Magyarország, 1988. július-december (25. évfolyam, 27-53. szám)

1988-07-01 / 27. szám

O MAGYARORSZÁG 1988/27 Pápalátogatás Darázsf­alva példája Az osztrák egyház gondjai „Shalom” és Mauthausen I­ II. János Pál pápa ausztriai lá­togatása tucatnyi szempontból ígérkezett jelentősnek, hiszen any­­agi kérdés vetődött fel a római katolikus egyház fejének útja kap­csán. Nem fontossági, hanem in­kább időrendi sorrendben: milyen protokolláris és politikai magatar­tást tanúsít a buzgó katolikus osztrák államfővel szemben, akit második világháborús múltja miatt sok támadás ért és ér egy­részt a hazai baloldal, másrészt a Zsidó Világkongresszus és más szervezetek részéről; milyen üze­nettel él a pápa burgenlandi szentbeszédében a szomszédos szo­cialista országok felé; mit mond a bécsi izraelita kultuszközösség vezetőivel való találkozása során és mit a mauthauseni egykori koncentrációs táborban teendő lá­togatásakor; milyen válaszai lesz­nek az ausztriai római katolikus egyház gondjaira; hogyan nyilat­kozik meg egyszer a betegek, idő­sek, rokkantak, másszor az ifjúság képviselői, megint utána a tudó­sok és művészek előtt; mi az ál­láspontja az ausztriai ökumeni­­kus mozgalom problémái láttán,­­ és így tovább. Legfeljebb 85 000-en Egyszer már járt II. János Pál Ausztriában, 1983-­ban, az a láto­gatás kétségtelenül látványosabb volt, több embert — hívőt és ér­deklődőt — vonzott. Emlékezetes például, hogy a bécsi­­Donaupark­­ban 300 000-es tömeg előtt mon­dott misét... Most Darázsfalván az osztrák csendőrség megállapí­tása szerint legfeljebb 85 000-en vettek részt a pápai istentisztele­ten is a várt 120 000-rel szemben. (Viszont a rendezők azért is só­hajtottak fel elégedetten és meg­nyugodva a végén, mert elmaradt az is, amitől igen tartottak: a köz­lekedési káosz. A szervezés így tö­kéletesnek bizonyult, a hatóságok feladatuk magaslatán állottak, a burgenlandi lakosság pedig pél­dás vendégszeretetről tett tanúsá­got. Darázsfalván és környékén 9000 helybeli polgár fogadott be ingyen vendégeket, a plébániákon teát, kávét, kalácsot kínáltak az érkezőknek. A gépkocsival érke­zőket hatékony szervizszolgálat várta, a Magyar Autóklub „sárga angyalai” is megjelentek a bur­genlandi utakon.­ A magyar zarándokok tízezrei piros-fehér-zöld zászlócskákat lo­bogtatva köszöntötték II. János Pál pápát, aki a jellegzetes „pa­­pamobil”-on ment végig a szek­torok között. A darázsfalvai isten­­tisztelet részvevőinek túlnyomó többsége magyar volt. (Egy bizo­nyos dr. Bárki Éva Mária bécsi ügy­védnő 55 000 magyar zászlócskát rendelt a zarándokok számára, jóllehet kezdetben azt lehetett hal­lani, hogy a szervezők nem látnák szívesen, ha a hívősereg nemzeti hovatartozását zászlók mutat­nák ...) Nagy taps fogadta a pápa men­tegetőző bejelentését, hogy ha magyarul folytatja beszédét, bizo­nyára nem lesz tökéletes a kiejté­se, s aztán mosollyal kísért taps nyugtázta a néha valóban nehezen elolvasott magyar mondatokat. Külön szólt a római katolikus egyház feje az erdélyi menekült magyarokhoz, említve hányattatá­sukat, ugyanakkor hűségüket a hitükben. II. János Pál utalt arra, hogy a magyar nép történelme szorosan kapcsolódik a keresz­ténységhez, s megemlékezett Szent István halálának közelgő 950. év­fordulójáról. Nem csoda, ha a ma­gyar mondatok végén vastaps kö­szönti a pápát. Az osztrák sajtó rendkívüli rész­letességgel számolt be a darázs­falvai (németül Trausdorf) esemé­nyekről. Még azt is megírták a lapok, hogy László püspök — aki­nek édesanyja horvát tanítónő, édesapja pedig a háborúiban korán elesett magyar földmérő volt — a kismartoni (Eisenstadt) püspöki rezidencián milyen vacsorával fo­gadta a vatikáni vendéget. Péntek este lévén fogas volt és túrósrétes, valamint földieper, hozzá rizling és veltelini László püspök darázs­falvai szőlejéből —­ azt még édes­anyjától örökölte. „Shalom” — köszöntötték a pá­pát másnap Bécsben az apostoli nunciatúra épületében az izraelita kultuszközösség vezetői. II. János Pál utalt arra, hogy a második vatikáni zsinat óta zsidók és ke­resztények viszonya lényegesen jobb lett, s kijelentette, hogy a teljes kibékülést a vallási közös­ségek közötti kapcsolatok minden területén teljes erővel folytatni kell. A bécsi izraelita vezetők ugyanakkor felvetették, hogy a Vatikán ismerje el diplomáciailag Izraelt és ítélje el a palesztin ter­rort. Erre a pápa válaszában azt hangsúlyozta, hogy a palesztinok­nak megvan a joguk saját hazá­jukhoz, mint ahogyan a nemzet­közi jog szerint minden más nem­zetnek is. A palesztin menekültek nyomorúságos helyzetére is fel­hívta a figyelmet és kompromisz­­szumot javasolt, hogy politikai megoldást lehessen találni a kö­zel-keleti válságban. Egy órát töltött a pápa a maut­­hauseni egykori koncentrációs tá­borban, ahol 1938-tól 1945-ig mintegy 200 000 ember sínylődött, a fele elpusztult „a gyűlölet és a megvetés rendszerének bűnei” kö­vetkeztében, „egy őrült ideológia nevében”. (Amerikai zsidók egy csoportja tüntetést szervezett, mondván, hogy a mauthauseni ál­dozatok­ emlékét sérti a pápának Waldheim szövetségi elnökkel volt találkozása. Itt lehet megemlíteni azt is, amiről a Die Presse számolt be: a bécsi rendőrség Beate Klars­­feldet, fiát és több társát a köz­rend megzavarása miatt őrizetbe vette, amikor a Theresianum ut­cában a pápai nunciatúra előtt Waldheim-ellenes transzparenst akart elhelyezni.) Főpapi kinevezések II. János Pál az osztrák püspöki kar tagjaival ismételten találkozva megismerkedhetett az egyház helyi gondjaival, öt évvel ezelőtt még az osztrák lakosság 89 százaléka volt a római katolikus egyház tag­ja, ez a százalékszám most már 84-re olvadt. A válások­ száma viszont éppúgy nő, mint az abor­­tuszé. Az osztrák katolikus szer­vezetekben ellenérzést váltott ki, hogy a Vatikán — szerintük — konzervatív főpapokat nevezett ki az utóbbi időben, s hogy ezt meg­előzően nem kérték ki véleményü­ket. A vitát csak időszerűbbé te­szi, hogy néhány püspöki méltó­ság betöltése most esedékes ... Kényes kérdés volt a pápai lá­togatás során a salzburgi ökume­­nikus találkozó megrendezése is. Róma falain kívül II. János Pál még nem járt protestáns temp­lomban, most Salzburgban részt vett az evangélikus Christuskir­­chében megrendezett ökumenikus istentiszteleten, 12 más keresztény egyház és felekezet képviselőivel együtt. Salzburgban ez a találko­zás jelképes jelentőségre tehetett szert annak a történelmi ténynek az ismeretében, hogy 1731-ben az akkori hercegérsek, Firmian 25 000 evangélikus hívőt szólított fel tá­vozásra az úgynevezett emigrációs pátensével. A pápa ismételten a salzburgi kapucinus kolostorban töltötte éj­szakáit ausztriai látogatása során. Ezzel csakúgy, mint a salzburgi sorozatos rendezvényeken való megjelenésével egyenlítette ki a pápaság „tartozását”: az 1200 esz­tendeje fennálló érsekség törté­nelmében még sohasem járt a ró­mai katolikus egyház feje Salz­burgban ! Most viszont itt a dómban mi­sét mondott idős, beteg és rok­kant híveknek, s arra figyelmez­tetett, milyen fontos az elesett, segítségre szoruló emberekkel tö­rődni. Aztán a székesegyház mel­letti Residenzplatzon tartott ün­nepi misén a szentbeszédében a katolikus­ értékrend alapján osto­rozta az anyagi javak megszer­zése hajszolásának mai, mindent megelőző módját. A diákközpont­ban fiatalokat intett arra, hogy a teljesítmény és a siker mellett jusson hely több emberségnek. Végül Salzburgban az ünnepi já­tékok palotájában az osztrák ér­telmiség nem kevesebb, mint két­ezer képviselőjével, tudósokkal, művészekkel, újságírókkal találko­zott a pápa, aki itteni felszólalá­sában azt mondta: a világ és a mai kor nagy kérdéseinek meg­oldásában szükség van a tudo­mány, a kultúra és a politika, va­lamint a vallás közötti szövet­ségre. A pápalátogatás utolsó napja Tirolban zajlott le. 45 000 fiatal előtt a nemzedéki ellentétek ká­ros voltáról, a válások elszaporo­dásának szomorú következményei­ről, az öngyilkosságok még az if­jak között is sűrűbb előfordulá­sáról, végül a pártok és politiku­sok versengésének a hatásáról szólt II. János Pál. Végül az inns­brucki olimpiai stadionban 18 000 gyermek várt a pápára, aki félre tette előre elkészített beszédét és egyszerű, rögtönzött szavakkal for­dult hozzájuk: — Majd ha hazamentek, mond­játok azt: apu, anyu, a pápa azt mondta, hogy az egyháznak szük­sége van rám ... II. János Pál megkérdezte a gyerekeket: — Nos, mit mondtok majd ott­hon ? S addig nem folytatta, mígnem többszöri felszólításra a gyerekek kórusban skandálták: — Az egyháznak szüksége van rám!­­ Ez a kis epizód is igazolni tar­tozott, hogy II. János Pál auszt­riai körútja úgynevezett paszto­­rális útnak volt szánva. S azt is jelezte, hogy az osztrák katolikus egyháznak gondja van a papi utánpótlással. Állami szinten Ugyanakkor az egyházfő meg­nyilatkozásaival természetesen po­litikát is csinált. Látogatását, hi­szen államfő is, bár „csak” az osztrák püspöki kar meghívásá­nak tett eleget, a hivatalos Bécs állami szintre emelte, akár a fo­gadtatás katonai külsőségeivel, akár azzal, hogy dr. "Kurt Wald­heim szövetségi elnök fogadta Schwechatban és búcsúztatta Innsbruckban. S végül említést érdemel az amerikai ABC tévétársaságnak Bécsben sem meg nem cáfolt, sem meg nem erősített értesülése: a Stephansdom mellett merényletet készültek elkövetni a pápa ellen, de a székesegyházzal szembeni építkezésen elrejtőzött két me­rénylőt sikerült ártalmatlanná tenni.­ II. JANOS PAL DARAZSFALVAN ÁLDOZTAT A szervezés tökéletesnek bizonyult, a hatóságok feladatuk­ magaslatán álltak

Next