Magyarország, 1903. október (10. évfolyam, 235-261. szám)
1903-10-01 / 235. szám
BUDAPEST, 1903. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK. X. ÉVFOLYAM 235.SZÁM. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér vidéken 10 fillér. Főszerkesztő Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonparellje számítással díjszabás szerint. Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Átalakulás: Budapest, szeptember 30. Khuen-Héderváry Károly gróf ma formálisan is bejelentette lemondását és azután otthagyta a képviselőházat, mint Szent Pál az oláhokat. Eltávozása illetlen és imparlamentáris volt, de senki sem törődött vele. Annál jobb — gondolták az emberek — ebből is látszik, hogy ezzel az úrral végképp leszámoltunk. Az ő szereplésének dicstelen aktái végképp le vannak zárva. De ez a lemondás és ez a mai és tegnapi ülés nemcsak a Khuen gróf szereplésének a zárókövei. Egyébként is csupa rom van körülöttünk. Busuljunk-e ezen romok fölött? Hiszen ezek a széthullott kövek a nemzeti lélek börtönének a romjai. Összeomlott az az erős kazamata, amely negyedfél évtizeden keresztül fogvatartotta a magyar néplélek királyi szemadarát : kibonthatja most már szárnyait, hogy büszke, nemes repüléssel hasítsa át az erőt és éket adó szabad levegőt. A históriának mindig a legemlékezetesebb lapjai közé tartoznak azok, amelyekben lezárul egy korszak és megnyílik egy másik. És hálás lehet a Gondviselésnek az a nemzedék, amelynek megadatott ilyen nagy napokban élnie. Hiszen az emberi elme számára nagyobb gyönyörűség alig képzelhető, mint látni, megfigyelni egy nemzet fölébredését, átalakulását, megnemesülését, újjászületését. Látni és megfigyelni azt, hogyan alakul át fokról-fokra a nemzet lelkében a belső meghasonlás gyönyörűséges harmóniává, a dúló pártviszály egységesen kialakult, erőteljes nemzeti akarattá, és hogyan válik ekként a szétörölt, széthullott, gyenge, tehetetlen nemzet ellenállhatatlan hatalommá. A teremtés munkájának, amely örökké tart, egyik legmagasztosabb alkotása ez, amelyet eszünkkel alig, csak lelkünkkel és szívünkkel tudunk megérteni és láttára bensőnket a gyönyörteljes csodálat és hála érzései töltik el. Még egy év előtt is milyen nyomott, zilált és szertehúzó volt nemzetünk közérzülete ! Óriási nyomás feküdte meg a lelkeket, amelynek elzáró hatása alatt csak a kishitűség és nemzeti lemondás penészvirágai tudtak tenyészni. Igaz, a nemzeti érzés eleven ereje akkor is működött — hiszen élő nemzetnél nem szünetelhet az soha — de mit tudott produkálni ? Pártviszályt, intrikákat, a felfogásoknak éles szembeállítását, áthidalhatatlannak látszó ellentéteket, a nemzeti életnek a pártéletben való kimerülését és megkövesülését. De ekkor jött ez a robbanás, amelyet a korszellem gyűjtő szikrája idézett elő és a mozdulatlan tömegek megmozdultak, a börtönfalak leomlottak, a lelkek felszabadultak és megnyílott az út a nemzeti közakarat kialakulása és diadalmaskodása előtt. Az 1867-ben lefektetett, 1875-ben betetőzött politikai rendszer mire volt alapítva ? Arra, hogy a magyar nemzet soha egyet ne érthessen, Belevitt a nemzet közéletébe egy engesztelhetetlen paradoxont: a nemzet hivatalos, állami életének és benső, lelki életének fegyarással való ke egyetlen szembeállítását A nemzet így a szó szoros értelmében ketté volt repesztve, és arra kárhoztatva, hogy e szörnyű ellentét kiegyenlítésére törekvő meddő harczban eméssze föl minden erejét. Semmi sem természetesebb, mint az, hogy amíg ez a kegyetlen benső dualizmus fönnállott, addig egységes nemzeti közakarat és egyetértés nem jöhetett létre. Hogy nyugalom állhasson be, egyiknek meg kellett semmisülnie; vagy a nemzet benső érzelemvilágának, vagy az azzal szemben álló hivatalos Magyarországnak. Amannak megsemmisülése a nemzet halálát jelentette volna ; emezé : az utat a szabad, erőteljes nemzeti élet felé. Istennek hála, emez következett be. A nemzettel szemben álló hivatalos Magyarország mcTuidr nem létezik. Utolsó képviselője ma nevetséges daczczal hagyta oda bukásának színterét: a képviselőházat. És a képviselőház, mintha mi sem történt volna, teljes nyugalommal, igaz magyar hidegvérrel folytatta tanácskozásait. A nemzeti élet lüktetése egy pillanatra sem szünetel. Sőt a figyelmes szemlélő tekintetét el nem kerülhette, hogy a magyar képviselőház a maga határozatait újabb időben egyhangúlag, vagy legalább is túlnyomó többséggel hozza meg, a nagy nemzeti közvélemény egyhangú helyeslése mellett. A pártok megszűnnek, helyökbe a nemzet lép:" ........... És ezzel ennek a históriai jelentőségű nagy válságnak az első stádiuma be van fejezve és kezdődik a másik. Az első az volt, hogy a nemzeti akarat lerázta az évtizedeken át reá rakott bilincseket. A másodiknak annak kell lenni, hogy az ekként fölszabaduló és egységessé váló nemzeti akarat munkába fogjon, alkosson, építsen és lerakja nemzeti életünk nagyságának és erejének rendíthetetlen alapjait. X.. M. láirttSkTiráT" száma 24 oldal, Szilágyvármegye, Debreczen! — Újabb hazafias határozatok. — Budapest, szept. 30. Ma ismét fényes tanujelét adta egy derék vármegyénk és annak fenkölt gondolkodású főispánja hazafiságának. Szilágy vármegye, daczára a törvénytelen miniszteri rendeletnek, egy fényes határozatban állott ma a nemzet ügye mellé és mellőzte Khuen-Héderváry alkotmányellenes rendelkezését. A határozatot alább közöljük, itt csak külön felhívjuk még a figyelmet a megye főispánjának, a nagy Kisselényi méltó fiának szavaira. Nagy örömet fognak azok a szavak és a lelkes megyei határozat szerte az országban okozni. Debreczen tegnapi határozatáról már megemlékeztünk. Ma az ülésről bővebb tudósítások érkeznek. Debreczen ismét a régi, a nagy időkhöz méltó nagy Debreczen. Mindenki meghajtja előtte az elismerés zászlaját. Itt közöljük mai napról vett híreinket, köztük a Nagykörös város hazafias halászatáról szólót: Zilah, szept. 30. Szilágy vármegye ma tartotta meg őszi rendes közgyűlését báró Wesselényi Miklós főispán elnöklete alatt, ki megnyitójában jellemezte Deák halhatatlan érdemeit a haza bölcse 100-ik születésenapján. Közvéleményünk még életében a haza bölcsének nevezte őt, mondja a főispán, ki önzetlen hazaszeretetnek ideális magaslatára emelkedett és működését a kiegyezési alaptörvényeink megalkotásával koronázta meg, melyeket maga sem tartott ugyan megváltoztathatatlanoknak, örök időkre alkotottaknak, hanem csak olyan bázisnak, amelyen tovább építeni lehetséges lesz majdan, amikor szabad és egységes nemzeti államiságunk épületét alkotmányos úton lehet tovább építeni. Nincs igazuk azoknak, kik magyar államiságunk lassú fejlődéséért kiegyezési törvényeinket okolják. E törvények máig sincsenek végrehajtva, amiért sem Deákot, sem a törvényeket nem hibáztathatjuk, hanem csak önmagunkat. Nemzetünkre, mely fatalisztikus önmegadással engedte feje fölött elvonulni e 36 esztendőt, most talán, bármily nehéz felhők