Magyarország, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-21 / 29. szám
MODERN ALKIMISTÁK Csak az a baj, hogy nem aranyat, hanem inflációt csinálnak! (Figaro) Bűnözők Párizsban Handelsblatt A Szajna menti fővárost bűnözési hullám árasztja el. Az általános bizonytalanság bénítóan hat. A rendőrség ugyan nagyon igyekszik, de emberhiány miatt messzemenően tehetetlen. Jól öltözött hölgyek és urak préselik be magukat a metró túlzsúfolt II. osztályú kocsijaiba. Talán azért, mert a jegy ára itt csak 0,80 frankba kerül, 1,20 frank helyett, amenynyit az I. osztályú, kényelmesebb, szinte teljesen üres kocsikon való utazásért kell fizetnie. A járdákon a nők szorosan a házfalak mellett haladnak, olykor váratlanul futásnak erednek, kézitáskájukat görcsösen szorongatva. Szédülnek, vagy kényszerképzeteik vannak? Barátok előtt sem nyílnak meg a lakások ajtajai, pedig a látogató tudja, hogy otthon vannak. Valaki elmondta: mostanában, amikor elmegy otthonról, minden alkalommal két darab 100 frankos bankjegyet hagy az asztalon a „kedves betörő”-höz címzett levél kíséretében, hogy elégedjék meg enynyivel és ne túrja fel az egész lakást. Ez csupán néhány azokból a „dzsungel-reflexekből”, amelyek mind gyakoribbak ma Párizsban. A biztonság hiánya korábban csupán néhány jól ismert és hírhedt negyedre vonatkozott, ma már az egész városra kiterjedt. Fényes nappal sem nagyobb a biztonság, mint éjfélkor, az egyedülálló nőket és idősebb embereket pedig éppen úgy gyötri a félelem lakásuk négy fala között, mint a tömegközlekedési eszközökön. A motorizált húsz év körüli utcai útonállók egyaránt vadásznak egyedül levő nőkre Passy és Auteuil csendes útjain, és a régi belváros szűk utcáiban. A könnyű zsákmány, a kézitáska többnyire már nem elegendő nekik. A fiatalkorú bűnözők gyakran mint postások, kéményseprők vagy ájtatos kedves testvérek jelennek meg az ajtóban, és nem riadnak vissza attól, hogy feltörjék a lakást, ha nem nyílik meg előttük. Fiatal csavargók csődülnek össze a központi átszálló-pályaudvarok labirintusszerű föld alatti folyosóin, megtámadják az egyedül levőket vagy kisebb csoportokat, szélsebesen kifosztják őket, majd ismét eltűnnek. Egy banda a metró egy teljes kocsiját tartotta megszállva. Két állomás között kifosztotta az utasokat és mindaddig sakkban tartotta őket, amíg kiszálltak és a szerelvény ismét elindult. Az idős és egyedülálló emberek ezrei élnek nyomasztó, majdnem páni félelemben. Egyedül a párizsi rendőrfőnök foglalt állást a bűnözés problémájával kapcsolatban. Olvashatjuk, hogy 16 000 egyenruhás rendőre és valamivel több mint 2000 polgári ruhás detektívfelügyelője van. Ez túl kevés. Betörőket üldöző speciális csoportok csupán a múlt évben 34 000 házban razziáztak, s eközben 537 személyt tartóztattak le. A 136 körzetre osztott belvárosban rendszeres a járőrözés, most speciális, bankrablás elleni brigádokat alakítottak, s olykor sikerül az úgynevezett „egérfogó-hadművelet” révén tetten érni, és letartóztatni a gengsztereket, de nemegyszer gyanútlan járókelőket is lelőnek. A fentiek fölsorolása helyett sokkal érdekesebb lett volna egy statisztika a bűnözők tevékenységéről. Ebből kiderülne, hogy a bűncselekmények száma hányszorosára növekedett az elmúlt években. Hazafias holland hölgyek Le Canard enchainé A labdarúgó-világbajnokság céljai nyilvánvalóak: arról volt szó, hogy újfajta szendvicsembereket teremtsenek, akik nemcsak egy bőrszeges cipőmárka reklámozására alkalmasak (ez egyébként természetes dolog lenne), hanem bármi más árucikket is népszerűsíteni tudnak, mosogatószert vagy étvágygerjesztő italt. Az NSZK szerezte meg ugyan a Cornexqui-féle formát öltött műalkotást, a kupát, de a holland nép adta a hazafiság legszebb példáját. Csoda történt. Méghozzá az állampolgárlányok olyan kategóriájában, akiknek az állampolgári erénye és anyagi érdektelensége nem volt éppenséggel a legjellemzőbb. Az amszterdami könnyű hölgyek érdekképviseleti szervezete mégis hivatalosan közölte, hogy Hollandia győzelme esetén ama bizonyos vasárnap éjszaka minden szolgálatukat ingyen kínálják fel. Volt idő, amikor a szüzek erényüket a haza oltárán feláldozták, íme most a kevésbé szüzek is jelentkeznek. A nyugatnémet férfiak megpróbálták hasonló hasonló hazafias gesztusra rábírni a „Grosse Freiheit” („A nagy szabadság”) nevő hamburgi utca hasonló műintézeteinek lakóit. Hiába. A kereslet és kínálat vastörvényét szegezték ellenük. Sőt, nemcsak hogy nem álltak ingyen rendelkezésre, hanem a hamburgi Eros-centerben és St.Pauli egyéb helyein még meg is emelték a tarifát. Úgy látszik, a holland hölgyek hazafisága már idejét múlta, a nyugatnémet üzletszerűség a nyugat-európai tőkés integráció igazi alapja. A márkás madámok megszolgálják márkájukat. A KÖZÖS PIAC MEG A FÜZÖSCSIZMA A szomszédok riadtan néztek Olaszországra . . . (Handelsblatt) A FUTBALLSZAKEMBER Onassisnak? DER SPIEGEL Aristoteles Onassis pénzügyi segítségért fordult a görög kormányhoz. A hajótulajdonos, aki 1957-ben Athéntől 50 éves engedélyt kapott az Olympic Airways légiforgalmi társaság vezetésére, most hirtelen azzal kezdett fenyegetőzni, hogy beszünteti a veszteségesen repülő görögországi járatokat, ha ezentúl az állam nem fedezi a cég deficitjének legnagyobb részét. (1974-ben a becsült kár 90—120 millió márka.) A görög kormány válasza: ha Onassis tovább követelődzik, akkor a repülőtársaság fölötti ellenőrzés jogát fogja magához ragadni, és takarékoskodási program keretében biztosítja azt, hogy az Olympic gépei ismét nyereségesen repüljenek. A görög katonai junta és a görög milliárdos között a csata egyelőre tart. (Die Welt) ~öt világrész száz lapjából ~~ Az idézett lapok: NEWSWEEK, amerikai polgári liberális heti hírmagazin INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE, Párizsban megjelenő amerikai polgári napilap RHEINISCHE POST, nyugatnémet polgári napilap FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG, nyugatnémet polgári liberális napilap THE NEW YORK TIMES, amerikai polgári liberális napilap STUTTGARTER NACHRICHTEN, nyugatnémet konzervatív napilap LE MONDE, francia független polgári liberális napilap DIE WELT, nyugatnémet jobboldali, a Springer tröszthöz tartozó napilap PANORAMA, olasz képes heti hírmagazin CANARD ENCHAINÉ, francia polgári szatirikus hetilap PARIS MATCH, francia polgári képes magazin LE FIGARO, francia konzervatív napilap HANDELSBLATT, nyugatnémet közgazdasági lap DER SPIEGEL, nyugatnémet polgári liberális heti hírmagazin