Magyarország, 1968. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-24 / 47. szám
A MÉZGA CSALÁD FORGATÓKÖNYVÉNEK 39. OLDALA Gusztávot talonba teszik, vagy a trükkasztalon marad? Mostanában gyakran kérdezik ezt egymástól a Pannónia Filmstúdió népszerű rajzfilmsorozatának szerzői: Nepp József, Gargay Attila és Jankovics Marcell, de velük együtt annak a több mint száz tagú kollektívának tagjai is, akik hetedik esztendeje rajzolják, festik, fotografálják hősük új meg új kalandjait, szurkolnak érte, s egy-egy bemutató után kíváncsian várják a közönség véleményét. Így kerekedett ki a sorozat legutóbbi — egyesek szerint egyben a legutolsó, — hatvannyolcadik darabja. Gusztáv után Már az ötvenedik Gusztáv-film felé közeledve — mesélik az alkotók, —, valami érezhetően megváltozott az aránytalanul nagy fejjel és cingár végtagokkal felruházott hős körül. Az a lelkesedés, amely az első években magával ragadta a szerző- és rajzolókollektívát, egyszeriben megcsappant, sőt türelmetlenségbe csapott át. (Nepp József: „Ma már bizonyos értelemben rutin-feladatnak számít a Gusztáv, ötletünk van bőven és talán lesz is még, ez azonban nem minden. Bennünket a műfaj új lehetőségei izgatnak, azok a megoldások, amelyeket új sorozatok és új hősök megteremtésével tudnánk a közönség számára is bemutatni. Persze, ha lesz hazai vagy külföldi megrendelés, akkor bizonyára elkészül majd a századik Gusztáv-film is. Igazából mégis az új feladatok érdekelnek.”) Hamarosan megismerkedhet a közönség ezekkel az új feladatokkal is, amelyek — remélhetően — ugyanolyan fontos állomásai lesznek a fiatal magyar rajzfilmművészetnek, mint a hét évvel ezelőtt debütált Gusztáv volt. Befejezéshez közeledik a hazai rajzfilmműhely eddigi leghosszabb vállalkozása — Nepp József 13 részből álló, egyenként 26 perc vetítési időtartamú sorozata, a Mézga család. Az új sorozat főszereplői: Mézga Géza és négytagú családja, egy-egy macskával és kutyával kiegészítve, továbbá egy távoli utóduk a XXX. századból... Ez a különös összetételű família, az alkotók: Nepp József és Romhányi József számára jó alkalmat biztosít fantáziájuk kötetlen csapongásaihoz. Ugyanakkor céljuk az is, hogy a napjainkban divatos tudományos-fantasztikus irodalmat közelebb hozzák a műfajhoz (még azon az áron is, hogy annak vadhajtásait, túlméretezettségét persziflálják!). A sorozat alapötlete: Mézgáék életében olyan dolgok történnek, amelyekre egymaguk képtelenek megoldásokat találni. Végső elkeseredésükben rádiós kapcsolatot teremtenek távoli utódukkal, aki fényposta segítségével igyekszik kivezetni őket a képtelen szituációkból. A műfaj hazai történetében talán nem hoz forradalmi változásokat Mézgáék bemutatkozása a televízió képernyőjén (a Pannónia Filmstúdió rajz- és animációs főosztálya a Magyar Televízióval közösen készíti ezt a sorozatot), néhány vonatkozásban azonban jelentősnek ígérkezik a vállalkozás. Mindenekelőtt a film terjedelme indokolja ezt a feltételezést: első ízben történik a magyar rajzfilmgyártás történetében, hogy közel félórányi produkciókat készítenek. Talán már nincs messze az idő, amikor elkészül az első, egész estét betöltő magyar rajz- és animációs film, hiszen a technikai eszközök biztosítottnak látszanak. Dr. Matolcsy György főosztályvezető: „Valóban nagy utat tettünk meg az elmúlt években. Tíz évvel ezelőtt mindössze félórányi rajz- és bábfilm készült stúdiónkban, aztán ahogy gyarapodott fiatal, tehetséges művészeink száma, úgy nőttek az igények. Szerencsénkre nem csupán belső törvényszerűségek voltak ezek, ezzel párhuzamosan itthon is, külföldön is szinte felfedeztek bennünket. 1968-ban 540 perc időtartamú filmek készülnek stúdiónkban. Ennek a gazdag termésnek összetétele is változatos. Leggyakoribbak nálunk az ötven másodperces mini-filmek, ebbe a kategóriába tartoznak például a reklámfilmek is, amelyek fontos részét képezik munkánknak. Jövőre azonban szeretnénk tovább lépni, nagy formátumokkal is dolgozni. Úgy érezzük, hogy alkotógárdánk már az egész estét betöltő filmekkel is meg tud birkózni. Két forgatókönyvet készítünk elő: Kovásznai György »Tanárnő, kérem« című rajzfilmjét és Nepp József élő- és bábszereplőkkel kombinált történetét, ennek címe: »Titán baba«. Megvalósul-e két vállalkozásunk valamelyike, esetleg mind a kettő? Ez elsősorban a forgalmazó cégeken múlik, amelyek — a játékfilmekhez hasonlóan — a mi munkánkat is finanszírozzák. A játékfilmekével kb. azonos összegbe, 2—3 millió forintba kerülne egy-egy egész estét betöltő produkció.” A költségvetés azonossága mellett azonban alapvető különbség van a két műfaj között. A rajzfilmekhez például — szemben a szöveges irodalmi forgatókönyvvel — úgynevezett képes forgatókönyv készül, amelynek bal oldalán egy-egy rajzkocka segítségével megelevenedik az egész film. Úgynevezett főrajzok ezek, amelyekből — filmkészítés közben — száz meg száz újabb rajz készül. (A Mézga család képes forgatókönyvének 39. oldalán látható négy rajzkockából például összesen 135 úgynevezett végleges rajzot kellett készíteniük. A sorozat minden egyes darabjához pedig 26 000 rajzra volt szükség. Minden kockát külön-külön rögzítenek a trükkasztalon.) Nehéz megszólalni Persze ezzel még nem érnek véget a rajzfilmgyártás nehézségei. Legalább ennyire bonyolult dolog megszólaltatni a rajzfigurákat. Volt ugyan egy irányzat, amely az emberi hangot és beszédet elhagyta a rajzfilmekből, a gondok azonban ezzel a módszerrel fokozódtak. Ha ugyanis a rajzfilm-hős úgynevezett gondolat-felhőkben, vagyis rajzban közli szándékát, elhatározását stb., akkor újabb értékes tizedmásodperceket rabol el a filmtől, amelynek amúgy is villámtréfa-hosszúságú a nemzetközileg elfogadott terjedelme. Mennyivel egyszerűbb — gondolhatnánk —, ha mindezt dialógusokkal oldják meg, vagyis ha a hős megszólal. De a rajzolók számára ez sem tartozik az egyszerű megoldások közé. Ebben az esetben azt a módszert követik, hogy a film szövegét hangjátékszerűen felveszik. Minden kiejtett szónak a hangsúlya, a mondatok színezete stb. további feladatot ad, hiszen a rajzokat ezekhez kell formálni, alakítani. (A trükkasztal mellett rendszerint ott van a magnetofon, melynek szalagját — az előre rögzített dialógusokat! — százszor és százszor lepergetik, amíg egy-egy figurát végül is eltalálnak.) Kérdésünkre, hogy az egész estét betöltő filmek gyártásához kellőképpen felkészültek-e, azt válaszolják, hogy: „Papír és ceruza korlátlan mennyiségben rendelkezésünkre áll.” S mert az ötletekben nincs hiány, bizonyára 1969 fordulatot hoz majd a magyar rajzfilmgyártás történetében. A papír meg a ceruza, vagyis a technikai feltételek mellett persze első az ötlet. Éppen ötletes megoldásaik révén váltak híressé a hazai stúdióban készített rajz- és animációs filmek, melyek közül az idén három díjat nyert egy-egy nemzetközi fesztiválon. Az alkotó kollektíva életében különösen fontos volt az a megállapodás, amelyet nemrégiben kötöttek a televízióval. Ennek a műfajnak életképességét mindenekelőtt az biztosítja, ha új meg új rendeléseket kapnak, olyan „nagyétkű” fogyasztóra van szükség, mint a televízió. Dr Frof. egy Szabó-Sipos István „szerzői” rajzfilmsorozata, amelyet az év vége felé tűz műsorára a televízió, például az új gazdasági mechanizmus fogalmainak népszerű, mindenki számára érthető magyarázatára vállalkozik .Ennek a 10 részből álló sorozatnak központi figurája — Dr. Prof. Agy — nehéz tételeket, közgazdasági fogalmakat stb. igyekszik könnyed előadásban mulatságosan érthetővé tenni.) Bálint Ágnes népszerű mesesorozatának hősei — Mazsola, Manócska stb. — is megelevenednek majd a filmasztalon. A 13 részből álló, egyenként 9 perc időtartamú sorozat felvételeit a jövő év elején kezdik meg. A hazai érdeklődés mellett jelentősek a stúdió külföldi megrendelései is. Az UNICEF, a Nemzetközi Gyermekalap megbízásából Imre István készít rajzfilmet. La Fontaine meséi elevenednek meg abban a sorozatban, amelyet egy francia cég rendelésére állítanak elő. Jankovics Marcell az Air India számára készített 10 perces reklámfilmet amelyből három különböző variációt is forgalomba hoz az indiai repülőtársaság. Reisenbüchler Sándor pedig (Harsány István operatőr társaságában) nemrégiben fejezte be annak az animációs filmnek forgatását, amely — első látásra is — nagy díj-esélyes valamelyik jövő évi nemzetközi filmfesztiválon. Alighanem páratlan a rajzfilmgyártás történetében, ahogyan ez a két fiatal művész 14 havi munkával elkészítette Juhász Ferenc elbeszélő költeményének (A Nap és a Hold elrablása) filmváltozatát. Vivaldi, Orff és mások zenéjének felhasználásával arról szól ez a kis remekmű, hogy egy torz szörnyalak megjelenik a világ felett és előbb a Napot, aztán a Holdat is elnyeli, megszűnik tehát az élet földünkön. Ember és növény elpusztul. A természet, de az emberi akarat is a végén győzedelmeskedik, megtörik a szörny ereje és a világ „visszarablásának” drámai erejű pillanatai következnek. Mindezt Reisenbüchler Sándor olyan eredetien adja elő, hogy a film diadalútját — itthonit és külföldit — nem nehéz megjósolni. * Száz munkatárs (rendező, tervező, rajzoló, kifestő, operatőr stb.) dolgozik 4 trükkasztalon két és három műszakban, lényegében tehát éjjelnappal, hogy a rajz- és animációs filmek útját egyengessék. BÁNOS TIBOR Fantázia, papír, ceruza ! Mézga M» «...« A siker küszöbén 26 000 rajzra volt szükség