Magyarország, 1905. június (12. évfolyam, 133-158. szám)
1905-06-01 / 133. szám
BUDAPEST, 1905. JUNIUS I. XII. ÉVFOLYAM 133. SZÁMJ Előfizetési ára negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal 9 Teréz-körut 19. sz Hirdetések nonparense számítással díjszabás szerint, Csehek Magyarországon. Budapest, május 31. Cseh radikális képviselők jöttek Budapestre, azzal a czéllal, hogy barátságot és szövetséget próbáljanak teremteni a cseh és a magyar nemzet között. Nem tudjuk, hogy e képviselők az egész cseh nemzet, vagy legalább annak többségének érzelmeit fejezik-e ki, de azt tudjuk, hogy az a czél, melyet maguknak kitűztek, mélyen a viszonyokban gyökerező történelmi szükség. Hiszen a két nemzetnek közös az ellensége, közös a veszedelme; a nagy germán áradat az, mely mind a kettőt elnyeléssel fenyegeti; nem csoda, ha fölébred mind a két nemzetben a közös védekezés, a szövetkezés eszméje. A magyar közvélemény régóta érzi e szövetkezés szükségét; örülünk rajta, hogy immár vannak a cseh közéletben is olyanok, akik e történelmi szükségszerűség parancsoló voltát fölismerik. Hogy ez a cseh radikálisok részéről történik, azon nem csodálkozunk; rendesen a radikális pártok azok, melyek az idők, a megváltozott körülmények követelményeit legelőször megérzik és a radikális eszmék sorsa, ha életrevalók, az, hogy előbb-utóbb meghódítják a nemzet egész közvéleményét és ezáltal győzelemre jutva, megszűnnek radikálisak lenni. Mi az oka annak, hogy ennek a szövetkezésnek eszméje már előbb föl nem merült és érvényre nem jutott? Hol találjuk meg azt a zavaró körülményt, mely megakadályozta az érdekek közösségének fölismerését? Ennek a rejtélynek a kulcsát okvetlenül a nemzetközi vonatkozásokban kell keresni. A magyar nemzetet a maga nemzetközi helyzetében nemcsak a pángermanizmus, hanem egy másik rém , a pánszlávizmus réme is fenyegette. Valóságos volt-e ez a rém, vagy csak üres fantom: ez alkalommal nem fejtegetjük. Valamint az sem tartozik fejtegetésünk keretébe, hogy miért, micsoda tendencziával iparkodtak bizonyos oldalról ezt a rémet folyton a magyar nemzet szeme elé állítani és pedig talán még fenyegetőbb alakban, mint aminő az a valóságban volt. Elég az hozzá, hogy a pánszlávizmus eszméje kétségtelenül érvényesítette a maga befolyását és pedig két irányban. Az egyik irányban akként, hogy a magyar nemzet körül lakó kicsiny szláv fajok önállóságuk, nemzeti létük biztosítékait a hatalmas orosz nemzetben keresték; a másik irányban pedig akként, hogy a magyar nemzet, mely a pánszlávizmusban állandó fenyegetést látott maga ellen, bizonyos bizalmatlanságot érzett minden szláv faj iránt, mert mindegyikben többé-kevésbbé egyegy alkotó részét látta az ő nemzeti létét fenyegető pánszláv vasgyűrűnek. Ez az oka annak, hogy igen sokáig a magyar nemzet és valamely szláv nemzet között a szövetkezés eszméje nemcsak hogy meg nem valósulhatott, de egyáltalán föl is alig merülhetett. De csak a vak nem látja, hogy ezekben a viszonyokban a legutóbbi időkben mélyreható átalakulás történt. Port- Arthur várfokán és a Sárga-tenger habjaiban nemcsak a czárizmus túlhatalma veszett el, hanem valami más is: a pánszlávizmus. Az alapjaiban megrendült, a sok időre megbénult Oroszországba a kicsiny szláv nemzetek reményeiknek horgonyát immár többé nem vethetik. Pedig az emelkedő és folyton előre törő germán áradattal szemben e kicsiny szláv nemzeteknek okvetlenül szükségük van egy szilárd bázisra, amelyre támaszkodva, ellentállhassanak a germán tenger ostromló habjainak. Mindenesetre jellemző dolog, hogy ezt a szükséget a legexponáltabb ponton: Csehországban ismerték föl. És helyes politikai érzékre vall, hogy az új bázist a magyar nemzetben keresik , hiszen a magyar nemzet most azért küzd, hogy német hadseregét magyar hadsereggé alakítsa át, vagyis a germán áradat kész eszközét ugyanannak gátjává változtassa. Már most lássuk azt a perspektívát, melyet a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett, ez a mélyreható átalakulás elénk, magyarok elé tár. Mi a mi érdekünk ebben? Az, hogy az orosz befolyás alól felszabaduló kisebb szláv népeket a magunk érdekszférájába csatoljuk. De nem az osztrák, hanem a magyar fölfogás szerint, vagyis nem hódító és elnyomó, hanem szabadító és oltalmazó szándékkal. Nekünk módot kell nyújtani arra, hogy e kis szláv népek azt az új bázist, melyet keresni fognak, mert keresniük kell, bennünk meg is találhassák. Az előfeltételeket erre nézve megadja földrajzi központi helyzetünk, de ez nem elég. Erőt, erélyt és kitartást kell tanúsítanunk, be kell bizonyítanunk, hogy van bennünk elég erő és akarat a Kelet felé törő német áradatnak gátat vetni. Vagyis most folyó küzdelmünket sikeresen, diadallal kell befejezni. Mert ha ezt nem cselekeszszük , fölöslegessé válunk Európa Keletén. Az emberiségnek semmi szüksége nincs arra, hogy azon a helyen, ahol mi vagyunk, a világuralomra törekvő németségnek egy segédcsapata legyen. Pedig azok leszünk, ha nemzetünk vérét, és vagyonát továbbra is egy német nyelvű, német jellegű hatalmi szervezet, az osztrák hadsereg részére áldozzuk. Figyelembe véve ezeket, mit jelent ránk nézve a magyar hadsereg kivívása ? Sokkal többet jelent a magyar vezényszónál és a nemzeti zászlónál. Jelenti azt, hogy Kelet-Európának vezérnemzetévé leszünk; jelenti azt, hogy az Európa Keletére szórt apró nemzetek bennünk találják meg azt a magkövet, amely körül csoportosulva, biztosíthatják szabadságukat, függetlenségüket, nemzeti fejlődésüket. Ez a perspektíva áll előttünk és ennek egyik szimptomája az, hogy a cseh képviselők fölkerestek bennünket. Biztató szimptoma, mely arra ösztönöz, hogy nemzeti harczunkban továbbra is kitartóak, rendületlenek maradjunk. Akkor győzni fogjunk; ha pedig győzünk, körénk sereglenek Kelet-Európa apró népei, hogy együtt, vállvetett erővel védjük meg a kis nemzetek szabadságát bárhonnan jövő világhatalmi törekvések ellen. L. M. bapank mai szajha oldal» A válság. — Saját tudósítónktól.— Budapest, május 31. A Jósika-féle teombináczió. Miután a Fejérváry-féle vállalkozás a magyar tisztviselői kar becsületérzésén hajótörést szenvedett, új tervekkel és kombinácziókkal jönnek. Ma Jósika Samu bárót emlegetik legtöbben , akik Jósikát közelről ismerik, képesnek tartják arra, hogy magát a bécsi udvar rendelkezésére bocsássa. Jósika mostanában örökös inkognito - utazásokat és érintkezéseket tesz. Örökösen Bécsből Budapestre és Budapestről Bécsbe jár. Tiszának, Kimennek intimusa és a kettő között legtöbbször Jósika az üzenethordozó. Hogy Jósika, ha megbizatik, kivel és hogyan akar kabinetet alakítani, még nem ismeretes. Hír szerint Fejérvárynak egy-két embert mégis sikerült a darabant-miniszteri szolgálatra megnyerni. Ezeket, amint az új kabinet megalakulna, átszállítanák egyszerűen az új kabinet részére, bárki legyen is annak megalakításával megbízva. Nem napolják el a Házat. Semmi sem jellemzi a bécsi hatalom zavarát, mint hogy napról-napra változtatja terveit. A Fejérváry-kombináczió azon épült fel, hogy Fejérváry megjelenik minisztereivel és ha a képviselőház nem hajol meg előtte, elnapolják a Házat. Újabb értesülésünk szerint ez a terv a Fejérváry-féle kombináczióval együtt elesett. Most az volna a szándékuk, hogy amint az új kabinet bemutatkozik a képviselőházban és leszavaztatik, a kabinet rögtön lemond. De épp