Magyarország, 1902. április (9. évfolyam, 78-103. szám)

1902-04-19 / 94. szám

Budapest, 1902. szombati, április n. MAGYA£tCRSZA­S? 392 88326356057094 920494512299 723 753 89254333985658 292759683442 457 997 90628719566616 829766079861 368 782 707 509 91009007495258 92453545144327 916972919835203 500 93793514290402 045 94173793216828 741001487 95663992130199 458935085403 953 041 727 031778703919 364326649 9695048319 4759 122023465934 951 446 442 107523384468 275 97246183881091 969033172062765 858 98057396325327 640516874 99952155646 231 233 527 098 125 802 714 946 FŐVÁROSI ÜGYEK.­ ­ A sertés-közvágóhíd vasútja. A kereske­delemügyi miniszter leküldötte a fővároshoz a villa­mos városi vasút-társaságnak a Mester-utczából ki­ágazó és a sertés-közvágóhídhoz vezető vonalára vonatkozó engedélyező tárgyalási jegyzőkönyvet és egyéb iratokat, fölhíva a főváros hatóságát, hogy az észrevételeit sürgősen tegye meg. X A székes­fővárosi VIIl. kerületi adófel­ügyelőség­, amelynek helyiségei eddig a Mária Terézia­ téren voltak, május 2-ától kezdve a VIII. ker. elöljárósággal szemben, a Baross­ utcza 66—68. sz. házba költözik át. X A főváros képviselete. A tüdőbetegek sza­natórium-egyesületének igazgató-tanácsába a főváros képviselőjéül Schermann Adolf dr. tiszti főorvost küldte ki a tanács. SZÍNHÁZ, művészet. — (A Nemzeti Színház új igazgatója). Kü­lönböző félhivatalosak torzsalkodása után immár befejezett tény, hogy a Nemzeti Színház igazgatását Somló Sándorra, a színház régi tagjára bízták. Somló Sándor egy 1904 október 1-ig terjedő szer­ződéssel s ideiglenes igazgatói czímmel áll a szín­ház élére.­­ (A csehek operaelőadása.) A brünni cseh offera társulata tegnap új, nálunk teljesen ismeretlen zeneszerző operájával ismertette meg a budapesti közönséget. Kovarzsomcs Károly, A kutyafejesek czímű cseh népdráma megzenésítője, a prágai opera igazgatója és hazájában ünnepelt operaíró, aki a modernekkel halad, Wagner tanítványa, anélkül, hogy a wagnerutánzók szertelenségeibe esnek. Ettől meg­óvja őt művészi érzéke és a cseh muzsikális tradí­­c­ió. Zenéjét legjobban azzal lehet jellemezni, hogy wagneres, a színpadon a deklamácziós ének uralko­dik, a zenekari rész szigorú motivikus munka, mely széles hangulatfestéssel ad alapot, hátteret a szín­­padi jeleneteknek. A szereplő férfiak közül Bodhni­­csek Gyula, Maly József, Mansfeld Ferencz, Kares Vilmos és Pivonka Alajos, a nők közül Skála Mária, Pivonka Vera és Kurz Jelli váltak ki. Az érdekes előadást rendkívül nagyszámú és előkelő közönség hallgatta végig s a brünni művészeket lelkes ünnep­lésben részesítette.­­ (Új egyházi zenemű.) Kontor Elek, a kiváló zeneszerző, aki már eddig is számos sikerült kom­­pozíczióval gazdagította a magyar egyházi zeneiro­dalmat, most legújabban egy igen értékes munkával dokumentálta erős tudását s nagy hivatottságát a templomi énekek kultiválására. Ünnepi alkalomra írta azt a szerző , gróf Széchenyi Miklós győri püspök beiktatásának ünnepére, amely a napokban történt meg a győri püspöki székesegyházban nagy fénynyel és pompával. Az Ecce Sacerdos Magnus, amely Kontor Elek avatott tollából kikerült, igazán mély­séges megnyilatkozása a nemesen áhitatos, vallásos érzéseknek. Látszik, hogy olyan ember irta, aki éle­tének javát a szentelt falak között töltötte s aki nemcsak a hangszerek fejedelmét, az orgonát kezeli jeles művészettel, hanem jól ismeri az emberi hang­gal elérhető különféle harmóniai hatásokat is. A részben vegyeskarra, részben két szólamra irt zene­művet, mely különösen a vége felé erősbödik ha­tásban, egy igen szép, hangulatos preludium előzi meg. Megjelent a Rózsavölgyi-czég kiadásában s­ára két korona.­­ (A Népszínház népszínmű-újdonsága.) A Népszínház legközelebbi népszínmű-újdonsága Géczy Istvánnak A régi szerető czimü új népszínműve lesz, mely a Porzsolt-féle százaranyos pályázaton »A ro­­zsályi malom» mellett legutóbb dicséretet nyert. Géczy darabjából holnap délelőtt tartják meg az olvasópróbát s bemutatója — mint értesülünk — május első napjaiban lesz. Fő női szerepét Blaha Lujza asszony fogja játszani. — (Műsorváltozás a Magyar Színházban). Fedák Sári gyöngélkedése következtében a Magyar Színház műsora megváltozott. Ma A svihákok, szom­baton és vasárnap este Miss Madge Perry föllépté­vel a New­ York szépe kerül színre. — (Az izé), Weinberger operettje a jövő héten szombaton kerül színre először a Népszínházban. Az előadás érdekességét növelni fogja, hogy az egyik fő női szerepet Pálmát­ Ilka játszsza, aki ugyane szerepben a bécsi Carl-színházban nagy sikerrel vendégszerepelt.. A darab Stoll Károly rendezésében kerül előadásra.­­ (Városligeti Színkör.) Vasárnap ismét két előadás lesz. Délután fél 4 órakor félhervárakkal A vitéczek fővárosi életképet adják Feld Mátyással a főszerepben, este 7 órakor szintén féldesvárakkal Angyal Bandi a puszták királya, énekes népszínmű kerül színre. TÖRVÉNYSZÉK. A kadarkato­nabob végrendelete. — Saját tudósítónktól. — Budapest, április 18. Pest vármegye tágas közgyűlési termében folytat­ták ma Nagy Ákos és társai bűnpörének tárgyalását. Rónay Kamill táblai bíró, az ítélőtanács elnöke, aki e nagyszabású s elágazó részleteiben is fölötte ér­dekes bűnpert ritka szakértelemmel vezeti, ma a május 25-én keletkezett szóbeli végrendelet történe­tét tudakolta a végrendelet tanúitól, akiket az ügyészség csalás bűntettének kísérletével vádol, s Nagy Ákostól, aki a vádirat szerint a ta­nukat hamis tanuzásra birta. Ezt a végrendele­tet a tanuk hetekkel Nagy Márton halála után a kaposvári járásbíróságnál jegyzőkönyvbe foglalták s ma a tárgyaláson egytől-egyig állta a szavát minde­­nik, s az elnöknek minden részletre kiterjedő kér­déseire egyértelműen vallottak Nagy Márton szóbeli végrendeletéről. Drámai részletekben is bővelkedett a mai tárgyalás, amikor Nagy Márton elmondta, hogy pusztította el tizenkilenc­éves fiát ez a per. Tudósítónk a tárgyalásról ezeket írja: Az elnök a vádhatározatnak azt a részét, mely a május 25-iki végrendelettel foglalkozott, felolvasta Nagy Ak®s s a többi vádlottak előtt, azután Nagy Ákost hallgatta ki. — Hol volt május 25-én ? — A vármegye a vá­lasztók összeírására engem is kiküldött s Pados József kadarkuti plébánossal a küldöttség elnökével Hedrahelyre mentünk s csak este nyolcz óra tájban érkeztem haza. Akkor este felkerestem Nagy Már­tont, beszéltem is vele. — Nem említette, hogy sze­retne végrendelkezni? — Azt mondta, hogy szeretné írásba foglalni a végrendeletét, de restell bemenni Kaposvárra, az arczán levő kék foltok miatt. — Azt sem mondta, hogy aznap délután hét ember előtt végrendelkezett? — Nem. — Ez szinte lehetetlen, mivel tudná ezt megindokolni ? — Szívesen meg­mondanám, ha tudnám! — Ezt elhiszem, mert ba­jos is volna elhinni. Mikor tudta meg a május 25-iki végrendeletet? — Kevéssel azután, hogy a tábla szabadon bocsájtott, Kis Ferencztől hallottam, de nem tulajdonítottam neki különös fontosságot, mert tud­tam, hogy másnap reggel is végrendelkezett. — Másoktól nem is tudakolta a délutáni végrendeletet ? — Nem Az én lelkiállapotom ebben az időben na­gyon zavart volt, el is voltam keseredve. Időközben a rokonok egyezségi ajánlatot tettek, de én igazsá­gom tudatában nem akartam egyezkedni, édes atyám unszolására, hogy mentsem meg a becsületemet, egyezkedtem. Blaskovits István biztosított, hogy ha meglesz az egyezség, nem lesz semmi bajom. Az ő biztatására írtam alá a közjegyzőnél az egyezségi okiratot, de azért mégis folytatták ellenem a hajszát. — Június elején már tudta, hogy nagybátyja 25-én végrendelkezett, miért nem szólt senkinek ? — (Sírva.) A vizsgálóbíró mindenfelé táviratozott, hogy tartóz­tassanak le, otthon a lakásomban, ahol a leányom egyedül volt, csendőrök jártak, leányomat 4 szuronyos csendőr közé állították s úgy kényszeritették, hogy adja ki az értékpapírokat. — Miért sürgette 14 hó­nap múlva, amikor már lemondott az Örökségéről, a szóbeli végrendeletet ? — Mert nem szüntették be ellenem az eljárást, mert Finkey vizsgálóbíró segédje, Hunyady jegyző, megmutatta nekem, hogy az ügyész­ség vádat emelt ellenem. — A tanukkal sohasem beszélt a végrendeletről ? — Nem. — Hogy lehet az, hogy az öreg úr csak az ön családjával törődött ? — Én nem kérdeztem tőle soha, csak azt tudom, hogy a fiamat neveltette, (sírva) az egyik fiam 19 éves korában agyonlőtte magát, halálba kergették, a Ludoviczeumba, a­hol tanulmányait végezte, el­küldték neki a lapokat, kék-vörös czeruzával je­lölték meg azokat a részeket amelyek reám vonatkoz­tak, s amikor a halállal vívódott, mert még hat napig élt a lövés után, akkor sem szűntek meg engem üldözni. Nagy Ákost nem vallatta tovább az elnök. Polónyi Géza két levelet mutatott be a törvényszéknek, az egyiket Rosenberger János, a másikat Ridhner Mihály írta. Mindkét levél arról szól, hogy vannak tanúk, akik Nagy Márton végrendelete mellett tanúskodnak. Rosenberger ezer koronáért ajánlkozott a tanút meg­nevezni. A leveleket az iratokhoz csatolták s az elnök a többi vádlottakat, a szóbeli végrendelet tanúit kezdte vallatni. Takács György elmondta, hogy 1899 május 25-én délután Bódis István és Illés Sándor szomszédai délután eljöttek hozzá azzal, hogy Nagy Ákoshoz mennek valami mesgye igazitási dologban és elment velök. A pusztán a kastély előtt Nagy Márton üldö­gélt s három emberrel beszélgetett, tőle tudakolták, hol van Nagy Ákos, de nem tudta megmondani, merre jár. — No jó, hogy jöttek emberek, mondja Nagy Márton, mert én most végrendelkezni akarok, jól megértsenek: az összes vagyonomat Nagy Ákos két fiának, az én keresztfiamnak hagyom, de Nagy Ákos gazdálkodjék élete fogytáig. Elnök : Járt maga az nap Kaposvárott? — Igen, egy kis ügyes-bajos dolgom volt a törvényszéknél, a mi tárgyalásunkra 10 órakor került sor, 11 órára elvégeztük s hazafelé indultunk, s délután két óra tájban hazaértem a feleségemmel. — Nem beszélte maga senkinek az­nap, hogy Nagy Márton maguk előtt végrendelke­zett? — Én bizony nem tartottam valami nagy dolognak, másnap a mikor a halálharangot hallottam s megtudtam, hogy Nagy Márton meghalt, a vöm­nek Bellai Jánosnak mondtam, hogy nem hiába volt olyan rossz színben az úr tegnap, mikor előt­tünk végrendelkezett, mire a vöm azt mondta, hogy hiszen ma reggel meg előttünk végrendelkezett. — Nagy Ákosnak sem szólt maga erről akkor sem mikor letartóztatták, mikor a tanukat becsukták? — Nem bizony, mert Nagy Ákosra haragudtam a mesgye­igazítás miatt, meg azután nem akar­tam, hogy velem is úgy bánjanak, mint a többi tanukkal, bezárták őket, étlen-szomjan vol­tak, hisz olyan még nem történt az országban, mint ekkor mifelénk. — Később sem szólt senkinek? — Rózsa Ernő kaposvári ügyvédnek elmondtam, de augusztusban Szalay Károly ügyvédnél volt dolgom, annak is elbeszéltem, aki azt mondta, hogy ha majd szükség lesz erre a dologra, majd megkérdezi tő­lünk a bíróság. — Mondta e Nagy Ákos maguknak, mikor kell vallaniok, hova kell menni? — Sohasem mondta, bírósági idézésre mentünk Kaposvárra. — Csakhogy adatok vannak ám arra, hogy maga május 25-én nem volt a körmendi pusztán, a cselédség közül senki sem látta magukat ! — Pedig én ott voltam. A pusztai cselédségnek délután dolga van, az nem ténfereg a kastély körül. — Az a furcsa, hogy maga erről a fontos dologról éppen Nagy Ákosnak nem szólt. Június 14-én, mikor a végren­deletet a kaposvári bíróság előtt elmondták, ki fizette a költségeit, nem Nagy Ákos? — Senki, én Nagy Ákostól egy krajczárt sem kaptam. Az elnök bemutatja a kaposvári törvényszéktől beszerzett iratokat, mely szerint Takács György csak­ugyan a bírósághoz volt idézve május 25-én délelőtt a tárgyalása 10 órakor kezdődött s 11 órakor ért véget, a pestvidéki törvényszék vizsgálóbírája pedig megállapította, hogy Kaposvárról Kadarkútra két és háromnegyed óra alatt lehet kocsin eljutni, Kadar­­kutról pedig, ahol Takács lakik, a körmendi pusz­tára 11 perc­ alatt lehet gyalog elmenni. Finkey vizsgálóbíró azonban azt mondja, hogy Kaposvárról Kadarkutra négy óra a távolság. Polónyi Géza: Igen, csakhogy a bérkocsis és a rendőr, akik a vizsgálóbíró úrral mentek, azt mond­ják, hogy a vizsgálóbíró egy órával később indult el Kaposvárról, mint ahogy ezt a nyomozásról fölvett jegyzőkönyvében feljegyezte. Fodos István a másik végrendeleti tanú elmondta, hogy május 25-én két testvérével meg Takács György­­gyel a körmendi pusztára ment, mert valami mesgye­­igazítási dologban kellett Nagy Ák­ossal beszélni. A kastély előtti pa­don Nagy Márton üldögélt, tőle tu­dakolták, hol van Nagy Ákos, mire Nagy Márton azt mondta, hogy nem tudja hol van, de jó hogy lettünk, mert úgyis érdemes embereket akart hi­vatni a községből, mert rosszul érzi magát s vég­rendelkezni akar, összes vagyonát Nagy Ákos két fiára hagyja, de Ákos gazdálkodjon élete fogytáig. Elnök: Szólt-e maga valakinek erről a végrendelet­ről? — Én bizony nem beszéltem senkinek. — Akkor sem szólt, amikor hallotta, hogy Nagy Ákos minő bajba került a végrendelet miatt? — Nem­, mert én mindig úgy tudtam, hogy az utolsó végren­delet, amit másnap reggel csinált, az az érvényes. — Megmarad a mellett, hogy az a végrendelet, amit Kaposvárott a bíróság előtt vallott, igaz? — Meg­maradok, mert ez igaz. — Nagy Ákos nem ígért magának soha semmit, nem is mondta, hogy és mit valljon ? — Sohasem mondta. Bódis Sándor: Az előbbinek testvére szintén egyik végrendeleti tanú, testvéreivel együtt Nagy Ákost kereste május 25-én a körmendi pusztán és ő előtte is elmondta Nagy Márton szóbeli végrendet .

Next