Magyarország, 1862. március (2. évfolyam, 50-73. szám)
1862-03-01 / 50. szám
I§6‘2.— II. évfolyam. 50. sz. SZERKESZTŐGI IRODA T. MUNKA-TÁRSUNK ! HIRDETMÉNYEK DÍJA: Mit JELEN , vitér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- C hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szerinál 7 *ikr. ünnep- és vasárnapot követő napok kivel . • TT T xr A fti x T séghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ujkr. ' Je JU AlJO-li V a a kiadó-hivatalhoz intézendök. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és _ ELÜI IZtTcSI ARUrtér 4. sz. földszint. Bírmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft FEST, február 28. Külföldi szemle. Olaszország elismerését illetőleg a porosz lapokban nevezetes észrevételeket olvasunk. A berlini cabinet e lépése — úgymondauak — nem Ausztria és a würzburgiak legújabb jegyzékváltása által idéztetett elő, de szükségképeni következése az azon körülménynek, hogy Poroszország folyvást fentartotta Victor Emánuellel népjogi összeköttetését. Aztán Poroszország nem az olasz királyságot, de Victor Emánuelt mint Olaszország királyát ismeri el, tehát csak czimét és nem egyszersmind a jogczímet is az eddig történt bekeblezésekhez. Közelebbről vizsgálva a porosz lapok ez indokolását, két dolog tűnik szemünkbe, hogy okoskodásuk teljesen a franczia sajtó okoskodása azon időből, midőn Francziaország az olasz királyságot elismerte A párisi lapok is azt mondák, hogy Napoleon császár nem az olasz királyságot de az olasz királyt ismeri el; később aztán — mint ez az idei franczia trónbeszédből kitűnik — a dolgot úgy magyarázták, hogy tulajdonkép a két kifejezés közt semmi különbség; sőt tán eszélyesebb az „olasz király“ kifejezés mellett maradni, mert ezen czim alá aztán majd Velencze és Róma is oda fér, míg ezen kifejezés : „az olasz királyság elismerése“ csupán a statu quot is jelenthetné. Az által tehát, hogy Poroszország, Victor Emánuelt Olaszország királyának elismeri, csak finomabbul és Itáliára nézve előnyösebben fogja magát kifejezni. — A másik körülmény, mi a porosz lapok okoskodásában feltűnik, hogy átalában Ausztria „azonos jegyzékének“ nem nagy fontosságot tulajdonítanak, úgy lévén meggyőződve, hogy a bécsi kabinet csak addig ártja magát a német egységi kérdésbe, míg más oldalról saját létele nem fenyegettetik. Figyelemre méltó jelenség, hogy az „Augsburger allgemeine Zeitung“, melynek hírhedt iránya ismeretes, egyszerre meghökken a würtzburgi planumtól s azon nagyszivü vallomást teszi, hogy e terv elől menekülendő dél - német ország is előbb-utóbb a porosz hegemónia karjaiba veti magát. Ártatlan augsburgi! Ez talán egy kicsit mégis sok volna maga Poroszország sem vágyik ennyire és bizonyosan megsokallná; vagy ha ő nem , megsokallná a szomszéd — Francziaország ; mert bármennyire érdekében legyen Napóleonnak a porosz hegemónia gyámolítása, azt a badar törekvést nem egykönnyen fogja valaki ő felségének tulajdonítani, hogy a német egységet, minden reservata és terület-kikanyarítások nélkül, egy varázsütésre megtestesülni engedje. A vörös szakállú Barbarossát csak úgy ingyenhokus-pokussal nem lehet a kripta dohos üregéből előidézni. A rómaiak halottaiktól sem tagadák meg a fizetésképességet, különben nem adták volna a hulla szájába az obolust. A napóleoni politika pedig sokban követésre méltónak találja a rómait. Két röpiratról kell hogy az átalános helyzet szempontjából említést tegyünk; egyik szerzője Drauz de Valdepenas, francziákkal egy sót, egy kenyeret fogyasztó osztrák publicista, ki a magyar kérdés megoldásáról értekezik. Röpiratának czélja azt megmutatni,hogy az osztrák kormány minden becsületével összeférő áldozatra kész, pour se rattacher la Hongrie, ami annyit is tesz, hogy az összeköttetés meg ne szakadjon. — A másik röpirat egy belga tiszttől ered, s ebből a következő pontot vonjuk ki: „úgy látszik Anglia, Spanyol- és Francziaország ma a mexikói népfenséget akarják áldozatul hozni, hogy a velenczei kérdést megoldhassák, melyet üstökön nem mernek megragadni. De holnap meg majd körmükre ég a római, lengyel, magyar, belga s tán rajnai kérdés — hát ezeket minő respublicák rovására szándékoznak megoldani ?“ A párisi osztrák követség csakugyan szót emelt volna Napoleon bg. beszéde miatt a tuilériákban. A császár a reclamera azt felelte, hogy ha neki arra is gondjának kellene lenni, amit unokaöccse mond, akkor ugyan nagyon meggyűlne a dolga. Olyan válasz, melyben az elutasítás egyenes, de a finomság kétértelmű. A 25-ki senatus-ülésben Napoleon hg. újra beszélt, Boissy urnak válaszolván, ki ő fenségét azzal vádolta, hogy más zászlót tűz ki, mint maga a csássár kitűzött. A hg. mély ragaszkodását fejezvén ki a császári ház iránt, ismétlő, hogy teljes szívvel védi az alkotmányos és szabad császárságot, a melynek hive. Turinból azon tudósítást vesszük, hogy Ratazzi nem sokára Ricasoli helyébe lép — mit nagy politikai fordulat előjele gyanánt lehet tekinteni. Belföldi szemle. — A brassói vidék és tanács febr. 20-kai gyűléséről a „Korunk“ következő részletes tudósítást közöl. A gyűlés a hetes bizottmány ismeretes munkálatára nézve egyhangúlag határozta, hogy tekintve a nemzeti egyetem feladatát, amely kezdettől fogva és alkotmányszerűen csak a szász nemzet belügyeit rendezte s a fejedelem jóváhagyása mellett csak ennek számára hozott törvényeket, tekintve, hogy a nemzeti egyetem nincs feljogosítva a társnemzetekre kötelező erővel bíró határozatok hozatalára; tekintve, hogy az Erdély közös ügyeit illető kérdések az országgyűlésen tárgyalandók; tekintve, hogy a hetes bizottmány jelentése nem szorítkozik csupán a szászföldre, hanem az egész országra kiható törvényjavaslatot tartalmaz; tekintve végül, hogy az erdélyi országgyűlés összehívása elhalasztatott: a brassói követek utasítandók, hogy a kérdéses bizottmányi jelentésnek az államjogi álláspontra vonatkozó első, s a nemzetiségi területeket illető második szakasza tárgyalása ellen nyilatkozzanak s jelentsék ki, hogy e kérdések megoldása tartassák fel a közelebbi országgyűlésre, a mikorra a brassóvidéki közönség alkalmas időben nyilatkozni fog s a szász nemzet álláspontjából kiindulva, megteszi azon indítványokat, amelyeket a nemzet és ország érdekében legalkalmasabbaknak fog találni. Azonban, hogy az országgyűlés minél hamarább összejöhessen, a bizottmányi jelentés harmadik pontját elfogadja. Ha a követeknek e nézet elfogadtatása nem sikerülne, adjanak ellennyilatkozatot jegyzőkönyvre s tartsák magukat 1861. nov. 17 -én kapott utasításukhoz. — Küküllőmegyében — irtuk a „Korunk“ után — Mártonfi Ignácz lett főjegyző. A „Korunk“ most kijelenti — s utána mi is — hogy Mártonfi Ignácz ur nem lett főjegyző. Hozzáteszi, hogy a küküllőmegyei hivatalnoki kar még nincs szervezve. — Udvarhelyszék uj hivatalnokai köz — mint ugyancsak a „Korunk“ irja — mnandjukjuk elő Sebesi Albert ur neve. (Fk.)Mig a bécsi lapok azzal vigasztalják magukat és olvasóikat, hogy a görög forradalomnak legalább egyelőre semmi nagyobb fontossága nincs és hogy az legalább pillanatra le van verve, a táviró Párisból azon hírt hozza, miszerint Görögországban a „lázadás nőttön nő.“ Minthogy ezen ellenkező hírek tényekre vonatkoznak, mikre nézve hiteles és részrehajlatlan forrásból nincs tudósításunk, nem is vagyunk képesek annak eldöntésére, valljon melyik hít az, mely a valóságnak megfelel. Egyébiránt úgy hisszük, miszerint ez alárendelt fontosságú kérdés. Ha valamely kormány többet nem mondhat, minthogy a nép fegyveres fölkelését anyagi erővel egy vagy több pillanatra letartóztatnia sikerült anélkül, hogy egyszersmind az elégületlenség tulajdonképeni indokait is eltávolította volna, ez, ugy hisszük, igen parányi vigasztalás, melytől aligha választható el azon aggodalom, miszerint ezen ellenszegülés a nép részéről megújulhatna, mihelyt győzelemre több kilátása van, mihelyt a kormány anyagi ereje csekélyebb annál, mely fölött a forradalom rendelkezhetik. Hogy ezen aggodalom Görögországra nézve korántsem alaptalan, ezt még a (jobbadán török muzsika után induló) bécsi lapok sem tagadják. Régi baj az a görög dynastiára nézve, hogy a bajor herczegek egyike sem szánta el magát arra, miszerint — a görög alkotmány értelmében az ottani államvallás felvétele által a trónt biztosítsa magának. Ezen körülmény természetesen tágas tért nyitott oly nagyravágyó törekvések előtt, melyek vagy a gyermektelen Ottó király halálának esetére vagy még előbb történendő dynastia-változtatásra vannak irányozva. A görög mozgalom tehát benső okokból tökéletesen magyarázható és így nem szükséges azt az átalános szláv-román mozgalommal kapcsolatba hozni. De azért mégis kissé merésznek tartjuk azon biztosságot, mellyel egynémely lapok azt állítják, hogy ily összeköttetés nem létezik. Jól értesült személyek legalább azt állítják, hogy bizonyos Bulgaris nevű ezredes évek óta épen ily összeköttetés érdekében való tevékeny és legújabban — vagy öt hóval ezelőtt — újra beutazta Görögországot, később pedig Montenegrót és Szerbiát is meglátogatta, és nemrégen Belgrádban meghalt. Meglehet, hogy sok túlzás van abban, amit e férfi és néhány társának működéséről Bécsben beszélnek, de legalább óvatosan kellene bánni azon állítással, miszerint a görög és a déli szláv mozgalom közt „semmi összeköttetés nincs** és hogy feltétlenül a rémlátók közé kell dobni azt, aki az ellenkezőt akár csak gyanítani merné, aki attól tart, hogy a déli szláv mozgalom növekedésével , a lázadás Görögországban is rögtön újra emelhetné fel fejét, hogy a porta biztosságát (amitől a legújabb katonai intézkedések után ítélve Stambulban már most is remegni látszanak) az oldal felől is fenyegethetné veszély és hogy Törökország kimerült államteste talán nem lesz képes ily nagyszerű válságot még egyszer kiállani. Stambulban, miként az imént említettük, elég sötét színben látják a jövőt, mert nemcsak egy sereg ellenséget látnak mindinkább közelebb nyomulni, hanem azt sem tudják, hol kelljen az igazi őszinte és tettre képes barátokat keresni. Magyar lapokban is említve volt, miszerint Francziaország rá akarná bírni Ausztriát, hogy a lázadó török tartományokban interveniáljon. A portának ez ellen nem lett volna kifogása, sőt mentőangyalokként üdvözölte volna az osztrák katonákat, csak arra nézve volna biztossága, hogy az interveniálók is a „vos non vobis“ mellett fognak maradni és nem tartandják meg maguknak azon tartományokat, miket a porta érdekében „pacificálni“ jöttek. Innen történt, hogy a porta ismét Oroszország felé kezdett közeledni, ebben látta ő a leghatékonyabb antidotumot Ausztria netaláni nagyobbodási vágyai vagy a velenczei kérdés török rovásra történendő rendezése ellen. Ez utóbbi lehetőségről Ausztria persze hallani sem akart; a lázadó országok pacificációjára nagy kedve lett volna azután pedig gyorsan vissza akart volna vonulni, elegendő nyereségnek tartván azt, hogy saját határait a forradalom tovaharapódzása ellen biztosította. Így aztán Törökország is köszönettel fogadta volna Ausztria ,,jó szolgálatait“ és a görög mozgalommal sem gondolt volna, mert ez — a déli szláv forradalom kiterítése után — meglehetősen veszélytelen dolog. Az ügy azonban az imént más fordulatot vett. Az osztrák intervenció eszméje ellen Anglia a leghatározottabban tiltakozott, mert — Angliának államférfiai vannak, kik nem hajhásszák egyedül a pillanatnyi sikert, hanem akik orrukon túl is látnak és a következményekre nemcsak akkor gondolnak, mikor már mindkét lábbal benne vannak a hínárban. Az angol államférfiak átlátják, hogy ha kelet felé a non-interventió elve egyszer megszegetik, innen ki nem számítható bonyodalmak keletkezhetnének és oly előzmény állíttatnék fel, melyet sem Franczia sem Oroszország nem fogna kizsákmányolatlanul hagyni. Ámbár tehát Anglia, vagy nem ámbár, hanem mivel ő Törökország fenállásának és integritásának barátja, nem engedi meg Ausztria fegyveres beavatkozását. Igénytelen nézetünk szerint Ausztria hálával tartozik a londoni kabinetnek e bölcs tanácsért, de ezzel Törökország bajain nincs segítve és mi — anélkül, hogy választ adni volnánk képesek — csak kérdeni tudjuk : mi legyen Törökországból, ha sem ő maga magát védeni nem képes, sem pedig másoknak a segélyadás meg nem engedtetik? ... A krizis kimaradhatlan, de épen azért Anglia a lehetségest megteszi, midőn annak kitörését legalább mennél továbbra halasztani törekszik; többet nem kíván hatni tőle, ad impossibila nemo obligatur. Ede (200 fttal), h. Eötvös Dénes, Justh József, Lónyay Menyhért, Pfeffer János, Rosty Pál,Somssich Pál, gróf Széchenyi Ödön (200 fttal) és Szontagh Pál urak, a kecskeméti meg a rimaszombati kaszinó. Az alaptőke szaporításához járultak: Nagy Róza úrnő, a társaság pártolója, H.-M.-Vásárhelyt, 5 fttal, Fejér Márton ügyvéd ur Kolozsvárt egy 50 pftos úrbéri kötvénnyel. Nagy Dániel pesti ügyvéd ur pedig évéprint 4 fttal ígérte gyarapítani a társaság tőkéjét. Az illető szerkesztőség az ^Erdészeti lapok“kal kedveskedik a Kisfaludy-társaságnak. Torkos László urnak „Az ifjú küzdelmei“ czimű munkája vizsgálat alá bocsáttatott. Többeknél, kivált íróink között, azon Vélemény lévén elterjedve, hogy a Kisfaludy-társaság — regénykiadásaiban — csupán külföldi müvekre kiván szorítkozni, e hibás vélemény megigazitása végett a Kisfaludy-társaság czélszerünek látja kihirdetni, hogy kiadásai köréből az eredeti regények korán sincsenek kizárva, sőt eredeti regényeket, ha az illető bírálók kiadásra ajánlják, még sokkal szívesebben ad ki, mint idegeneket. Azon tisztelt írók tehát, kik munkáikat a Kisfaludy-társaság által óhajtanák kiadatni, szíveskedjenek azokat a társaság igazgatója, Arany János úrhoz beküldeni. Kelt Pesten, febr. 28-dikán 1862. Grreguss Ágost, titoknok, Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság tegnapi rendes havi ülésében Bárczy Károly újonnan választott tag, Lukács Móricz által bevezettetvén, helyét Puskin „Onyegin“ czimű verses regénye fordításával foglalá el, melyből az első éneket olvasta föl. A társaság alapitói örvendetesen szaporodnak. Ez ülésben 16 alapítvány jelentetett be. A társaság alapitói közé állottak nevezetesen: Kozma Ferenczné szül. Domokos Judit, Nyiri-Csiky Rita és özv. Tihanyi Ferenczné asszonyságok, Deák Ferencz, Dienes Ferencz, Ebner Szombat, vnrczius I. A londoni nagy kiállításra utazók érdekében. Sokan tudakozódván az iránt, miben van tulajdonképen azon vállalat, mely a londoni ez évi nagy kiállításra kiutazni szándékozó gazda — és a gazdasági üzlettel rokon iparos — közönség érdekében alakult ? Szolgáljon e nyilatkozat válaszul és tájékozásul. A vállalat megvan, de életbe lépettnek csak akkor tekinthető, ha kétszáz bejelentő lesz, kik 15—25 ezüst forintot befizetnek, csak igy lévén a londoni ügynök, úti iroda, szolgatartási, továbbá saját főbb költségei fedezve, egyébként a fenmaradó összeg hazai jótékony czélra fog fordíttatni. A bejegyzés és befizetés bérmentes levelek által, vagy személyesen történik a felirtnál, (Pest országút, Zrínyi 2. em., 8. ajtó) még pedig folyó évi mártius 15-ig. A mint a kellő számú bejegyzés és befizetés megtörtént, Térey Pál úr, mint londoni ügynök, haladék nélkül megindul Londonba, útközben kiutazó hazánkfiai számára a főbb városokbani vendéglőkben szokottnál jutányosabb ellátást eszközlendő, Londonban irodát nyit, bejegyzett hazánkfiait fogadja, jutányos szállás, élelem és kalauzolásokról gondoskodik s a kellő útbaigazításokkal őket ellátja. Pesten a szükséges felvilágosításokat alólirt adja meg, kinél a kiutazók névsora s az is megtekinthető, bejegyzett honfitársaink közül ki mikor indul, mi végre igen kívánatos, hogy minden jelentkező kiutazása idejét is bejegyeztetni szíveskedjék. Gazdáinknak mindenesetre érdekes tudni, hogy az angol és skóthoni gazd. egyesületek ez évi nagy kiállításukat szintén Londonban június 23-tól július 3-ig tartják meg, s így az ezen időre kiutazók a világkiállításon kívül egy felette tanulságos gazdasági, állat- és gépkiállítást is láthatnak, s szemlét tarthatnak az angol, skót, franczia sat. legkitűnőbb állatokon és gépeken, melyek megtekintése végett különben néhány országot s pár száz istállót és gyárt kellene nagy költséggel beutazniok. Az itteni vasúti igazgatóságnál tétettek lépések kiutazó hazánkfiai számára nyerendő jutányosabb utazási jegyek végett, s a hihetőleg kedvező határozat közelebb meg is érkezik. Az útlevelek végett a megyéhez kell folyamodni, hogy az az ország főkormányszékénél eszközölje ki azokat. A bejegyzési határnap I. évi mártius 15-ke lévén, ezt különösebben figyelmébe ajánlom a t. ez. közönségnek, a vállalat életbe lépése után ugyanis az ügynökségnek sok teendői lévén, kívánatos, hogy a folyamatban lévő bejegyzések hova előbb megtörténjenek. Erkévy Adolf: Belföld, Marosvásárhely, febr. 20. Rég az ideje, hogy annyi hó egy télen nem volt, mint az idén; nemcsak városunk és vidékünk, de főleg a közeli és távoli havasok telvék nagy hótömegekkel, szóval, minden jel oda mutat, hogy a közelgő tavaszon, sőt egy véletlen meleg eső és szellő által még hamarább is, Marosunk kiáradása bekövetkezendik, mely aligha az 1821- és 1851-ki vizáradásokhoz hasonló káros következményeket mind az élet-, mind a vagyonbiztonságra nézve maga után nem vonand. Épen ezért uj városi tanácsunk sürgős előintézkedéseket tett, egyszersmind az e czélból városunk több ízben volt érdemdús főbirája, jelenlegi kir. tanácsos id. Lázár János által beadott czélszerl javaslatokat figyelemre méltatva, rögtön f. ’ ó 14-kén egy nyomtatott kiáltványban fölszólitá a olgárságot, hogy a vitár ellenében legbiztosabb édbástyául szolgáló régibb és újabb időbeli föltörések részint kellő magasságra emeltessenek, részint