Magyarország, 1899. július (6. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-05 / 183. szám
t hatjuk föl, hogy lesz a képviselőházban 30 nemzetiségi képviselő, feloszolva 56 csoportra. Hát lehet az ezeréves történelmi magyar állameszmét komolyan félteni az ilyen csekély, zilált csoporttól ? Seihhli veszedelmet nem látunk hát abban, ha a románok megszüntetik a passzivitást és részt vesznek a mi nemzeti, alkotmányos életünkben. Sőt ellenkezőleg, ez ma már talán az egyedüli út, amely a megértéshez, a kiegyenlítéshez vezet. Ha van panaszuk, ha van sérelmük, adják elő azt az egyedül illetékes testület, a magyar nemzet képviselete előtt. Annak bölcsesége mérlegelni fogja érveik súlyát, megvizsgálja panaszaik jogosságát, és megkeresi, ha szükséges, az orvoslás módját. A Bécsbe való szaladgálás pedig szükségtelen is lesz, meg sikertelen is. Budapest, júl. 4. A képviselőház holnap, szerdán délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napirendje a következő : Harmadszori olvasása a ma elfogadott nyolcz bankjavaslatnak, továbbá a szeszkontingensről és a budapesti csendőrlaktanyárólszóló javaslatoknak ; a horvát-magyar pénzügyi egyezmény megkötésére kiküldendő regnikuláris bizottság nyolc képviselőházi tagjának, a közigazgatási- és a naplóbíráló-bizottságba egy-egy tag választása. Végül a miniszterelnök úgyis mint belügyminiszter válaszol a lapunkban már jelzett interpellácziókra, továbbá Lukáts Gyula interpellácziójára két magyar polgárnak a szlatinai szolgabírói hivatal által történt letartóztatása tárgyában. Résére az irodalmi köröket tartja legilletékesebbeknek, készséggel hozzájárul ahhoz, hogy abban a kormány a képviselőház elnöksége és tagjai által részt vegyen. Az a polot, melyet Petőfi a világirodalomban elfoglal, egyike a legmagasabbaknak. Abban a harczban, melyet a kultúrnépek szellemi ereje vív egymással, az ő lángelméje biztosított nekünk előkelő helyet. Petőfi hírneve és dalainak csengése eljutott olyan népek közé is, ahova fegyvereink győzelmeinek híte el nem hatolhatott. Petőfi az egész emberiségé ma már, s nemzete, midőn leborul az ő nagysága előtt, önmagát emeli föl. Mentől fényesebb, vigasztalóbb lesz a Petőfi-emlékünnep, annál nagyobb dicsőség árad abból mireánk, kik ez ünnepet üljük: ha mindnyájan részt vehetnénk benne, a nemzet apraja-nagyja, a földmívesektől, munkásoktól kezdve a kormányig, azt mondaná e fönséges jelenségre a nagy világ: íme egy egész nemzet, mely megértette és meg tudja becsülni az ő legnagyobb költőjét. Hogy az ünnep legalább jelképileg ilyen legyen, arra nézve, tett ma ígéretet Wlassics és így ismét szerzett egy olyan napot a Széll-kormánynak, melyen pártkülönbség nélkül mindenki egyetértett vele. Az interpelláczióra adott válasz után Wlassics miniszter magához kérte Rátkay László képviselőt és Bartók Lajost, a Petőfi-társaság alelnökét s kijelentette előttük, hogy a Petőfi ünnepen az országgyűlés küldöttségileg fog részt venni és maga a miniszter is jelen lesz. Bartók Lajos a társaság alelnöke ez után is felhívja a Petőfi-társaság tagjait, hogy az ünnep részleteinek a megbeszélése végett csütörtök délután 5 órakor jelenjenek meg az Akadémia helyiségeiben. A felső-eöri mandátum. Pásmándy Dénes, aki ma a fővárosba érkezett, a napokban a felső-eőri kerületbe utazik, hogy az ottani mérvadó politikai egyéniségekkel érintkezésbe lépjen , s csakis azután határozza el, hogy a neki több oldalról fölajánlott képviselőjelöltséget elvállalja-e. A regnikoláris deputáczió. A képviselőház holnapi ülésében választja meg a regnikoláris deputácziót, mely ahorvát egyezmény dolgában a horvát tartománygyűlés tagjaival tárgyalni fog. A függetlenségi párt részéről Kossuth Ferencz, a néppárt részéről gróf Zichy János, a kormánypárt részéről pedig gróf Apponyi Albert, gróf Csáky Albin, Fálk Miksa, Horánszky Nándor, Lukács Béla és Tisza Kálmán fognak a küldöttségbe beválasztatni. rTorrret Petőfi ünneplése és a ’kormány. Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert a Ház mai ülésén Bátkai László meginterpellálta az iránt, hogy a kormány részt fog-e venni a július 31-iki Petőfi-emlékünnepben, melyet a nagy költő eltűnésének 50-ik évfordulója alkalmából rendeznek. Wlassics miniszter az interpelláczióra nyomban válaszolt és e válasz olyan volt, amilyent joggal el lehet várnia magyar minisztertől, akitől a nemzeti eszmények őszinte tiszteletét követeli a nemzet. A kormány nevében kijelentette, hogy mindent megfog tenni, ami által Petőfi emlékünnepe méltóvá és országossá lehet és bárha az ünnep rendenélkül halna meg, vagyonának a fele az édes mamára esnék .,,•■•■ Emily: Csak a fele . . . épp ez az. A fele nem elég. Azt akarnám, hogy a mama az egészet kapja. Neki sok pénz kell, sok a kiadása. Látja, kérem, alig múlik nap, hogy ne mondaná nekem: «Ha oly gazdag volnék, mint te, ezt és ezt tenném ... ha anyi pénzem volna, mint neked, ezt és azt venném, ezt, vagy azt az élvezetet szerezném meg magamnak» . . . Egyszóval: a mamának sok pénz kell . . . tetszik érteni ? A nélkül nem létezhetik. Amíg élek, annyi pénze lesz természetesen, amennyim nekem van, de ha meghalnék . . . Envoix: Ámde egész vagyonát nem hagyhatja az anyjára, nem engedi a törvény. Emily: Valami kibúvót mégis lehetne találni. Mondja meg, kérem, nem lehetne valamiképp a dolgon segíteni ? Envoix: Amíg ön kiskorú, nem lehet. De hát ki juttatta arra a gondolatra, hogy végrendelkezzék? Hogy születhetett meg ez a különös terv oly gyermekben, ’ mint ön ? ". Emily (hirtelen elpirul): Oh,, nem vagyok én már gyermek. Sőt már nagykorú is vagyok. A mama három hóval ezelőtt nagykorúsihatott. Envoix: Hát igen, értem. De mi haszna lenne mindebből ? Emily (mintha reczkét mondana el): Hogy vagyonom felett rendelkezhessen. Envoix (élénken): Rendelkezni? De hiszen erről szó sincs . . . nem is lehet. Aki ezt mondta önnek, ostobaságot mondott. Csak nem a mama? Emily: De igen, a mama mondta, így tehát tévedett ? Envoix: Nagyon. Nagykorúsága csak arra jogosítja fel, hogy vagyonát maga kezelheti, de nem rendelkezhetik vele. Ments Isten, így nagyon is kényelmes volna a dolog. Már az is sok, hogy maga kezelheti. (Szünet. Aztán szelídebb hangon folytatja.) És azóta gondol a végrendelkezésre, amióta nagykorú ? Emily : Igen és aztán . . . (elakad.) Envoix: Nos, mit akart mondani ? Envoix : És aztán azért is, amit a múltkoriban hallottam . . . tisztára véletlenül, én bizonyára nem akartam. De hát véletlenül hallottam valamit, ami abban a pillanatban fájdalmasan érintett... de csak arra a pillanatra. Envoix: Nos, mit hallott? Envoix : Előbb a mamától hallottam : «A kicsikének ugyanaz a baja,, mint az apjának. Egy napon váratlanul meghalhatna. És ha meghal, tönkremegyek». — «Nagykorú fittassa», felelt Paquis mester, «aztán pedig csináltasson vele végrendeletet az ön javára». .. . Envoix : Ali . . . (Szünet) Anyja unszolására jött tehát hozzám? Emily : Oh nem, bizonyára nem. Senki sem tudja, hogy fölkerestem önt. A mama soha egy szóval sem mondta nekem, hogy végrendeletet csináljak. Magam határoztam ezt el. Envoix: Igaz ez ? Tiszta lelkiismerettel mondhatja, hogy nem az anyja küldte ide ? (Erősen a szemeibe néz.) Emily (zavartan, könnyes szemekkel) : De uram, hiszen már mondtam, hogy ő nem tudja . . . Nem is sejti ... Ő odaát van Bonifacenál . . . Envoix : Hogy fésültesse magát... Már tudom ... Nem, gyermekem . . . Ugyebár, nem haragszik, ha így szólítom ? Emily: Nem, nem. Envoix: Hát látja, gyermekem, mivel még senkisem halt meg csak azért, hogy megcsinálta a végrendeletét, hát semmi kifogásom ellene. Hanem hát csináltassa meg otthon nyugodtan, mikor lecsillapodott egy kicsit az izgatottsága. .. Emily : Nem fogalmazná meg . . . most mindjárt ? Envoix: Nem, semmi esetre sem. Valamely irányban talán befolyásolhatnám és azt nem akarom. Emily: De ha nagyon kérem ? . . . Envoix : Nem, nem. (Kedélyesen tréfál.) Ha egyszer a házassági szerződését akarja megcsináltatni, mindig a rendelkezésére állok ... de ezt . . . nem . . ..(Feláll) Ajánlom meg ... Emily (szintén feláll): Úgy hát bocsánatot kérek, hogy zavartam, és köszönöm . . . Envoix: Nincs miért. Épp ellenkezőleg, sajnálom, hogy nem lehettem szolgálatára. (Az ajtóig kiséri és mély meghajlással búcsúzik tőle). (Mikor Emily egyedül áll a lépcsőn, hátraveti fátyolét és leszáritja könyeit.) — Mit szól majd a írtama ? Azt fogja hinni, hogy nem értettem meg őt, vagy hogy éppenséggel nem akartam . . . 7. MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, július 5. A képviselők ülése. Budapest, jul. 4. A kiegyezési javaslatok tárgyalását a mai üléssel befejezte a képviselőház. Ezzel négy esztendőnek hosszú, keserves és helyenkint nagyon válságos küzdelme véget ért. A főrendiház, mely a legközelebbi napokban veszi tárgyalás alá a kiegyezésről szóló javaslatokat, minden jel szerint nagyon hamar fog velük végezni és ezzel a magyar országgyűlés megérdemelt nyugalomra térhet. A Házban a tárgyalás befejezése nyugodt volt. A függetlenségi párt, mely a lefolyt küzdelemben mindig a harcolók első soraiban állt, ma is kivette a vitából az oroszlánrészt. Polczner Jenő és Madarász József tartott egyegy beszédet a közös bank ellen. Úgy a ma felhozott ellenvetésekre, mint Kossuth Ferencznek és Komjáthy Bélának tegnapi fejtegetéseire Lukács László pénzügyminiszter felelt hosszabban. Beszédében ismeretes álláspontját védelmezte, hogy a fennálló körülmények között, amikor a valutaszabályozás nagy művét kell tető alá hozni, a bank ügyét nem szabad rázkódtatásnak kitenni és ezért, bármennyire elismeri is a külön bank előnyeit, egyelőre fenn kell tartani a bankközösséget. A miniszter hangsúlyozta, hogy a lefolyt tárgyalások alatt voltak pillanatok, amikor nagyon közel álltunk az önálló bank felállításához, de sikerült Magyarország érdekeit kellően megvédelmezni és miután az Osztrák-Magyar Bank az összes eléje szabott követelményeknek megfelelt, a bankszabadalom meghosszabbítása csak előnynyel jár. Ezt az álláspontot Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla személyes felszólalásaikban újólag megtámadták. A vita a javaslatok változatlan elfogadásával ért véget. A ülés további folyamán Széll Kálmán Polónyi Gézának egy még a Bánffy-korszakból elintézetlenül maradt interpellációjára adta meg a választ. A Tipográfia munkáslapnál annak idején történt pénzelkobzást védte Széll Kálmán «elvi szempontból», bár hozzátette, hogy azóta az elkobzott pénzt visszakapta a lap . Polónyi a válasz első részét igen hevesen megtámadta és kifejtette, hogy az elhangzott értelmezés mellett tönkretehető a magyar sajtószabadság. Széll ezt visszautasította. Az ülés végén Rátkay László szép, igazán költői szavakkal felhívta a kormányt kötelességére, hogy a Petőfi halálának 50 esztendős évfordulójára rendezendő ünnepségen vegyen részt.