Magyarország, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
isafeuival, duu,a muu -----------csapatot — és az egész közéletet. A Fiat nemcsak autót gyárt. Az üzleti forgalom 19 százaléka turbinából, sugárhajtású repülőgépből, különleges Diesel-motorokból és mezőgazdasági gépekből származott. Ami vizsgálódásunk tárgyát, az autófrontot illeti, a vállalat sikerének első számú titka a mintegy fél évszázados monopólium a hazai piacon. A második világháború után a sokat emlegetett és sokat vitatott „gazdasági csoda” esztendeiben, egészen 1963-ig Fiat-emblémát viselt az Itáliában eladott kocsik 90 százaléka. Utána visszaesett 70-re, és most — az importvámok csökkenése és a Fordnak pénzt és energiát nem kímélő betörési kísérletei ellenére — 75 százaléknál tart. Európa-rekord A siker másik titka: a cég viszonylag korán a saját módszereivel igyekezett szembeszállni Detroittal. Eredményesen vette át a mammutüzemek működtetésének és irányításának amerikai technikáját. Ma Európában egyedül Torinóban képzelhető el, hogy a tervezőasztaltól a futószalag végéig két év alatt keresztülmegy egy új kocsitípus. 1967—68 egy feszített, nyolchónapos szakaszában a cég hét új modellt dobott ki. Ez pillanatnyilag megközelíthetetlennek tűnő Európa-rekord. A gyár jelenleg összesen huszonegy modellje közül — ez is detroiti stílus — az alkatrészek 35 százaléka valamenynyiben közös. Az olasz tőkés expanzió számára mérhetetlenül fontos a Fiat további növekedése; az északi országrészben ma évi 1340 dollárra becsült átlagjövedelem, az egész gazdasági fejlődés egyik legdöntőbb szektora az autógyártás, vagyis mindenekelőtt a Fiat volt. Amerikában az első, az NSZK-ban és Itáliában a második világháború után játszódott le az a folyamat, amelyben az autógyártásnak — és természetesen az acéltól kezdve a gumin és a benzinen át az üvegig az autó kapcsolt részeinek — főszerepe volt. Olaszországban a háború előtt minden háromszázötvenedik embernek volt kocsija, most minden hetediknek (az NSZK-ban minden ötödiknek és az USA-ban minden másodiknak). Ugyanakkor az olasz Dél problémája semmit sem csökkent. A munkanélküliség, a kivándorlás és a rengeteg külföldön dolgozó olasz (1,5 millió!) ellenére, mintegy négy százalék és a Dél 18 millió lakosának átlagos jövedelme körülbelül az északiakénak a fele (637 dollár). A szociális nyugtalanság nem utolsósorban e szakadék miatt állandó. Mind Itália, mind Agnelliék számára tehát létkérdés a további terjeszkedés. A cég Zambiától kezdve, Chilén át Malaysiáig megpróbálja kiterjeszteni befolyását. Növekszik a külföldön felállított összeszerelőüzemek száma. Ez egyébként világjelenség: ma már nem lehet minden Volkswagent Wolfsburgból, minden Fordot Detroitból és minden Fiatot Torinóból a helyszínre szállítani. A Fiat elnökének öt testvére van. „Nem család ez, hanem társulat” — írta róluk egy olasz lap. A famíliának ugyanis 25 százalékos — a kontrollt biztosító — részesedése van a Fiatnál (ötvenszázalékos a Cinzanónál). Agnelliék ezenkívül érdekeltek a cement-, a vegyiparban, a hajózásban, a biztosításban, a bank- és ingatlanüzletben és a vendéglátóiparban. Az olasz gazdasági élet jó részét ellenőrző I. F. I. afféle családi szupertröszt. Giovanni Agnelli hasonló nevű nagyapja Piemont szülötte, azé a tartományé, amely katonáiról és iparáról volt híres. Az öreg Giovanni is katonai karrierről mondott le, amikor —néhány partnerrel — 1899-ben megalapította a Fabrica Italiana Automobili Torino (Fiat) céget. Az alapítás ugyan a Daimler- Benz (1886) után történt, de négy esztendővel megelőzte Henry Fordét. A nagypapa hamar lenyelte partnereit is, konkurrenseit is. Az első világháborúban már ő gyártotta az olasz hadsereg teherautóinak 70 százalékát és segített fegyverkezni Mussolininak. A Duce cserébe védővámokat és garantált sztrájkmentességet biztosított. 1921- ben, egy évvel a Marcia su Roma előtt megszületett a másik Giovanni Agnelli, akit — a nagypapától megkülönböztetendő — Gianninak becéztek. A járművek végigkísérték életét. 14 éves volt, amikor apja repülőszerencsétlenség, és 24, amikor félamerikai anyja autószerencsétlenség áldozata lett. Nagyapa tanácsa Giannit angol nörszök — tökéletesen beszéli Shakespeare nyelvét — és a nagyapja nevelték. Sokat tanult az öregtől. („Mindig tudni akarta, mi történik Detroitban. Ezt átvettem tőle és sose bántam meg.”) Tizennyolc éves korában kéthónapos autótúrára indult Amerikába. A második világháborúban mindkét oldalon részt vett. Először Mussolini tisztjeként Tunéziában, majd Olaszország kiválása után csatlakozott azokhoz a honfitársaihoz, akik Clark tábornok ötödik Hadseregében harcoltak. A háború után megfogadta nagyapja tanácsát: „Megengedheted magadnak, hogy először a pletykarovatokban szerepelj, csak azután a pénzügyi rovatokban.” Megkezdődött a milliomos aranyifjú playboy-élete. Híres és hírhedt barátok: Porfirio Rubirosa, Trujillo dominikai diktátor egykori veje; Ali Khan, az izmaelita szekta multimilliomos feje, Rita Hayworth egykori férje, De Portago márki spanyol arisztokrata és autóversenyző, állandó röpködés partyról partyra. Volt, amikor nem egészen egy hét alatt megjárta Párizst, Londont, Buenos Airest és Manilát. 1952-ben, egy nyári napon Agnelli Cannes-ból Monte-Carlo felé száguldott hajnali öt órakor, amikor kocsija megcsúszott, és egy hússzállító camionnak ütközött. Három hónapot töltött egy firenzei klinikán, de azóta is kissé húzza a jobb lábát. Egy év múlva letelepedett Torinóban. Harminckét éves korában feleségül vette Marella Caraciolo di Castegnato hercegnőt, aki — férje anyjához hasonlóan —, félig amerikai: a család női ágon az Illinois-állambeli Peoriából származik. Sebesség: 280 kilométer Az immár megállapodott házasember nekilátott, hogy a pletykarovatokból bekerüljön a gazdasági hasábokra. Valletta vezérigazgató mellett kezdett dolgozni. Vallettát az öreg Giovanni választotta ki a vállalat élére. 1953-ban ő hozta ki a Fiat 500-ast a világ egyik legkisebb kocsiját. Telitalálatnak bizonyult. Az 500-ast a 600 és a 750 köbcentis típus követte — ezek teszik ki ma is az Itáliában eladott kocsimennyiségnek mintegy a felét! 1966-ban, 82 éves korában (!) Valletta visszavonult, kijelölte utódját, egy másik technokrata személyében, de Agnelli (házassága óta az alelnök) közölte: átveszi az elnöki tisztséget. És a részvénytöbbség ellen nincs appelláta. A vezérkar megrettent a playboytól a nyugodt, bölcs Valletta után. De működése eredményesnek bizonyult. Sürgetésére a cég ráállt a középkocsik (1400—1800 dollár közötti kategória) gyártására. Jött a robbanó sikerű Fiat 124, amelyből évi 600 ezer darabot gyárt majd a Szovjetunió, és ennek tovább tökéletesített változata, a 125. Jött a 850-es, a 850-es coupé — csupa frontáttörés a világpiacon. Agnelli tovább bővítette a cég beruházási skáláját. A közelmúltban Imtresit néven közel-keleti építkezési hálózatot, Ázsiában — partnerekkel — iparberuházási vállalatot indított. Agnelli vérbeli „menedzser”: hatkor kel, a továbbiakban pedig 14—16 órai lázas tevékenység következik. Általában, autópályán az 50 ezer dollár értékű Ferrarijának sebességmérője ritkán száll a 280 kilométer alá. Ez a stílusa a gazdasági életben is. Agnelli: „A túlélés méret kérdése és ha Róma nem is konkurrálhat Washingtonnal, Torino odadobhatja a kesztyűt Detroitnak.” HARMAT ENDRE FIAT-KOCSIK A vérbeli „menedzser" hatkor kel A diplomáciai rendezvények többnyire jól megrendezettek és gördülékenyek. A protokolláris rend feszültsége azonban alkalmas arra, hogy a résztvevők egyike-másika hibákat kövessen el. Ez néha még rutinos diplomatákkal is előfordul. Akadnak olyan diplomáciai rendezvények, melyeket — fontosságukra való tekintettel — a közvélemény nagyobb figyelemben részesít, és így a kisebb-nagyobb melléfogások fokozott nyilvánosságot kapnak. Ilyen volt Nixon elnök hivatalba lépése alkalmából a washingtoni diplomáciai testület számára a Fehér Házban tartott fogadás, melyen — Kennedy és Johnson szmokingos viseletével ellentétben — az igényesebb frakkot viselték, kitéve a kitüntetéseket is. A hölgyek ennek megfelelően földig hosszabbították estélyi ruhájukat Ugyancsak változás volt a múlthoz képest, hogy nehéz szeszes italokat nem szolgáltak fel. Az első meglepetést az okozta, hogy Nixon elnök és felesége 28 percet késett saját fogadó DIPLOMÁCIÁ járól. Ez annál különösebb volt, mert mindössze egyetlen emeletet kellett csak letönniük a Fehér Ház földszintjére. A diplomaták és feleségeik 330 főből álló vendégserege azonban türelmesen várt. A második meglepetést az okozta, hogy Nixonné ugyanabban a sárga estélyiben jelent meg, amit néhány nappal korábban férje hivatalos beiktatási bálján viselt és amiről a sajtó olyan sokat írt. Nixon és felesége a táncban nem vett részt — ellentétben Johnson négy évvel azelőtti teljesítményével, amikor több tucat hölgyet kért fel. Kellemetlen helyzet akkor állt elő, amikor a nicaraguai nagykövet, a diplomáciai testület doyenje, jelezte, hogy beszédet kíván mondani. Erre Nixon elnök így reagált: „Diplomáciai gyakorlatom során egy dolgot megtanultam: amikor jó zene van az egyik teremben, jó ennivaló a másikban, és bájos hölgyek valamenynyi teremben, akkor ideje abbahagyni a beszédeket.” A nicaraguai nagykövet azonban nem tágított, elővette előre megírt beszédét és tíz percig szónokolt.