Magyarország, 1904. április (11. évfolyam, 79-103. szám)

1904-04-01 / 79. szám

esést tüntet fel. Az értekezlet ezért abban állapo­dott meg, hogy a visszavont törvényjavaslatban foglalt tétel beállítását fogja kérni a kormánytól. A­mennyiben ez nem mutatkoznék lehetségesnek, fel­kérik a kormányt, hogy adjon megfelelő rekom­­penzác­iót a fővárosnak az idei állambudget ke­retében. Frame város képviselőtestületében a bizottságok megalakulása egy kis bomlást idézett elő. A múlt ülésen beterjesztett kérelemnek halasztás nem adat­ván, két képviselő, Osseb­ack Lajos és Ivanossieh Henrik lemondtak. Több városi képviselő, mivel a kibékülés az autonómista párttal nem sikerült, külön értekezletet tart, amelyen további magatartásukat állapítják meg. Az osztrák ujonczozás. A «Wiener Zeitung» a 14. §. határozatai alapján 1904. márczius 28-iki kelettel császári rendeletet közöl, mely a hadsereg, a haditengerészet és az osztrák Landwehr 1904-ik évi ujonczállományát megállapítja és elrendeli az ujonczozást. fc- -------------------------------------------— Tr:_.. .. j—::-----­ Az olasz kereskedelmi szerződés­ hasonló kedvező vám-elbánásban részesülné-­­ nek. De Olaszország azon az állásponton van, hogy inkább más borok is megkapják a ked­vezményt, semhogy az ő borai attól teljesen elessenek. Az olasz ajánlattal szemben azonban ne­künk mereven kell ragaszkodnunk ahhoz az irányelvhez, mely kereskedelmi politikánkban a borvám-klauzula megszüntetésében érvénye­sült. Jól látjuk ugyan, hogy Ausztriában nem tetszik ez a rideg magatartás. Bécsből engedé­kenységre akarják bírni a magyar kormányt. Persze az osztrák érdekeknek az volna jó, hogyha mi újra megnyitva kikötőinket az olasz bornak, az osztrák iparczikkek is ked­vező feltételek mellett mehetnének át az olasz vámsorompókon. Ezért csinálnak Bécsben han­gulatot az olasz szakférfiak küldetése mellett. Résen kell lennünk, mert nem tartjuk a Tisza-kormányt olyan szikla­szilárdnak, mikor bécsi nyomást kell kiállnia. A német császár nápolyi látogatásáról is azt híresztelik, hogy az Olaszország és Ausztria-Magyarország közti kereskedelmi szerződés érdekében is történt ott közvetítő lépés. Minden jel arra mutat, hogy itt ismét egy magyar érdeket akarnak feláldozni azon czím alatt, hogy világpolitikai érdekről van szó. Bécsi tudósítónk e tárgyban ma a követke­zőket jelenti: A N. Fr. Pr. ma esti számának jelentése szerint a Miraglia szenátorral folytatott kon­­ferencziákon csak általánosságban tárgyalták azokat a szempontokat, melyek tekintetbe vételével a borkérdést meg lehetne oldani. Miraglia szenátor megkérdezte, hogy vájjon az osztrák és magyar kormány szándékozik-e újabb javaslatokat tenni. Azonban csak azt felelhették neki, hogy már Rómában alaposan megbeszélték a kérdést és csak az ott meg­állapított módozatok alapján lehet a tár­gyalásokat tovább folytatni. Vagy pedig Olasz­országnak kell újabb javaslattal előállani. Beható eszmecsere következett erre azok­ról az elvekről, melyek szerint a borvám­ kér­dése­ rendezendő lesz. Ezután a jövőben foly­tatandó tárgyalások alapjaként a következő két pontot állapították meg, melyektől Ausztria- Magyarország semmi szín alatt el nem térhet. Paolo kíváncsian nézett rá és hallgatott. Felkelt és nyalánkságokat hozott neki. Ba­rátságosan visszautasította, de az édességeket kezeiben tartotta, mint egy jól nevelt gyer­mek, amely nem meri azt elfogadni, amit szeret. — Miért nem veszed el? — Nem illik , köszönöm ! — De ha tetszenek, vedd el, Paolo- Az iskolában tanítottak téged erre ? — Nem, mama tanított meg rá. Nem járok iskolába. — És ki tanít téged ? — Mama. Nem maradhat egyedül otthon reggeltől délutáni 3-ig, így tehát ő tanít délig. — És délben ? — Délben ebédelünk. A mama és én. — Egészen egyedül? — Papa délben soha sincs az asztalnál. Nagyon sok dolga van, roppant sok, sok dolga. Rövid hallgatás. — Vedd el az édességeket, Paolo ! — Nagyon sok — mondta Paolo utolsó vé­dekezésül. — Valamelyik kis barátoddal meg fogod osztani. — Nincs. — Kivel játszol akkor ? — A mamával, ha jó kedve van. — Nincs mindig jó kedve ? — Nincs. — És miért ? A gyermek hallgatott és ránézett. Az ijed­ség leírhatatlan, gyors kinyomata futott végig Flavia urnén. De a kicsike nem tudott semmit és bizonyára meg sem értette a kérdést 1. Minden külön kedvezmény az olasz bor részére a más államok által igényelt legtöbb kedvezmény miatt ki van zárva. 2. A borkérdésnek olyan módon kell megoldatnia, mely a bor tömeges beözönlé­­sének gátat vet. Az értekezlet legfontosabb eredménye az, hogy az olasz kormány most már teljesen tisztában lehet azokkal az elvekkel, melyekből az osztrák és magyar kormányok az új keres­kedelmi szerződés megkötésénél kiindulnak. Ez a közlés nem éppen megnyugtató. A minőségi jelzés alapján nem kaphat tehát ked­vezményt az olasz bor. De, úgy látszik, nyitva tartják a kaput mégis abban a formulában, hogy bizonyos, «nem tömeges», mennyiségű bor mégis behozható legyen, és kétségtelenül kedvezményesen, bárhogyan leplezi is ezt a formula. Csakhogy a mi álláspontunk itt is csak az lehet, hogy semmiféle kedvezményt nem kaphat többé az olasz bérbehozatal. Ezt az álláspontot igen erélyesen kell védelmez­nünk és ez elengedhetetlen kötelessége a ma­gyar kormánynak is. Ciraglia szenátor, Natasi és Chiaramonte tanárok valószínűleg holnap Budapesten lesz­nek már, hogy tárgyalásaikat folytassák. Budapest, márczius 31. Olaszország szemmel láthatólag ahhoz a fel­tételhez köti a kereskedelmi szerződés meg­újítását, hogy valami kedvezményben kell ré­szesíteni az olasz borokat. Miraglia olasz szenátor bécsi tanácskozásaiból ez a tény derült ki legszembetűnőbben. Hogy Olaszor­szág mily nagy súlyt fektet e követelésére, mu­tatja az, hogy még olyan megoldásba is bele­menne, amely annak a lehetőségnek is utat nyit, hogy az olasz bérbevitelnek biztosítandó ked­vezményt esetleg más államok boraira is le­hessen alkalmazni. Ugyanis Miraglia szenátor azt az ajánlatot tette Bécsben, hogy a magyar­­osztrák borvám, minőségők szerint jelölve meg bizonyos borokat, azoknak kedvezményt bizto­sítson Mivel azonban tudvalevő dolog, hogy akármilyen pontosan állapítják meg bizonyos bor­fajtának a minőségi jelzőit (különösen a dél-olasz­országi fehér boroknál), mégis lehetséges marad az, hogy más országból való borok is hasonló mi­nőséggel bírnak, s kétségtelen, hogy a minőség szerint való vám­jelzés nem világos. Igen köny­­nyen megtörténhetik, hogy franczia borok, me­lyek hasonló minőségűek, mint az olasz borok. — Milyen szép ! Milyen szép ! — mondta Flavia a csodálkozás hangján kezeit összekul­csolva s az apa füleibe súgta: — Cezare, mondd meg neki, hogy csókol­jon meg. — Paolo, akarsz a hölgynek egy csókot adni ? — Igen — mondta a gyermek s szeretetre­méltó, óvatos mozdulattal lógta a szép, drága­kövekkel ékített kezet és megcsókolta. — Akárcsak mint egy udvarias lovag, Bravo, Paolo ! — mondotta az apa büszkén, míg Fla­via folyton a gyermeket nézte. — Fiam, nem akarsz itt maradni ennél a hölgynél, míg a közelben valamiről gondos­kodom? — Visszajösz nemsokára, papa? — Igen, gyermekem. Mivel a gyermek is beleegyezett, nem mer­tek egymásnak kezet nyújtani. Csak gyors pillantást váltottak. Flavia lehajolt, kezén fogta Paolot és a szalonba vezette, a nyitott erkély­­ajtó mellé, hogy jobban láthassa. Egyenesen állt itt, olajzöld bársonyöltözetében, kinyújtott kezében a bársonysapkát szorongatva. — Olyan szemeid vannak, mint a papád­nak — mormolta Flavia, a kis­fiú haját si­mogatva. — Igen, de a szám olyan, mint a mamámé — mondta a kicsike büszkén. — Nem akarsz papádhoz hasonlítani ? — Hangja bizonytalanul csengett. — Papa szép, de mama sokkal szebb, hosszú haja van és kicsi, egészen kicsi keze. Nem ismered a mamát? — ... Nem! — És miért nem ismered ? — Nem tudom — felelte s lehajtotta fejét, miközben szemei könvekkel teltek meg. — A pénzügyminiszter rendeletét. — Budapest, márczius 31. Az indemnitási törvény életbelépése folytán immár megszűnvén az ex-lex-állapot, ebből az alkalomból Lukács László pénzügyminiszter kiadta azokat a rendeleteket, amelyek a pénzügyigazgatóságok ré­szére a kellő utasításokat s a közönség részére a szükséges tudnivalókat tartalmazzák. Az egyik rendelet megállapítja azokat a határidő­ket, amelyeken az ex-lex alatt hátralékban maradt­­ közadók és az azok módjára behajtandó tartozások és azok kamatai esedékesekké válnak. A másik rendelet az ex-lexes adóhátralékokra nézve adandó fizetési halasztásokról szól. Ebből ki­emeljük, hogy a kérdéses hátralékok az 1904 évi szeptember 1-ig részletekben mindenesetre befize­­tendők. Akiknek egy évi adótartozásuk 500 koronát meg nem halad, azoknak a pénzügyigazgatóságok. — Nem sokat mulatsz akkor — folytatta a beszélgetést és felsóhajtott, mintha lidércznyo­­mástól szabadult volna meg. — Oh igen, mulatok. Mama hímez, zongo­rázik és én nézegetem a képeket a könyvekben, építőkövekkel játszom és nézem az embereket, akik az utczán mennek. — Mindig egyedül ? — Többnyire. Papának ugyan nálunk kellene lenni, de sok, nagyon sok dolga van. — Ki mondta ezt neked? — Mama. — Ah! — Meséket is mond, ha unatkozom. De me­séi mind nagyon szomorúak s mindig meg­­rnkatnak. Nem tudsz olyan meséket, amelyek megnevettetnek? — Nem, kedvesem. Bizonyára este mesél neked a mama ? — Igen, este. Szeretnék megint a színházba menni, ahova papa vitt engem és a mamát. De most a papa már nem kisérhet el ben­nünket és így korán lefekszünk. Későn, késő éjjel jön haza és csendesen, egészen csende­sen megy a másik szobába, hogy ne zavarjon bennünket. De mama mindig ébren van és hallja. Néha én is felébredek. „Papa itt van,« mondja ilyenkor halkan hozzám. És ha papa bejön, hogy megcsókoljon engem, le­zárjuk szemeinket és úgy teszünk, mintha aludnánk. — És megcsókol téged a papa ? — Igen és azután lábujjhegyen távozik, amint jött. — A mamát nem csókolja meg? — Nem, — mondta a kicsike és elgondol­kozott. — Te tehát a mama szobájában alszol? MMMHM Budapest, 1904. péntek, április 1. MAGYARORSZÁG3 ■ma Az ex-lex vége és az adóhátra­lékok.

Next