Magyarország és a Nagyvilág, 1883 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1883-06-03 / 22. szám
ELŐFIZETÉSI DIJAK : Budapest, 1883. június 3. (Intézendők a kiadóhivatalba, Budapest, Nádor utca 7.) Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 írt. a «Pesti Hírlap» politikai napilappal együtt . Egy hóra 1 írt 70 kr. Negyedévre 5 frt. Félévre 10 frt. Egész évre 20 frt. Egyes számára 20 kr. Mutatványszámok kívánatra ingyen küldetnek. XX. ÉVFOLYAM. 22. SZÁM. Felelős szerkesztők: BOROSTYÁNI NÁNDOR, MIKSZÁTH KÁLMÁN. SZERKESZTÉSI IRODA hová a lap szellemi tartalmára vonatkozó minden közlemények intézendők: Nádor utcza 7. sz. I. emelet. Kéziratok nem küldetnek vissza. HIRDETÉSEK elfogadtatnak Budapesten a kiadóhivatalban, nádor-utca 7 szám; Párisban Mosse Rudolfnál, rue Notre-Dame des victoires 40. sz. Bécsben Hausenstein és Voglernél I. Wallfischgasse 10; Schalek Henriknél Wollzeile 14. sz. Egyesületi képviselőség a Német birodalom számára . Steiner Adolf hirdetési irodája Berlinben, Kommandanten-Strasse 46. és Hamburgban Gänsenmarkt 58. Meghaltak találkozása. Rajz , írta Margitay Dezső. — Vége. — Jött, de nem egyedül. Atyja, a felügyelő — vékonypénzü, sovány arcú emberke, — meg egy középtermetű negyven-negyvenöt éves pocakos úr jött vele, a ki fölfelé kefélt bajuszt, s homloka közepén erősen üstökbe csavart hajat viselt; nyakából ujjnyi széles fekete szalagon szemüveg lógott le kerek hasára, melyet csak akkor használt, ha valamit nagyon élesen meg akart figyelni, vagy a Lotti atyjával beszélt. Ilyenkor rendesen hátra tette a két kezét; kerek, kövér fejét is hátraszegte, megállt, vastag lábszárait szétvetette és úgy szólt az előtte nyájasan, kissé meghajolva álló felügyelőhöz: — Édes barátom! — Igen! — Meg kell vallanom, hogy nem is gondoltam volna.—Mondhatom, csinos, csinos kert! Orrára illesztette a szemüveget s még egyszer körülhordta tekintetét a kertben. — Csinos, csinos! — Na! — Hanem most megenged, kedves barátom és ön is szép kisasszony, •— nehéz aranyláncon függő óráját vonta elő, — a kötelesség minden előtt! — Udvariasan lépett hátra, hogy Lottit elől bocsássa az utón; a leány nem fogadta el a kínálást; lehajlott és virágot szakított,, miközben rám nézve s kezét ajkai elé téve, inkább szája mozgatása, mintsem hang által értette meg velem e szót: — Maradjon. Aztán gyorsan utána ment az előlhaladóknak s nyájasan ajánlotta föl a leszakított virágot a pocakos urnak. Szépen kigondolt tervem füstbement. Most már udvariatlanság lett volna eltávoznom, de még kiváncsi is voltam megtudni, hogy a pocakos ur ki legyen? vagy legalább igy mondogattam magamban. Másfél óra is eltelt bele, hogy Lotti viszszatért. — Alig birtuk lerázni a nyakunkról! mondta futólag s megfogva mindkét kezemet, szemlélgetni kezdte arcomat, mint ahogy máskor tenni szokta. — Jöjjön át! — Nem itt! — Lentebb három vasdárda ki van törve, — mindég ott jöjjön át. Kremlini képek. Demetriusz sírboltja a Mihály arkangyal székesegyházban.