Magyarország, 1898. február (5. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
n tézkedéseit a Ház elé. (Helyeslés a néppárton.) Kéri határozati javaslatának elfogadását. Elnök : Miután senki sem kíván már szólani, a vitát bezárja, Perczel Dezső felel a vitában fölhozottakra. A közegészségügy terén nálunk sok történt. Az, hogy most is vannak járványos betegségek, nem jelenti azt, hogy nem történt javulás, haladás. 1817 óta sok történt, különösen sok t történt ennek érdekében az ő elődje alatt. Major Ferencz: Ez igaz. Azóta van visszaesés. Ferczel Dezső: Major képviselő egy egész milliót hallgat el a közegészségügyi költségvetésből, mert csak 117,000 írtról beszél,"pedig épp egy millióval van több előirányozva. A körorvosok helyzetének javításán is sok történt : a fővárosban egyes egyleteknél 9—12 krért ajánlják magukat egyes orvosok a betegek kezeléséért, míg a törvényhatóságok 30—50 krt fizetnek minden egyes látogatásért. A numerus clausust nem lehet behozni az orvosokra nézve, amennyiben nem lehet őket arra kötelezni, hogy bizonyos helységekben telepedjenek le. Amit Buzáth képviselő a tüdővészes betegekről mondott, anomália, ő csak nem járhat el úgy a tüdővészes betegekkel, mint a földmivelésügyi miniszter a , tüdővészes állatokkal, hogy lebunkóztatja őket. Buzálli határozati javaslatát nem fogadhatja el, mert arra semmi szükség nincs. A kérdés csak a közigazgatás államosításával fog sikeresen megoldatni. Elismeri, hogy a betegápolási alap kezelése körül sok nehézség forog fenn, — erre nézve nemsokára egy betegápolási törvényjavaslatot fog benyújtani, melynek vezéreszméje az, hogy a nyilvános betegek ápolási költségei egy országos alapból fedeztessenek. Az elmebetegségre nézve eliszaeri, hogy itt sok kívánnivaló van, de e tekintetben is történt haladás. Egy nagyobb elmegyógyintézet most fog építtetni Pozsonyban. Kéri a benyújtott határozati javaslatok mellőzését. Buráth Ferencz személyes kérdésben felel a miniszternek. Major Ferencz szintén személyes kérdésben reflektál a miniszter szavaira. Elnök. Felteszi a kérdést. A Ház többsége a tételt elfogadja, a két határozati javaslatot pedig mellőzi. A betegápolás tételénél Thaly Kálmán : A pozsonyi kórház czélszerűbb beosztása érdekében szólal fel s kikel különösen az ellen, hogy egyes vidéki kórházakban a szembetegek és ragályos bajban szenvedők együtt vannak elhelyezve. A betegápolást nem találja mindenütt kielégítőnek, az is sok kívánni valót hagy hátra. A tételt különben elfogadja. Elnök: A vitát bezárja. Perczel Dezső belügyminiszter: Kijelenti, hogy a pozsonyi állami kórház tervei már teljesen készen vannak s legközelebb erről javaslatot is terjeszt elő a Háznak. Elnök: Felteszi a kérdést. A Ház a tételt elfogadja. A járványköltségek tételénél Visontai Soma: Felemlíti, hogy Gyöngyösön pusztított a tifusz-járvány s e miatt be is csukták az iskolákat. Az alispán azonban most a járványbizottság javaslata ellenére s daczára annak, hogy a járvány még nem szűnt meg, megnyittatta az iskolákat. Figyelmébe ajánlja ezt a dolgot a miniszternek. Major Ferencz : Kéri a minisztert, hogy a közegészségügyi osztálylyal csináltasson egy statisztikai jelentést a gyermekek betegségeiről, ápolásáról, hogy annál jobban megküzdhessünk az egyes fertőző, ragályos bajokkal. Mócsy Antal kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. Elnök: A napirend megállapítása után az ülést 2 órakor berekeszti. V .J - " Budapest, jan. 31. A nemzet hibája. Ez alatt a czím alatt dr. Kaas Ivor a HÖk vasárnapi számában a következőket írja: Évek óta bárminő politikai sérelem esett a nemzet érdekén vagy becsületén, a parlament többsége mindig helyeselte. Nem történt olyan becstelenség az országban, mely, ha felvettetett a parlamentben, a kormánypárti érdekeltség a felelős miniszternek válaszát tudomásul ne vette volna s a felmentést megtagadta volna. Az ilyen parlament elveszti a tiszteletet, mint az ilyen kormány a tekintélyt. Huszonhárom esztendő óta ugyanazon párt uralkodik a Házban és a hazában s egészen monopólizálja a hatalmat s annak minden eszközeit és előnyeit, a hivatalokat és a törvényhozást. Fizetést húz és üzleteket csinál, de sem munkát, sem ellenőrzést nem végez. A kormány abszolút s a parlament statiszták gyülekezete, akik körülveszik, hogy alkotmányosnak tessék s a felelősséget a minisztériumról levegyék. Közvélemény Magyarországon nincs, a melyet annak neveznek: a sajtó rég megszűnt független lenni s kiadói üzletté változott. Ezt is lefoglalta a kormány magának az ország pénzén vagy mandátumok osztogatásával. A közönség olvassa a lapokat puszta kiváncsiságból, de jól tudja, hogy a papiros türelmes s akármit írnak, közömbös marad. Hát agyönge nép mit csinál ? Kenyeret és adót keres. Az államtól fél, mert ez nyúzza, bünteti, szolgálatra kényszeríti s nem bízik a hivatatalokban, mert ritkán lát igazságot és rossz bánásmódban részesül. Az általános felműveltség, vasutak és váltó szemeit felnyitották, igényeit növelték, erkölcseit megfontolták, hogy senkinek nem hisz és engedelmeskedni nem akar. Paupertas maxima meretrix. A nép elszegényedése oka, hogy a kiknek van szavazati joguk, tiz forintért eladják és a kiknek nincs, szoczialisták lesznek. Ez azon alap, melyen a magyar társadalom és állam fölépül. Hogy veszedelmét a nemzet ne lássa, le kell részegülni s erre valók az udvari és nemzeti ünnepélyek, melyekről gondoskodni Bánffy Dezső egyik főtörekvése. Aki ennek a politikai áramlatnak elleneszegül, azt elsodorja, üldözi, megsemmisíti. A ki pedig az árral úszik, ezen nyomozati politikánál, bűnrészesévé válik. És mi következik mindebből ? Ezen állapotnak mi lesz a vége ? Nincs vége. Alkotmányos erkölcsök nélkül parlamentarizmus meg nem állhat. De hiszen ez nem parlamentarizmus. Egy kitömött madárbőr, inkább madár. Sulla győzelmével a római köztársaságnak vége volt, de még megtartotta formáit, míg Octavián császárrá lön. Azután is a római légiók és a császárok még századokig fentartották a római birodalmat, csak a köztársaság és szabadság haltak meg. Az osztrák nemzetiségek harcra. Tegnap délelőtt Brünn a Rudolf-utczában német és cseh nemzetiségű fiatal subanezok összecsődültek, állítólag azért, mert a csehek a német színeket viselő diákoknak ok nélkül nekimentek. Az összeütközés megakadályozására a rendőrség kiürítette az utczát. A nagy téren újból összecsődültek, de szintén szétkergették őket; a tömeg nemzeti dalokat énekelve oszlott szét. Este 6 óra felé megint összeverődtek, de színeket viselő diákok nem voltak közöttük. A Rudolf utczát ismét kiürítették. Mindössze 11 személyt tartóztattak le és a tényállás fölvétele után ismét elbocsátották őket. Prágában a mai előadásokra mindkét német főiskolában kevés hallgató jelent meg. A műegyetem rektora ismét fölhívta a hallgatókat, hogy az előadásokra saját érdekükben járjanak el, hivatkozott józanságukra és fegyelemérzetükre, hogy ne akadályozzák az előadásokat, amelyeket minden körülmények közt megtartanak. A bécsi egyetem rektorának hirdetménye megtiltja, hogy a diákok az egyetem udvarain, folyosóin, lépcsőin és előcsarnokában gyülekezzenek, továbbá, hogy ott dalokat énekeljenek és beszédeket mondjanak. A «humnae!»-ra vonatkozó határozatok érintetlenül maradnak. A rektor figyelmeztette a nála megjelent két egyetemi hallgatót, hogy tartózkodjanak a diákok az előadásokra vonatkozó esetleges határozatok hozatalától. Prágából alaptalannak jelentik azt a hírt, hogy Coudenhove tartományi marsallnak Eschenggel való helyettesítése komoly kombináczióba jött volna. A Fremdenblatt bizonyos gúnynyal mutat rá arra a forrásra, ahonnan ez a hír eredhetett. A töplitz-schönaui kerületi tornaünnepélyen több tornaegyletnek azt az indítványát, hogy zsidókat ne vegyenek föl, elvetették. A Dreyfus-ügy: Picquart ezredes. Pária. jan. 31. A vizsgálóbizottság, amelynek Picquart ezredes viselt dolgai felől kell vélemények jelentést előterjesztenie, a hadbíróság tanácstermében e hét közepetáján, valószínűleg kedden fog egybegyűlni. A bizottság elnökévé Saint-Germain tábornok neveztetett ki. Picquart ezredesnek a következő két vádra kell felelnie : 1. Történtek-e indiskrécziók szolgálati ügyben ? 2. Titkos ügyiratok közöltettek-e Leblois-val ! Észrevételek a «közvéleményről.» A Siécle, Duceaux tollából, rendkívül érdekes czikksorozatot fejezett be, amely czikkek a legpártatlanabb, de egyúttal a legszellemesebb módon foglalkoznak a Dreyfus-ügygyel. Adjuk a czikksorozat kivonatát a következőkben : — Ha azok, akik Drefus bűnösségében hisznek, erről tényleg meg volnának győződve, nem szállnának le az utczák sorába, hogy ezt bizonyítgassák. Másrészt azok, akik az elítélt kapitány állatlanságában bíznak és akik vagy annak, vagy ellenkezőjének bizonyítékait beszerezhetnék, valószínűleg legszívesebben látnák, ha lelkiismeretük nyugalmával egyúttal a megnyugvás érzete is visszatérne életükbe. A világosság hiányzik mind a két félnél. Pedig voltak, akik azt mondták, hogy a világosság már megvan, meghozta azt már az első haditanács ítélete. Ismerjük azt a tanácsot. Nem újabb keletű intézmény. Működött az mostanáig is, anélkül, hogy panaszra, vagy félelemre adott volna okot. Miért gyanúsítják azt most ebben az ügyben? Elképzelhető-e, hogy katonatisztek, akikben a katonai becsület érzése oly erősen kifejlett, akik oly tiszta tudatában vannak óriási felelősségüknek, nem fordították volna a legnagyobb gondot a nyomozásra és nem ítéltek volna lelkiismeretük és a törvény szerint ? .. . A haditanács a Dreyfus-ügyben miért nem találkozott azzal a hitellel és bizalommal, amelyet máskor sohasem tagadtak meg tőle ? Erre könnyű megfelelni. E kérdésnek a legnagyobb súlyát akarom azonban előbb elvonni, kijelentvén, hogy én a pernek látható nyilvánulásaihoz ragaszkodom és nem hiszek abban, hogy a tanácsteremben valaki oly titkos iratokat mutogatott volna, amelyeket sem a vádlottal, sem védőjével nem közöltek ? Ez oly igazságszolgáltatási bűntény volna, amely teljesen felforgatná a bíráknak anyagi és erkölcsi felelősségét. Ily bűntényre a haditanács tagjait képteleneknek tartom. Duceaux kijelenti aztán, hogy legjobb meggyőződése szerint, a haditanács épp úgy járt volna el Dreyfussal, ha akár keresztény, akár mohamedán lett volna. És mégis, csak az ő zsidósága az oka annak, hogy ügye eleitől fogva a leghevesebb polémiát okozta, eleinte csak a sajtóban, később az egész lakosságban. Ila az emberek rossz szenvedélyeinek valamelyikét megbolygatják, a közvélemény olyan, mint egy japáni gong, minden egyes ütésre hoszszasan rézig utána. E szenvedélyes zűrzavarban kizálgatták a port és fájdalom ! Számtalan példa igazolja, hogy az ilyen villamos légkörben nem az igazság szokott megszületni. Felelősek vagyunk a dolgok ilyetén fejlődéséért valamennyien. Mert talán öntudatlanul, de mindenesetre akaratlanul, pártját fogtuk vagy az egyiknek, vagy a másiknak, aki pedig nem volt még több, mint egyszerű vádlott. Valahányszor a vallási kérdések uralkodtak az ilyen koncertben, nagyon alacsony helyről eredtek és sokkal távolabbról, mintsem a katonai ügyekben eljáró bírákhoz érhettek volna. Majd anyagi bizonyítékokkal foglalkozva, konklúzióként a következőket mondja Duceaux : — Azt hiszem, eléggé mérsékelt és pártatlan maradtam. Szembeszálltam ellenfeleimmel. Feltételeztem, hogy Dreyfust elítélték volna, ha nem is lett volna zsidó. Feltételeztem azt is, hogy titkos iratok nem szerepelhettek az ügyben és hogy a vádlevélben, amelynek bizalmas jellegűnek kellett maradnia, a vizsgálat alai felhasznált összes terhelő adatokat tartalmazta. Mégis bebizonyítottnak vélem, hogy az ügynek egyedül látható és törvényes nyilvánulásait figyelembe véve, a pert bizonyos ellenséges indulattal tárgyalták. ’■'tftf’.1. Ismét a bordereau, Pária, jan. 31. A Siécle szerint a bordereaut, amelynek alapján Dreyfust elítélték, nem valamelyik nagykövetség kapusánál foglalták le, hanem ellopták onnan. Az az idegen katonai attasé, a kinek a bordereau czimezve volt, csak a mellékelt iratokat kapta meg és a bordereau szószerinti szövegét csak a Matin 1896. nov. 10-diki közleményéből ismerte meg. MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. kedd, február 1.