Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1875-10-03 / 40. szám
488 volt jellemezve ; bizonyos legyőzhetlen indulatroham által, mely gyakran egyik végből a másikba csapott át, s melyet fiában, idősb Wesselényi Miklósban, s unokájában, ifj. Wesselényi Miklósban oly különféleképen volt alkalmunk bámulni és fájlalni. Kora özvegységre jutott 1758-ban. Tudománykodásban s néma magányosságban tölté életét 1775 körül történt haláláig. Leforditá Piktet Benedek genfi lelkész és tanár latin nyelven irt munkáját, melyet »A keresztény Ethikának sommás veleje« czim alatt Koloszvártt 1752-évben 8-ad alakban közre is bocsátott. Másik műve atyja »Monita Paterna« czimű művének lefordítása magyarra »Atyai intések« czim alatt , mely azonban csak kéziratban van meg. Ez utóbbi mű a gyakorlati theologiát tartalmazza. Jánoki Anna Mária, férjezett dr. Hellenbach Károlyné, a Beszterczebánya mellett fekvő szent-kereszti lakásán elvonultan élve, szintén egyike volt a múlt század legkiválóbb hölgyeinek. Egyetlen leánya iránt való szeretetéből megírta német nyelven »Anyai intelmeit«, mely Lipcsében 1763-ban (Wallaszky szerint 1760-ban) jelent meg s három éven át folytattatott. E mű magában foglalja mindazon tudomány-ágakat, úgymint a vallástant, földrajzot, történelmet s a többit, mire egy jól nevelt leánynak szüksége van. Oly mű ez, melyet Windisch szerint minden nőnek el kell olvasnia s minden anyának kézikönyvül használnia. Barczay Kláráról keveset tudunk, csak azt, hogy németből egy imádságos könyvet fordított »Jóillatú füst« czimmel, mely először 1763-ban másodszor pedig 1783-ban Kassán került ki a sajtó alól. Laur Jozefa szintén csak németből fordított: » A becsületes embereknek kézi könyve, avagy mindenütt és mindenkorra szükséges regulák« czim alatt Kolozsvárit 1776-ban jelent meg. Wesselényi Anna , hadadi báró Wesselényi Miklós, Barkó ezredbeli százados és Cserei Ilona leánya, a nagy Wesselényi Miklósnak testvére, gróf Bethlen Balásnak neje. Még férjhezmenetele előtt lefordító Stapfler János diesbachi tanár vallásos minkáját: »A keresztény vallásra való útmutatás« czim alatt, mely Kolozsvárit 1774-ben jelent meg 8-ad alakban. A hasonlóképen mint nagyanyja, Dániel Polyxéna, egyike volt kora legműveltebb hölgyeinek. Utána mindjárt említendő húga Wesselényi Mária, ifj. gr. Teleky Ádám neje. Egy fordítása maradt reánk, következő czimmel: »A szüntelen való örvendezésnek mestersége, irta deákúl Sarassa, forditá németre Christiani, magyarra pedig br. Wess. M.« — Halála 1786-ban következett be, miután már hosszabb ideig özvegységben élt. Férje emlékét gyászversekkel örökíte meg. A harmadik Wesselényi Zsuzsánna, idősb gr. Teleky Ádám tábornok neje, Wesselényi Máriának, ifj. Teleky Ádám nejének napja. Két fordítása jelent meg, az első Fenouillet Falbaire után: »Gályarab, vagy a fiúi szeretetnek jutalma« czimmel Kolozsvárit 1781-ben, másodszor ugyanott 1785. Másik műve angolból Littleton György után »Sz. Apostol megtéréséről és apostoli hivataljáról való jegyzések a keresztény vallás igazságainak megmutatására.« 1786. Kolozsvárit. Végre a 18-ik század írónői közt említendő még: Csáky Katalin, kinek egyetlen vallásos műve: »Mennyei oltalom, azaz olyan könyvecske, mely kalauzolni fogja a jó lelket az isteni félelemre« czimmel Kolozsvárit 1788-ban került nyíl- j vánosságra. Tudományosságuk által kitűntek a 18-ik szá- szadban még: Ráday Eszter, férjezett gr. Teleky Lászlóné, Gábriel Regina Zsuzsálna (élt 1752 körül) soproni tudós nő — és végre Artner Sarolta hasonlóképen soproni, ki tudományossága mellett még mint versiró is volt ismeretes. Ezzel hölgyeinknek tudományos , komoly irányú irodalmi működését befejezve, áttérek az érdekesebb részre, e három század költönőire. (Vége következik.) Spanyol czigányok. (Képpel a 488. lapon.)!'(( soDÁi.ATOs faj! A hova elvisz lábad — ten-geren innen, tengeren túl — faluban és városban, pusztán és erdőben , vesztegnek és bolygónak : mindenütt látod a czigányt, a zingarót, a babernient, az eg g i tanot. Magyarországon kívül, a hol legszámosabban fordul elő, csak Orosz- és Spanyolország mutat föl legtöbb czigányt, hol a férfia szintén lócsiszárságból és pecsétvésésből, a nője szintén kártyavetésből, bájaskodásból s kuruzslásból és együtt véve a két nem szintén heverésből és lopásból él. Csak nekünk magyaroknak muzsikál a czigány. Az oroszországi és spanyol czigányok éneklése,gitár pöngetése mellékes foglalkozás és nem is válnak ki azon nemzet zenéjének interpraetatiója által, melyben élnek, mint jeleskedik a mi hazai barna zenészünk. A költő és festő folytonos érdeklődéssel keresi föl e fajt. Hiszen a folyton csinosodó és polgárosodó népek, maholnap csak a statistikust fogják lelkesíteni. S megeshetik, hogy maholnap a vándor-czigány érdekes nemzetiségét is fölszívja magába az általános művelődés. Míg ezt a művészek és regényes hajlamú kedélyek szomorúságára megesnék, addig folytonos kedvence marad tollnak és ecsetnek. Egyik leghivatottabb rajzolójuk Dóré Gusztáv, kit számos szép metszetből ismernek már lapunk olvasói. E gyúlékony fantáziájú művész legsikerültebb ábrázolatai közé tartoznak azon alakok és jelenetek, melyeket a spanyol népéletből merített. Bizonyítja azon rajza is, mely jelen számunkat díszíti. A fogatlan és redős bár, de szikrás szemű öreganyának dús szürke hajában vadászgat a szép zingora. Az ily foglalkozás dísztelenvoltát délen való sűrű előfordulása enyhíti és tán azon remek festmény is, melyet egy hasonló jelenet után varázsolt vászonra a halhatatlan Murillo. Míg a nagyanyó kisded unokáját énekliringatja álomba, a nagyobbik sötét égő szemével ábrándozva pillant maga elé. Hátul a spanyol módra öltözött apa megelégedéssel kiséri szép leányának gondozását. A teljes nyugalom, az édes pihenés önti puha világát e csoportra. F. Spanyol czigányok. (Dóré Gusztáv rajza.) Magyarország és a Nagyvilág 40. SZAV.