Magyarország, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
Budapest, 1901. péntek, február 1. MAGYARORSZÁG viselőinek kedvezményes jegyeiről szól. Manapság mindenki az állammal akarja magát kitartatni. Azt ajánlja a miniszternek, hogy ne adjon senkinek sem szabad-, sem kedvezményes jegyet. Szalay Károly: A vasúti baleseteket teszi szóvá. Elnök a vitát bezárja. Hegedüű Sándor kereskedelmi miniszter, Lázár Menyhért tegnap i s Major Ferencz mai beszédére reflektál. A székelyföldi viszonyokat elismeri, hogy senki sem ismeri jobban az erdélyi képviselő uraknál, mégis kénytelen kijelenteni, hogy a székelyföldi vasutat a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok következtében kénytelen elejteni. Adósságot nem csinálhat. Boda Vilmos a szegzárdi viszonyokat hozta elő. Amit képes tenni, megteszi. Molnár Jenőnek azt mondja, hogy a zempléni viezinálist pusztán állami segélylyel nem lehet megcsinálni. A makó-hódmezővásárhelyi vonatot egyoldalúan nem lehet megoldani. Erre különben gondja lesz. Major Ferencz apróságaira vonatkozólag megjegyzi, hogy a felmerült bajokon segít, ahogy tud. Ő nem akarja kétségbe vonni tudományát, hiszen látja, hogy mennyiféle dologhoz ért. (Derültség) Szalay Károly felszólalását illetőleg ő igyekszik a vasúti balesetek számát a minimumra leszállítani. A nyugati pályaudvarra vonatkozólag Radóczi Jánosnak azt mondja, hogy a nyugati pályaudvarról annak idején tett nyilatkozatát beváltotta. A nyugati pályaudvarnak a részleges megoldása már folyik. Erre neki 6 millió korona van rendelkezésére, ebből már részben végrehajtotta az ideiglenes rendelkezéseket. Ami a másik kérdést, a végleges rendezést illeti, azt nem lehet, apodikticre elintézni. Már sok munkát végzett, de ezeknek egyelőre eredményük nincs. A tervek már készülnek, ezideig négyféle terv készült el. Ő e kérdés megoldásánál a helyes forgalmi politikát, a főváros egészséges fejlődését, a teher- és személyforgalom meg nem drágítását és meg nem nehezítését tartja szem előtt. (Helyeslés). Én e kérdés megoldásánál nem tekintek se népgyűlésre, se magánérdekekre, hanem engem tisztán a forgalom helyes megoldása, a főváros és a közönség kényelme vezet és ez lesz az irányadó. (Helyeslés). Mezei Mór szavaira kiván most reflektálni. Ezt a kérdést, mely a budapesti malmok érdekeit védi, nagyon meg kell fontolnia, mert a vidéki malmok is oly nagy hasznot hajtanak az államnak, mint a fővárosi malmok. A tarifális intézkedés, azt hiszi, bevált. A malmok a vasúttól csak annyit kívánjanak, amennyi méltányos és igazságos az export, szempontjából. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az export nem esett vissza, igaz, hogy nem is nagyon emelkedett, de azért tényleges emelkedés mutatkozik. Nézzük most a forgalom fejlődését a vámsorompón belül, ahol tehát a tarifa nem érvényes. S azt látjuk, hogy a mostani rendszer itt is megállja a helyét, mert a forgalom folytonosan fejlődik. Hiba volna ezen fejlődésnek mesterséges akadályokkal útját állani. A vidéki malmok fejlődésével az árképzése is fejlődni fog. Bármit mondanak itt a házban, ő azt hiszi, hogy az egyenes, természetes fejlődésnek nem szabad útját állni. Őneki, mint tisztességes sáfárnak, nem szabad különbséget tenni főváros és vidéki malmok Csillogó poharak, palackok fénylettek a ragyogó csillár fényében. A legizletesebb sütemények egész tömege fedte az asztalt. A fal melletti padokon ezüstnyakú üvegek sorakoztak. A kertben meg a gyönge szellő czitrom- és jázminillatot csapolt az ember arcába. Szolina, mint valami kis czicza lelkendezve, ifjúkori ártatlansággal ugrándozott a vendégek körül. A násznép az asztalhoz ült. Habzó asti spumante gyöngyözött a kristálypoharakban és a kedv, mulatozás mindinkább vigabb, élénkebb lett. . — Éljen a menyasszony! — Éljen a boldog Gaspare apó! — Viszontlátásra a keresztelőn! — kiálltások halatszottak a vendégek ajkiról. Gaspare Carpigna szive csordultig tele volt a gyönyörűséggel. Az az édes-bús öröm dagasztotta keblét, amit egy apa érez, amikor egyetlen leánya kirepül a megszokott családi fészekből és egy idegen ember karjaiba veti magát. De megnyugtatta az a tudat, hogy gyermekét gazdag férfiúnak adta feleségül és az anyagi jólét közepette talán boldog is lesz. Szolina volt ennek a hallgatag félig vadembernek egyetlen földi ideálja. Ő érette kuporgatta össze azt a véres pénzt és tűrte az emberek megvetését abban a boldogító hitben, hogy leánya szeretete kárpótolja őt mindennemű megbántásért. Háromszázezer lílát adott neki hozomány gyanánt és vagyonának fenmaradó részét végrendeletig biztosította a számára. A nemes között, neki egyenlő mértékkel kell mérni az igazságot. 1.400.000 korona kedvezményben részesülnek már eddig is a fővárosi malmok. Ennél tovább menni már nem lehet. Ő nem ellenszenvből, hanem az adatok igazságos mérlegelésével figyeli a dolgokat. (Élénk és hosszas helyeslés.) Ezután a Ház a kereskedelmi költségvetést részleteiben is megszavazta. . Szünet után. A földmivelésügyi tárcza költségvetése. Bauer Antal: Mint földművelő nép, nem találunk ennél fontosabb tárczát. Közéletünk minden fázisát megtaláljuk benne. Szóló fontosnak találja az új kataszter rendszerét, egyrészt azért, mert csak ennek alapján lehet helyesen kivetni az adót, másrészt, mert a földbirtok megadóztatásánál nemcsak a föld nagyságát és minőségét, de az éghajlat viszonyait is tekintetbe kell vennünk. A kisgazdákon csakis úgy lehet segíteni, ha olcsó hitelt nyújtunk nekik, s így elsősorban olcsó hitelről kell gondoskodnunk. (Helyeslés). A mostani pénzügyi viszonyainkban keresendő a kisgazdák reménytelen állapotának valódi oka. Eddig a kisgazda avval vigasztalta magát, hogy ha rosz termés van, kis gabonáját nagy pénzen fogja eladni. Most ettől a reményétől is meg van fosztva. Gabonaáraink csökkenésének oka sokak szerint az őrlési forgalom pangásában rejlik. Szótó kijelenti, hogy ő is híve az önálló vámterületnek (Éljenzés), mert közgazdasági önállóságunkat még Ausztriával szemben is meg kell oltalmaznunk (Hosszas éljenzés). A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) Barta Ödön kijelenti, hogy neki a pártja nevében kell beszélnie s így lehetetlen, hogy beszédjét rövidre szabja. Kéri, hogy beszédjét holnap mondhassa el. Elnök a holnapi ülés napirendjének megállapítása után az ülést berekeszti. Budapest, jan. 31. Az összeférhetetlenségi törvény revíziója. A képviselőház ama külön bizottságában, mely az összeférhetetlenségi törvény revíziójára van kithüldve, Zsigárdy Gyula lemondásával egy hely üresedett meg, amelynek mielőbb való betöltése, tekintettel a bizottságnak pénteken délután való újra összeülésére, kívánatosnak mutatkozik. A szabadelvű párt ma jelölt ki erre a helyre új tagot, akit a pénteki ülésben fog megválasztani a ház, és aki, amint halljuk, Szivák Imre lesz. A függetlenségi és 48-as (Kossuth) párt tegnap este értekezletet tartott, melyen a párt az Adriával kötendő szerződés törvényjavaslatát azon indokolással, hogy mostan a gazdasági válság közepette nem tartja czélszerűnek, miképp ily fontos társulattal szemben tíz évre előre lekösse magát, el nem fogadta. A földmivelésügyi tárcza költségvetését szintén nem fogadta el az értekezletet. chianti és az aszú barola feltüzelte a kedélyeket és a vigasság magas fokra hágott. A kert fasorai közt kigyulladtak a czifra lampionok. Az égő lámpácskák a nemzeti lobogó színeit mutatták és mint valami tüzes szalag tekerődztek a fák sötétzöld lombjai közé. A tavon feldíszített bárkák siklottak végig és a rajtaülők víg éneke az általános nagy ünnepnek visszhangja volt. Az asztal mögül egyszerre fölemelkedett a picziny, szürkeszinü községi jegyző és lendületes szavakban akarta felköszönteni a boldog márkapárt. De abban a pillanatban szolga lépett a terembe és egy papirosba csomagolt kis faládikát adott át. • — Egy ember hozta. — Újabb visszajándék a menyasszonynak, rajongtak a vendégek. — Add csak ide, Pietro! Szolina kiragadta a szolga kezéből a csomagot és abban a hitben, hogy egyik kedves barátnőjének ajándékában fog gyönyörködni, mindjárt felbontotta a ládikát. Légierül egy levél feküdt, alább pedig papirosszeletkék és korpa között volt elrejtve a meglepetésre szánt ajándék. — Olvassa a levelet, — szólt Szolina a mellette álló jegyzőhöz. Pirotti engedelmeskedett a felhívásnak és oly tónusban kezdett az olvasáshoz, a milyennel felköszöntőjéhez akart fogni. Szolina izgatottan keresgélt a ládikában és a nagy halmaz papirosomét, korpát a mellette lévő kis tányérkára tette. A jegyző közben olvasni kezdte a levelet. «Gaspare Carpignano, Leivel a másvilágról.* J. "• ■ A Reichsrath megnyitása. — Saját tudósítónk telefonjelentése. —n Bécs, jan. 31. ) Az osztrák Reichsrath hónapok óta tartó szünete a mai nappal véget ért és a parlament hatalmas épülete előtti sűrü kocsisor mutatta, hogy a politikai élet ismét megkezdődött. Különösen élénk képet nyújtott a folyosó, ahol az új képviselők bemutatkoztak, a régiek a választási küzdelmekről adtak számot egymásnak, de az általános beszélgetés tárgya a Reichsrath sorsa volt. A karzatok zsúfolásig megteltek előkelő közönséggel. Általánosan feltűnt, hogy a máskor oly díszes hölgykarzaton is férfiak voltak, nő alig volt látható. Úgy látszik, tartottak attól, hogy olyan erős jeleneteknek lehetnének szemtanúi, amelyek bizony megviselnék idegzetüket. A tanácskozóterem képe is megváltozott, amennyiben az ülésrendet kicserélték, így a lengyel és ruthén ellenzék, Stojalovszky páter pártja, mely eddig a keresztény-szocialista párt előtt foglalt helyet a balsarkon, most a jobboldalra került, a ház alsó baloldalát csupán a keresztény-szoczialisták és a német néppárt foglalják el. Középen megváltozott a kép annyiban, hogy a Schönerer-párt egy pad helyett hat padot kapott, mert tagjainak száma 5-ről 21-re emelkedett. Ezek keltették a legnagyobb érdeklődést. Schönerer nem volt jelen az ülésen, de Wolf alvezér ott volt. A megszaporodott Schönererpárti képviselők legnagyobb része viseli még «bursch»-korában kapott vágások nyomait. A képviselők mind fekete szalonruhában jelentek meg. A Reichsrath régi alakjai közül sokan hiányoztak, így Stojalovszky páter, Roser dr, a híres lottófőnök, aki 26 év óta minden szesszióban tartott egy-egy beszédet a kis lutri ellen. Furtner egyetemi tanár rokonszenves alakja sem látható, a katholikus néppárt sorai közül Dipauli báró és Ebenhoc hiányoznak, a keresztény-szoczialisták közül pedig a legöblösebb hang tulajdonosa, Bidlochlateek és az ifjú-csehek közül is több lármás tag. Néhány perccel 11 után megjelentek a miniszterek, de nem együttesen, hanem egyik a másik után. Legelsőnek Körber miniszterelnök jelent meg. Midőn Klosyc, a cseh nemzeti párt vezére megpillantotta Körbert, feléje kiáltott : — Szégyelje magát! Le magával! — Eközben pártjának több tagja asszisztált. Bauer-Bargehr kormánytanácsos, a háznagyi hivatal igazgatója adta meg az első jelt az ülés megkezdésére. Ez a néhány szó mindenkire olyan komikus hatással volt, hogy valamennyien hangos hahotában törtek ki. A jegyző szórakozottan olvasott tovább. «Carpigna Add nászajándékod kiegészítéseképp Battistino dell’Oro nyakravalóját is leányodnak Mindez mint valami kedves bohóság szállt el a jegyző ajkáról. Szolina tovább keresgélt, motoszkált a ládácskában és apró fehér kis kezecskéi izgatottan kutattak az ajándéktárgy után. Egyszerre csak valami megakadt az ujjai közt. Kirántotta a kezét és egy piszkos színű vékony kötelet húzott elő. A menyasszony, mintha kígyót tartott volna a kezeiben, felsikoltott és ájultan esett össze. A különös ajándék láttára pedig száz szem nézett meredten Gaspare Carpigna sápadt arczára. A nyitott ajtón át egy hirtelen támadt szélroham süvöltött be a terembe és eloltotta a gyertyákat. Mikor Gaspare apát ájultságából fel akarták éleszteni, úgy találták, hogy többé nincs élet benne. Kezei és lábai megmerevedtek, szemei üvegesen bámultak a sötétségbe és száján véres tajték habja látszott. Ugyanebben az időben, az Alpesek hegygerinczén egy csempész vándorolt és merengően énekelte: «Édes arám Oh jöjj velem . . .» .