Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-28 / 4. szám
54 mány szerint Izland lakossága minden belügyeiben önálló törvényhozó és végrehajtó jogokat gyakorol, Dánia általános állami kiadásaihoz nem járul hozzá; a sziget kormányzóját a király nevezi ki. A nemzetgyűlés — althing — 36 tagból áll, kik közül 30-at a nép választ, hatot a király nevez ki, az egész törvényhozó testület pedig két házra, alsó és felső házra oszlik. A felsőházban ül a király által kinevezett hat tag, más hat tagot pedig a nép által választott képviselők küldenek. Ha az althingnek panasza van a kormányzó valamely intézkedése ellen, panaszával a királyhoz fordul, ki a vitás kérdést megvizsgálja és eldönti. A nemzetgyűlés minden második évben tartja üléseit Reykjavikban, a sziget fővárosában. Egészen 1117-ig Izland törvényeit csak a lög sögu madr, vagyis törvénybeszélők emlékezete őrizte meg, az említett évben azonban közakarattal elhatároztatott, hogy ezentúl a törvények írásba foglaltassanak, természetesen van írásba. A legrégibb ilynemű kézirat 1150-ből való. Kölemlítésre méltó, hogy épen a legelső, legrégibb kéziratok és sagakönyvek a legszebbek, leggondosabb kivitelűek. Említésre méltó körülmény Izland életében az is, hogy ősidőktől fogva a közelebb megtartott ezredéves ünnepélyig koronás fő soha sem lépett e szigetre. A jó izlandiak között nem egynek ugyancsak sajátságos fogalmai voltak a királyról, legalább is két öl magasnak és rettenetes képűnek gondolták s ugyancsak kellemetlenül voltak meglepve, midőn azt látták, hogy a király végre is nagyon, de nagyon hasonló a többi gyarló földi halandókhoz. Mihelyt azonban e kis kiábránduláson üllestek, nagyon meg voltak elégedve királyukkal, mert meggyőződtek, hogy IX. Keresztély őszinte tisztelettel viseltetik szabadságuk, önállóságuk iránt. Az izlandiak élénk értéke a szabadság, önállóság iránt még az ősrégi időkből ered, midőn aristokrata köztársaság volt állami kormány formája. E köztársaság azon katonai uralomból fejlődött ki, melyet a nép csakhamar Izland kolonizálása után, 925-ben egy gödi, vagyis pap-hős vezetése alatt elfogadott. Valóban, Izland méltó a turisták figyelmére, nemcsak csodás természeti szépségei miatt, hanem népéért s ennek nagyszerű ősi irodalmáért és politikai szervezetéért is, mert az Európában annyira bámult angol alkotmány eredete is egészen az ős izlandi köztársaságig vihető vissza. A jelen számunkban látható jelképes rajzon Izlandot egy nőalak ábrázolja, lábainál az óczeánnal, fején jégkristályból való koronával, míg hajából lángok lövelnek föl. A jégkristály a sziget számos és hatalmas »jekul«-jának vagyis jéghegyeinek jelvénye, míg a lángok a folyton működő tűzhányó hegyeket jelképezik. Az alak fölött látható Odin két hollója, Hugin és Munin, melyek minden nap hajnalán kiröpülnek a nagy világba s hírt hoznak a történt eseményekről; az egyik épen súg valamit, míg a másik még a jégben röpköd. A kard jobb kezében az ősi vitézség és hatalom jelvénye, baljában pedig az irás tekercs emlékeztet a nevezetes Saga-irodalomra és arra, hogy Izland mentette meg az enyészettől századokon át a világirodalom legcsodásabb könyvét, az Eddát. Másik rajzunk egy Faröe-szigeti halászt ábrázol. Faröe szintén dán birtok s valamivel délibb fekvésű ugyan Izlandnál, de lakosai általában épen úgy halászatból s juhtenyésztésből élnek. Faröe lakosai nagy sportkedvelők, sportjuk pedig meglehetősen veszedelmes; törékeny csónakon indulnak a hatalmas czethalak elfogására s szédítő mélységű szirtek oldalán kapaszkodnak madarak után. Kevés igényű, szorgalmas, vidám emberek, akik távol a nagy világ zajától, boldog, egyszerű életet élnek. A budapesti népszínház tagjai.*) (Arcképekkel a 53. lapon.)A magyar vidéki szinészet legkevésbé sincs örvendetes állapotban. Lelkes városok fényes palotákat emeltek, melyek azonban üresen állanak. A miskolczi, sz.-fehérvári, aradi, szabadkai, debreczeni színházak mit sem használtak a szinügynek. Van szép ház, de hiányzik a jó színész s eszerint közönség sem találkozik. Ennek oka kétségkívül azon korlátlan szabadság, melyben vidéki szinészetünk részesül. Mindenki könnyű szerrel kaphat igazgatói engedélyt s ennek folytán szellemi s anyagi tőke nélküli egyéniségek korlátlan számmal alakítanak társulatokat; vezetések alatt az ügy sülyed. A magyar ember természetének a korlátlan szabadság nem hasznos, mert vérmességénél fogva könynyen visszaél előnyeivel, holott kellő ellenőrzés és egy kis fegyelem mellett kitűnő szolgálatokat tehet. Mig a kormány nem veszi kezébe a szinügy rendezését, mig az igazgatók száma a szükséghez képest meg nem szorittatik s az engedély megadása szellemi, erkölcsi s annyagi föltétekhez nem köttetik — a szinészet virágzásának első föltétele fog hiányozni. Tehetségeket, nagyobb képességeket csak a véletlen adhat, de legalább bizonyos tisztességes közepességre fogunk vergődni, ami legkevésbé sem megvetendő. Nagy hadvezéreket képezni nem lehet, de jó, pontos, derék tiszteket és közkatonákat lehet nevelni s nekünk egyelőre erre volna szükségünk. Hogy mindezt kapcsolatban a népszínházzal mondjuk el, nem ok nélkül történik. Ez intézet hivatása és jelentősége nagy. Eddig a nemzeti színházon kívül alig létezett Magyarországon színház, mely a színész becsvágyának czélpontul szolgálhatott volna, amellett, hogy neki tisztességes megélhetést biztosított. Pedig a színművészet emelésére ily színházak szaporodása igen szükséges, ahol a felebbieken kívül még értelmes vezetést s díszes társadalmi állást talál az illető. A népszínház Rákosi vezetése alatt mindezt biztosítja tagjainak s és azért hisszük, hogy a működési tér tágulván s a régi, nagynevű nemzetinek oly sokat ígérő ifjú testvére támadván— ennek jótékony hatása idővel meg fog szinművészetünkön látszani. Amit Rákosi jó tagokban szabad erőt találhatott, azt iparkodott megszerezni. Volna még néhány erő, melyek megnyerése óhajtandó, hanem ezek részint le vannak kötve szerződési helyükhöz hosszabb időre, részint más körülmények nem engedik elszegődésüket egyhamar reménylenünk. Hölgyeké az elsőség. Vidmár Erzsi, a »kis menyecske« egy szökéssel meghódította a közönséget. Imént a conservatorium növendéke, ma már művésznő. Nem nagy, hiszen genre-ja sem az. Tán ebben is sok a tanulni valója még — de meg fogja tanulni amire szüksége van. Pajkosság, szellem, pergőnyelvűség, kedves szeszély teszik vonzóvá. Biztossága meglepő; szinte szeretnek egy kissé félénknek. »Graziellája« igazán gracziózus; az ifjú lánykedélynek hamva tette azzá. Vidmár Erzsi k. a. egészben tehát még csak ígéret, de amelyet bizonyára be fog váltani az idő. Szép szó s igaz is lesz. Ami az ily fakadó tehetségnek leginkább van ártalmára, az a hirtelen siker, mely égető meleg gyanánt ahelyt hogy fejlesztené,sokszor elforrázza a bimbót. Tekintse gyorsan nyert kedveltségét előlegnek. Művészi hivatása, szorgalma és szerénysége által busásan fogja viszszatéríteni a midőn, reméljük nemsokára, énekben és játékban megtette azon haladást, melyre még szüksége van. Horváth Vincze, Solymosi, Együd, Tihanyi s Eőry a színház létezésének egy éve alatt megfészkelték magukat a közönség kegyében úgy kitartó szorgalmukkal, mint szép tehetségükkel. Horváth Vincze apaszinésznek alakító ereje, rajzainak finomsága, mértéktudása, jó ízlése és kedélyes humora már régóta ismeretes volt a színházi ügyek iránt érdeklődő körök előtt; mindamellett mikor a »Toloncz« Mravcsákjában először játszott a fővárosban tökéletesen új szerepet, kellemes sajátságai mindenkit megleptek. Ő férfikorának delét éli s azon szorgalom mellett, mely nála is mint a népszínház egész személyzeténél tapasztalható, remélhetjük, hogy működésének tetőpontját nem érte el. Külföldi hasonló intézeteknél minden tag annyira amennyire énekelni is tud, mert a játékrend jó részben vaudeville-ekből áll, nálunk még kétféle személyzetet kénytelen a népszínház tartani: drámait s éneklőt. Horváth Vincze azelőbbihez tartozik. Sólymosi Elek az istván téri rövid életű színház fenállása óta jó emlékében van közönségünknek. Burleszk tehetsége ez új intézetre várt, hogy teljesen kifejlődjék. Alkalma elegendő nyithatik, mert úgyszólván folytonosan színpadon él, alig lévén nap, mikor nem játszik. Mégsem esik meg rajta, hogy szerepét ne tudja. Több alakja már népszerűségre is vergődött igy. a zsidógavallér a »Toloncz«-ból. Kiválóképen komikai tehetség létére — amiben nálunk ünnepélyes magyaroknál bizony meglehetős a hiány — nem hanyagolja el a komolyabb szakmát sem. Jafet-ja a » Vízözön«-ben elismerésre méltó discrétióval vázolt alak és a franczia könnyebb vígjátékokban is mindig szívesen fogadja a közönség. Operette pedig épen nem képzelhető nélküle s csak nem rég is a »Kis menyecske« életteljes marquis-jával sok élvezetet szerzett. Együd a mulatságos pedánsok szerencsés alakítója. Sokan ismerik merev, de mindamellett rokonszenves angolját az »Utazás a föld körül«ből, »Képzelt beteg «-ét, mely szintén figyelemreméltó rajzolat. Aki pedig a »Venus elvonulásának« tanárát nem látta tőle, egy élvezettől esett el. E derék tagja a népszínháznak már Molnár alatt is elsőrendű színésze volt a budai népszínháznak, aztán évekig Debreczenben működött, míg végre a Rókus megötti ház kikötőjébe jutott, melynek kétségkívül állandó tagja fog maradni. Drámai és operette-színész, a leghasznavehetőbbek egyike, amilyet igazgató kivánhat, mindig jó, mindig pontos, mindig készült, művelt és lelkiismeretes tag. Ebbk nek tulajdonképen a nemzeti színházban volna helye, ahol e melegen szavaló, sok temperamentummal bíró színész a drámai előadásoknak csak előnyére válhatnék. A népszínháznak jeles első szerelmese és kitűnő »naturpursa«.A nemzeti színházban a »Csók« Carlóját igen szépen játszta s ezzel, valamint Ripacsos Pistával, a Kincskeresők parasztlegényével és sok más szereppel ismert névre tett szert, még mielőtt a népszínház csarnokai megnyíltak. Azóta egyremásra megteremtette azokat az eleven, tőrül metszett alakokat, melyeket üdének,színesnek tud kifesteni. A » Vízözön «-ben Azel, a »Kintornás család«-híím a malacztolvaj Samu » Utazás a földkörül«-ben Passepartout stb. egyaránt kedvesebb alakításai közül valók. Tihanyi tehetsége még forrongásban van. Horváth és Együd már megállapodott talentumok, Eőry és Sólymosi fejlődnek ugyan, de már biztos ít Soldosné és Tamási arczképét és életrajzát lapunk egy korábbi folyamában közöltük. Magyarország és a Nagyvilág, Faröe szigete is gazdag ősi legendában és hagyományokban s ezekből Browning ar, ki ott huzamosabban időzött, sokat jegyzett föl s készül közölni az európai miveit közönséggel. 4. Szám.