Magyarország, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1862-06-11 / 133. szám

1802.— II. évfolyam. 133- sz. 1 SZERKESZTŐSÉ­GI T. MUNKATÁRSAINK !!' HIRDETMÉNY.tH S' DIJA. MEGJELEN IJitér 2. sz. 2. emelet. , i kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ j 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr, ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­+ rí jy 4 f 4 ’ séghez intézzenek.—­A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 új kr. telével minden nap. . a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel Róbert és ELŐFIZETÉSI ÁR­­u­stér 4. sz. földszint.­­j Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. Eggenberger Nándor könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk a ,MAGYARORSZÁG‘ 3 havi folyamára 5 ft. — kr Előfizetések minden hó elején fogadtatnak el. máj. 25-kén Mexikóban lesz : nagyjából a nevezete­sebb pontokat kiszemeltük, miket a két ünnep­nap alatt, a külföldi sajtó hírül hozott. 6 „ „ 9 „ „ 1 » 1 » ^ ” FEST, juntas 10. Külföldi szemle. A szent sir kérdése, mel­lyel a keleti háború kezdődött, újra felelevenült, csak­hogy akkor Orosz­ország egymagának követelte a protectorátusi jo­got, most pedig Francziaországgal együtt akarja az azóta megrongált szent sír kupolyáját kijavítatni. A porta azt kívánja, hogy ebben ő is részt vehessen, vagy legalább a restaurálás az összes keresztyén ha­talmak részvételével történjék. Egyszóval, a porta ép oly kevéssé ismeri el Oroszországnak Francziaor­szággal együtt protectorátusi jogát, mint ezt 1853- ban k­ü­l­ö­n el nem ismerte. A „Patrié“ e vitály alkalmából egy czikket hoz, mely úgyszólván fenyegetéssel végződik: „ha — úgymond — a keleti crizis kitör, az összes kelet ke­resztyén népségei Orosz- és Francziaországgal fog­nak tartani.“ Az „Opinion nationale“ pedig így kiált fel : „ha Franczia és Oroszország komolyan akarnak valamit keleten, most van a legjobb alkalom, midőn Herczegovina felkelésben, Montenegró harczolva és Szerbia harczra készen állanak.“ Ily kedélyhangulat után nem csoda, ha keletre nézve újabbnál újabb combinatiok merülnek fel, ha oly híreket olvasunk, melyek bizon­nyal Franczia­­ország elrettentésére vannak számítva; hogy előbb utóbb szakadásra kerül a dolog a washingtoni és párisi kabinetek közt Mexikó miatt; hogy ütött a franczia-angol szövetség végórája, mely egy évtized óta ad irányt az európai politikának; hogy Ausztria vasúton van : elfogadja-e a Francziaország által barátságosan nyújtott kezet s ezzel és Oroszország­gal tartson; vagy pedig Poroszországnak, a német szövetségi reform kérdésében engedve,ehez és Angliá­hoz szegődjék, Orosz- és Francziaország keleti tö­rekvései ellenében ? Ha Francziaországhoz szegődik, akkor valószinü, hogy Szerbia, Török-Horvátország és egyéb török végrészek egy korona alatt, Miksa félig uralkodó pálczája alá kerülnek — tehát a me­xikói trón más kiadásban , s több ily va­lószinütlen valószínűségek. Ez angol ködből eddig csupán egy parányi tiszta pontot vehetünk ki, mely abból áll, hogy de Moustier marquis, a konstantinápolyi franczia követ utasítva van Prokcsch­ báró osztrák internuntiussal értekezésekbe bocsátkozni, miután a bécsi cabinet Francziaország azon ajánlatára ráállt, hogy a porta és Montenegró közt fegyverszünetet eszközöljön. En­nek aztán más jelentése van, mint a fentebbi badar combinatióknak. Nulla dies sine l­oma! Lavalette azon utasítás­sal tér vissza Rómába, hogy a császár megszálló ha­dait jövő tavas­szal kiviszi, ha a szent szék, Fran­cziaország ajánlatait ezután is visszautasítja. Ezt kürtöli a fáma — hozzátévén, hogy Lavalatte ez uta­sításával rögtön nem rukkol ki, de bevárja, m­íg a jelenleg Rómában összegyűlt katholikus főpapok eltávoztak. Tehát nemcsak a szándék, de az okos­ság is el van árulva. Mi Ratazzi parlamenti beszédé­ből, mely lapunk múlt számában nagyjából közölve vala, azt olvassuk ki, hogy a római kérdésben nem történt még oly határozott lépés, mint azt hetek óta rebesgetik; azaz, hogy még maga III Napóleon sem jutott ki tétovája és tapogatásai töm­kelegéből arra a „tisztás“ra, hol a mit tenni szándé­kozik, nyílt világosságban fog majd állani. A porosz király a válaszfeliratot kegyes sza­vakkal fogadta, de mi azt nem értjük, hogy identifi­­zálhatta ő felsége a maga politikáját minisztériuma politikájával, mely a megfoltozott, toldozott adressz­­ben is tagadhatlanul meg van szappan nélkül mos­datva. A minisztériumnak, Vincke jobbra-balra haj­ladozó előadásából, vagy inkább megbukott adresse­­tervezetéből látjuk, hogy nincs az országgyűlésen pártja s a király mégis kijelenti, hogy ő e párttalan minisztériummal egyetért. Talán atyai tanácsul van ez a demokrata követeknek mondva? — A német ügy fejlődésére nézve fontosabbnak tartjuk ennél frankfurti táviratunkat, melyre szabad legyen az ol­vasót egyszerűen utasítanunk. — Ha még hozzá­teszük, hogy Lorencet tank a császárnak katonai porolájára fogadta, miszerint A porosz képviselőház felirata június 7-kén 5 órakor a felirati bizottmány által át­­nyujtatott. A király Heydt miniszter és Hohen­lohe­rg hadsegéd (a miniszterelnök fia) jelenlétében jelent meg. A képviselőház elnöke Grabow pár be­vezető szó után felolvasta a feliratot, mely követke­zőleg hangzik: Legkegyelmesebb és leghatalmasabb király, Felséges királyunk és urunk ! „Tanácskozásaink kezdetén a korona iránt tar­tozó tántoru­katlan hűségünk, s a nép sürgős óhajtása kötelességünkké teszik, hogy őszintén és tisztelettel Felséged elébe terjesszük meggyőződésünket az or­szág jelen helyzetét illetőleg. Mindenekelőtt szüksé­gesnek látjuk kimondani, hogy a legutóbbi hónapok mozgalmai közepette a monarchia irányábani tiszte­let és hűség, mint a nép összes törekvéseinek megin­­gathatlan alapja, fenn­áll; s hogy ezen érzelem mély­sége és melegségére nézve egyik osztály, egyik tar­tomány és a nagy politikai pártok egyike sem marad mögötte a másiknak. A porosz nép királyával egy­nek érzi magát, s egynek akarja örökre érezni. Miután a katonai javaslatok és a porosz poli­tika jövő iránya felöli bizonytalanság a kedélyeket sokáig foglalkoztatták volna, bekövetkezett a köve­tek házának feloszlatása, és a minisztérium átalakí­tása oly körülmények közt, melyek az országot bi­zonytalanságban hagyák ama válság indokai iránt. Megjelentek az új minisztérium és a többi hatóságok kibocsátványai, melyek nemcsak megcsorbiták a hivatalnokoknak szabad választási jogát — s némely helyt a többi állampolgárok választási jogára is tör­vénytelen nyomást gyakoroltak, hanem a pártok küzdelmébe Felséged szentelt nevét is bevonták és alkotmányellenes ellenzéket állítottak a parlament és a királyság közt. Azon több oldalról nyilvánított gyanúsítás, mintha a népképviseletnek s azzal együtt a porosz választóknak nagy része a kamra jogainak ellenséges megsértése bűnét követné el, félreismeri a nemzetnek,mély monarchikus alapjellemvonását, melyben a királyság erős gyökeret vert, az ellenke­zik a népjog s igazság érzetével, mely nem érdemli meg, hogy anarchikus fölforgatási vágyakkal gyanu­­sittassék. Alázatosan kérjük tehát Felségedet, ne méltóz­­tassék semmi ellenmondást találni ama lelkesült sze­retet közt, melylyel az ország Felségedhez mindig viseltetett s a választások eredménye közt, mely két­ségkivül az államkormány egyes nézetei s intézke­dései ellen vannak irányozva. Legkegyelmesebb királyunk s urunk! A kedé­lyeknek semmi veszélylyel fenyegető ingerültsége sem létezik. A porosz nép nem változott meg. Az a korona irányábani ősi odaadásával, saját alkotmányszerű­ jogához­ szilárd s higgadt ragaszkodást párosít. Belát alkotmányunk kiegészítésére, önálló községi és kerü­leti igazgatás — s a nép erejének kifejtésére szüksé­ges törvények kibocsátását kívánja; kívánja, hogy az öszadóterek az adóképességnek megfelelelő mérvre szállíttassák, az állam­­i iskolaügy a vallási túlter­jeszkedések ellen biztosíttassék, az ellenállás alkot­mányosan megszüntettessék, melyet eddigelé a tör­vényhozás egyik tényezője e kívánatnak ellenébe felállított. Kívül hatalmas és haladó politikát óhajt, mely Felségednek 1858. november 9-én mondott nyi­latkozatát: „Tudja meg a világ, hogy Po­­roszország mindenütt készen áll a jog védel­m­é­r­e, teljes mérvben megvalósítsa; kívánja tehát előbb kimondott meggyőződésének ismétlésé­vel, hogy a hesseni alkotmányos jogállapot visszaál­lítására, főként pedig a hesseni népkép­viseletnek az az 1831. január 5-iki alkotmány, az 1848- 49-ben hozzáadott felvilágosítások és a foganatba vett mó­dosításokkal, továbbá az 1849. ápril 5-iki választó­törvény alapján egybehivatására lépések tétessenek, hogy igy saját jogállapotunk biztosítva legyen, Po­roszországnak pedig, mint európai nagyhatalomnak, érdekei és becsülete fentartassék. Távol lévén attól, hogy a korona előjogába avat­kozzunk, a koronát csupán erősbitni s támogatni hisz­­szük, midőn Felséged előtt a legmélyebb tisztelettel azon meggyőződést fejezzük ki, hogy egyetlen oly kormány, mely ezen pontokban a nemzet szükségei­nek ellenszegül, sem lenne képes a korona s az or­szág elválaszthatlan érdekeit előmozdítni, kivált mi­után Poroszországnak Németország- s Európábani hatalmi állása főleg erkölcsi erélyen, tehát a nép odaadó lelkesültségén alapszik. Annak tudatában, hogy csupán ezen uton lehet biztositni egy, valóban sonservativ s monarchikus politikát, Felséged atyai szivéhez azon tiszteletteljes kérelmet intézzük, hogy a nemzeti óhajtások nagylelkű megadása által, önnek hű népe teljes egyetértésben, Felséged magas háza, valamint a hon számára újabb fényt s nagyobb jövőt előkészitni méltóztassék. Legmélyebb tisztelettel öröklü­nk, stb.“ Minekutána az elnök e feliratot elolvasta volna, a király a következő választ olvasta fel: „Örömmel vettem az irántami hűség és loyális ragaszkodás épen most kifejezett biztosításait. A midőn ismételve kijelentem, hogy az esküvel fogadott alkotmány s 1858-iki novemberben nyilvánított programmom te­rén változatlanul állok, s hogy e tekintetben minisz­teriumommal teljesen egyetértek, azon szilárd vára­kozásomat csatolom hozzá, hogy kifejezett érzelme­iket tettleg tanusitandják, s minthogy önök 1858-iki programm­omból egy mondatot kiemeltek, fontolják meg azt sorról sorra s akkor helyesen fogják felis­merni érzületemet.“ Belföldi szemle. — Máramarosból értesütnek, hogy e f. hó 1-sÖ és 2-ik napján Szigeten a megyeházánál tiszti gyűlés tartatván, a tanácskozás legfőbb tárgyát az igazga­tási és törvénykezési nyelv képezte. Élénk vitára szolgáltatott ugyan­is alkalmat azon kérdés eldön­tése, hogy az 1860. évi oct. 20-ki legfelső rendeletet foganatositólag van-e elég oly hivatalnok, ki az orosz beadványokat oroszul elintézni képes legyen. Ez töb­bek által kétségbe vonatván, elhatároztatott, hogy a szolgabirák minden községet kihallgatván, jelenté­seik nyomán fog felsőbb helyütt vélemény adatni. A vélemény színezetéről, a közel­múltból ítélve, nem lehet kétség. Ezen gyűlés alkalmával a „Garibaldi“ czímű röpirat számos orosz, oláh és csekély számú magyar példányban is hivatalosan kiosztatott a tisztviselők között. Az öt koronavárosnak rendezett tanács és tör­vényszék iránt fenálló kiváltságos joga, s e jog alap­­jáni gyakorlata a jelen ideiglenesség alatt kétségbe vonatván, a helytartótanács és kanczellária által egy­hangúlag kimondatott, hogy „ezen, 1329. évben Ká­roly királytól nyert s több király által szentesitett jog a városok által 1848. évig szakadatlanul gyako­roltatván, Sziget városnak (ez volt a panaszló fél) az 1840., 1848­ és 1861. években hozott törvények értel­mében szervezése nemcsak jogában, de szoros köte­lességében is állott­“ Hosszumező, Técső és Visk vá­rosban a tanács már újra szerveztetek, noha nem ezen rendelet s nem a törvény szellemében. Huszton és Szigeten küszöbön áll a rendezés. — Maros Vásárhelyről írja rendes levele­­zőnk, hogy a bizottmány megalakitása előmunkála­tával már nagyon előhaladtak s e hó közepén az egész bizottmány névsorát kihirdetik. A katonai adóbehajtás e hó 7-dikén volt újólag megindulandó. — Belső-Szolnokm­egye árvaszéki birályá Da­dai László, Pánczél Samu és Flórián Demeter nevez­tettek ki. — Fium­e m­egye jan. 4. tartott közgyűlése el­határozta fölkérni a horvát helytartótanácsot, petro­­váljon Fiume városa számára uj tanácsot, mert „e város az alkotmányra még meg nem érett “ Szerda, június 11. A Magyar Gazdasági ügylet emlék­irata a magyarországi vasutak tár­gyában. (Vége.) Harmadik fővonal, mely az előbbeniekkel fontosság tekintetében vetekedik, a keleti, mely a pest-nagyváradi már kész vonalnak folytatása által Kolozsvár és Brassónak vezetne, Galacznál érné el végpontját. Nem csupán országos, de egyik legfőbb világkereskedelmi fontosságú vonal ez; lényeges ki­egészítő része a nyugatról kelet felé vonuló európai vasúthálózatnak, s nevezetes tényező a világkereske­dés fejlesztésében nemcsak egyes országok, de világ­részek, Európa és Ázsia között, mint a­mely vonal által az összes nyugati forgalom a Fekete tenger leg­­nevezetesbb kikötőjébe vezettetik, honnan már is a legélénkebb hajózási közlekedés létezik a közel ázsiai partokig. Azon országos és világkereskedelmi szempon­tok mellett, melyek e nagyvárad-kolozsvár-brassó­­galaczi vonal mellett szólanak, alig foghatjuk meg, miként lehetett e vonallal szemben egy másikat ter­vezni, mely Aradról indulva ki, s II.-Szebent érintve, a szerencsétlen számítással tervezett, s még roszab­­bul épített küsztendzsei vasúton vezetne a Fekete tengerre. Nem kerülték el figyelmünket azon hosszas po­lémiák, melyek e kérdésben csak nem rég folytak a hírlapokban. A­nélkül, hogy e polémiában részünkről be akarnánk avatkozni, mint kiáltó tényt jegyezzük föl, hogy mig az arad-küsztendzsei vonal mellett, a tervezők érdekeinek védőin kívül, tudomásunkra, senki szót nem emelt­ az összes országos közvéle­mény, innen és túl van a Királyhágón, hangosan, és a legnagyobb egyértelműséggel nyilatkozott az álta­lunk is ajánlott nagyvárad-kolozsvár brassó-galaczi vonal mellett. Az országos közvélemény ez egyértelmű nyilat­kozata, vállalatoknál, melyek közül mindenik csak ka­­matbiztosítás mellett jöhet létre, már magában elha­tározó befolyást gyakorolhat a pénzpiaczokra. S egy tekintet az országos érdekekre, a világ­kereskedelmi szempontokra, — bármi rövid párhu­zam a két vonal között, a napfénynél világosabban földeriti azon vonal kétségtelen előnyeit, melyet Ma­gyarország és Erdély közvéleménye fölkarolt, s melynek ügyében emel szót az orsz. M. Gazd. Egye­sület ez emlékirata. Mig az arad-küsztendzsei vonal csak Erdély déli részét, s annak is csak felét, s ezt is közel a ha­tárokhoz érinti, s ezen országrész anyagi fejlődésére alig lehet nagyobb befolyással : a nagyvárad-galaczi vonal nyugatról keletre egész Erdélyen vonul keresz­tül, hosszában a legtermékenyebb és legnépesebb vidékeken, majd minden iparos lakhelyet megérint, a bányatermelés középpontjaihoz közelebb esik, s irányában az ország nevezetesebb völgyeinek kisza­kadásával, tehát a természetes közlekedési főutakkal találkozván, a távolabb vidékek termékeit is könnyen fölveheti forgalmába; s midőn annálfogva a mezei gazdaság, ipar és kereskedelem országos érdekeinek egyaránt, s oly nagy mértékben megfelel, koronánk ama szép országát, melyért a természet annyit, s az emberek még aránylag oly keveset lőnek, melynek még semmi vasútja nincsen, holott folyói a hajózás nevezetes kifejlődését alig engedik, bevonja a hazat, s e ez által az összes európai vasúthálózatba s részesíti mindazon előnyökben, melyek a tökéletesített közle­kedési eszközök létesítése által egy hátramaradt or­szágban az anyagi jobblét fejlesztésére oly hatalmas tényezők szoktak lenni. Elismert igazság, hogy a főbb közlekedési vo­nalak kijelölésében a nemzetgazdaság igényei lénye­gesen nem térhetnek el az államférfiú követeléseitől. A nagyvárad-galaczi vonalt sem csupán az érintett túlnyomó közgazdasági szempontok ajánlják minden más gondolható tervek fölött , azon megbecsü­lhetlen előn­nyel is bír az, hogy midőn egész hosszában sa­ját területünkön fekszik,s a magyar korona azon terü­letének összes népiségeit egyaránt részesíti jótékony­ságaiban , egyszersmind rögtönzött megtámadások ellen könnyű hadi kibontakozást enged a dunai tor­kolatok felé, s politikai és katonai szempontból oly szabad mozoghatást biztosít, mely bizonyos eshető­ségekre nézve kiváló előnyökkel kínálkozik. Egyér­telműig elismerték ezt a birodalmi kormány megbí­zottai, kik a helyi viszonyok megtekintésére küldet­vén ki, mindannyian ez általunk kijelölt vonal mellett nyilatkoztak. Ezt a vonalt hagyta helyben az erdélyi kormányszék és udvari kanczellária, e vonalt pártolta a pénzügy- s követelte a hadügyminisztérium. Midőn ezek szerint a nagyvárad-brassó-galaczi vonal mellett szólanak mind az országos, mind a közbirodalmi érdekek, s egyaránt e vonalt sürgetik a közgazdaság, a politika és hadtudomány : méltán tehetjük azon kérdést, mi az oka, hogy e vonal elle­nében mégis tervek állíttatnak föl, melyek ama nagy érdekek, ama nagy szempontok mellőzésével is megnyerhetni vélik mind az engedélyt, mind a ka­­matb­iztosítást ? Talán kivitel tekintetében nyújt a nagyvárad­­galaczi vonal legyőzhetlen akadályokat ? Vagy talán a világkereskedés érdeke kívánja, hogy Magyar- és Erdélyország, sőt a birodalom érde­kei feláldoztassanak ? A kivitelt illetőleg eldöntő előttünk Bate angol mérnök tekintélye, ki a tervezett vonalaknak a hely­színén tett megvizsgálása után nyilvánítá, hogy épen az ellenkező, az arad-küsztendzsei vonal ütközik leg­nagyobb mütani nehézségekbe Erdély szorosain, míg a nagyvárad kolozsvár-brassó-galaczi pálya e tekin­tetben is legalkalmatosabb. S Bate nézeteit minden tekintetben támogatja Ghega osztrák miniszteri tanácsos. Annyival inkább hitelt érdemlő tekintély, mivel a helyi érdekektől távol, azokon fölülemelked­­ve, kormány­ biztosként, teljes részrehajlatlansággal jár vala el. Említsük-e az arad-küsztendzsei vasútra nézve, Erdély szorosain túl is, csak a Duna áthidazásának roppant költségeit? Mind csekélység, mondhatják ellenünk, ha a világkereskedés érdekei követelik ez áldozatokat, ama nehézségek leküzdését! Ám vizsgáljuk tehát, minő kilátásokat nyit az egyik és a másik végpont, egy­felől Küsztendzse s más részről Galacz! vizsgáljuk azon adatok alapján, melyeket Becke osztrák consul, szintén elfogulatlan és részre nem hajló tekintély, bocsátott közre. Küsztendzse, mond Becke, alig 2—3 tengeri hajó biztos horgonyvető helye s 200,000 font sterlin­get kellett beruházni, hogy csak azzá tegyék. Hogy a világkereskedés érdekeinek megfeleljen, legalább 2—300 hajó befogadására alkalmas kikötővel s rop­pant raktárakkal kellene elláttatnia. Tömérdek mil­liót igénylő s annál kevesebb hasznot ígérő vállalat, mivel a küsztendzsei vasút, egy­felől a dunai, más­felől a tengeri versenyzés között, fenyegetve a várnai vasút keletkezése által is, alig van egyébre hivatva, mint főleg tour­istákat s gyorsvitelt igénylő árukat szállitni, egyedül Stambulba. Mi más, mi nagyszerű kilátás nyilik Galaczon, főleg mióta a Duna torkolatai az orosz kizárólagos uralma alól fölszabadulván, e gyönyörű folyam sza­baddá lett, s — a­mi az orosz-angol-franczia háború egyik legnagyobb eredménye —az európai bizottság a Duna torkolatainak szabályozását munkába vette. Minő eredmén­nyel járt el a bizottság a szabályo­zásban, megítélhetjük azon tényből, hogy a ho­mokzátony fölött a sulínai csatornában a koráb­bi 7‘/a angol lábnyi mélység 16 lábnyira szál­lott alá. Ez által Galacz a mély járatú tengeri hajóknak is megnyílt, s szakértők véleménye sze­rint , a világ egyik legbiztosabb és legnagyobb kikötője lett, hol az idézzük tekintély szerint, a világ összes hajóraja megfér. S valóban a szalinai kijárás szabályozását nyomban a hajózás nagyszerű emelke­dése követte. Míg ugyanis 1847/57 között a sulinai csa­tornán átkelt hajók összes száma 19,096, vagyis éven­­ként 2000 hajó sem volt, az 1860 ki forgalomban már 3288 hajó van följegyezve, 564,336 tonna tartalom­mal. Tekintve az idő rövidségét, mely alatt ez ered­mény létesült, lehetetlen át nem látnunk, mily nagy­szerű dolgok vannak itt készülőben, s könnyít belát­nunk, hogy a Dunán s torkolatinál fejlődő forgalmi viszonyok csak egy részét képezik ama nagy forgal­mi életnek, melynek egyik súlypontja saját vasut­­rendszerünkben rejlik. S míg Küsztendzse, alkalmas kikötő nélkül, figyelmet is alig érdemlő forgalommal, csupán a stambuli gyors szállításra nyit kilátást. Galacz mért­földekre terjedő biztos kikötője, melynek forgalma oly óriási mérvben emelkedik, három főirányban ké-

Next