Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1878-09-08 / 36. szám
Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM, 1878. 36. SZÁM. BUDAPEST, SZEPTEMBER 8. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. Boszniából. Gr. Szapáry László altábornagy. — Az első lobogó kitűzése boszniai földön. — (Képpel az 564—565. lapokon.) e soraink az olvasó elé jutnak, már talán megkezdődött a boszniai harczok második és döntő sorozata, melyben hadseregünk roppant tulsulylyal fog föllépni, hogy egyszerre minden ponton letiporja a mohamedánok lázadását és kiköszörülje a csorbát, mely a balszárnyon, gr. Szapáry hadosztályának Dolna- Tuzla felé kezdett, de nem sikerült expeditiójában érte. Mialatt b. Philippovics a Bosna völgyében, Württemberg hg. a Verbasz mentén, Jovanovics tbk. pedig Mostar felé aránylag eléggé gyorsan előnyomultak, gr. Szapáry, kinek föladata volt a Drina melletti határrészeket okkupálni, csakhamar túlnyomó erőre bukkant. Boszniának e része, az úgynevezett Posavina, régtől fogva mint a legharcziasabb vidék volt hires; ezt bebizonyították az itteni bégek a legutóbbi szerb háború idején is, amidőn a szerb hadsereg nem birt Bjelinán túl előnyomulni. Hogy azonban oly ellenállást bírjanak kifejteni, minővel gr. Szapáry hadosztálya találkozott, arra, úgy látszik, vezérkarunk nem számított s és ezért aránylag nagyon is kevés haderővel indította útnak gr. Szapáry altábornagyot Dolna-Tuzla és Zvornik felé. A fölkelők pedig épen e tájra igen nagy számmal gyülekeztek másfelől is, azon szándékkal, hogy I. Philippovics hadtestét messzire bebocsátván, háta mögött az összeköttetést elvágják. A harczokról, melyeket gr. Szapáry vívott, most már részletes tudósításaink vannak s tudjuk, hogy az alig 8.000 főnyi kis sereg valóban hősi vitézséggel küzdött háromszoros túlerővel szemben mindaddig, mig végre élelme és lőszere kifogyott és vissza kellett vonulnia. E visszavonulás azonban a legszebb haditettek egyike volt. Éjjel-nappal szakadatlanul nyugtalanítva a túlnyomó erejű ellenségtől, ellen-szomjan, kimerülten, a hős kis sereg teljes rendben érkezett Dobojba, magával hozta összes betegeit, összes ágyúit, melyeket sok helyen maga a katonaság vont az ingoványos után s a katonai szakkörök ma már nem haboznak kimondani, hogy amit gr. Szapáry tett, az nagyobb elismerést érdemel, mint némely más tábornoknak könnyű szerrel aratott diadala. És két hétig Dobojban gr. Szapáry az ő megfogyott, kimerült csapatával rendületlenül feltartóztatta a fölkelők tömegét, megmentette az okkupáló sereg zömének összeköttetési vonalát. Legfelsőbb helyen méltányolták is érdemeit s ő felsége a derék magyar tábornokot a múlt héten hadtestparancsnokká nevezte ki. Gr. Szapáry László, kinek arczképét e soraink mellett bemutatjuk, 1831. nov. 22-én született, tehát még nem egészen 47 éves. Sok éven át (1855-től 1862-ig) a király szárnysegéde volt, azután az 1. önkéntes (jászkun) huszárezred parancsnoka, mely ezredből később a 13. huszárezred alakíttatott. E minőségében 1866-ban Olaszországban Cialdini tábornok előnyomulásának ügyes manővíírozás által való feltartóztatásával fontos szolgálatot tett, anélkül, hogy veszteséget szenvedett volna. A 13. huszárezred ama kevés csapathadtestek közé tartozott 1866-ban, melyek sem halottak- Gr. SZAPÁRY LÁSZLÓ altábornagy.