Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

Öt világrész száz lapjából • Öt világrész MAGYARORSZÁG 1989/83 Jean-Paul Belmondo: „Élvezem a mozit” ##H3RECTM A csillagok lehullanak az égből . Ez a világméretű szupercsillag könnyű moto­ros magánrepülőgépén je­lent meg a seremetyevói égen. És már néhány perc elteltével begördült az autóbusz, kitárultak az aj­tók, és megjelent ő, mintha épp most szállt volna le a mozivászonról. „Bon jour, barátaim!” — szólt ottho­nosan. És ettől a perctől fogva egyszerűen csak Jean-Paul Belmondo állt előttünk, „csillag”­volta minden jele nélkül, nyílt, sportos, természetes ... Iga­zi. Egyszóval, az a Nagy­szerű ! — Monsieur Belmondo, mit érez Moszkvába érke­zése első perceiben? „Ez az első utam önök­nél. Négy egész napot töl­tök Moszkvában és Le­­ningrádban. Boldog va­gyok.” — Tudja, önnek sok hó­dolója van országunkban. Mit vár a velük való ta­lálkozástól? „Nagyon elégedett va­gyok, hogy kiderült, ilyen sok barátom van a Szov­jetunióban. A színészek­nek mindig öröm, ha kül­földön is ismerik őket. Különösen egy ilyen nagy országban, mint Oroszor­szág. Nagyon hízelgő szá­momra.” — ön, egy új film bemu­tatójára érkezett. Melyiké­re? ’ „Ez Claude Lelouche filmje, a »A sors kegyelt­je« a címe.” — Jean-Paul, nem sze­repel-e tervei között egy szovjet filmművészekkel közös film? „De, valóban vannak ef­féle ötleteink. De még ko­rai volna erről beszélni.” — A francia újságok sokat pletykálnak önről. Például, azt írják, hogy visszavonult a filmezéstől és színházban dolgozik. Igaz ez? „Egyáltalán nem. To­vábbra is filmezek. Ezt a kedvenc tevékenységemet összekötöm a színházzal. Tavaly szerepeltem egy filmben és egy párizsi színház színpadán játszot­tam. — Az ön filmjeiben sok a bonyolult trükk... Van­­nak-e dublőrei, akik eze­ket ön helyett végrehajt­ják? „Azt lehet mondani, én vagyok a saját dublőröm.” — Gyakran néz-e szov­jet filmeket? „Őszintén szólva, utoljá­ra elég rég láttam szovjet filmet. Jó lenne, ha Fran­ciaországban az önök film­jeinek több nézője lenne. A kulturális csere orszá­gaink között, sajnos, nem kielégítő.” — Az utóbbi időben folyton a francia filmmű­vészet hanyatlásáról be­szélnek. Mit gondol erről? „ ... Bizonyos mértékben ez igaz. (Bár ezt el lehet mondani nemcsak a fran­cia, hanem általában az európai filmművészetről. Ezt nehéz megmagyarázni. Azt­­hiszem, a hanyatlás­nak nem az az oka, hogy nincsenek jó színészek. In­kább érződik a tehetséges kortárs szerzők hiánya, akiknek a műveiből jó fil­meket lehetne csinálni. Persze, az utóbbi időben erősen érezhető az ameri­kai film betörése. És ezzel szembe kell szállni. Bár nincs Semmi kifogásom az amerikai filmek ellen. Ma­gas szakmai színvonalon készülnek. Érdekes nézni őket. Másról van itt szó. Az amerikai film terjedése mellett nem tűnhet el az igazi európai filmművé­szet. Szomorú volna, ha a francia vagy az olasz film­­művészetre, amelyek annyi klasszikussal ajándékozták meg a világot, valaha csak mint a múlt egy jelensé­gére gondolhatnánk. Min­den ország filmművészeté­nek van létjogosultsága, hiszen a nép kultúráját tükrözik. Amikor az ember a legjobb olasz, francia vagy angol filmeket nézi, mintha érezné a népi gyö­kereket, érintkezik a tör­ténelemmel. Röviden, sze­retném hangsúlyozni, hogy a mozi­­ olyan terület, amely nem adhatja meg magát az egyhangúságnak. Ami Franciaországot il­leti, mi ellenállunk az amerikai betörésnek. A te­levízióban sugárzott fil­meknek körülbelül hatvan százaléka francia.” — És ön­­hány filmben szerepelt? „Hetvenben.” — És melyek a legked­vesebbek? „Ó, tudják, olyanok, akár az ember gyerekei. Mindet szeretem, mindet a maga módján.” — Nálunk úgy ismerik Belmondót, mint krimiszí­nészt. Milyen képe van Belmondóról a francia né­zőnek?­­ „Igyekszem más lenni minden filmemben, hogy minden szerep valami újat hozzon.­ És azután szerepel­tem komédiákban és ko­moly filmekben is.” — Kérem, szóljon egy pár szót magáról. „Van két lányom, már férjnél vannak. És egy fiam — Paul, ő autóver­senyző. Egyébként nemrég indult Olaszországban egy rangos versenyen.” — A szovjet nők körében nagy sikere van. Mit kíván nekik? „Szeressenek továbbra is! Nők nélkül — nem len­nék semmi.” — Jean Paul, eljön-e az idő, amikor pontot tesz művészete végére, és azt mondja — elég, elfárad­tam? . .­. „Addig fogok játszani, amíg ez élvezetet nyújt és amíg megy. Azt hiszem, egyelőre még megy, nem igaz? Úgyhogy Belmondó­­val minden rendben...” BELMONDO A SZOVJETUNIÓBAN „Én vagyok a saját dublőröm" Népességrobbanás Iránban DIE&WEET Az iráni gazdaság az Öböl-háború befejezése után lassan beáll a béké­re, de kénytelen figyelmét egy másik problémára irá­nyítani, amely ugyancsak súlyosan veszélyeztetheti az iszlám ország stabilitá­sát. Ez pedig a demográ­fiai időzített bomba. A la­kosság évente 3,7—4 szá­zalékkal növekszik (a sah­­korszak utolsó szakaszában a növekedés 2 százalékot tett ki), csak Kenyában és Tanzániában regisztrálnak ennél nagyobb számot. Közgazdászok ebben lát­ják a legnagyobb veszélyt az ország gazdasági fejlő­désére nézve. Amennyiben ez az irányzat tartja ma­gát, a lakosság száma a jelenlegi 52 millióról 2000-ig megduplázódik, és 30 év alatt eléri a 150 milliós határt. Ennek kihatásai kézen­fekvők. Különösen akut az élelmiszerhiány. Iránnak már napjainkban is évente mintegy 3 milliárd dollá­rért kell búzát, húst, rizst, cukrot, étolajat és tejter­méket vásárolnia külföl­dön. Gazdasági tervezők arra figyelmeztetnek, hogy a következő öt évben az importkiadások 5 milliárd dollárra is emelkedhetnek, mert a mezőgazdasági ter­melés már képtelen lépést tartani a növekvő fogyasz­tással. A búzatermelés növeke­dése sem kielégítő: a szük­séges búzának majdnem egyharmadát már impor­tálják. S becslések szerint a gabonaszükséglet 2020-ig 30 millió tonnára meghá­romszorozódik. Hasonlóan ijesztő nyo­más nehezedik az egész­ségügyre, a képzésre és a szociális ellátásra. A kor­mány 1989-es költségveté­sében ennek a három szek­tornak biztosította költség­­vetésének több mint egy­harmadát. A tervezési mi­nisztérium becslései szerint ezeknek az állami szolgál­tatásoknak a költségei a következő tíz évben meg­háromszorozódnak. Terrorakció brit bébik ellen Die Presse „Nem tudom visszatarta­ni a könnyeimet, ha eszem­be jut, hogy majdnem megöltem a saját gyereke­met, amikor a kanálból etettem. Ezt Amanda White (30) mondta, két gyermek anyja, azután a megrázkód­tatás után, amely akkor érte, amikor fölfedezett egy üvegdarabot a bébiételben. Hajszál­­híján azzal a ka­­ramellapudinggal etette meg 18 hónapos fiát, Matthew-t, melyben valaki három éles üvegszilánkot kevert. Amanda White egyike annak a sok anyának Ang­liában, aki április végén pánikszerű félelemben élt. Ismeretlen személyek üveg­szilánkokat, rajzszöget, tö­rött borotvapengét, bizto­sítótűt, sőt marólúgot ke­vertek két vezető brit gyár bébi-készételeibe. A kormány és a rendőr­ség arra törekszik, hogy elejét vegye a tömeghiszté­ria kitörésének és a bűnö­söket csapdába csalja. Mi­vel Anglia „dobozos társa­dalom” — a csecsemőket túlnyomórészt dobozból táplálják­­, igen nagy a bizonytalanság. Annál is nagyobb, mivel egyetlen napon 125 újabb eset vált ismertté. A Scotland Yard hangsú­lyozta, hogy eddig csak két e­setet lehet annak a zsa­rolónak a számlájára írni, aki már hónapok óta pró­bál egymillió fontot kizsa­rolni. Az érintett gyárak, a Heinz és a Cow and Gate 330 ezer márka díjat tűz­tek ki a zsaroló elfogására. Az esetek túlnyomó többsé­géért a rendőrség „fontos­­kodókat” tesz felelőssé, akik degenerált örömüket lelik a hisztériában, és ezért tovább súlyosbítják az ügyet. A Scotland Yard már több ilyen „tréfames­tert” vett őrizetbe. Ható­ság félrevezetéséért fognak ellenük eljárást indítani. Az érintett cégek termé­keit nem távolítják el az ABC-áruházak polcairól. A zsarolók könnyen válthat­nak át más termékekre. Az egyik érintett kon­szern Pittsburgh-i központ­jából április 28-án a Con­­corde-dal Londonba küld­te az egyik elnökségi tag­ját. Ő „a csecsemőink el­leni terrorakciókról” be­szélt és azt mondta: „Ezek a bűnözők a társadalom legvédtelenebb tagjai ellen vétkeznek. Egy pennyt sem fizetünk. Ezzel csak más gengsztereknek játszanánk a kezére.” Az anyák bizonytalansá­ga csak még súlyosabbá vált, amikor kitudódott, hogy a fedéllel hermetiku­san bezárt üvegeket és tar­tályokat egy trükkel úgy lehet kinyitni és visszazár­ni, hogy senki sem vesz észre semmit. Időközben két esetben szereztek tu­domást mérgezett tejporról. Kutya- és macskaeledelt tartalmazó üvegekre halál­fejet festettek.

Next