Magyarország, 1996. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-08 / 10. szám
olyan egyszerű megoldás, amilyennek az első látásra tűnik. A tervezett belügyi szabályozások első változata szerint a prostitúciót térben korlátoznák, lakónegyedektől, iskoláktól, egyházi intézményektől távol pedig úgynevezett zónákat jelölnének ki. A helyszínekre a nyolcadik kerületben állítólag konkrét elképzelések is vannak, ezekről annyit tudni, hogy a tradicionális kapcsolatteremtő helyektől távol esnének. (Kérdés persze, hogy a kéjnők kimennének-e a kijelölt zónákba.) A zónában a rendőr elkérhetné az orvosi vizsgálatról szóló igazolást, de mást nem tehetne. Ehhez persze módosítani kell a szabálysértési kódexet és törölni a tiltott kéjelgés szabálysértési tényállását. Egyéni vállalkozók - besegítőkkel Sok szakember szerint a „zónás” engedélyezés esetében a prostituált vagy a kliens lakása jelentené a legjobb megoldást. Az egésszel csak az a baj, hogy a felek ki vannak szolgáltatva egymásnak. A prostituált az ügyfél lakásán esetleg a jámbor hivatalnoknak látszó perverz, kéjencnek, míg a szolgáltatást élvező a hetéra lakásán okkal tarthat tőle, hogy a strici fejbe üti egy baseballütővel. További baj, hogy így a prostitúció a feketegazdaság része maradna, és „státusa” társadalmon belül nem változna. A második belügyi változat kiemelné a prostituáltat a feketegazdaságból, és egyéni vállalkozóvá tenné. Ez az elgondolás a sajtóban korábban úgy látott napvilágot, hogy a Bokros-csomag részeként a „kémeket” is megadóztatják. Az elképzeléseket bűnügyi szakemberek dolgozták ki. Ha valóban az a cél, hogy az örömlányok vállalkozók legyenek, ezt számos jogszabályváltoztatásnak kell megelőznie. Az alkotmány ugyanis alapjogként ismeri el a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi törvény hatálya alá azonban semmiképpen se lehet besorolni a szexuális szolgáltatást. A törvény ugyanis előírja, hogy a vállalkozó tevékenységéhez alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, illetve tanulót vehet igénybe. Nos, erre jobb nem gondolni... Ráadásul a munkaviszony e formái a hazai büntetőjogszabályok előírásai szerint tilalmasak, hiszen ezek a konstrukciók az adott esetben az „üzletszerű kéjelgés elősegítése”, a „kitartottság” vagy a „kerítés” tényállási elemeit is kimeríthetik, tehát a ’93-as változások ellenére továbbra is büntetendők. Ha a szakemberek megpróbálnák legalizálni az alkalmazotti kört, ismét az egyezmény „falaiba” ütköznének, mert a ratifikáló tagországok minden, a prostitúcióhoz kapcsolódó élősdi magatartás megbüntetésére kötelezettséget vállaltak. Tiltja az egyezmény a prostitúcióval foglalkozó személyek különleges nyilvántartásba vételét is, vagy azt, hogy különleges ellenőrzési, bejelentési kötelezettségek vonatkozzanak rájuk. Tehát ha vállalkozási alapra helyeznék a prostitúciót, az egyezmény itt is akadály lenne. Nem beszélve az adatvédelmi törvényről, amely szerint a szexuális életre vonatkozó adat különleges! A Belügyminisztérium szakemberei is elismerik, hogy egyik alternatíva sem a legszerencsésebb. Hiszen az egyéni vállalkozásnál sem fejthető le teljesen a háttéripar, mert ha magára hagyjuk a prostituáltat, akkor maga keresi meg a segítséget. A német jog például azt mondja, addig kell elviselni a prostinak nyújtandó segítséget, amíg a prostitútorral arányosan viszterhes viszonyt folytat. Kérdéses az is, hogy lehet-e egyáltalán stricik, kerítők nélkül dolgozni, továbbá akarnak-e a lányok egyáltalán vállalkozók lenni. Ez esetben ugyanis anyagilag a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhetnek. Van egy harmadik lehetőség is: a bordélyházak legalizálása. Ám az egyezményből való kilépésnek, bármennyire is szeretné a főpolgármester, valamint a nyolcadik kerület polgármestere, kevés a realitása, hiszen nincs, aki a szervezett bűnözés ilyen lépéséért vállalná a politikai felelősséget. Bár a józsefvárosi utcákon elhangzanak olyan vélemények is, hogy a következő választások után előrántják majd a kalapból a megoldást - amely ha nem is tökéletes, de a jelenlegi helyzetnél mindenesetre jobb lesz. Mai bordélyházaink A probléma persze akkor sem oldódna meg egy csapásra, ha Magyarország kilép az egyezményből, és a bordélyok legálissá válnak. Bordélyházak ugyanis már ma is vannak, csak éppen peep show-nak, közvetítőirodának vagy masszázsszalonnak nevezik őket. Becslések szerint csak Budapesten több mint száz ilyen intézmény működik az igényesebb szórakozni vágyók épülésére. A prostituáltak jelentős hányada mégis az utcán kínálja bájait. Sokan közülük ugyanis megjelenés - vagy éppen neveltetésbeli hiányosságaik miatt nem felelnek meg a szállodákban, magánbordélyokban támasztott követelményeknek, amelyek között néha még az is szerepel, hogy beszélgetni kell a vendéggel. Ezt a kocsisor környékén „gyere”, „nem fog fájni”, illetve „akarsz?” típusú egyszerű biztatással oldják meg. Ezt a kis hibájukat árkompenzációval próbálják feledtetni, csupán kétezer forint az úgynevezett,,komplett” szolgáltatás, hozzá a kéjlak általában még egy ötszázas. A szállodákban, illegális bordélyházakban ugyanez az ötszörösébe kerül, a szobáról nem is beszélve. A nyolcadik kerület viszonyait ismerők szerint hiába nyitna bárki bármiféle bordélyházat, a lányok egy része akkor is maradna az utcán. Minden negyedik közülük ugyanis olyan küllemű, hogy csak akkor tud megélni, ha feketén jóval kevesebbet kér, mint az esetleg vállalkozóként működők. Ráadásul ez az „egynegyed” a zónákkal sem törődne. A rendőrök pedig éppúgy nem tudnának mit kezdeni velük, mint most. Megoldás lenne, ha az alvilág legnagyobb hatalmú urait is bevonnák a kérdés rendezésébe, hiszen nélkülük amúgy sem lenne lehetséges a bordélyházak üzemeltetése - állítja sok szakember és a kérdésben közvetlenül „érintettek” egyaránt. Ha a „Donok” érdeke lenne, hogy a lányok bordélyházban dolgozzanak, állítólag hamar kisöpörnék a kevésbé befolyásos striciket a kerületből, a hozzájuk tartozó lányokkal együtt. Információink szerint az alvilág egy ismert figurája - akinek befolyására elég csupán annyit megemlíteni, hogy a fáma szerint a pápalátogatás és az EBEÉ konferencia idejére az ő parancsszavára váltak üressé a józsefvárosi utcák - fel is ajánlotta a rendőrségnek, hogy rendet tesz a kerületben. Két hét alatt. DRÁVUCZ PÉTER HASZÁN ZOLTÁN SZENTGYÖRGYVÖLGYI ARNOLD MAGYARORSZÁG 1996/10 11 — Születésnapi ajándék Prostitúciót szabályozó, egységes törvény a múlt században sem volt Magyarországon, a törvényhatóságok saját területükön, önálló hatáskörben, szabályrendeletekkel oldották meg a kérdést. A fővárosban a bordélyházak működésének szabályozására már Pest-Buda és Óbuda egyesítése előtt sor került a fellendülő prostitúció és a bordélyházak számának növekedése miatt. A városi polgár alakuló szokásaihoz ugyanis lassan kezdett hozzátartozni a bordélyok, illetve a prostituáltak szolgáltatásainak igénybevétele. Rendszeressé vált, hogy a gondos atya 18. születésnapján bordélyházba vitte fiát, ahol beavatták a nemi élet rejtelmeibe. Az 1867-es rendelet megszabta, hogy ki, mikor, hány éves korban nyithat bordélyt. Az engedélyt csak kisebb forgalmú utcákra, és templomtól, iskolától, nevelőintézettől 200 méter távolságra adták ki. Ezekben ötnél kevesebb és tizenötnél több nem lehetett az alkalmazott kéjnő. Minden egyes bordély nyitásánál külön-külön a rendőrfőkapitány határozta meg az összeget, amelyet a közösülésért kérhettek, és ezen belül azt a hányadot, amely a tulajdonosnak, illetve az alkalmazottnak járt. A prostitúcióba kezdő nőnek először a kerületi tiszti főorvosnál kellett jelentkeznie, aki bizonyítványt állít________________________________ tett ki egészségi állapotáról. Ezután vette őt névsorba a kerületi kapitányság, és adták meg számára az engedélyt, az ún. türelmi tárcát. Hivatásos működése csak e két okirat birtokában volt lehetséges. A bejegyzettek egy része bordélyos prostituált lett. Ők főleg az egyszerűbb, szegényebb vidéki bevándorlók közül kerültek ki, míg a magánkéjnő saját lakásán űzhette az ipart. Négynaponként mindkét típusú hölgy kötelező orvosi vizsgálaton vett részt. A bordélyok száma a fővárosban megállíthatatlanul nőtt. 1867-ben még csak 40 ház nyitására adtak engedélyt, tíz évvel később a 43 hivatalosan működő bordélyház mellett már 104 engedély nélkül működő kéjőtelepről volt tudomásuk a hatóságoknak. Bordélyszám tekintetében a magyar főváros erőteljesen megközelítette a hétszerte több lakosú Párizst, és megelőzte a világhírű vigalmi negyeddel büszkélkedő Hamburgot. A folyamatos orvosi ellenőrzés dacára a millenniumi ünnepségek idejére az összes nyilvántartott kéjnő szifiliszes megbetegedésben szenvedett. Először egységesen 1926-ban szabályozták az ország egész területére kiterjedő hatállyal a prostitúciót. A rendelet életbelépése után már nem adtak ki újabb engedélyeket, a meglévőket pedig 1928. május elsejei hatállyal visszavonták.