Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-04 / 31. szám
Szórakozás Játékosok zsebben A foci mintájára Kimagasló kapusok Létét a labdarúgásnak és a gomboknak köszönheti. Valamikor gombfoci néven indult el hódító útjára, annál az egyszerű oknál fogva, mert abban az időben a játékosokat valódi gombok „testesítették” meg. Ez a korszak azonban végképp letűnt. Manapság kizárólag esztergált műanyagkorongok alkotják a csapatokat, és mivel a szabályokat is egységesítették, a gombfocit átkeresztelték asztali labdarúgásra. A múltat persze nem lehet letagadni, hiszen az volt az igazi. A gombfocit valamikor jobbára a 10—17 év közöttiek játszották, ebédlőasztalon, vasalódeszkán és a tízperces szünetben, az iskolapadon. Különösebb szabályok nélkül, de a foci mintájára. A harmincas években már a felnőttek is „beszálltak”, és 1936-ban Bécsben megrendezték az első és egyben utolsó asztali labdarúgó egyéni Európa-bajnokságot, amelyen a magyar Rohr Lajos harmadik helyezést ért el egy dán és egy osztrák játékos mögött. Mesélik, hogy azokban az években tűntek fel a szurokkal és gyufaszállal összeragasztott mammutgombok. A betonhátvédek és fürge csatárok gyártási titkát ki-ki féltve őrizte. A szabályok körül azonban sok volt nálunk a vita. Mindaddig, amíg néhány lelkes gombfocista, élén Soós Andrással, a Rádió akkori munkatársával, nem egységesítette a szabályokat, s klubokat nem alapított. Gombfoci-szakosztály alakult a Rádió, a Vörös Meteor, a Röltex, a Testvériség, a Pécsi VSK és a Gépipari Technikum, a Váci Forte, a Dél-pesti VSC, a Művész Klub, a Műegyetem, a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat kebelén belül. Néhányan pedig „maszek” klubba tömörültek, ők voltak az úgynevezett „Szektorok”. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az első hivatalos Budapestbajnokság évében, 1959-ben még nem működött ennyi egyesület, s az első bajnok, Kocsis Sándor, saját színeiben állt rajthoz. Nem tudni miért, de a rákövetkező évben elmaradt a bajnokság, csupán háziversenyeket írtak ki a szakosztályok. Közben a vidék is mozgolódni kezdett, Pécsett Mecsek-kupát, Vácott Dunakanyarkupát rendeztek. 1961 januárjában 200 résztvevő indult a II. Budapest-bajnokságon, a győzelmet egy VIII. kerületi géplakatos, Budai Tibor szerezte meg mint a Rádió Klub hivatásos versenyzője. Az első hat egyébként, egy kivétellel, rádiós versenyző volt. Az első országos bajnokságot májusra tűzték ki a lelkes szervezők. Harmincketten indultak. A nyolcas döntőbe két vidéki játékos is beverekedte magát, a Pécsi VSK-s Tóth és Küllei. Alaposan meglepték a pestieket és Tóth Ferenc nagy fölénnyel, 13 ponttal nyerte meg a bajnokságot. 1962-ben már Pécs adott otthont az országos bajnokságnak, s ugyancsak itt került sor az első csapatbajnokságra is. A pécsiek taroltak, Tóth megvédte bajnokságát, csapatban viszont a váciak bizonyultak a legjobbnak. 1964-ig egymás után rendezték a különböző versenyeket: Budapest-bajnokságokat, csapatküzdelmeket és országos bajnokságokat Soós András „Gombfutball” címen szabálykönyvet írt, amelyet a négyszeres Budapest-bajnok, Budai Tibor, rajzokkal illusztrált. A kis könyvet napok alatt elkapkodták, hiszen ez volt az egyetlen hivatalos szabálygyűjtemény. Nyomában vita kerekedett. A vidékiek vitatták egyes pontjait, de a fővárosiak sem értettek mindenben egyet a kötettel. A budapesti „menők” csaknem három évig vitatkoztak. Az eredmény: a bajnokságok sorra elmaradtak, s az egymástól elszigetelt csoportok és egyesületek nem ismerték el hivatalos bajnokságnak háziversenyeiket. A vita végére sok régi játékos abbahagyta a gombfocit, sok szakosztály megszűnt. Igaz, közben a Testvériség szakosztálya megerősödött. Csak azt nem tudták, hová sorolják a gombfocistákat. Aztán merész elhatározással a súlyemelőkhöz csapták őket. A ferencvárosiak viszont a természetbarát szakosztályba osztották be a gombfocisokat. De hát mi köze a gombfocinak a sporthoz? Tény és való, hogy a gombfocit csak a legnagyobb jóindulattal lehet sportnak nevezni. Valamiféle szánakozó mosolyt mégsem érdemel, hiszen mégis csak játsszák — ha nem is tömegek —, sportszerű keretek között, szabályok alapján és viszonylag szervezett formában. Az pedig tagadhatatlan, hogy a legnépszerűbb sportot, a labdarúgást szimbolizálja. Szellemes játék, amely kézügyességet, kombinációs és áttekintőkészséget, szívósságot, küzdeni tudást kíván. Kicsiben, igazi foci. Huszonkét játékos, labda, bíró, szöglet, partdobás, tizenegyes, szabadrúgás. Mi kell még? A zöld gyepet zöld asztal helyettesíti, s hogy az 1,5 méter hosszú és 1 méter széles ,,pályáról” ne gurulhasson le a labda, szegély övezi. A versenyasztal felülete tökéletesen sima, ajánlott anyaga a műanyag, a keményfa, pozdorja bútorlap vagy farostlemez. A játéktérről még annyit, hogy a 16-os vonal húsz, az 5-ös hét, a 11-es pont pedig tizennégy centiméterre van az alapvonaltól. A kapufák bármilyen szilárd anyagból készülhetnek, a léc szélessége azonban nem lehet 0,6 centinél vékonyabb, sem 0,8-nál vastagabb. A hálónak pedig lyukacsos textilanyagból kell készülnie. A szabályok szerint a „játékosok” anyaga nincs megszabva (a csiszolás, ragasztás egyaránt megengedett), ám átmérőjük felső határa 50, a magasságuk pedig 20 milliméter. A valamirevaló versenyjátékos gombjai műanyagból készülnek és külsőre semmi közük a gombokhoz. Természetesen a kapusok kimagaslanak a mezőnyből, pontosan fél centivel lehetnek magasabbnak a mezőnyjátékosoknál. A szabványlabda átmérője 13, magassága 3 milliméter, színe fehér. A játékidő kétszer 13 perc. Úgynevezett „tiszta” időt nem ismernek, tehát a 26 percbe minden beszámít. A játék kezdetekor, gól után és a második félidő elején mindenki csak saját térfelén állíthatja fel játékosait. Kezdőrúgásból gólt nem lehet elérni. Felváltva lőnek a játékosok, létezik azonban egy szabály, amely szerint lehetőség van arra, hogy „valaki” kétszer egymás után is lőjön. Ennek a szabálynak azonban túlságosan bonyolult az ismertetése. Meg különben is, emiatt van ma a legtöbb vita. Ennél sokkal érdekesebb, hogy az asztali labdarúgás „mozgatórugója” már réges-régen nem a köröm, hanem egy segédeszköz, a „sneca”, magyarul: nyomópálca. Körömmel csupán a nagyon „öreg” játékosok játszanak. A 15 centiméter hosszú műanyagpálcával hihetetlen gyorsasággal, állítólag — nem ellenőriztük — 120 killométeres sebességgel lehet lőni. Körömre általában csak rövid passznál kerül sor. Szigorú előírás, hogy ha valaki hozzáér játékosához, az már lépésnek tekintendő. Akár a sakkban. Az idei bajnokság sorsolásánál ötvenen jelentek meg. A bajnokságot az FTC rendezte, a termet a IX. kerületi Tanács biztosította, a Közraktár utcában. Két napon át folyt a küzdelem. A nyolcas döntő résztvevői körmérkőzést vívtak egymással, s a bajnok Béres László lett. Valamivel több gól esett, mint a rendes fociban és meglehetősen gyakori volt a döntetlen. Az asztali labdarúgást senki nem ellenzi, de mindenki szégyenli egy kicsit. És éppen ez az oka annak, hogy a leendő játékosok még mindig nagyon sokan a konyhaasztalokra szorulnak. Az egyesületek csak azért sorolták be különböző szakosztályokba ezt a „sportágat”, hogy legalább az 50 százalékos vasúti kedvezményt megkaphassák a résztvevők. Mert időnkint utazniok is kell. Nagyon „olcsó” sport. Mindent a résztvevők adnak: pályát, gombot, snecát. Néha-néha teremre lenne szükségük, s ez igazán nem nagy dolog. Ezen túlmenően nincs más óhajuk. Szeretnek játszani és hatalmas gólokat lőni a bal felső sarokba... PETHES SÁNDOR FOLYIK A BAJNOKSÁG A vidékiek vitatták egyes pontjait A nyári melegben könnyen megromlik az étel. Ilyenkor nélkülözhetetlen a hűtőszekrény. Ne kockáztassa a családja egészségét. MEGHIBÁSODOTT HŰTŐGÉPÉT AZONNAL JAVÍTTASSA MEG! Ehhez nyújt önnek segítséget A SZÖVETKEZETI IPAR GYORSSZOLGÁLATA Belföldi vagy importált hűtőgépét gyorsan, szakszerűen megjavítjuk. Hibabejelentés: naponta 7.30-tól 19 óráig. Telefon: 313-313, 126-140, 117-809. VEGYE IGÉNYBE SZOLGÁLTATÁSAINKAT!