Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-07 / 1. szám
E MAGYARORSZÁG 1979/1 India Hétnapi börtön Indira Gandhi és a hatalom I „Nagypolitikai” háttér A Tahir, az indiai főváros hírhedt börtöne kapuján december 26-án kilépő Indira Gandhit hívei üdvözölték. Az exminiszterelnök ésképviselő arcán nyoma sem volt a börtöncellában töltött hét éjszakának. Biztatóan mosolygott a körülállókra. Épp úgy, mint amikor alig néhány nappal korábban képviselőtársai többségi szavazattal úgy döntöttek: megfosztják képviselői mandátumától és az ülésszak végéig személyi szabadságától is. A parlamentben óriási vihar tört ki, amikor a házelnök bejelentette, hogy a következő napirendi pont az Indira Gandhi ügyében beterjesztett indítvány. Morardzsi Deszai miniszterelnök maga vetette fel a parlament téli ülésszakának napirendjére a volt miniszterelnök ügyét. Azzal vádolták Gandhi asszonyt, hogy az oly sokat vitatott, általa elrendelt rendkívüli állapot idején fia, Szandzsaj Gandhi törvénybe ütköző cselekedeteinek bizonyítására adatokat gyűjtő kormánytisztviselőket megakadályozta feladatuk teljesítésében és megsértette a parlamentet, amely a vizsgálatra vonatkozó határozatot hozta. Vihar és géprablás Az egy hétig tartó vita során a ház elnökének többször is rendre kellett utasítania a honatyákat. A hevesebb vérmérsékletűek nyomdafestéket nem tűrő sértéseket vágtak a kormánypárti képviselők, elsősorban a miniszterelnök fejéhez, s itt-ott egy kis kézitusára is sor került. Végül is a Dzsanata Párt által támogatott kormányindítvány mellett 279, ellene 138 képviselő szavazott, 37-en tartózkodtak. Így hát alig hat héttel azután, hogy Indira Gandhi a Karnataka állam Chikmnagular körzetében rendezett pótválasztáson ismét bejutott a parlamentbe, már el is veszítette a mandátumát, sőt — ha csak néhány napra is — de rács mögé dugták. A szavazás után az alsóház ülését elnapolták. A kiürült teremben furcsa látvány volt az őreitől körülvett magányos asszony, akit Deszai olyan veszélyesnek tart. — Várni kell — mondták neki —, amíg megérkezik a biztonsági főnök, aki átkíséri a Tahirba, ahová a rendkívüli állapot idején ő maga is nem egy politikai ellenfelét csukatta. Milliók — és nemcsak Gandhi hívei — vettek részt azokon a megmozdulásokon, amelyeken kezdetben ■ csak a volt miniszterelnök azonnali szabadon bocsátását, később azonban már egyre hangosabban Deszai lemondását követelték. Új-Delhiben, Bombayben, Calcuttában, Heyderabadban, továbbá Uttar Pradesh államban (Indira Gandhi szűkebb pátriájában) karhatalmat vetettek be. A fejét vesztett rendőrség több helyen a tüntetők közé lőtt. A következmény: a halálos áldozatok száma több tucat, a letartóztatottaké több mint 50 000! S mintha mindez nem adott volna elég gondot a kormánynak, a nem éppen szabályos keretek között kicsikart parlamenti döntés másnapján két fegyveres férfi eltérítette az Indian Airlines belföldi légijáratának Calcuttából Új- Delhibe tartó Boeing T 737-es gépét, fedélzetén 126 utassal és 6 főnyi személyzettel. Arra kényszerítették a pilótát, hogy az Uttar Pradesh állambeli Varaiasiba repüljön. A gépeltérítők Indira Gandhi azonnali szabadon bocsátását követelték, továbbá egy sajtókonferencia összehívását, amelyen jelen kellett volna lennie Uttar Pradesh állam főminiszterének, sőt Deszai miniszterelnöknek is. A fegyveresek azonban már másnap reggel megadták magukat. (Fegyverük mindössze egy játékpisztoly és egy kézigránátnak álcázott krikettlabda volt.) A kormány gondja nő Mint később a rendőrség hírül adta, a géprablók Indira Gandhi kongresszus pártjának ifjúsági szárnyához tartoznak. (A varanasi területi főbíró azt állította: a fegyveresek utasítására felhívott két telefonszámot, hogy átadja a géprablók üzenetét, amely így szólt volna: „a munkát elvégeztük...” Az egyik telefonszám állítólag a Gandhi asszony vezette párt Uttar Pradesh állambeli szervezetének elnökéé, a másik pedig Szandzsaj Gandhié. Mindkét részről azonnal cáfolták, hogy ismernék a géprablókat, továbbá, hogy bármi közük is lenne akciójukhoz.) A zavargásokkal egy időben a laza Dzsanata-koalíción belül is kiéleződött a vita. A pártszakadás veszélyét Csaran Szingh, volt belügyminiszter idézte elő, aki személy szerint ugyan nem ellenezte, hogy Indira Gandhit megfosszák mandátumától, parlamenti beszédében azonban korrupcióval vádolta Deszai miniszterelnök fiát. S a Deszai elleni támadás felért egy Gandhi melletti védőbeszéddel. A vád nem először hangzott el a Deszai fiú ellen, s előterjesztése annak idején, júniusban Csaran Szingh pozíciójába került. A kormányfő menesztette a belügyminisztérium éléről. Sokan azt várták, hogy ha a helyzet most tovább éleződik, Szingh kivonja pártját, a Dzsanatába beolvadt Indiai Néppártot a koalícióból, és ezzel megfosztja a kormányt 70 mandátumtól, ami megváltoztatná a parlamenti erőviszonyokat. A pártszakadás azonban egyelőre nem következett be. Lehetősége azonban nem múlt el. Csaran Szingh és más politikusok megnyilatkozásai, továbbá maga a parlamenti vita is érzékeltette, hogy az Indira Gandhi elleni hadjárat kettős célt szolgált. Egyrészt: meg akarta akadályozni, hogy a parlamenti ellenzék potenciális vezére végérvényesen visszatérhessen a politikai életbe. Másrészt el akarta terelni a figyelmet azokról a nehézségekről, amelyeken a kormány a választási küzdelmek hevében tett ígéretei és több mint másfél éve tartó erőfeszítései ellenére sem képes úrrá lenni. Ami a gazdasági problémákat illeti, a statisztikai adatok szerény haladásról tanúskodnak. A Dzsanata Párt parlamenti frakciójának október 4-i ülésén ismertették a kormány erről szóló jelentését, amely arról számolt be, hogy az Indira Gandhi kormányzásának utolsó évében elért 1,6 százalék helyett 6 százalékos gazdasági növekedési ütemet sikerült biztosítani, a mezőgazdaságban 12 százalékkal nőtt a termelés. A jelentés ugyanakkor elismerte, hogy az ipari termelés növekedési üteme 10,5-ről 3,5 százalékra esett viszsza. A legnagyobb eredménynek azt könyvelheti el a kormány, hogy az árindex 0,2 százalékkal csökkent, szemben az előző évi 11,4 százalékos inflációs rátával. (A kormánykoalíció hosszú távú gazdasági elképzeléseinek alapja továbbra is, a nagyipar visszafogott fejlesztése mellett nagyobb figyelmet fordítani a falusi kisüzemek hálózatának a fejlesztésére.) Az országban végbemenő folyamatoktól elválaszthatatlanok a külpolitikai összefüggések. Hatalomra jutása után Deszai miniszterelnök óvakodott attól, hogy változtasson Indiának a Szovjetunióhoz fűződő, immár hagyományosan jó kapcsolatain, ugyanakkor lépéseket tett az utóbbi években kiéleződött indiai—amerikai viszony normalizálására. Kínával kapcsolatban rövid idő alatt kellemetlen tapasztalatokat szerzett. Az év elején Deszai személyesen tárgyalt a Van Ping-nan vezette kínai jószolgálati küldöttséggel. Akkor olybá tűnt: lehetséges csökkenteni a két ország között az évek hosszú során felgyülemlett feszültséget. Az illúziókat azonban hamarosan romba döntötte a Kína Tibet tartományát Pakisztánnal összekötő kínai hadiút megnyitása. Ez az út ugyanis olyan vitatott területen vezet keresztül, amelyet Kína magáénak követel. Az indiai sajtó felhördült, a kormány jegyzékben tiltakozott, a kínai fél pedig hallgatásba burkolózott. Pekingben talán úgy vélték, hogy Új-Delhiben előbb-utóbb elfogadják a befejezett tényeket. Egy ideig így is tűnt, hiszen előkészületek történtek az indiai külügyminiszter pekingi látogatására — amelyet azonban végül is Vadzspai gyomorbántalmakra hivatkozva elhalasztott. Azóta sok víz folyt le a Jangcén és a Gangeszen. Aláírták a kínai—japán békeszerződést és Kína diplomáciai kapcsolatba lépett az Egyesült Államokkal. Harc a mandátumért Az említett belpolitikai és nemzetközi összefüggések fényében kell vizsgálni Indira Gandhi visszatérését a politikai életbe. Ez pedig, mint ismeretes, azzal kezdődött, hogy november elején Karnataka állam Chikmalagur választókörzetében elsöprő győzelmet aratott a Dzsanata Párt jelöltjével szemben. Méghozzá egy olyan választási kampány után, amelynek során ellenfelei mindent elkövettek, hogy kiaknázzák a hibákat, visszaéléseket (és fia túlkapásait), amelyek az 1977. márciusi választáson nem csupán pártja súlyos vereségéhez, hanem Gandhi asszony személyes bukásához is vezettek. Annál látványosabb volt visszatérése a politikai életbe, amit minden jel szerint annak is köszönhetett, hogy a hatalmon levők — miután nem tudták bírósági úton rábizonyítani a korrupciós vádakat — hajszát indítottak ellene. Az egykori üldöző most üldözötté vált, s ez, továbbá az a tény, hogy a korrupciós vádak nem igazolódtak, újból feléje fordította a tömegeket. Ezek az okok együttesen vezettek a tavalyi választási győzelemhez. A mostani parlamenti döntés, amely megfosztotta Indira Gandhit mandátumától, és néhány napra börtönbe juttatta (a parlament csak az adott ülésszak végéig „ítélhet” bárkit börtönre), tovább növelte tekintélyét. Erről tanúskodtak a véres tüntetések, a gépeltérítés és a Dzsanata Párton belüli viszálykodás is. A Gandhi-dosszié ezzel természetesen nem zárult le. Minthogy megfosztották képviselő mandátumától, Chikmalagurban új választásokat kell kiírni, s Indira Gandhi máris bejelentette, hogy ismét indulni fog. Az indiai viszonyokban jártas — és Indira Gandhi politikáját elvető — londoni Financial Times szerint a hét éjszaka, amit a volt miniszterelnök a börtönben töltött, valószínűleg a novemberinél is több szavazathoz juttatja. KANYÓ ANDRÁS INDIRA GANDHI KILÉP A TIHAR BÖRTÖN KAPUJÁN A letartóztatottak száma több mint 50 000!