Magyarország, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-05 / 18. szám
Változó Tisza-völgy A harmadik vízlépcső Ipar, mezőgazdaság, kultúra ! „Ez a vidék legyen hazánk legszebb virágoskertje...” — mondta csaknem másfél száz éve a Tiszavölgyről Széchenyi István, s a kortárs, Vásárhelyi Pál a mérnök hozzáértésével ennek az előfeltételeit teremtette meg. A folyó akkori szabályozása azonban csak az első lépés volt. A Tisza-völgy nagyobb részét még néhány évtizede is a nyári hőségtől kirepedezett szikesek, a szélben mozduló homokdűnék, omló falú vízmosások, kiismerhetetlen mocsarak jellemezték. Ma Európa legkiterjedtebb öntözőrendszere épül itt. De a folyó — a „kanyargós”, a „gátját törő” Tisza — nemcsak a mezőgazdaság fejlődését segíti: ipari körzetek születését, növekedését biztosítja; nagy jelentőségű vízi országút lesz; energiát, egyre több energiát termel ... Mellesleg: energia A Tisza „legújabb kori történelmében” a tiszalöki vízlépcső megépítése volt az első, a későbbi munkát is többé-kevésbé meghatározó esemény. Két évtizede éppen, hogy átadták, s betölti legfontosabb funkcióit: szabályozza a Tisza természetes lefolyását; a kelet-nyugati főcsatornán át mintegy 60 000 hektárt öntöz és 7 ezer hektár területű halastavat lát el vízzel; a Körösbe vezetett vízzel segíti Békés megye gazdaságait; hajózhatóvá teszi az országhatárig a Bodrogot, Komoróig a Tiszát és „mellesleg” energiát termel. (A vízlépcső 12 MW teljesítményű telepe évente mintegy 55 millió kWh-val járul hozzá az ország szükségleteinek kielégítéséhez.) öt és fél évig épült a második vízlépcső, Kiskörén. A beruházás első szakasza 1973-ban befejeződött — ekkor adták át a duzzasztóművet a 300 millió m3-es víztárolóval. A Tisza II., a kiskörei vízlépcső megduplázza a folyó kisvízi hozamát, 350 000 hektár mezőgazdasági területet öntöz. A különböző növénykultúrák tenyészidőszakában így, hosszú távon is rendelkezésre áll a kellő mennyiségű víz — ez segíti az igényesebb növényfajták termesztését. A Tisza-völgye körzetébe települt, korszerű ipari üzemek létéhez ugyancsak nélkülözhetetlen a folyó vize. Leninváros, a vegyi kombinát, az Olefinmű, az egész energiatermelő centrum megszületése a Tisza II. függvénye is volt. További eredmények: 28 MW teljesítményű erőmű, mely évente több mint 100 millió KWh energiát ad; a magasabb vízszint, mely most már Tiszalökig megfelelő mélységű hajóút. Ezek tehát, az eddig megépült nagyobb létesítmények. Van-e szükség újabbakra, igényli-e a mezőgazdaság, az ipar, az ország magasabb szintű energiaellátása további vízlépcsők kialakítását? Elfolyó vizek A vízellátás jelenlegi — a korábbinál lényegesen kedvezőbb — helyzetét vizsgálva abból kell kiindulnunk: a Tisza vízgyűjtőterületének mindössze 30 százaléka van Magyarországon. Az ipar és a mezőgazdaság erős ütemű fejlesztése viszont a Tisza és mellékfolyóinak körzetében külföldön is egyre nagyobb mennyiségű vízhasználattal jár. S ez igen kedvezőtlenül érinti hazánkat. A helyzet jellemzésére néhány számadat. Az elmúlt három évtized alatt a Tisza júliusi vízhozama mintegy 30 százalékkal csökkent. A Magyarországon hasznosítható felszíni vízkészletek — főként a romániai felhasználás, és a vízátvezetések miatt — az 1970. évi 163 köbméter/sec-ról napjainkig 55 köbméter/sec-ra csökkent. Ugyanakkor az előzetes felmérések szerint a hazai igények hatványozódnak, kielégítésükhöz: 1985- ben várhatóan 300 köbméter/sec hozamra lenne szükség. Tiszalök térsége az elmúlt év során — főként a már említett okok, továbbá a vízjárás nagyfokú változékonysága miatt — a növénytermelés tenyészidőszakában csaknem 100 millió köbméter vízhiánynyal küzdött. Változatlan körülményekkel számolva, 1985-re ez a mennyiség egymilliárd köbméterre növekedhet. A magyarországi vízgyűjtők — főként az Alföld középső és déli térségére vonatkozik ez — területén a készletek újabb átcsoportosítására van szükség. Konkrétan: a harmadik vízlépcső megépítésére, mely még mindig csak enyhítheti, de meg nem szünteti a gondokat. Az újabb víztárolót Csongrád térségében hozzák majd létre. A megépültével nyert többlet — s ez már most, a tervezés időszakában is egyértelmű — az ipar és a mezőgazdaság számottevő fejlesztéséhez csak részben lesz elegendő. Az új, csongrádi vízlépcső medertárolóját — és a hozzá kapcsolódó alpári tárolót — összesen 200 millió köbméter hasznosítható térfogatúra tervezik. (A duzzasztás ugyanakkor lehetővé teszi Kisköre vízszintjének tervezettnél magasabbra emelését — 300—400 millió köbméter mennyiségű víz tárolását. A kialakuló „vízpótló-víztároló” hálózat — Tiszalök—Kisköre-Csongrád — a folyó hasznosíthatókisvízi készletét a jelenlegi 55 köbméter/sec-ról körülbelül 400 köbméter/sec-ra növeli. De a csongrádi vízlépcsőre hárul az a feladat is, hogy a Körös völgyében lehetővé tegye a Duna—Tisza-csatorna vizének igények szerinti elosztását, s elősegítse a szolnoki iparvidék fejlesztését is. Komoly szerephez kell jutnia ugyanakkor Szeged és Algyő ipari vízgondjainak enyhítésében, mert a készlet, az igények növekedésével párhuzamosan, egyre szűkösebb. Végül még egy, korántsem lényegtelen funkció: a csongrádi vízlépcső, a Duna—Tisza közén, a Szolnok—Cegléd—Kecskemét—Csongrád városokkal határolt területen, továbbá a Körösök a Maros völgyében a korábbinál magasabb szintű öntözéses gazdálkodás előfeltételeit is megteremti majd. A Tisza magyarországi szakaszának teljes hajózhatósága újabb lehetőségeket teremt a Duna—Rajna—Majna-csatorna kihasználásához is. A tervek szerint az új, európai vízi út a nyolcvanas évek elejére készül el. Ekkor a Tiszán keresztül a Záhony—komorói áruforgalom is bekapcsolható lesz az európai vízi szállítás „vérkeringésébe” — a csongrádi vízlépcső megépítésével a Szovjetunióból származó óriási mennyiségű import, a körzet ipari, mezőgazdasági termékeinek továbbítása az olcsó, igen gazdaságos vízi úton történhet. Ez természetesen visszahat a körzet gazdasági fejlődésére is. A nemzetközi vízi út lényeges része lesz még — a tervek szerint ugyancsak a nyolcvanas évekre megépülő — Duna—Tisza-csatorna. Kihasználhatóságához természetesen döntő feltétel a tiszai munkák befejezése, az, hogy a harmadik vízlépcső segítségével a Kisköre— Csongrád közötti szakasz is hajózhatóvá váljék. A Csongrádtól délre eső rész kihasználhatóságát a Jugoszláviában, Újbecse térségében épülő vízlépcső segíti. 50 millió m3-es meder tárolóterét a következő évben adják át, hatására főként Szeged térségében növekszik majd a vízkészlet. (A folyó csatornázásának, teljesebb kihasználásának ugyancsak lényeges előfeltétele volt még a másik, nagy értékű külföldi beruházás is. 1972-ben üzembehelyezték az alsó szakasz vízgazdálkodását fejlesztő vaskapui vízlépcsőt is. Az öt létesítmény — Tiszalök, Kisköre, Csongrád, Újbecse, Vaskapu — komplex egységet alkot , kialakításuk összehangolt, tervszerű nemzetközi tevékenység eredménye.) A térség mezőgazdasága fejlettebb, ipara viszont elmaradottabb az országos átlagnál. A mezőgazdasági termelés feltételei az országban talán éppen itt a legkedvezőbbek: jók a talaj- éghajlati adottságok, az üzemek rendelkezésére álló eszközök 30 százalékkal nagyobbak az országos átlagnál; igen jelentősek a munkaerő-tartalékok. A termelés belterjesebbé tételére így szinte korlátlanok a lehetőségek. Kihasználásuknak rendkívül lényeges előfeltétele a vízlépcsők rendszerének kialakítása: Csongrád körzetében például (pontosabban a Szolnok, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Csongrád által határolt területen) 80 000; a Tisza bal partján (Szentes, Orosháza, Makó térségében) 70 000; Öcsöd környékén 10 000; a folyó jobb partján, Csongrádtól délre újabb 20 000 hektár terület válik öntözhetővé. (Az öntözőrendszerek kialakítása egyébként a felhasznált víz minőségének ugrásszerű javulásához is vezet, s jelenleg a belvízi csatornákból történő öntözés nagy mennyiségű, a földből kioldott növényvédőszert, ipari szennyeződést juttat a termelőterületre.) Virágoskert * 5 Ami az ipar fejlesztését illeti, ebben a csongrádi vízlépcső megépítése ugyancsak érdemi szerephez juthat. A rendkívül vízigényes nehéz-, vegyi és energiaipar, de a víz minőségére kényes élelmiszer- és feldolgozóipar szükségleteinek kielégítése az új létesítmény nélkül szinte elképzelhetetlen. A csongrádi vízlépcső megépítését 3 ütemben végzik majd. A vízerőtelep nélkül a főművek kivitelezési költsége megközelíti az 5 milliárd forintot. A beruházás eredményeként kibontakozó új lehetőségek a körzet mezőgazdasági üzemeire már most jelentős feladatot rónak: fel kell készülniük a termelés szerkezetének bizonyos fokú módosítására, a különböző járulékos beruházások elvégzésére is. A Dél-Tisza mentén elterülő táj telepítés-szerkezete, a térség jelentős hévízkészletei beláthatatlan lehetőségeket teremtenek új üdülőkörzetek kialakítására, az idegenforgalom fellendítésére is. A Tisza III. megépülte után realitássá válik a régi álom: nagy kiterjedésű tó a szántóföldek, rétek legelők helyén — csodálatos víziparadicsom, mely az itt élők és a turisták pihenését szolgálja. A csongrádi vízlépcső megépítése már elkezdődött. A műszaki elemek felmérése; a létesítmények pontos elhelyezésének tervezése; a geodéziai vizsgálatok; a talajmechanikai elemzések; a területfejlesztési elképzelések kialakítása; az öntözőrendszer kiépítéséhez nélkülözhetetlen agroökonómiai vizsgálatok jelentik a munka első előkészítő szakaszát. Megvalósulóban tehát Széchenyi csaknem másfél száz éves elképzelése: a Tisza-völgy „hazánk legszebb virágoskertje” lehet. GYÖKÉR ANDRÁS MUNKAGÉPEK A TISZA-VÖLGYBEN Komplex egységet allkot