Magyarország, 1907. január (14. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-05 / 5. szám
Budapest, 1907. szombat, január 6. Du AGYA ROSSZRel lőtte magát és meghalt. Tettének okát nem tudják. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Öngyilkos gyógyszerész. Bécsből jelentik, hogy Trnkóczy Ottó dr., a landstrassei oroszlángyógyszertár 62 éves tulajdonosa, ma délben sztrichninnel megmérgezte magát. Öngyilkosságának oka búskomorság. Trnkóczy mindenféle gyógypreparátuma révén tette ismertté nevét. — A bukaresti polgármester Bécsben, Bukarestből jelentik, hogy Cantacuzene polgármester elhalasztotta bécsi látogatását és e hó 16-án fog Bécsbe utazni, több községtanácsos kíséretében, hogy visszaadja Lueger polgármester látogatását. A látogatás elhalasztása alighanem Aehrenthal külügyminiszter kérésére történt, aki ag , akarta, hogy a delegácziók ülésezésének tartama miatt a látogatás politikai tüntetésre adjon alkalmat. — Pályázat: A pesti izraelita hitközség az általa kezelt alapítványokból kiosztandó huszonhat adományra pályázatot hirdet. A pályázat feltételei a hitközség elöljáróságánál megtudhatók. Azon pályázó arának, ki a pályázat eldöntése előtt akár polgárilag, akár egyházilag házasságot köt, a megszavazott adomány nem fog kiutalványoztatni. — A volt olmützi érsek, mint regényben. Cseh lapokban olvassuk, hogy Sokol Tuma tollából legközelebb egy háromkötetes regény fog megjelenni, amelynek főalakja Kohn Tivadar dr., a volt olmützi érsek lesz. — Halálozás. Bach Remigia, az esztergomi vízivárosi nevelőintézet főnöknője, hosszú szenvedés után e hó 2-án, 70 éves korában meghalt. Nagy szellemi tehetséggel megáldva, ritka önfeláldozással szolgálta a nőnevelés ügyét. Egyike volt azon nővéreknek, akik az esztergomi zárda megalapítása óta (1865.) működtek annak falai között. Sokoldalú érdemeinek jutalma gyanánt a király egy évtized előtt a koronás arany érdemkereszttel diszítette fel és tüntette ki. Elhalálozása általános, mély részvétet keltett. Ravatalát, amely a vízivárosi zárda templomában volt felállítva, egészen elárasztották tisztelői koszorúkkal. A gyászmisét e hó 3-án reggel 9 órakor Rajner Lajos dr. püspök tartotta. Ugyanő végezte délután 3 órakor a temetési szertartásokat. Mindkét alkalommal részt vett a város egész közönsége. Ott voltak a főkáptalan tagjai, a papság, a megyei és városi tisztikarok, a tanintézetek, egyletek, különféle jótékony társulatok. Mély meghatottsággal kísérték utolsó nyugvóhelyére a tanügynek e kiváló munkáját. — A Szécsényi Rákóczi-szobor. Magyarország pénzintézetei által II. Rákóczi Ferencznek Szécsényben emelendő szobrára a következő adományok érkeztek: Eddigi gyűjtés 14.569 K 11 fillér, Tolnavidéki Takarékpénztár 50 K, Polgári Takarékpénztár m. sz. Szabadka 10 K, Szepesi VII. Bányaváros Takarékpénztár Gölniczbánya 25 K, Vásáros- Naményi Takarékpénztár 20 K, Hadadi Hitelszövetkezet 5 K, Óbecsei Első Takarékpénztár 50 koronán felüli újabb adománya 50 K, Poprád- Felkai Takarékpénztár 20 K, Bástyaházai Hitelszövetkezet 10 K, Csáktornyavidéki Takarékpénztár 10 K, Halmágyi Hitelszövetkezet 5 K, Bátosi Takarékpénztár 5 K, Nagy-Tarnai Hitelszövetkezet 3 K, Rákosmezei Takarékpénztár (K.-Kerepesi út 62.) 10 K, Losonczi Ipar- és Kereskedelmi Bank 10 K, Temerini Első Előleg Szövetkezet 10 K, Szatmári Gazdasági és Iparbank 50 K, Nagykőrösi Községi Takarékpénztár 50 K. Kamatok 1906. deczember 31-ig 340 K 08 fillér, Szécsényi Takarékpénztár 1500 koronán felüli újabb adománya 500 K. Eddig 4000 pénzintézet közül 679 adományozott összesen 15.757 K 19 fillért. — Felolvasás: Gáspár Ferencz dr. orvos ezidei földkörüli útjáról a Ferenczvárosi Casinó dísztermében 1907. évi január 15-én, szombaton fél 7 órakor előadást tart, melyet a helyszínen felvett képek vetítésével illusztrál. A Budapesti Fogtechnikusok 1907. évi január 12-én a budapesti ügyvédi kamara öszszes termeiben (V., Szemere u. 10. szám) zártkörű tánczestélyt rendeznek. — Rökk Szilárd emléke. A Magyar Tanítók Otthona 1907. évi január hó 5-én (szombat) d. u. 5 órakor az uj városháza közgyűlési teméiben Rökk Szilárd emlékünnepet rendez. — Medikus-tánczestély. Az Orvostanhallgatók Segítő Egyesülete javára január 26-án a Royalban Medikus tánczestélyt rendeznek. Mindazok, kik a Medikus tánczestélyen részt venni óhajtanak s meghívóra igényt tartanak, forduljanak a tánczestély rendezőbizottságához, mely január 24-ig (IX. Tűzoltó utcza 58. sz. Telefon 63 — 62.) d. e. 10—12-ig, január 25—26-án a Hungária-szállóban (egész nap) tart hivatalos órákat — RENDŐRI HÍREK. Sikkasztó kereskedősegéd. Bodonyi Jenő 19 éves irodista a múlt hónapban Erzsébetfalván Scheimann Ármin lisztnagykereskedőnél volt alkalmazva. A gazdája Bodonyit 898 koronával a postára küldte. Bodonyi a pénzt elsikkasztotta és megszökött. Egyenesen Hamburgba utazott, ahol hajóba akart szállni, hogy Amerikába vitorlázzék. Hamburgban azonban ellopták a pénzét. A póruljárt sikkasztó erre visszautazott Budapestre, ahol önként jelentkezett tegnap a rendőrségen. — Az éhség áldozata. Tegnap a Podmaniczky-utczában összeesett Schnevareczky Antal 9 éves tanuló. Bevitték a Rókusba, ahol azt mondotta, hogy szülei nagy nyomorban élnek s ő már két nap óta nem evett. x Ferencz József-kBBeTVMz páratlan hashajtószer. x Nászajándékok csakis a Párisi Nagy Áruházban, csodás választékban és olcsó árban kaphatók. Budapest, Kerepesi út 38. sz. Képes nagy árjegyzék vidékre ingyen. x A Zoltán-féle csukamájolaj iz és szag nélküli. Üvegje 2 korona a Zoltán-féle gyógyszertárban . Budapest, V. Szabadság-tér. x Korcsolyák a legelegánsabb kivitelben írt 50 km-tel feljebb, valamint új modellű Jackson, Heines, Alexander és minden egyéb uj modellü korcsolyák kizárólag Plöki és Haas-czégnél, Andrássy-út 13. sz. kaphatók. x Plakátok kiragasztását vidéki városokban a Magyar Kiviteli és Csomagszállítási K. T. (V., Mérleg-utcza 11.) eszközli. Csakis hazai iparczikket árusít a Magyar Ipar Áruház, Kecskeméti-utcza 6. sz. Kaphatók ott mindennemű konyha és háztartási pipere, dísz- és ajándéktárgyak, úri- és női divat, vászon és fehérnemű, kalapok, csipkék, botok esőernyők ; egyáltalán minden szükségleti és használati czikk. TANÜGY. A tanítók fizetésrendezése. A tanítók fizetésrendezése ügyében újabban a következő sorokat vettük: Éber figyelemmel kísértem a magyar tanítóság méltányos mozgalmát a fizetésrendezés tárgyában. Lelkem teljes meggyőződéséből hittem,hogy a mozgalom meghozza gyümölcsét, mert a közoktatásügy élén egy olyan nemeslelkű, magasztos gondolkozású férfiú áll, akinek szíve azt sugalja, hogy elérkezett az idő, amelyben az igének testet kell ölteni. Reményem nem csal, mert hitem megvalósult s az ige testetöltve áll előttem. Nagylelkű miniszterünk a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásakor előterjesztést tett azon fizetésrendezési tervezetről, amelynek keretében törvényesen rendezni akarja a néptanítók fizetését. Aki ismeri a magyar tanítóság szomorú múltját, aki számol az ország jelen helyzetével, annak nem lehet zúgolódással eltelve fogadni a fizetés-tervezetet általánosságában. Mert bár nem kapjuk meg a kvalifikácziónkhoz méltó dotácziót — de biztat a remény, hogy nemeslelkű miniszterünk szavai szerint az ország pénzügyi helyzetének javulása a magyar tanítóság jogos igényeinek teljes kielégítése leond. Hogy azonban a viszálykodás tája gyökeresen kiirtassék a tanítóság szívéből: a fizetésrendezési tervezetnek sérelmes részei okvetlen javítandók. Első sérelmes rész a fizetéstervezetben a lakbérosztály szerint való beosztás, mert egyenlő munka és képesítéssel bíró egyének fizetése csak egyenlő lehet, éppen úgy, mint ugyanazon fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők alapfizetése az ország valamennyi községében ugyanaz. Legyen tehát minden tanítónak alapfizetése 1100 korona s ötévenkint 200 korona előléptetés. Második s az állami tanítók nagy részére nézve legnagyobb sérelem a fizetéstervezetben az, hogy a felekezeti iskoláktól átment állami tanítók szolgálati évei be nem számíttatnak az előléptetésnél. Ez az a pont, mely fájdalommal tölti el az állami tanítók 50-160 százalékának szívét, mert a magyar kultúrának munkásai voltak ők eddig is ; most, midőn az állami iskolához jöttek, csak előléptetésüket várták azon fárasztó, lelkiismeretes munkáért, melyet kitartással, nélkülözések között végeztek már 15 - 20 éven át. Növeli elégedetlenségüket az a szomorú tapasztalat, hogy egy kezdő 4— 6 éves fiatal tanítótársukkal egyenlő fizetést élveznek. E két pont hat különösen sérelmesen. Ismerve miniszterünk nemes lelkét, akinek czélja az összes tanítóság anyagi helyzetének javítása, teljes meggyőződéssel vagyok, hogy e sérelmek a törvényjavaslat beterjesztésénél kiigazíttatnak s nemcsak egyesek, de az egész magyar tanítóság megnyugvást talál a fizetésrendezésben s áldani fogja azon nemesen érző férfiút, aki teljes odaadással munkálkodik az összes magyar tanítóság anyagi helyzetének javításán. Mezőkaszony, 1906. deczember 30. Miklós József, áll. isk. igazgató. A községi és felekezeti tanitók fizetésének tervezett rendezése megnyugtató lenne reánk nézve, ha helytelen s erőszakos magyarázattal azt mér eleve el nem rontanák. A „Népt. Lapja" 52. számé ": (H.) olyan s magyarázatot fűz a tervezethez, mely a korpótlékot élvező idősebb tanítóknál megnyugvást nem kelthet, sőt visszatetszést szül. A neheztelt erőszakos magyarázat így hangzik: „Tehát (!) az a községi, felekezeti tanító, aki az 1893: XXVI. t.-cz. alapján immár az első vagy éppen a második korpótlék élvezetében van, az a tanító az uj törvény alapján a 2-ik és 3-ik, illetőleg a 8-ik és 4-ik korpótléknál fog 100 korona helyett 200 koronát, kapni.“ E magyarázat érzékeny sérelmet okozna különösen a 2-ik korpótlékot élvező tanítókra nézve, kikre 1893- ban sem volt semmi tekintet előző években töltött tanítói szolgálatukat illetőleg. E magyarázat hasonló sorsot — mellőzést — jelez számukra 1907-ben is, mert ahelyett, hogy a tervezet helyes értelme szerint 1907-től kezdve 200 korona évi fizetésjavításban részesülnének és így belelépnének a tanítói szolgálati éveknek megfelelő fizetési fokozatba , a magyarázat szerint, most semmit sem kapnak, csak majd 1908. október 1-től kezdve kapnak a III-ik kárpótléknál — de csak 100 korona javítást. Tehát jóval utóbbi mégis csak felényit kapnak, mint amennyi őket méltányosan megilletné. Ezzel el lesznek ütve attól is, hogy egyhamar a szolgálatuknak megfelelő fizetési fokozatba lépjenek. Lesz ugyanis tizenötévi szolgálat után: törzsfizetés = 1000 korona, I. és II. korpótlék = 200 korona, III-ik korpótlék = 200 korona, összes = 1400 korona, 1500 korona jogos igény helyett. Arra kérjük azért szeretett miniszterünket, hogy az eredeti, helyes és minket megnyugtató tervezetet szószerinti értelemben emeltesse törvénynye s erőszakolt magyarázgatással, az immár Is korpótlékot élvező tanítókat, a törvény áldásaiból kizárni ne engedje. Őriszentpéter, január 1. Tóth Ferencz, ref. tanító.• Talán nem szerénytelenség, ha saját énemről elmondom, hogy 34-ik éve működöm s hogy jövőre két gyermekem megy középiskolába. Kérdem, a mai drágasági viszonyok között, még a jó emberek áldozatkészsége mellett is, lehetséges ez ? Saját énemről mondhatom el azt is, hogy 20 telekföldem, melyet nekem a község 400 koronában adott át s mely készpénzfizetésemhez számítva — a földadót kivéve — minden egyéb megadóztatásom alapját képezi, élvezendő nyugdijamba csak a kataszteri jövedelem összegében lett beszámítva. Ha most hozzávesszük, hogy a táblázat szerint a 100 koronás kérpótlékok következnek, könnyű kiszámítani, miben lesz megállapítva az élet küzdelmeitől fáradt öregek nyugdíja. Ha már az a szegény felekezeti tanító, ki a legjobb hite szerint Isten és haza iránt éppen úgy megtett mindent, mint az állam alkalmazottja, nem részesülhet abban, ami egyedül igazságos lenne — hogy kora szerint élvezze az őt megillető korpótlékokat működése perczétől, legalább abban részesüljön, hogy ránézve — kivételesen — a 3-ik és 4-ik korpótlék is 200 koronás legyen. Az 1908. és 1913-ban esedékes korpótlékot még megérheti, ami ránézve 200 korona többlet lesz a nyugdíj megállapításánál. Ez — természetes — kívánatos volna az egész vonalon, de kívánatos főleg a magas szolgálati évekkel bíróknál. Bácsalmás, 1906. deczember 30. Sterk József róm. kath. néptanító. FŐVÁROSI ÜGYEK. A 45-ös választmány föloszlása. ■— Saját tudósítónktól. — Budapest, január 4. A törvényhatóság újjáalakulásával kapcsolatban ma kellett volna a 45-ös választmányt újjáalakítani. A kerületek öt-öt kiküldötte meg is jelent a Központi városháza tanácstermében. Amint Kléh István elnök az ülést megnyitotta, Sándor Pál emelkedett szólásra s bejelentette, hogy a HL, V., VI., VII. és VIII. kerületekben történt megállapodás alapján a következő indítványt teszi: „Méltóztassék kimondani, hogy a 45-os választmány föloszlik.“ A megokolás során elmondotta, hogy a 45-ös választmányt már régóta a legnagyobb hévvel támadták. Utalást tesz rá, hogy például a VII. kerületben képtelen volt a valóságos többség a saját virilista jelöltjeit behozni. így volt ez az V-ik, de különösen a III-ik kerületben is, ahol egyáltalában csak azokat akarták behozni, akik a hatalmon levők jelöltjei voltak. Az I. kerületben a 60—70 kisebbségből álló párt akarta az embereit bevinni. A 45-ös választmánynak volt addig létjoga, amíg az összes kilencz kerület együtt folytatott tárgyalásokat, most azonban kétharmada többség áll szemben a kisebbséggel. Ez megválaszthatja a bizottságba azt, akit akar. Semmi-éle egyéni törekvés nem állhat meg. Ha tehát a mostani többség valamit elhatároz, azt követni kell A többség különben meg fogja adni a kisebbségnek azt a helyet, amely megilleti. Egyébként a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel szól a 45-ös választmány eddigi .