Magyarország, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

Budapest, 1901. péntek, február 1. MAGYAR­ORS­ZÁG viselőinek kedvezményes jegyeiről szól. Manapság mindenki az állammal akarja magát kitartatni. Azt ajánlja a miniszternek, hogy ne adjon senkinek sem szabad-, sem kedvezményes jegyet.­­ Szalay Károly: A vasúti baleseteket teszi szóvá. Elnök a vitát bezárja. Hegedüű Sándor kereskedelmi miniszter, Lázár Menyhért tegnap i s Major Ferencz mai beszédére reflektál. A székelyföldi viszonyokat elismeri, hogy senki sem ismeri jobban az erdélyi képviselő urak­nál, mégis kénytelen kijelenteni, hogy a székelyföldi vasutat a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok követ­keztében kénytelen elejteni. Adósságot nem csinál­hat. Boda Vilmos a szegzárdi viszonyokat hozta elő. Amit képes tenni, megteszi. Molnár Jenőnek azt mondja, hogy a zempléni viezinálist pusztán állami segélylyel nem lehet megcsinálni. A makó-hódmező­­vásárhelyi vonatot egyoldalúan nem lehet megoldani. Erre különben gondja lesz. Major Ferencz aprósá­gaira vonatkozólag megjegyzi, hogy a felmerült ba­jokon segít, ahogy tud. Ő nem akarja kétségbe vonni tudományát, hiszen látja, hogy mennyiféle dologhoz ért. (Derültség) Szalay Károly felszólalását illetőleg ő igyekszik a vasúti balesetek számát a minimumra leszállítani. A nyugati pályaudvarra vonatkozólag Radóczi Jánosnak azt mondja, hogy a nyugati pá­lyaudvarról annak idején tett nyilatkozatát bevál­totta. A nyugati pályaudvarnak a részleges megol­dása már folyik. Erre neki 6 millió korona van rendelkezésére, ebből már részben végrehajtotta az ideiglenes rendelkezéseket. A­mi a másik kérdést, a végleges rendezést illeti, azt nem lehet, apodikticre elintézni. Már sok mun­kát végzett, de ezeknek egyelőre eredményük nincs. A tervek már készülnek, ezideig négyféle terv készült el. Ő e kérdés megoldásánál a helyes for­galmi politikát, a főváros egészséges fejlődését, a teher- és személyforgalom meg nem drágítását és meg nem nehezítését tartja szem előtt. (Helyeslés). Én e kérdés megoldásánál nem tekintek se nép­­gyűlésre, se magán­érdekekre, hanem engem tisztán a forgalom helyes megoldása, a főváros és a kö­zönség kényelme vezet és ez lesz az irányadó. (He­lyeslés). Mezei Mór szavaira kiván most reflektálni. Ezt a kérdést, mely a budapesti malmok érdekeit védi, nagyon meg kell fontolnia, mert a vidéki malmok is oly nagy hasznot hajtanak az államnak, mint a fővárosi malmok. A tarifális intézkedés, azt hiszi, bevált. A malmok a vasúttól csak annyit kívánjanak, a­mennyi méltányos és igazságos az export, szem­pontjából. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az export nem esett vissza, igaz, hogy nem is nagyon emelkedett, de azért tényleges emelkedés mutatkozik. Nézzük most a forgalom fejlődését a vámsorompón belül, ahol tehát a tarifa nem érvényes. S azt lát­juk, hogy a mostani rendszer itt is megállja a he­lyét, mert a forgalom folytonosan fejlődik. Hiba volna ezen fejlődésnek mesterséges akadályokkal útját állani. A vidéki malmok fejlődésével az árkép­zése is fejlődni fog. Bármit mondanak itt a házban, ő azt hiszi, hogy az egyenes, természetes fejlődésnek nem szabad út­ját állni. Őneki, mint tisztességes sáfárnak, nem szabad különbséget tenni főváros és vidéki malmok Csillogó poharak, palac­kok fénylettek a ra­gyogó csillár fényében. A legizletesebb sütemé­nyek egész tömege fedte az asztalt. A fal mel­letti padokon ezüstnyakú üvegek sorakoztak. A kertben meg a gyönge szellő czitrom- és jázminillatot csapolt az ember arcába. Szolina, mint valami kis czicza lelkendezve, ifjúkori ártatlansággal ugrándozott a vendégek körül. A násznép az asztalhoz ült. Habzó asti spu­­mante gyöngyözött a kristálypoharakban és a­ kedv, mulatozás mindinkább vigabb, élénkebb lett. . — Éljen a menyasszony! — Éljen a boldog Gaspare apó! — Viszontlátásra a keresztelőn! — kiálltások halatszottak a vendégek ajkiról. Gaspare Carpigna szive csordultig tele volt a gyönyörűséggel. Az az édes-bús öröm da­gasztotta keblét, amit egy apa érez, amikor egyetlen leánya kirepül a megszokott családi fészekből és egy idegen ember karjaiba veti magát. De megnyugtatta az a tudat, hogy gyer­mekét gazdag férfiúnak adta feleségül és az anyagi­ jólét közepette talán boldog is lesz. Szolina volt ennek a hallgatag félig vadember­nek egyetlen földi ideálja. Ő érette kuporgatta össze azt a véres pénzt és tűrte az emberek megvetését abban a boldogító hitben, hogy leánya szeretete kárpótolja őt mindennemű megbántásért. Háromszázezer lílát adott neki hozomány gyanánt és vagyonának fenmaradó részét vég­rendeletig biztosította a számára. A nemes között,­­ neki egyenlő mértékkel kell mérni az igaz­ságot. 1.400.000 korona kedvezményben részesülnek már eddig is a fővárosi malmok. Ennél tovább menni már nem lehet. Ő nem ellenszenvből, hanem az ada­tok igazságos mérlegelésével figyeli a dolgokat. (Élénk és hosszas helyeslés.) Ezután a Ház a kereskedelmi költségvetést rész­leteiben is megszavazta. . Szünet után. A földmivelésügyi tárcza költség­­vetése. Bauer Antal: Mint földművelő nép, nem talá­lunk ennél fontosabb tárczát. Közéletünk minden fázisát megtaláljuk benne. Szóló fontosnak találja az új kataszter rendszerét, egyrészt azért, mert csak ennek alapján lehet helyesen kivetni az adót, más­részt, mert a földbirtok megadóztatásánál nemcsak a föld nagyságát és minőségét, de az éghajlat vi­szonyait is tekintetbe kell vennünk. A kis­gazdákon csakis úgy lehet segíteni, ha ol­csó hitelt nyújtunk nekik, s így első­sorban olcsó hitelről kell gondoskodnunk. (Helyeslés). A mostani pénzügyi viszonyainkban keresendő a kisgazdák re­ménytelen állapotának valódi oka. Eddig a kisgazda avval vigasztalta magát, hogy ha rosz termés van, kis gabonáját nagy pénzen fogja eladni. Most ettől a reményétől is meg van fosztva. Gabonaáraink csök­kenésének oka sokak szerint az őrlési forgalom pan­gásában rejlik. Szótó kijelenti, hogy ő is híve az önálló vámterületnek (Éljenzés), mert közgazdasági önállóságunkat még Ausztriával szemben is meg kell oltalmaznunk (Hosszas éljenzés). A költségvetést el­fogadja. (Helyeslés.) Barta Ödön kijelenti, hogy neki a pártja nevében kell beszélnie s így lehetetlen, hogy beszédjét rö­vidre szabja. Kéri, hogy beszédjét holnap mond­hassa el. Elnök a holnapi ülés napirendjének megállapítása után az ülést berekeszti. Budapest, jan. 31. Az összeférhetetlenségi törvény revíziója. A képviselőház ama külön bizottságában, mely az összeférhetetlenségi törvény revíziójára van kithüldve, Zsigárdy Gyula lemondásával egy hely üresedett meg, amelynek mielőbb való betöltése, tekintettel a bizottságnak pénteken délután való újra összeülésére, kívánatosnak mutatkozik. A szabadelvű párt ma jelölt ki erre a helyre új tagot, a­kit a pénteki ülésben fog megválasztani a ház, és a­ki, a­mint halljuk, Szivák Imre lesz. A függetlenségi és 48-as (Kossuth) párt teg­nap este értekezletet tartott, melyen a párt az Ad­riával kötendő szerződés törvényjavaslatát azon in­dokolással, hogy mostan a gazdasági válság köze­pette nem tartja czélszerűnek, miképp ily fontos tár­sulattal szemben tíz évre előre lekösse magát, el nem fogadta. A földmivelésügyi tárcza költségveté­sét szintén nem fogadta el az értekezletet. chianti és az aszú barola feltüzelte a kedélye­ket és a vigasság magas fokra hágott. A kert fasorai közt kigyulladtak a czifra lampionok. Az égő lámpácskák a nemzeti lo­bogó színeit mutatták és mint valami tüzes szalag tekerődztek a fák sötétzöld lombjai közé. A tavon feldíszített bárkák siklottak végig és a rajtaülők víg éneke az általános nagy ünnep­nek visszhangja volt. Az asztal mögül egyszerre fölemelkedett a picziny, szü­rkeszinü községi jegyző és lendületes szavakban akarta felköszön­teni a boldog márkapárt. De abban a pillanat­ban szolga lépett a terembe és egy papi­rosba csomagolt kis faládikát adott át. • — Egy ember hozta. —­ Újabb visszajándék a menyasszonynak, r­ajongtak a vendégek. — Add csak ide, Pietro! Szolina kiragadta a szolga kezéből a csoma­got és abban a hitben, hogy egyik kedves ba­rátnőjének ajándékában fog gyönyörködni, mind­járt felbontotta a ládikát. Légierül egy levél fe­küdt, alább pedig papirosszeletkék és korpa között volt elrejtve a meglepetésre szánt ajándék. — Olvassa a levelet, — szólt Szolina a mellette álló jegyzőhöz. Pirotti engedelmeske­dett a felhívásnak és oly tónusban kezdett az olvasáshoz, a milyennel felköszöntőjéhez akart fogni. Szolina izgatottan keresgélt a ládikában és a nagy halmaz papirosomét, korpát a mellette lévő kis tányérkára tette. A jegyző közben ol­vasni kezdte a levelet. «Gaspare Carpignano, Leivel a másvilágról.* J.­ "• ■ A Reichsrath megnyitása. — Saját tudósítónk telefonjelentése. —­­n­ Bécs, jan. 31. ) Az osztrák Reichsrath hónapok óta tartó szünete a mai nappal véget ért és a parlament hatalmas épülete előtti sűrü kocsisor mutatta, hogy a politikai élet ismét megkezdődött. Különösen élénk képet nyújtott a folyosó, a­hol az új képviselők bemutatkoztak, a régiek a választási küzdelmekről adtak számot egy­másnak, de az általános beszélgetés tárgya a Reichsrath sorsa volt. A karzatok zsúfolásig megteltek előkelő kö­zönséggel. Általánosan feltűnt, hogy a máskor oly díszes hölgykarzaton is férfiak voltak, nő alig volt látható. Úgy látszik, tartottak attól, hogy olyan erős jeleneteknek lehetnének szemtanúi, a­melyek bizony megviselnék idegzetüket. A tanácskozó­terem képe is megváltozott, amennyiben az ülésrendet kicserélték, így a lengyel és ruthén ellenzék, Stojalovszky páter pártja, mely eddig a keresztény-szocialista párt előtt foglalt helyet a balsarkon, most a jobb­oldalra került, a ház alsó baloldalát csupán a keresztény-szoczialisták és a német néppárt fog­lalják el. Középen megváltozott a kép annyiban, hogy a Schönerer-párt egy pad helyett hat pa­dot kapott, mert tagjainak száma 5-ről 21-re emelkedett. Ezek keltették a legnagyobb érdeklődést. Schönerer nem volt jelen az ülésen, de Wolf alvezér ott volt. A megszaporodott Schönerer­­párti képviselők legnagyobb része viseli még «bursch»-korában kapott vágások nyomait. A képviselők mind fekete szalonruhában jelentek meg. A Reichsrath régi alakjai közül sokan hiányoz­tak, így Stojalovszky páter, Roser dr, a híres lottó­főnök, a­ki 26 év óta minden szesszióban tartott egy-egy beszédet a kis lutri ellen. Fur­­tner egyetemi tanár rokonszenves alakja sem látható, a katholikus néppárt sorai közül Dipauli báró és Ebenhoc hiányoznak, a keresztény-szo­czialisták közül pedig a legöblösebb hang tu­lajdonosa, Bidlochlateek­ és az ifjú-csehek közül is több lármás tag. Néh­ány perc­c­el 11 után megjelentek a mi­niszterek, de nem együttesen, hanem egyik a másik után. Legelsőnek Körber miniszterelnök jelent meg. Midőn Klosyc, a cseh nemzeti párt vezére megpillantotta Körbert, feléje kiáltott : — Szégyelje magát! Le magával! — Eközben pártjának több tagja asszisztált. Bauer-Bargehr kormánytanácsos, a háznagyi hivatal igazgatója adta meg az első jelt az ülés megkezdésére. Ez a néhány szó mindenkire olyan komikus hatással volt, hogy valamennyien hangos haho­tában törtek ki. A jegyző szórakozottan olvasott tovább. «Carpigna­­ Add nászajándékod kiegészítése­képp Battistino dell’Oro nyakravalóját is leá­nyodnak Mindez mint valami kedves bohóság szállt el a jegyző ajkáról. Szolina tovább keresgélt, motoszkált a ládácskában és apró fehér kis kezecskéi izgatottan kutattak az ajándéktárgy u­tán. Egyszerre csak valami megakadt az ujjai közt. Kirántotta a kezét és egy piszkos­ színű vékony kötelet húzott elő. A menyasszony, mintha kígyót tartott volna a kezeiben, felsi­­koltott és ájultan esett össze. A különös aján­dék láttára pedig száz szem nézett meredten Gaspare Carpigna sápadt arczára. A nyitott ajtón át egy hirtelen támadt szél­roham süvöltött be a terembe és eloltotta a gyertyákat. Mikor Gaspare apát ájultságából fel akarták éleszteni, úgy találták, hogy többé nincs élet benne. Kezei és lábai megmerevedtek, szemei üvegesen bámultak a sötétségbe és száján vé­res tajték habja látszott. Ugyanebben az időben, az Alpesek hegyge­­rinczén egy csempész vándorolt és merengően énekelte: «Édes arám Oh jöjj velem . . .» .

Next