Magyarország, 1905. május (12. évfolyam, 108-132. szám)
1905-05-03 / 108. szám
MAGYARORSZÁG , BUDAPEST, 1905. MÁJUS 3. SZERDA. XII. ÉVFOLYAM 108. SZÁM. Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 18 fillér. Hirdetések nonparellre számítással díjszabás szerint. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal Teréz,kikrut 19. sz Nyelvünk jogai. Budapest, május 2. Nyelvünknek előmenetele a császári és királyi hadseregnek királyi részében : ez a hosszú válságnak az előidézője. Minél tovább nyúlik a válság, annál több oldalról keresnek utat, szőnek tervet, kovácsolnak javaslatokat, gondolnak ellenértékre a magyar nyelv okozta nagy nehézségnek leküzdésére, kikerülésére és elodázására. Komoly magyar írók ajánlják, hogy nyelvünket társadalmi után, nő, család, magánkörök, üzleti érintkezés, városi és megyei hatóságok útján tovább terjeszszük. Komolyan is vitatják: mégnem vagyunk elegen, még nincs itt az ideje, hogy nyelvi követelményünket megvalósítsuk. A magános polgár eddig is küzdött és sürgős, hogy ezután is küzdjön a magyarságért, ahol csak teheti. De az osztrák tisztekkel szemben ez nem elegendő. Királyi hadseregünk tisztjei hivatalos és társadalmi életükben idegenek. Egyes tisztek nem is hibáztathatók. Látjuk, hogy honvéd fő- és törzstisztjeinknek előléptetése attól tétetik függővé, menynyire kedveskednek a német társalgásnak. Cseh földön csehül, Galicziában lengyelül társalognak, de Magyarországon németül kell társalogni. Ahelyett, hogy az egymilliónyi királyi hadsereg számára követelnék ezt a nyelvet, mely idegenszerűsége és egyedülállása miatt katonai titoktartásra kitűnően alkalmas, katonáék éppen ettől zárkóznak el. A sorhadbeli tisztség városainkban különél és hódítóként viselkedik. Valóságos németeket formálnak városainkban, mint az osztrák hadsereg a magyar alkotmányban. Magános polgárok sokat tehetnek, de nem érhetik el a katonai, idegen hivatalos nyelvnek eltávolítását. Egyes polgárok nem változtathatják meg a hadsereg német szellemét, melyet egység címén a tisztektől hivatalosan követelnek. Erre nincs más mód, mint a törvénynek hivatalos útja. Akár kevés, akár sok időre akarná valaki a megoldást kitolni, és ezalatt az eddigi után bármennyire erősödjék meg a magyarság, a legnagyobbat, azt a nevetséges érvet, hogy a magyar nyelv a sorhadnak egységét csorbítva a haderőt gyöngíti, mindenkor megújíthatnák ellenünk. Ez a nemzet tehát csakugyan soha sem érhetné el nyelvének haladását saját vérén, saját országában, saját pénzén tartott királyi hadseregében. Ma az ország ötven százaléka magyar. Ám ha hetvenöt vagy száz lenne a magyar százalék, nem mondhatnák-e akkor is, hogy nyelvünk megrontja a harczképességet? Ha most egy alkotmányos érzésű Habsburg-uralkodó alatt meghajolnánk ez előtt az érvelés előtt, az elejtett alapra vissza nem térhetnénk többé. Hovatovább, annál nagyobb veszedelem ez az ellenérvelés is, hogy a magyar vezényszó az osztrák nemzetiségeknél hasonló kívánságot ébreszt. Kívánják ők előbb a nemzeti nyelvet honvédségük számára, hisz ez is német ott. Aztán az ő alkotmányosságuk is német és császári. Császárjuk parancsa kormányfelelősség nélkül áll. De ha mi magyarok osztrák katonai fölfogásnak hódoló kormányt tűrünk, még megérjük, hogy Lajthán túlról szláv katonai nyelvet parancsolnak reánk. Aki nem látná, hogy a nyelv ügye mi mindennel függ össze és milyen nagy dolog, az megítélheti abból a hóbortos kapkodásból, amit Ausztriában a magyar mozgalommal szemben látunk. Milyen ideák merülnek ott fel! Fegyveres betörés Magyarországba, pénzzel való vásárlás, a fejedelem lemondatása, vámsorompók rögtöni fölállítása, délszláv tartományok egyesítése Magyarország ellen, új kiegyezés hosszú időre, a régi kiegyezés meghiúsítása, mindenféle erőlködés. Mindenben a fődolog az, hogy a magyar fizessen nyelve terjedéséért saját országában. Nem tudhatjuk, hogy addig, míg megjön a józanságuk, mi mindent eszelnek ki ellenünk a fukar osztrákok. Bizonyos, hogy minden, ami ellenünk történik, egyetértésre szólít bennünket. A magyar rokontalanul és árván áll a népek és nemzetek között. Önmagában kell bíznia. Ha ügyét másra hagyja, elveszett. Vezérletünk bölcs. A nemzet senkit se bánt. Csak a magáét kéri. Alkotmányosan és férfiasan. Győzelmünk el nem maradhat, ha háttérbe szorítottuk azokat, akik hivatalért és egyéb előnyökért az idegen ellenféllel egy követ fának, és viszont kormányra segítjük azokat, akik a nemzet bizalmát bírják és azt megérdemlik. K. B. A válság. — Saját tudósítónktól. Budapest, május 2. A király nem jön Budapestre. Komoly helyről, megbízható forrásból az a hír érkezik hozzánk, hogy a királynak május elejére tervezett budapesti útja elmarad. Kérdést intéztünk a magyar politikai világ több vezető tényezőjéhez a hit valódisága iránt. Ők nem tudtak a dologról semmit és kétkedéssel fogadták a hírt. Magunk sem hinnénk benne, ha forrásunk nem volna alapos és megbízható. Tudósításunk szerint az udvarnál Magyarországgal szemben el vannak kedvetlenedve és el vannak zárkózva. Ez is bizonyítéka annak, hogy előzékenységre, jó hajlandóságra nem számíthatunk mostanában. Magára a válság lefolyására nézve az a körülmény, hogy a király nem jó Budapestre, döntő befolyással nem bír. Hiszen láttuk, hogy azok a befolyások, melyek a nemzeti törekvéseknek elleneszegültek, a király Budapesten léte alkalmával is csak olyan jól érvényesültek, mint a király bécsi tartózkodása idején. A király múltkori budapesti időzése is egy csalódással gazdagított és megerősítette azt a felfogásunkat, hogy odafönt kényszer nélkül nem engednek. Ebből is megerősítést nyer a Magyarország tudósítása, hogy hosszú, nagyon hosszú válságra lehetünk elkészülve. A nemzetnek elő kell vennie a kiéheztetés politikáját; eredményre akkor lesz kilátás, ha majd két évi újonczjutalékhiány és két évi költségvetés nélküli állapot folytán odafönt teljesen kifogynak a hatalom eszközeiből. Akkor majd észretérnek, előbb aligha . . . A katonai körök állásfoglalása. Minden engedékenységi hirdelés csak alaptalan beszéd volt. A Magyarországnak Bécsből azt jelentik, hogy a katonai körök ma is épp oly makacsok és elszántak, mint eddig voltak. Szó sincs arról, hogy ez idő szerint a nemzeti jogok elismerésére gondolnának. Megmaradtak a rideg elzárkózás alapján. Nincs tehát kilátásunk hamarosan a békés megoldásra. A magyar politikai köröket a Bécsből érkező magánértesülések, bár nem találták készületlenül, mégis igen kínosan érintették. Távolról sem nyugosznak bele Magyarországon az alkotmányellenes kormányzásba. Ha a katonai körök azt hiszik, hogy az alkotmány megtagadásával is elérhetik czéljaikat, igen fognak csalódni. Az első intézkedés bizonyára az lesz, hogy a kellő anyagi alap ennek a rendszernek a fentartásától elvonassék. Azok, akik az alkotmány ellenére mernének intézkedni, nemcsak a parlamenti megtorlás minden súlyát fogják érezni, hanem egyszerűen a lehetetlenségbe fognak összeütközni, mert nem állnak majd kellő eszközök rendelkezésükre. A kormánypárton. Nagy riadalom volt most a kormánypárton. Mozgalom indult meg a párt kebelében, hogy Tiszáék hagyják oda állásaikat. Az eszmét a pártértekezlet elé akarták vinni, de erről a mozgalom részeseit lebeszélték. Most tehát értekezleten kívül folyik ebben az irányban a készülődés. Arról volt szó, hogy Tiszáék távozásának tíz napon belül kell megtörténnie. Azt szerették volna, hogy addig a felirati vita ■ függőben maradjon. Minthogy azonban ez ki van zárva, időközben is mindent elkövetnek, hogy Lapttuk mai száma 24 oldal.