Magyarország, 1984. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1984-09-30 / 40. szám
Hetvenöt évvel ezelőtt nyílt meg a Petőfi Társaság múzeuma, a Petőfi Ház. Jellemző módon abban az épületben, ahol egy másik magyar író, Jókai Mór élt 1892 és 1896 között (Petőfinek ugyanis soha nem volt saját háza). Ez a ház volt az 1876-ban — Jókai elnökségével — alakult Petőfi Társaság fő büszkesége. Noha az alapítók kezdetben inkább a Tízek Társaságának példájáról beszéltek, majd rendezvényeikkel, üléseikkel, kiadványaikkal és pályázataikkal a negyven évvel idősebb, sokkal tekintélyesebb Kisfaludy Társaság vetélytársává akartak föllnőnni, tevékenységük maradandó emléke a Petőfi-kultusz ápolására hivatott gyűjtőmunka volt. A társaság már 1883. szeptember 16-i ülésén elhatározata egy díszes szekrény készíttetését, hogy abban őrizzék a költő megmentett ereklyéit, kéziratait, leveleit. Páratlan kincsek A gyűjteményt eredetileg Szana Tamás — a Petőfi Társaság Lapja és a Koszorú című folyóiratok szerkesztője — őrizte magánlakásán, majd a városligeti történeti arcképcsarnok épületében biztosított számára a főváros helyet. A Petőfi halálának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken határozták el a Petőfi Ház alapítását. 1901- ben Szana Tamás a társaság fennállása huszonötödik évfordulójára készített jelentésében fölháborodottam. írta: „Budapestnek és éppen a Magyar Tud. Akadémia épületében már van Goethe-szobája, de nincs Vörösmarty-, nincs Arany-, nincs Petőfi-szobánk.” Márpedig — teszi hozzá 1908-ban Ferenczi Zoltán, a költő monográfusa a társaság nevében —: „mi a költő számára látható emléket akarunk állítani........ ahová, ha nem emelhetünk sírja fölé mauzóleumot, az érte lelkesülő elzarándokolhasson ... Ez akar lenni a Petőfi-ház, de több ennél, vagy még más is: az a hely, hol a költő életével és műveivel tudományosan lehet foglalkozni .. Sajnálattal említi idézett fölolvasásában, hogy Petőfi István hagyatéka a Nemzeti Múzeumba (illetve könyvtárába, a mai Széchényi Könyvtárba) került, de — megjegyzi — a társaság gyűjteménye is páratlan kincsekkel büszkélkedhet, köztük a Dalaim, a Csalogányok és pacsirták, A XIX. század költői kéziratával és a költő számos levelével. A századfordulón Bartók Lajos országos gyűjtést indított a ház anyagi alapjának előteremtésére, majd a Jókait követő elnök, Herczeg Ferenc is csatasorba lépett, mozgósította az előkelő hölgyeket, s végül Apponyi Albert kezdeményezésére még a kormány is zsebébe nyúlt, így sikerült megvásárolni a festő Feszty Árpád (Jókai veje) tulajdonában levő Bajza utca 21. (később 39.) szám alatti „Jókai-házat”. Vágó József és László tervei alapján elvégezték a szükséges átalakításokat, az állami ipariskola növendékei elkészítették a Faragó Ödön tervezte bútorokat, és 1909. november 7-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepélyesen megnyílt a Petőfi Ház. A megnyitó közönségének soraiban ott volt a nyolcvanöt éves Sass Erzsébet, akivel Petőfi A négyökrös szekér című versében csillagot választott. A vele megjelent nővérének köszönhető az 58 eredeti Petőfi-i kéziratot magában foglaló gyűjtemény egyik kuriózuma: Sass Zsófia emlékkönyve, azaz kis díszdoboza, amelyben emléklapjait gyűjtötte, köztük Petőfi S. Zs. kisasszony emlékkönyvébe című versét. „A Petőfi Múzeum négy teremből, illetve szobából és a Petőfi Ház könyvtárából áll a földszinti részben. A Jókai Múzeum két szoba az emeleten” — olvassuk A Petőfi Társaság ötven esztendeje című kötetben. Noha Hegedűs Sándorné Jókai Jolán és két fia már 1907 nyarán átadta gazdag Jókai-gyűjteményét a társaságnak, az emeleti Jókai Múzeum csak 1912. március 14-én nyílt meg Zichy Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében. Kéry Gyula, a múzeum első gondozója 1911-ben kiadta a Petőfi Ház katalógusát, amely 465 tételben — termenként — sorolja föl a gyűjtemény darabjait, továbbá a könyveket és külön a Jókai-termek anyagát. Ez a katalóguslényegében megegyezik azokkal a kézírásos nyilvántartási könyvekkel, amelyekbe a későbbi gyarapodásokat is bevezették. A Jókai-leltár érdekessége, hogy magában foglalja Jókai Jolán eredeti adománylevelét is. A gyűjteményen és leltárain kívül fennmaradt néhány kép a kiállításokról. Az első világháború utáni nehéz években a Petőfi Társaság nem bírta tovább fedezni a múzeum fenntartási költségeit, amelyeket 1925 nyarától a főváros vállalt magára. 1934-ben — az akkor újdonságnak számító — rádió nyilvánossága előtt rendezték meg a Petőfi Ház fennállása huszonötödik évfordulójának ünnepségeit. A múzeum az elismerés fényében fürdött, Herczeg Ferenc odáig ment, hogy a világ legkiválóbb hasonló jellegű intézményének nevezte. Míg a kiállítás gondozói ésa gyűjtemény gyarapítói, kezelői nyilván megérdemelték az elismerést, a nemzeti dicsekedésnek (hogy Kazinczy évszázaddal korábbi szavait használjuk) ez a megnyilatkozása vaskos túlzás volt. A felszabadulás után kísérlet történt a Petőfi Társaság megújítására, a múzeum tevékenységéről azonban 1947-ig alig tudunk. Ezt az évszámot viseli a következő megmaradt „jövedéki napló”, ahová az új szerzeményeket bevezették, köztük — némi meglepetésre — több József Attiila-kéziratot is. Ezzel kezdődik a múzeum tevékenységi körének kiszélesítése, amit 1949-ben két nagy jelentőségű gyűjtemény birtokba vétele követ. Az egyik annak a Németh Andor által említett „fél mázsa papírnak” a közgyűjteménybe kerülő töredéke, amit József Attila barátja a költő legértékesebb hagyatékának nevezett. A másik annak a gyűjtőmunkának az eredménye, amit a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium indított el ugyanebben az évben a szétszóródott József Attila-emlékek fölkutatására. Így nem lehet csodálkozni,hogy amikor a helyreállítási munkáik után 1949- ben újra megnyílt a Budapest Történeti Múzeumhoz tartozó Bajza utcai ház, az már voltaképpen Petőfi és József Attila Múzeum volt, Petőfi- és József Attila-kiállítással. Noha a harmadik „múzeumról”, a Jókaiéról a következő években nem esett szó, gyűjteményét — a háborút aránylag kevés veszteséggel átvészelt Petőfi -anyaggal együtt — gondosan őrizték, sőt gyarapították. Petőfi és József Attila neve sugallhatta a Forradalmár Költők Múzeumának tervét. Ehelyett azonban 1954-ben egy szélesebb elképzelés valósult meg: létrehozták — az 1934-ben alapított moszkvai Állami Irodalmi Múzeum és a szocialista országokban életre hívott központi irodalmi múzeumok mintájára — az önálló Petőfi Irodalmi Múzeumot. A Károlyi-palotában A gyűjtő- és feladatkör megnövekedésével a Bajza utcai épület szűknek bizonyult. A múzeum először a József nádor térre költözött, ahol a mai vadászbolt helyén, 1955-ben évfordulós Vörösmarty-kiállítást nyitott, 1957-ben pedig megkapta az egykori Károlyi-palota jelentős részét. Itt még a beköltözés évében megnyitotta Arany- és Ady-kiállítását, majd a következő évben elkészült a József Attila-, 1959-ben pedig a Petőfi-kiállítás. Miután Ady 1977-ben a Veres Pálné utcában önálló emlékmúzeumot kapott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban ,ma Móricz-, József Attila- és Radnóti-kiállítások, Jókai, Gábor Andor, Móricz, Déry emlékszobák láthatók, és október 8-án nyílik meg az új állandó Petőfi-kiállítás.Kiállítások rendezése mellett a múzeum tudományos műhellyé vált, illetve folytatta az alapítóik ez irányú célkitűzéseit. Munkatársai szorgos munkát végeztek a Petőfi, Jókai, Ady, József Attila művei kritikai kiadásaiban és más forráskutatásokban.. Közben sokszorosára nőtt az egykori Petőfi Társaság gyűjteménye, s a múzeumnak alkalmazkodnia kellett sajátos szerepéhez, miután egyes írók helyett ,az egész magyar irodalom központi múzeuma lett. A hetvenes évek elejének főigazgatója, Illés László ennek megfelelően szervezte át a munkát. Az új szervezeti formában a múzeum tevékenységét alapvetően meghatározó gyűjteményeik — a könyvtár, akézirattár, a művészeti tár, a relikviatár, a hangtár — szakszerűbbé tudták tenni az anyag kezelését és feldolgozását. A kézirattár félmilliónyi tételével ma az ország egyik legnagyobb — a XIX—XX. század minden forráskutató irodalomtörténészek nélkülözhetetlen — gyűjteményévé fejlődött. Már a Petőfi Ház katalógusa képek fölsorolásávalkezdődik, s azóta is kiemelkedő fontosságú az írók képzőművészeti munkáinak és a róluk, műveikrőlkészített-iketetett alkotásoknak a gyűjtése. A páratlan fotógyűjtemény pedig a múzeum legtermékenyebb szolgáltatását nyújtja a lapoknak, a könyvkiadóknak, a televíziónak. Két tanácskozás A hangtárt íróihang- és emlékezésgyűjtő munkája indította el az Irodalmi Múzeum című forráskiadvány-sorozatot. A múzeum tematikus évkönyvei közülkülönös figyelmet érdemel a világ első irodalmi muzeológiai kézikönyve, valamint az Illyés, Petőfi, Ady, Jókai, Krúdy, Móricz, Babits életművéről szóló tanulmánykötetek. Egyedülálló vállalkozás a kéziratkatalógusok sorozata, amiből eddig a József Attila összes fennmaradt kéziratának adatait magában foglaló kötet jelent meg. Lassan kisebb könyvtárrá nő a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei című sorozat, amelyet a kutatók főleg nélkülözhetetlen repertóriumai, folyóiratismertetései miatt keresnek. A múzeum szellemi műhelyében készül az Európa Könyvkiadó Kézirattársorozata; ebben egy-egy kézirat megtévesztésighű hasonmása jelenik meg rövid kísérőtanulmánynyal és sok képpel, dokumentummal. Az évfordulók mindig ünnepi események. Ám a Petőfi Irodalmi Múzeum most nem csupán új Petőfi -kiálításának megnyitását tervezi ebből az alkalomból, hanem két összefüggő tudományos tanácskozást is. Az elsőn hazai szakemberek vitatják meg a feladatokat és lehetőségieket, a másodikon nemzetközi vélemények megismerésére és tapasztalatok kicserélésére nyílik alkalom. Október 8—12. között itt tartja az Irodalmi Múzeumok Nemzetközi Bizottsága — ICOM ICLM — budapesti találkozóját. TAXNER-TÓTH ERNŐ Muzeológia Hetvenöt éves A Petőfi Irodalmi Múzeum Kiállítások és emlékszobák 1945. A SÉRÜLT PETŐFI HÁZ Akivel versében csillagot választott