Magyarország, 1975. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-14 / 50. szám
A százezernél is több budapesti lakásigénylő közül az elmúlt két év alatt csaknem kétezer nagycsaládos soron kívül kapott lakáskiutalást. A főváros tanácsa ezzel teljesítette 1974 elején tett ígéretét: sokgyermekes lakásigénylőket juttattak lakáshoz két éven belül. A kulcsszó: nagycsaládos. Kormányhatározat írja elő a sok gyermeket nevelő házaspárok fokozott segítését. S e határozat szellemében született a Fővárosi Tanács rendelkezése is. öten voltak A múlt század második felében egy átlagos magyar anya még 6 gyermeknek adott életet. A századfordulón már csak 4-nek. A húszas, harmincas években 3-ra, majd 2-re csökkent ez a szám, s ma sem jobb a helyzet. Az úgynevezett Ratkó-korszakban megemelkedett ugyan a népszaporulat grafikonja, de az ezt követő demográfiai hullámvölgy „kiegyenlítette” a növekedést. A régi „átoktól”, az egyke-kettőke szemlélettől ma sem tudunk könnyen szabadulni. Régen a nehezen összekuporgatott „vagyon”, a birtok szétaprózódásától való félelem táplálta ezt a szemléletet. Ma inkább a „könnyebben élés" féltése (lásd a „kicsi vagy kocsi” komplexust). Az illetékesek éppen ennek ellensúlyozására rendelkeztek az említett módon. Különböző szervek, közöttük a Központi Népi Ellenőrzés, a Központi Statisztikai Hivatal és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat végeztek ez ügyben felméréseket, s megállapították, hogy a fiatal házaspárok többsége a háromgyermekeseket már nagycsaládosnak tartja, habár nem is olyan régen az 56 gyerek még megszokott és átlagos volt. A kormányhatározat tehát a közvélemény által, elfogadott fogalmat „szentesített”, amikor a három vagy annál több gyereket nevelőket tekinti nagycsaládosoknak. A megsegítésüket célzó rendelkezések és intézkedések célja egyrészt természetesen az, hogy az állam intézményein keresztül kiegyenlítse azt a hátrányt, amelyet egyesek az átlagosnál több gyerek vállalásával szenvednek. (A közvélemény-kutatásokból kitűnik a sokgyerekesek véleménye: a társadalomnak tett szolgálatnak tekintik a gyereknevelést, s ezért ellenszolgáltatást is várnak közvetlen és tágabb környezetüktől.) Nem lehet panasz az eddigi intézkedésekre, hiszen 1950 óta például sokszor emelték fel a családi pótlékot, s szép eredményeket hoztak az óvoda- és bölcsődeépítési akciók is. A másik cél viszont még fontosabbnak látszik, legalábbis a társadalom összességének szemszöge- 301: a kormány tovább akarja fotózni a gyermekvállalási kedvet. Mert a jövőben a jelenleginél több gyerekre lesz szükség. A legfőbb ok: a korábbi évtizedeket, századokat tekintve alaposan megemelkedett hazánkban az átlagéletkor, s a nyugdíjasok száma, hovatovább oda juthatunk, hogy nem lesz, aki a megérdemelt pihenésre térők helyére álljon az üzemekben, s eltartsa az időseket. A fejlett ipari országokra áltaában jellemző, hogy az utóbbi években egyre csökken vagy legjobb esetben is állandósul az összakosságra vetített születések száma. Az élen Nyugat-Németország és az Egyesült Államok áll, ahol ez a mutató 15 ezrelék körül mozg. Vagyis ezer lakosra 15 újszülött jut évente. Sokan a fogyasztói társadalom természetével magyarázzák ezt, hiszen köztudott, hogy az új jövevény megterhelés a családi pénztárcának is, miatta bizonyos luxusról le kell mondani. A fejlett szocialista országok példája viszont azt mutatja — ezekben hazánkhoz hasonlóan 18—20 ezrelék között mozog ez a mutató —, hogy a nagycsaládosok állami támogatásával lehet fokozni a szülési kedvet. Ilyen intézkedés például a budapesti lakáselosztásban bevezetett akció is. A különböző állami szervek, elsősorban a tanácsok eltérő megoldásokkal is kísérleteznek. Új kezdeményezésnek számít például a tatabányai Generál Kereskedelmi Vállalaté: külön kedvezményt nyújt a sokgyermekes családoknak. Kétezer forintos vásárlási utalványt bocsát az öt vagy ennél több gyermeket nevelők rendelkezésére, akik az áruk értékéből 30 százalékos visszatérítést kapnak. Vagyis 1400 forintért 2000 forint értékű árut vásárolhatnak a vállalat minden ruházati és vegyesiparcikk-boltjában. Szűkek a szobák A leghatásosabbnak a Budapesten indított lakásakció bizonyult. Ez természetes, hiszen minden egyes szaporodó család előbbutóbb eljut a lakásgondokig, mivel az újszülöttek számával arányosan nem lehet kijebb tolni a lakás falait. A fővárosi kezdeményezés híre gyorsan terjedt. Pécsett a kilencezer igénylő közül első helyekre tették a nagycsaládosok kérelmeit, s egy év alatt 112 sokgyerekes család jutott soron kívül lakáshoz. Fejér megyében 1973 óta 250 nagycsaládos kapott új otthont, s a tanácsi apparátus már foglalkozik annak a csaknem 600 családnak az ügyével is, akiknek szintén lakásgondjaik vannak. Szombathelyen és Szolnokon ugyancsak külön kezelik a sokgyerekesek lakáskérvényeit. Szolnokon például 1974-ben 50, 1975-ben 80 több gyermekes kapott lakást, 1976-ra pedig több mint 100 családot jegyeztek elő. A soron kívüli lakásakció, persze, nem zajlik zökkenők nehézségek nélkül. Szinte mindenütt visszatérő gond, hogy nincs elegendő nagy lakás. Sajnos, kis lakás sem, de elsősorban a nagyobb alapterületű és szobaszámú lakás hiánya okoz gondot. A házgyárak közismerten megrekedtek a háromszobás lakásoknál, amelyek mérete ugyancsak szerény, egyik szobára sem illik a táncterem kifejezés. Hat-hét gyerekkel, nagypapával, nagymamával az ilyen lakás bizony nem megoldás, bármennyire is új. Pedig nemcsak 3 gyerekes családok léteznek, de ennél több tagból állók is. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján például 50 olyan budapesti család kapta kézhez a Városházán a lakáskiutalást, amely öt gyermeknél többet nevel. A tanácsi apparátusnak tehát megoldást kell találnia az építőipar által kialakított gyakorlat és a sokgyermekesek jogos igénye között. Pécsett e cél érdekében jóhiszeműen igyekeztek megkerülni a központi rendelkezéseket. Létezik ugyanis egy előírás, amely szerint a tanácsok által épített lakások átlagos alapterülete nem haladhatja meg az 53 négyzetmétert. Azért, hogy öt-hat négyzetméternyivel nagyobb háromszobás lakásokat tudjanak adni a sokgyerekeseknek, ennyivel kisebb alapterületű másfél szobásakat is kénytelenek építtetni. Szívesebben a régit Budapesten pedig összekötötték ezt az akciót a régóta esedékes társbérlet-felszámolással. A régi bérházak hatalmas alapterületű és sokszobás lakásaiban 2—3 család is él, rendszerint a kényszerű együttélés körülményei kiváltotta régi haragban. A tanács őket költöztette külön, többnyire új lakásba, s a felszabaduló nagy lakást utalta ki a sokgyerekes igénylőnek. A nagycsaládosok a budapesti kétéves akció kezdetén szívesebben választották a régi bérházak lakásait, sőt egyeseket a világért sem lehetett új lakásba költöztetni. Abból a megfontolásból indultak ki, hogy miből fizessék az új lakás számukra túl magas költségeit? Az idén azonban már csitultak e téren a kedélyek, beigazolódott ugyanis, hogy nem sokkal drágább az új lakás fenntartása, mint a régié. Egy kemény tét például majdnem kiegyenlíti a kiadásokat: a távfűtés jóval olcsóbb a szén-, fa- vagy gázfűtésnél. A fővárosban a lakáshoz jutott nagycsaládosok 84 százaléka a lehető legolcsóbb lakást kapta: tanácsi bérlakást. Az újabb rendelkezések értelmében azonban az ilyen lakásért is kell fizetni. Úgynevezett használatba vételi díjat, ami 2—3 szobás lakás esetében eléri a 25—30 000 forintot. A sokgyerekes családok többségének azonban nincs megtakarított pénze, s nem tud magas részletfizetést vállalni. Rendkívül méltányos tehát a Fővárosi Tanács másik kezdeményezése: indokolt esetben elengedik a használatba vételi díjat. A tanácsi kimutatás szerint 10 millió forintot takarítottak meg eddig ily módon a fővárosi sokgyermekesek. Új hullám Bár a nagycsaládok legégetőbb lakásgondjait megoldották, megoldásra váró problémák még szód számmal akadnak. A soron kívüli lakásakció ugyanis elindított egy lavinát: tömegesen jelentkeznek az újabb igénylők. Budapesten csupán 1974-ben majdnem annyi sokgyermekes család adta be igénylését, mint amennyien két év alatt soron kívül lakáshoz jutottak. (Pontosan 1766-an.) S például a pécsi tanácshoz is 167 újabb kérelem futott be. Kisebbrészt olyanok igényeltek, akik 1973. december végéig — eddig lehetett megújítani a korábbi lakásigényeket, s az elosztásnál egyelőre csak ezeket a kérvényeket vették figyelembe — valamilyen oknál fogva nem jelentkeztek. Nagyobbrészt pedig olyanok, akik azóta váltak nagycsaládossá. Ez is jól érzékelteti: ha egy társadalmi probléma megoldásához ésszerűen fognak hozzá, akkor ez nem egyszerűen eltünteti, hanem olykor meg is sokszorozza a gondokat. CZIPPÁN GYÖRGY Lakáskérdés Hátrányosak előnyben Nagycsaládok lakáshoz juttatása Társbérletek felszabadításal EGY ÚJPALOTAI LAKÁSBAN Indokolt esetben elengedik a használatbavételi díjat MAGYARORSZÁG 1975/50