Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)
1871-07-02 / 27. szám
VII. ÉVFOLYAM 1871. 27. SZÁM, PEST, JULIUS 2. Megjelen minden vasárnap. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Heti krónikájával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 írt. — Egész évre 12 írt. JÓNAY IJÁCZINT. A napilapok közelebb örvendetes hirt hordtak szét a hazába: a király elhatározta, hogy a most serdülő korban levő Rudolf koronaherczeg számára tanárt nevez ki, a ki Magyarország történelmét adja elő neki. Még inkább örvendhetünk pedig a hírnek, mióta tudjuk, hogy e díszes és valóban fontos állásra oly férfiú választatott ki, mint Rónay Jáczint, ki mint tudós, mint hazafi legjelesbjeink között foglal helyet. Több év előtt közöltük volt egyszer arczképét és életrajzát, de azóta oly hosszú idő folyt már le, hogy olvasóink szívesen veendik mostani közlésünket. Rónay Jáczint 1814. május 13-án született Székesfehérvárott, hol szülei jómódú polgárok valának; elemi és gymnasiumi tanulmányait szülővárosában és Esztergomban végezte, 1831-ben a pannonhegyi benczések rendjébe lépett s 1839-ben pappá szenteltetett. Már növendékpap korában kiváló előszeretettel foglalkozott a tudományokkal s a pesti egyetemnél bölcsészettudori koszorút nyervén, a győri főapáti lyceumban a bölcsészetet adta elő és világos, gyönyörködtető előadása által kellemes emlékben él tanítványainál. Irodalmi munkássága ezalatt mindig emelkedett s ez időben jelentek meg tőle : „Jellemisme“, „Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből“ ; a győri „Hazánk“ czimü lapban kiadta „Koponya isme“ czimü művét s ugyanakkor irt egy „Élettörténet“ czímű munkát is, mely azonban a csakhamar bekövetkezett zivataros időkben kiadatlan maradt. Működése a tudományos világban figyelemre és elismerésre talált s a magyar akadémia 1847-ben a fiatal tudóst tagjai közé választotta. 1848-ig működött Rónay mint tanár, ekkor hazafias lelke egész erővel a nagy nemzeti küzdelembe vonta őt, minek következménye lett, hogy a világosi katastrófa után neki is bujdokolni kellett. Több hóig bujdosott a hortobágyi tanyákon s itt egy akadémiai pályázatra „ Lélektani rendszer“ czimü munkát irt, mely azonban, fájdalom, szintén kiadatlan maradt. Az absolut hatalom kegyetlenkedései mindinkább veszélyessé tették Rónay számára a maradást honában s igy 1850-ben a Kárpátokon s Németországon át Angliába menekült és Londonban telepedett le, hol aztán 17 évig élt. Itt fejtette ki tulajdonképen egész írói munkásságát s bár a kenyérkeresés gondjaival is küzdenie kellett, több művet irt, melyek közül némelyek napvilágot is láttak s a tudós világban méltó figyelmet gerjesztettek. Itt egy „méz-, sáncz-, ut- és hidtani“ munkát, angol tanitványai számára magyar nyelvtant, továbbá egy görög nyelvtant is. 1860-ban jelent meg „A tüzimádó bölcs“ czímű természettudományi munka, később „Az ember helye a természetben“, továbbá „A fajkeletkezés“ mind kitűnő alapossággal és oly magyarsággal írva, hogy szerzőjüktől akármely Magyarországban élő író is irigyelhette. Egyik művét „Jellemrajzok az angol színész világból“ a nemzeti színház nyugdíjintézete javára ajánlotta föl. Nagyobb műveken kívül írt számtalan czikket és értekezést a magyar lapokba, úgyszintén a „Times“-ba is, mely a jeles tudós számára szintén megnyitotta hasábjait, hol aztán Rónay lehetőleg használni törekedett hazája ügyének. Általában a magyar tudományosságnak egyik méltó képviselője volt külföldön, Bonaparte Luczian herczeg számára lefordította Reguly hagyatékából a „ vogul föld és nép “ czimü művet s ő volt az, ki a hazánkban is megfordult dúsgazdag Southerland herczegnőt a magyar nyelvre megtanította, valamint Bonaparte Luczian herczeget is, ekként még inkább terjesztvén befolyásos körökben az érdekeltséget hazánk iránt. Ezalatt pedig eredeti műveken is folyvást dolgozott s kéziratban több jeles munka fekszik fiókjában; kívánatos volna, hogy mielőbb szaporítaná azoknak kiadása által tudományos irodalmunkat. Az 1867-ki kiegyezés Rónay számára is lehetővé tette a hazatérést s alig hogy megjött, az akadémia öt jegyzőjévé, Győr megyének pusztai kerülete pedig országgyűlési képviselővé választotta, mely kerületet a jelen országgyűlésen is képviseli. Részint az akadémiában, részint az országgyűlésen felmerülő bokros teendők, hazatérése óta Rónayt elvonták némileg az írói munkásságtól, de ő azért nem szűnt meg tevékenyen munkálkodni s számos értekezést olvasott föl részint az akadémia osztályülésein , részint a természetvizsgálók nagygyűlésein, a pesti nőképző intézetben pedig egy egész tanfolyam alatt tartott érdekes előadásokat. Néhány hét előtt a közoktatási ministeriumhoz osztálytanácsossá neveztetett ki s alig foglalta el itt állását, jött a király említett elhatározása, mely jeles hazánkfiát egy időre Bécsbe szólitandja. Nem szükség magyaráznunk, mily szép, mily fontos a feladat, mely Rónayra mint a koronaherczeg tanítójára vár ; az ő alapos tudományossága, tapintata, buzgó hazafisága bizonynyal oly magvakat fog elvetni, melyek üdvös gyümölcsöt fognak termeni s a nemzetnek tett jeles szolgálatai közül ez nem a legkisebb leend. — S ott talán időt fog nyerni ismét nagyobb irodalmi munkásság kifejtésére is mit hazai tudományosságunk érdekében őszintén óhajtanunk kell. Rónay Jáczint.