Magyarország, 1980. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-07 / 49. szám

MAGYARORSZÁG fennállásának immár közel 17 éve alatt megszokták az olvasók, hogy minden cikk pontosan egy oldal terjedelmű. Mint sok min­den másban, ebben is „más, mint a többi” a mi lapunk, az egy oldal — egy cikk (ritkán két oldal egy cikk) gyakorlatot az egész magyar sajtóban egyedül mi követjük.­­Korábbi hagyomá­nyok és külföldi példák vannak erre. E tekintetben tehát egyál­talán nem számít rendkívülinek az, amihez a kezdet kezdetétől fogva tartjuk magunkat. Szám­talan példa van rá, hogy voltak - illetve külföldön vannak is — olyan sajtótermékek, amelyekben hasonlóképp egy-egy cikk ter­jedelme mindig ugyanakkora, többnyire egy oldalnyi, bárha az oldal mérete természetesen más és más.) Sokan kérdezték már tőlünk: hogy csináljuk? Hogyan sikerül minden cikket pontosan egy (vagy két) oldal terjedelműre ír­ni? Hadd válaszoljunk erre a kérdésre ezúttal egy kissé rész­letesebben, amennyire a „háztá­ji" terjedelme engedi. Először is: belső munkatársa­ink szigorúan tartják magukat ahhoz az áthághatatlan szabály­hoz, hogy egy Magyarország-cikk öt gépelt oldal és hat-hét sor le­het, ha két hasáb szélességű az illusztrációnak hozzá adott kép és hosszabb, tehát ugyancsak két hasábra szedendő a cím. (Legfeljebb 20-21 betű lehet.) Keskeny kép, illetve egyhasábos cím esetén további tizenöt-húsz sor engedélyezett. Ha ennél töb­bet ír a szerző, könyörtelenül tö­rölnie kell írásából, többnyire még nyomdába adás előtt. A jel­szó: az oldal nincs gumiból! Kül­ső munkatársaink némelyikével nehezebb helyzetben vagyunk, ők ugyanis érthetően saját lapjuk követelményeit, illetve a maguk műfaját szokták meg, s így gyak­ran írnak többet vagy keveseb­bet. Ha hosszabb a cikk - amennyiben mód van rá, a szer­ző hozzájárulásával és egyetérté­sével a rovatvezető vagy a szerkesztő feladata a megrövi­dítés. (Igen ritkán az is előfor­dul, hogy a nyomdában kell húzni belőle néhány sort.) Másodiknak hagytuk azt az eléggé ritka esetet, amikor a cikk rövidebb egy oldalnál. Ilyen­kor vagy nagyon­ sürgősen hoz­záíratunk megfelelő mennyiségű sort (hiszen többnyire van még mondanivalója a szerzőnek, csak a terjedelemmel került bajba), vagy sebtiben beteszünk az ol­dalra egy kisebb formátumú hir­detést. Mivel azonban a fizetett hirdetések általában előre meg­határozott nagyságúak, az üre­sen maradt helyre saját hirdeté­seinket szoktuk betenni. Ilyenkor találkozik az olvasó azzal a sokszor látott szöveggel, hogy „lépjen be a Magyarország előfizetői táborába" és hasonlók­kal. Bevalljuk, ezt a megoldást mi magunk is kényszerűségnek tekintjük, és nem nagyon örülünk neki, ha alkalmaznunk kell. Most éppen azon törjük a fejünket, hogyan lehetne ezeket az üresen maradt helyeket változatosabb, ötletesebb, az olvasó számára va­lamit nyújtó szövegekkel kitölte­ni. Szívesen fogadjuk az erre vo­natkozó olvasói javaslatokat, hoz­zászólásokat is. V.­ Álláspontunk Évről évre Amire vállalkoztunk: több éves feladat. Esztendők kelle­nek, míg helyreállíthatjuk a népgazdaság egyensúlyát. Ezen be­lül elsősorban a külső egyensúlyi helyzet megteremtése a cél. De nem kevésbé fontos, hogy megfelelő összhang legyen a belső piacon a Vásárlóerő és az árukínálat között, valamint hogy ja­vuljon a munkaerő-gazdálkodás, a beruházási tevékenység és a nemzeti jövedelem felhasználása. Ilyenkor év vége felé — ismerve a még hátralevő feladato­kat — arra a kérdésre keressük a választ, hogy jó irányban ha­­ladunk-e, céljainkhoz tudjuk-e igazítani gazdálkodásunk egész menetét? Ha összegezzük a párt és az állam vezető testületeinek, ma­gas rangú politikusainak legutóbbi nyilatkozatait, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy közeledünk a célokhoz. A jelek szerint 1980-ban például a kivitel nagyobb, a behozatal kisebb a tervezettnél, vagyis az egyenleg kedvező. Pozitív változások fi­gyelhetők meg a termelési szerkezet korszerűsítésében, a mun­kaerő-gazdálkodásban vagy az energiafelhasználásban, így hát megalapozottnak érezhetjük azokat a kijelentéseket, hogy a nép­gazdaság egészében véve a megnövekedett követelményeknek megfelelően fejlődött. Ezt hallván szokták egyesek feltenni a kérdést: lehet-e fej­lődésről beszélni, amikor az idei tervet néhány területen — ez közismert — nem teljesítettük? Való igaz, hogy a nemzeti jöve­delem várhatóan a tervezettnél kisebb mértékben nő, de felhasz­nálása előnyösen alakul: belföldön mérséklődik, azon belül pe­dig a fogyasztás aránya növekszik. Az ipari termelés is kissé a tervezett szint alatt marad, de viszont ezáltal kedvezőbb egyes ágazatok energiafogyasztása, illetve importigénye. S még sorol­hatnánk tovább a példákat, amelyekben az "egyrészt-másrészt” megközelítés nem valamiféle ködösítés. Sokkal inkább azt jelzi, hogy egyes célkitűzéseinkhez azért nem ragaszkodunk, mert az adott belső és külső feltételek között a szerényebb mennyiségi növekedés minőségi fejlődést tesz lehetővé. Nem csinálunk a szükségből erényt, de tény, hogy a mai körülmények között a növekedés lehetőségei korlátozottak, a mi­nőségi változások pedig parancsolóan szükségesek. Így hát, ha el tudjuk kerülni például a mennyiségi előirányzatok teljesítésével óhatatlanul együtt járó importtöbbletet, ha csökkenteni lehet a gazdaságtalan termelést és javítani a beruházások gazdaságossá­gát, ha erőt nyerünk a hatékonyság és a versenyképesség foko­zására, akkor lehet, hogy nem növekedünk a korábbi ütemben, de fejlődünk a mai követelményeknek és érdekeinknek megfe­lelően, vagyis kiegyensúlyozottan, tervszerűen. Tévedés ne essék: a lassúbb növekedés csak átmeneti meg­oldás. Ha a feltételek itthon és a világpiacon javulnak, a ma­gyar szakemberek bizonyára nem késlekednek majd azzal, hogy a népgazdaság mozdonyait gyorsabb sebességre kapcsolják. Miért érdemes tisztázni ezeket a kérdéseket? Mert minden jel szerint a jövő évi gazdaságpolitikai elgondolások is hasonlóak lesznek. A tervezők továbbra is a külgazdasági egyensúlyi hely­zet javítására helyezik a hangsúlyt. Ezt pedig még az eddiginél is nagyobb mértékben akarják ráépíteni olyan tervek megvalósí­tására, mint a termelés hatékonyságának növelése, szerkezetének átalakítása, nemzetközi versenyképességének fokozása. Nem el­lenzik tehát az ipari termelés emelkedését, sőt szorgalmazzák is, de csak olyan mértékben és szerkezetben, hogy az segítse az ex­port bővítését, az import ésszerű megtakarítását, a belföldi áru­ellátás javítását. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is: emelni kell a hoza­mokat, de nem mindegy, hogy ez mennyibe fog kerülni. A költ­ségek nem növekedhetnek olyan gyorsan, mint a termelés. Itt sem mindegy, minek az árán sikerül egyebek között jobb ter­méseredményeket elérni, miféle körülmények között bővül az állattenyésztés, s miként van mód a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozásának fokozására. Mindennek ugyanis csakis ak­kor van értelme, ha gazdaságilag hasznos, ha megéri. Azaz a szóban forgó célok elérését nem „minden áron” kell szorgalmazni. Hiszen például nem mindegy, hogy a jobb mezőgazdasági ered­mények következtében számottevő mértékben növekszik-e az ország energiaszükséglete, vagy sem; több vagy kevesebb kül­földi gépre és berendezésre lesz-e szükség, vagy sem. "■sv: Változatlanul nagy összegeket irányoznak elő a beruházások­ra, de főként nem az újakra, hanem a­­már folyamatban levők befejezésére, illetve azokra, amelyek kisebbek és gyorsan meg­valósíthatók. Így hát minden területen tartósítani szeretnék az idei kedvező változásokat. Ezek a törekvések nemcsak új intézkedéseket, hanem új tí­pusú szemléletet is követelnek. Jövőre egész gondolkodásunkat még inkább hozzá kell igazítanunk a növekvő feladatokhoz. En­nek az igazodásnak legfőbb feltétele az új iránti érzékenység és a változó körülményekre szükséges felelős reagálás. Ez a szellemi frisseség táplálja majd a követendő magatartást, a kezdeménye­ző, aktív és fegyelmezett munkát. -----------------------------------------x MAGYARORSZÁG szerkesztőségének belső munkatársai: Veszprémi Miklós (olvasószerkesztő) Gömöri Endre (nemzetközi politika) Dr. Novobáczky Sándor (belpolitika) Nyárády Gábor (tudomány) Bános Tibor (kultúra) Várkonyi Endre (főmunkatárs; levelezés) Alaksza Tamás (tördelőszerkesztő; „Öt világrész száz lapjából") Bedecs Éva (nő- és családrovat) Oltványi Tamás (ifjúságpolitika, sport) Lapunk külföldi munkatársai, a Magyar Távirati Iroda külföldi tudósítói: Baracs Dénes (Párizs) Bokor Pál (Washington) Éliás Béla (Peking) Flesch István (Tokió) Fort Péter (Havanna) Kelemen István (Varsó) Kis Csaba (Moszkva) Kocsis Tamás (Berlin) László Balázs (London) Lehel Miklós (Madrid) Márkus Gyula (Belgrád) Oltványi Ottó (Bukarest) Dr. Pék Miklós (Szófia) Polgár Dénes (Brüsszel) Sándor István (Bonn) Sebestyén Tibor (Prága) Dr. Simó Endre (Róma) E számunk képeit az MTI fotó, az MTI külföldi képszolgálata, valamint A. Hor­váth Péter (24. oldal) készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítők­nél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI Budapest V., József nádor tér 1., 1900) személyesen, vagy postautal­ványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Postacím: Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest 1900. A lap előfizetési díja egy hó­napra 16,- Ft, negyed évre 48,- Ft, fél évre 96,- Ft, egész évre 192,- Ft. Lapunk a Szovjetunióban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban a helyi postahivatalokban rendelhető meg. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkeres­­kedelmi Vállalat (H-1389 Budapest, Postafiók 149.) Lapunk a következő cí­meken rendelhető meg: ANGLIA: The Danubia Book Company, 58 Chatsworth Road, London NW2 4DD; AUSTRALIA: Cosmos Book And Record Shop, 145 Ackland St. Kilda Vic. 3182; Globe and Co. 694-696 Geor­ge St. Sydney, NSW 2000; AUSTRIA: LIBRO-DISCO Ungarische Bücher und Schallplatten aus Wien, Domgasse 8, A—1010 Wien; BELGIUM: „Du Mond Entier” S. A. Rue du Midi 162, B—1000 Bruxelles; BRAZÍLIA: Livraria D. Landy Ltda. Rua 7 de Abril, 01000 Sao Paulo; CANADA: Délibáb Film and Record Studio 19. Prince Arthur Street West Montreal P. Q. H2X 154; Pannónia Books P. O. Box 1017, Postal Station „B" Toronto, Ont. M5T 2T8; Hungarian Ikka and Travel Service 1234 Granville Street, Vancouver 2, B. C. V6Z IM; DANI A: Hunnia Books and Music, Nor­­rebrogade 182 I. tv. Kobenhavn; NSZK: Újváry-Griff Titurelstr. 2, 8000 München 81; Kubon und Sagner 8000 München 34, Postfach 68; Musica Hungarica Rümannstr. 4, 8 München 40; FINNOR­SZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Kés­­kuskatu 2, SF 00100 Helsinki 10; FRAN­CIAORSZÁG: Societe Balaton 12, Rue de la Grange-Bateliere 75009; HOL­LANDIA: Club Qualiton, Prinsenstraat 26, Amsterdam; IZRAEL: Hadash köl­­ csönkönyvtár, Nesz Ciona u. 4. Tel Aviv: Gondos Sándor, Haifa, Herzl 10, Beth Hakranot; NORVÉGIA: A/S Nar­­vesens Litteratur Tjeneste, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo 6; SVÉDORSZÁG: Almqvist and Wiksell Förlag P. O. Box. 62, S.101­20 Stockholm; USA: Center­ s of Hungarian Literature 4418 16th Avenue Brooklyn, N. Y. 11204; Mr. Sán­ dor Püski c/o Corvin 1590 2nd Avenue New York N. Y. 10028; VENEZUELA: Louis Tarcsay, Calle Iglesia Ed Villoria Apt. 21, 105. C. 24, Caracas; YUGO­SLAVIA: Forum, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad. Amennyiben a megrendelés a KUL­TÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, Pf. 149) történik, az előfizetési díj átutalható a Magyar Nemzeti Bankhoz (H-1850 Budapest), a KULTÚRA 024/7 számú számlájára. I .

Next