó, oldala egész hosszában valamennyi ágyújával készült tüzelni. Kérdés intéztetvén hozzá, mit jelent mindez, azt feleli az amerikai kapitány, hogy csolnakot akar küldeni. Ez megtörtént. A csolnak 20 fegyverest hozott két tiszttel; az utasjegyzéket kérték, a „Trent“ kapitánya megtagadta; erre a csolnak parancsnoka kijelenté, hogy ő a „San Jacinto“ amerikai fregatt első hadnagya s határozottan arra van utasítva, hogy a „Trent“-en levő bizonyos utasokat elvigyen. A kapitány erre is megtagadólag válaszolt, Williams pedig, angol tengerésztiszt határozottan kijelenté, hogy a brit lobogó uralma alól senkinek sincs joga valakit elvinni. A hadnagy erre megnevezvén azon négynek nevét, kiket keresett, ezek fölszólitatlanul magok előálltak, kérdezve, mit akarnak velők. A felelet az volt, hogy parancsa van őket az amerikai hajóra átvinni. Ezek kijelenték, hogy csak az erőszaknak fognak engedni, Slidell pedig, Mair kapitányhoz fordulva, így szól: „A brit lobogó uralmát kérjük.“ Az angol kapitány újólag kijelenti, hogy utasait ki nem adhatja, mire az amerikai hadnagy azt válaszolt, hogy ez esetben az egész gőzöst magával kell vinnie. Most Williams tengerésztiszt, kire a posta volt bízva, lépett föl ismét s kinyilatkoztató: „E hajón én viselem öfge kormányának képét s fölhívom a tiszteket és utasokat mind, figyeljenek szavaimra, midőn kormányom nevében e tényt törvénytelennek, a nemzetközi jogot megsértőnek, könnyelmű tengeri rablás tényének nevezem, melyet ti sehogysem mernétek elkövetni, ha mi magunkat védhetnők.“ A hadnagy intett a fregatt felé s onnan megint két csolnak indult a „Trent“ felé, mintegy 30 tengeri katonával s 60 matrózzal, kik kivont fegyverrel szállottak az angol gőzösre. A követelt négy urnák megengedték, hogy a legszükségesebb utipodgyászt magukkal vihessék, aztán átszállították őket a másik hajóra. A család tagjai az angol hajón maradtak, mert megmondták nekik, hogy New Yorkban úgyis elválasztanák őket a foglyoktól. Slidell, midőn már távoztak, még visszakiáltá: elvárja, hogy a brit kormány elégtétet fog magának szerezni, s kéri a kapitányt, hogy az esetről annak rendje szerint tegyen jelentést. A hadnagy, ki legtovább maradt az angol gőzösön, még azt kiváná utólag, hogy a „Trent“ menjen közelebb a „San Jacinto”hoz s Mair kapitány vigye át oda irományait. A kapitány azonban kijelenté, hogy ha beszélni akarnak vele, megtalálják hátsó fedélzetén — s azonnal oda is ment. A hadnagy nem ismétli követelését, de azonnal távozott a gőzösről, mely aztán háborúban folytatta útját. A „Trent“ utasai, képzelhetni, hogy rendkívül föl voltak bészülve, de védelemre gondolni sem lehetett. A „San Jacinto“ tisztjei végül még eleséget is kértek a négy fogoly számára, minthogy e tekintetben maguk is igen szűken vannak. Az eleség is megadatott, azon világos kikötéssel, hogy az csakis a foglyok számára legyen. A sürgönyöket vagy elfelejtették keresni, vagy pedig meg nem találhatták; azokat a „La Plata“ vitte meg Angolországba a foglyok családi tagjaival együtt, kik most Londonban vannak. London s az egész ország rendkívül fel van izgatva. A távsürgöny megérkezte után három órával a liverpooli kereskedők meetinget, úgynevezett felháborodási meetinget tartottak, melyben elhatározták, sürgetőleg fölkérni a kormányt, hogy a britt lobogó becsületének elégtételt szerezzen. Sokan már azt is vitatják, hogy itt casus belli esete forog fen. A londoni börzén a hír megérkeztére a consolok rögtön egy százalékkal lejebb szálltak, később azonban kissé megint fölemelkedtek. Egyébiránt teljesen bíznak Palmerston 1. erélyében. A mellett, mint ilyenkor rendesen történik, a legroszabb hírek is keringenek, így például, hogy a washingtoni kormány össze akar veszni az angollal, s hogy ezt előre látva, már múlt héten az összes londoni salétromkészletet (60,000 mázsát) összevásárolta, hogy azonban Palmerston 1 is, az amerikai kormány szándékait kitalálva, küldött jó eleve hadakat Kanadába s hadihajókat az amerikai állomásokra. Russell gr. a korona jogászainak meghallgatása után (a „Nashville“ ügyében) kijelentette, hogy a „Nashville“-nek Nelson kapitány által szorgalmazott megmotoztatását meg nem engedheti. Meg kell jegyezni, hogy midőn e tilalom kiadatott és Southamptonba érkezett, a „Trent“ esete még nem volt tudva, — nem lehet e szerint föltenni, hogy ez eset gyakorolt befolyást az angol külügyminiszter határozatára. Ami a lapokat illeti, ezek egytől-egyig kárhoztatólag nyilatkoznak az éjszakamerikaiak eljárásáról — kivéve a békepárt közlönyét, a „Start“, mely azt mondja, hogy az amerikai hajó eljárása még a koronajogászok nézete szerint is jogos volt. Ekkor a koronajogászok még nem is nyilatkoztak volt, s így a „Star“ nem is tudhatta nézetüket. Amellett, hogy a lapok — ezen egynek kivételével — egyhangúlag palctát törnek az amerikaiak előtt, jellemző tünemény, hogy a „Times“ és a két palmerstoni közlöny, a „M. Post“ és „Globe“, a legnagyobb tartózkodással nyilatkoznak az esetről s az éjszakamerikai kormány iránt nagy kíméletet tanúsítanak. A „Times“ kifejti, hogy hadakozó államok hadihajóinak joguk van semleges kereskedelmi hajók megmotozására; más kérdés azonban, úgymond, van-e joguk a semleges lobogó uralma alatt valakit elfogni. Az elfogottak nem voltak katonák, hanem diplomatiai küldöttek; ezek tehát nem tekinthetők hadi portékának. Végül megjegyzi a„Times“hogy az ország általános felháborodását csillapítani akarja, nem még nagyobbítani; az éjszak-amerikaiakat pedig felszólítja, ne akarjanak ily tények által háborút előidézni. A „M. Post“ előre bocsátja, hogy az ügy a korona jogászainak elő van terjesztve, várja meg tehát a közönség az ő határozatukat. Különben, úgymond, kétségtelen,hogy a hadviselő felek megállíthatnak minden kereskedőhajót, s ha katona, fegyver, sürgönyök vagy egyéb ily csempészvény van rajta, azt elvehetik. Postagőzösök pedig a kereskedőhajókkal egyneműek; a motozás alól csak a semleges nemzetek hadi és szállító hajói vannak fölmentve. Ha az amerikai tiszt a jelen esetben a déli küldöttek sürgönyeit vitte volna el, az ellen nem lehetne kifogás. Az eset azt mutatja, hogy Washingtonban nem becsülik meg az angol kormány gyöngédségét s nagylelkűségét. A „Globe“ nem akarja hinni, hogy az éjszakamerikai kormány szakadásra törekszik Angolországgal. Megjegyzi továbbá, hogy a négy déli küldött elfogatása által hallgatólag hadviselő félnek ismerte el a délieket, mert „lázadók“-at — a tengeri haditörvény szerint — sehogysem volt volna szabad egy semleges hajóról elvitetnie. Végül inti az éjszakamerikaiakat, ne kössenek ki az angol néppel. Merészebben nyilatkozik Russell gr. közlönye, a „Daily News.“ Azon kezdi, hogy a „San Jacinto" tisztje jobb szolgálatot tett a „lázadókénak, mint akár Beauregard, akár Johnston tbnok, az egyesült állami kormány legjobb barátját ütötte pofon. Óhajtandó, hogy a washingtoni kabinet hazudtolja meg Fairfax hadnagy eljárását, Mason és Slidell urakat bocsássa szabadon s az angol kormányt kövesse meg. Csekélyebb elégtétellel nem lehet megelégedni. E pillanatban — folytatja a szabadelvű lap— a washingtoni kormány a mi kegyelmünktől függ; könnyen fölmenthetnők a délieket az ostromzár alól s megnyithatnék a déli kikötőket, hogy aranyat és hadiszert cseréljenek be pamutjokért; szükség esetében pedig csekély költséggel az éjszakamerikaiak valamennyi kis „tacintójá“nak, s azonfelül félpotomaki seregeknek is elég dolgot adhatnánk, sat. Hasonló értelemben nyilatkoznak a „Daily Telegraph“ és „M. Chronicle“ is. Az „Advertiser“ úgy véli, hogy a washingtoni kormány váltig föl akarja ingerelni az angol népet és kormányt; el is vesztette már Angolország rokonszenvét; s jó, hogy Palmerstonn jó eleve gondoskodott Canadának védelmi karba helyezéséről. De legmerészebb a toryk szószólója a „Herald“. Ez „szemtelen tengeri rablás“ nak nevezi az eseményt, s nem kíván kevesebbet, mint hogy Angolország hajóhadat küldjön ki ezen ultimátummal: rögtöni elégtét vagy bábom. Az angol koronaügyvédek — a „Trent“ ügyre nézve úgy nyilatkoztak, hogy a britt lobogó védelme alatt volt négy utas elvitele jogtalan tett volt. E nyilatkozat fontosságához nem kell commentár. „Times,“ „Daily News“ és „M. Post“ a jogtudósok indokait értelmezik. Ez ügyben ma — nov. 29-kén — tartozik miniszteri tanácskozmány. Tegnap már voltak egyes miniszteri értekezletek. Nevezetesen Palmerston lord tegnap korán fogadta el a kincstárnokot, a külügyiminisztert, a coloniai minisztert s többi társait és csak aztán küldő szét meghívását a miniszteri tanácsra. Williams parancsnok, már szerdán értekezett az admiralitás lordjaival, kiknek ez esetről körülményes jelentést ten. A közönség izgatottsága folyvást tart. Manchesterben még a gyapjú-lordok is több óráig nekiüizesedtek, de tegnap ismét csendesebbek voltak. Minden lap az amerikai eljárást roszaló nyilatkozatokkal van tele. S a „Star“ kivételével mindnyájan egy nézpontból indulnak ki, — mindannyian úgy ítélnek ez eset fölött, mint a koronaügyvédek; csak a „Daily News“ reméli még mindig, hogy az amerikai kormány ki fogja jelenteni, hogy szándékosan nem sérti meg az angol lobogót, míg a „Herald“ az ellenkezőt jósolja. Liverpoolban Spence elnöklete alatt rögtön meetinget tartottak, melyen tiltakozván az amerikai kormány eljárása ellen, miszerint egyik semleges kikötőből a másikba utazókat angol hajón elfogat, követelik az angol kormánytól, hogy ezért elégtételt követeljen, a canadai csapatok megszaporittassanak, Lyons lord visszahivassék Washingtonból, Adams amerikai londoni követnek útleveleit adják ki. Az egész angol sajtó nagyon izgatott, s boszankodva elégtételt kér az angol lobogó megsértéséért. Londonban híre jár, hogy az amerikai kormány keresve kereste az angollal súrlódást, s hogy erre számítva az egész londoni salétrom készletet 60,000 mázsát megvásárolta stb. s hogy Palmerston ezt előre látva, Canadába csapatokat küldött, s az amerikai állomásokra hadihajókat indított stb. Azonban nemcsak az angol lapok,hanem a franczia sajtó egy része is hasonló értelemben nyilatkozik. A „Pays“ kárhoztatja az amerikai kormány eljárását, nemkülönben a „Constitutionnel“, —a „Patrie“ azt, mondja, hogy az amerikai biztosoknak, nem volt jó Belföldi szemle. — Verőcze megye, mint Eszékről a „Pózodnak sürgönyözik, nov. 28-dikán tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az ujonczozást, tiltakozás és az országgyűlésnek mielőbbi összehívását szorgalmazó fölterjesztés mellett, foganatosítja. (E gyűlésről legutóbbi számunkban is közöltünk már tudósítást, bécsi távsürgönyök alapján.) — Ilid» kinevezett új tisztikarának névsora : főpolgármester Paulovits László ; főbíró Greifenegg Vilmos; főkapitány Petrovits Szilárd; főügyész Micsinyei Antal; közigazgatási tanácsosok Csik József, Ebenhöch Antal, Kammermayer Károly; törvényszéki tanácsosok Králitz Imre, Deréky József; közigazgatási főjegyző Reich Sándor; törvényszéki főjegyző Szarvasy József; aljegyzők Schachner Antal, Sándrik Mihály; alkapitányok Kovics Károly, Poppler Lipót; közigazgatási kiadó Setényi Ferencz; közigazgatási igtató Göpp József; törvényszéki kiadó Holczer Henrik ; főszámvevő Benkhard Gusztáv; alszámvevő Tóth Antal; számvevősegédek Kanzler János, Polák Vilmos ; telekbiró Schönreitzer Lajos ; segéd Pataky Kálmán ; házi pénztárnok Eberling Mihály ; ellenőr Verderber Gyula; pénztári tisztek Szirovy Károly, Strobl Lipót, Egerváry János ; járulnok Adl József; adószedő Culmann Ignácz; ellenőr Szuknovits Mátyás ; árvagyám-hivatali pénztárnok Klimora János; árvagyám-hivatali ellenőr Holl Sebestyén ; árvagyámhivatali számvizsgáló Richvalszky István ; főmérnök Varázsdy Lipót; másodmérnök Nasztl Alajos; segédek Ábel Nándor, Erdey Benedek. — Sz. kir. Komárom városának kinevezett uj tisztikara f. hó 25-kén tette le az esküt. Kineveztették polgármesteri helyettesnek és tanácsosnak Kovács Ferencz eddigi tanácsos ; város főbirájának Csepy Zsigmond eddigi főbíró; város kapitányának Czike Sándor eddigi tanácsos; tanácsosoknak Guoth Lajos eddigi tanácsos, Németh Dániel eddigi városi kapitány, Nemesszeghy Károly eddigi tanácsos; főjegyzőnek Roth Mór, rendelkezés alatti megyei biztos; aljegyzőnek Lehóczky János, eddigi városi telekkönyv-vezető; főügyésznek Szalay Mihály ügyvéd; alügyésznek Szoldics Márton, eddigi tiszteletbeli alügyész. — Arail megyének újabban kinevezett hivatalnokai közül, mint az „Alföld“ hallomás után írja, főügyész Tarjáni Vilmos, első aljegyző Deherján, másod aljegyzők Szakolczai (előbb Prossinger) és Lichtenstein Hugó, főszámvevő Issekucz Mihály, táblabirák Náray Antal, Nogal és Stift, végre levéltárnok Alexievics Sándor, a hivatal esküt nov. 27-dikén délelőtt tették le, mely alkalommal a két alispán és több régebben kinevezett megyei hivatalnok is, egy újabb, az előbbi eskümintától különböző esküforma szerint, szintén föleskettettek. — A szász egyetem, melynek megnyíltát már jelentettük, s melynek tevékenysége — mint az ülést megnyitó szebenszéki első követ, Schneider jelentette — egyelőre csak a törvénykezési térre fog szorítkozni, első ülésében a szász föld másodfolyamodású bíráknak már többször vitatott képességét tárgyalta, megállapítván, hogy e képességgel minden választott követ blt választási ideje alatt. — Torda megyének nov. 27-kén rövid s csak másodrangu ügy- és jogkérdéseket tárgyaló bizottmányi ülése volt. A nagyobb döntő jogkérdések más ülésre halasztatván, a főkormányszék észrevételei olvastattak a múlt ülések jegyzőkönyveire. Kebelbeli tárgyak közül nevezetesebb Szászrégen folyamodása a szász földhöz csatoltatása érdekében. Ezen mezőváros, fekvésére nézve, semmi kapcsolatban sincs a szász földdel; közjogilag pedig Torda megye kiegészítő részét teszi azon községi jogokkal, melyek, mint rendezett tanácscsal biró községet, a 48-beli XXIII. t.-czikk alapján megilletik. Mostani kísérlete ezen kis város községnek csak megújítása régiebb, meghiusult kísérleteinek, hogy a megyei hatóság alól magát emancipálja. Most ugy látszik, a viszonyokat kedvezőknek látja czéljai kivitelére. Folyamodása bizottmánynak adatott át, mely azt tárgyalván, a jogállásról adjon véleményt. Idősb gr. Bethlen János indítványt tet a főkormányszék azon eljárására nézve, melyet az erdélyi országgyűlés összehívására vonatkozó föliratában bizonyított be, fölhiván a bizottmányt, hogy ebbeli méltánylását fölterjesztésben fejezze ki. Az indítvány helyeseltetett, s az elkészített fölterjesztést a gróf ur fölolvasta. . . Gr. Thoroczkai Miklől, indítványozza, hogy a tisztikar, mig állását becsülettel tarthatja, abban megmaradjon, mi iránt .(különösen az egyenkinti lemondás ellép.)..a főispán is hazafias szavakat intézvén a íisztil £á$hooz, a gyűlés eloszlott. • «Iv — ---------- "