Magyarország, 1907. július (14. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

­ Budapest, 1907. kedd, Julius má­r MAG­YARORSZÁGI­ lentékeny eltérése mellett, a megegye­­zés lehetősége töltésén ki lévén zárva, el­nök a magyar országos bizottság működését ez­úttal befejezettnek nyilvánította.. , > 4 !& .f ,| l ; I ■: ■ |ij .1 Darányi választókerületében. Szombaton délután Óváry Ferencz országgyűlési képviselő vezetése alatt küldöttség ment Balatonföldvárra az éppen ott időző Darányi Ignácz földmivelés­­ügyi miniszterért, hogy külön hajóval a Balaton túlsó partjára választói közé vigye. A minisztert Badacsonyban több ezer főre menő tömeg fogadta és ott Zala vármegye közönsége nevében Magyar földbirtokos üdvözölte a minisztert, megköszönvén neki a közönség nevében a balatoni vasút létre­hozásánál kifejtett eredményes fáradozását. A miniszter meghatottan mondott köszönetet a biza­lom és szeretet tapasztalt megnyilvánuulásáért és Utalt arra, hogy a balatoni vasútért a hála első­sorban Kossuth Ferencz kereskedelmi minisz­tert és a miniszterelnököt, mint pénzügyminisztert illeti meg és azt az óhajtását fejezte ki, hogy a balatoni vasút új, szebb, korszakot nyisson meg a vidék életében. A miniszter rövid i­t időzés után Balatonfüredre ment át, ahol Haldik Cyprián­­nak, a tihanyi főapátnak a vendége volt. Vasár­nap Balatonfüreden a főapát ebédet adott a mi­niszter tiszteletére, miután Sárosdy ref. esperes nagy küldöttség élén üdvözölte a minisztert. A miniszter a délutáni órákban hagyta el választóit és az esteli gyorsvonattal visszautazott Budapestre. .! "’ll: . J —«11*. ' " ' 1 t A képviselőház bizottságaiból. Az igaz­ságügyi bizottság július hó 2. napján, délelőtt 10 órakor az Országházban, a IV. sz. teremben ülést tart, melynek tárgya: A vasúti szolgálati rend­tartásról szóló törvényjavaslathoz pótelőadó vá­lasztása. A mentelmi bizottság július hó 2. napján, délután 5 órakor az Országházban, a II. sz. terem­ben ülést tart, melynek tárgya: Maniu Gyula képviselő bejelentése Vajda Sándor képviselő men­telmi jogának megsértése ügyében. 1­­1 I- ■ • 1 . Függetlenségi pártszervezkedés. A hódsági választókerület függetlenségi és 48-as pártjáé hó 7-én, vasárnap tartja meg Hódságon szervezkedő nagygyűlését A nagygyűlés előkészítésén Szabó József pártelnök és Knézy Lehel dr.párttitkár munkálkodnak. Megjelenésüket kilátásba helyez­ték Ugron Gábor, L­o­v­á­s­z­y Márton, Forn­bach József, Steiner Ferencz, Baloghy Ernő, M­u­k­i­t­s Simon és Vargha Károly orsz. képviselők is. orczásan, nagy ünneplő zajjal, síposokkal, cziterásokkal járt körül az utczákon az ud­vari nép és nagy bőségben vigadott az egész város. Szép hadi­játékokat is játszottak s a császár tij muzsikásait is lehetett hallani, aki­ket drága pénzen hozatott ő felsége Olasz­országból. De a szegény végbeli magyar katonák szá­mára nem volt pénz, írást adtak nekik az el­maradt zsoldról, de azzal nem lehetett sem posztót, sem kenyeret venni. Még kevésbbé lehetett Musztafa agának kifizetni a Nagy János sarczát.­­­­ Pedig azt meg kell fizetni, akárhonnan ve­szik. S egy csapat huszár fölkerekedett Vesz­prémből és az éj leple alatt egészen Fehér­várig száguldott. Ott hajnalban meglepték a l­usztafa aga szép nagy gulyáját, s elhajtották. Kótyavetyén aztán eladták Veszprém váro­sában s annak az árával mentek Fehérvárra. — Meghoztuk, uram, a Nagy János zászló­tartó sarozát. S leolvasták a négyszáz magyar forintot. Az aga savanyu képpel rakta a pénzt er­szényébe. — Zsiványok vagytok, — mondta neki, — s karóba kellene huzatni mindnyájatokat. — Hát nem hoztuk meg becsületesen jó pénzben a zászlótartónk sarczát? — feleltek azok. — Meghoztátok, meg, — dörmögött az aga, — de hová lett a gulyám? — Ki tudná azt, vitézlő uram, ilyen háborús világban? — felelték a veszprémi huszárok. — minden úgy történik, ahogy Allah rendelte. Az öreg aga ájtatosan keresztbe tette mel­lén két kezét, de szeme ravaszul pislogott: Igaz, igaz, ahogy Allah rendelte.­­.«*: A horvát válság. —: Saját tudósítónktól. — Budapest, Julius 1. A magyar képviselők­ nagy számmal sereg­lettek már a reggeli órákban össze a kép­viselőházban. Nagy elszántság tapasztalható­ a magyar padsorokban, hogy el nem tűrik a magyar törvényhozás működésének megbéní­tását. f.11 \ ' A horvátok magukra hagyatva, bár mind­egyikük beszél, semmiesetre se lesznek képe­sek az áramlatnak tartósan ellentállani. Le­hetetlen is a magyar parlamentben idegen nyelven egy kis csoportnak­ sikeres ellen­­állást kifejteni. | J ! ' 1 I'"’* 1 ■ Ma a c z i m n é­l folyt a vita, az elnök nem engedte meg a tárgytól túlzottan elkalan­dozni. Úgy hogy a vita be is fejezte­tett, sőt a zárszóval bíró képviselők jórésze is lebeszélt. Holnap még eltelik a nap a czím feletti szavazásokkal. Azután jönnek az egyes szakaszok. Képviselői körökben nyugodtan néz­nek a további fejlemények elé. Mindenesetre a magyar pártok nagy súlyt helyeznek arra, hogy tagjaik a legközelebbi időkben lehetőleg teljes számmal tartóz­kodjanak Budapesten. Rakodczay Sándor bán a mai napot is Zágrábban töltötte s mint onnan jelentik, ideiglenesen meg is alkotta már kormányát. A bán ideiglenesen Jaksics dr. báni taná­csos, Smodics és Sore­tics osztályfőnö­kökre bizta az osztályok vezetését. A kez­det nehézségei ezzel el vannak hárítva s most a főispáni kar átszervezése következik. A bi­zalmi állásban levő urak érzik a helyzet sú­lyát s lemondani készülnek. Eddig Turko­­vics főispán adta be lemondását s hír sze­rint rövid idő alatt még öt főispán mond le állásáról. A bán még egyelőre nem határozott, hogy mikor utazik Budapestre, de mivel a kormány hozzájárult előterjesztéseihez, hogy legelső­sorban Zágrábban óhajt tiszta hely­zetet teremteni, valószínű, hogy csak e hét második felében jön fel, hogy a kormány­nak jelentést tegyen. A horvát képviselők köréből. A horvát képviselők körében — mint érte­sülünk, — egyes képviselők nem helyeslik, hogy közjogi kérdéseket vetettek fel a prag­matika-javaslat tárgyalása során, mert épp ezek a közjogi fejtegetések hívták ki legin­kább a magyar kormány akc­ióját a horvát képviselők és az új horvátországi rendszer el­len. Az egyenetlenséget csak fokozta az, hogy a miniszterelnök mintegy azt a vádat mondotta a horvátok szemébe, hogy külbefo­­lyásokra hallgatnak s ezért o obstruálnak. A horvát képviselők között egyesek határozot­tan követelik ennek a kérdésnek a tisztázását, eddig azonban szavuknak nem bírtak érvényt szerezni.­­­­ Annyi valószínűnek látszik, hogy a béké­sebb irányú elemek felülkerekednek s az ob­­strukczióra vonatkozólag hozott határozatot megváltoztatják oly irányban, hogy az ob­­strukcziót csak az 5-ik, vagyis a legkritikusabb szakaszig folytatják, azután pedig akcziójukat beszüntetik s hazamennek, hogy ott mentse­nek meg, ami menthető. Beszélgetés a lemondott bán-helyettessel, Zágrábból jelenti tudósítónk... Az «Agr. Tgbl.» intervievet közöl N­i­k­o­l­i­c­s volt osztályfőnökkel. Nikolics a többek közt a következőket mondotta: — Jó unionista szerintem csak az lehet, aki jó horvát is. A horvátok és magyarok közt a jó egyetértés kétségtelenül elsőrendű politikai szük­ségesség mindkét félre nézve. Clara pacta, bona amici. Nem szabad különben a magyar nemzetet okolni azért, hogy a vezető politikusok Magyar­­országon Horvátországgal szemben többnyire rossz politikát űznek. A jelenlegi helyzet hatása alatt lehet, hogy a jogpártiak éppen kiegyezésel­lenes politikát fognak követni. Nem hiszem, hogy Rakodczownak sikerülni fog parlamentáris kor­mányt alakítani és a kormánynak az országban tekintélyt szerezni. Arra a kérdésre, hogy részt vesz továbbra is a politikai harczban, azt felelte Niko­lics, hogy ez minden hazafinak kötelessége. A sze­mélyes élű harczot határozottan elítéli Meg van arról győződve, hogy barátai körében sok olyant fog a küzdelemre megnyerhetni, akik eddig távol álltak tőle. A bánra vonatkozólag azt mondta Ni­kolics, hogy akik azt hiszik, hogy a bán képes lesz megküzdeni a pártoknak vele ellentétes fel­fogásával, azok vagy nagyon túlbecsülték a bán erejét, vagy nagyon kevésre becsülik a nemzetét. Bizonyosra vehető, hogy a bán azon az alapon, amelyen megbízatást vállalt, alig fog támogatásra találni. Félő, hogy komoly súrlódások állnak kü­szöbön. «. .. i ! ri % • • ' ! ! *• ! A főispánok. Eszékről jelentik: Mihajovics Antal főispán Zágrábba utazott, hogy lemondását bejelentse a bánnak, ’még több lemondás is várható. | in ithi ■■ um ..... »iBWJao I < A zágrábi népgyűlés. — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Zágráb, julius 1. A Surmin György választói által a zágrábi rezoluczionista polgári bizottmány által egybehívott népgyülés, amelyben a horvát-szerb koalíczió hívei azt várták, hogy abban az ő politikájuknak a zág­rábi polgárság bizalmat és elismerést fog szavazni, egészen másként végződött, mint azt a gyűlés tervezői hitték. A meghívásnak nem pusztán a rezolu­zionisták engedelmeskedtek, hanem eljöttek arra, még­pedig túlsúlyban, a Sztarcsevics-párt hívei is, akik maguktartásukkal erélyesen tüntet­tek a rezoluczió politikája ellen. De szóljon egyébként maga a tudósítás.­­ A zágrábi egyetem téren a Nemzeti Színház épü­lete előtt közel kétezer főnyi tömeg verődött össze. A színház bejárójánál egy kis emelvényt állítot­tak fel, amely horvát nemzetiségi zászlókkal volt díszítve. Itt foglaltak helyett a gyűlés egybehívói, akik Masics nyugalmazott őrnagyot választották meg elnökül. Ez bevezető beszédében rendre és méltóságos nyugalomra intette az egybegyűlteket és felszólította a kerület képviselőjét, Surmin Györ­gyöt, adja elő beszámolóját. ‡\ ’ ■'* '11-Surmin beszédében részletesen ismertette azt a küzdelmet, melyet a magyar országgyűlés horvát klubja fejtett ki az utolsó időben a vasúti szol­gálati pragmatika ellen.-­­ Kifejtette, hogy a koalíc­ió abban a remény­ben működött a kiegyezés szellemében, mert azt hitte, hogy ezzel Horvátországnak előnyöket biz­tosítana majd. Már itt heves közbekiáltások vol­tak hallhatók. Le a kiegyezéssel! Ugronnak igaza van! Ti magyarán birkák vagytok! Éljen a horvát függetlenség! ! !~ ! : ' 1 : : Surmin nagy zaj között folytatja beszédét és kiejlenti, hogy a horvát-szerb koalíc­ió sohasem fogja megengedni, hogy a magyarok egyoldalúan változtassák meg a kiegyezési törvényt. Inkább széjjeltépjük azt, de jogainkból nem engedünk! A Budapesten egybegyűlt horvát képviselők tovább­ folytatják a küzdelmet a horvát nyelvért és min­den eszközzel meg fogják akadályozni Horvátország elmagyarosítását. 11 I r1 ! [' I“ | ’! — Te magyarán bérencz vagy! — hangzik a tömegből egy harsány hang. ' ,I iil 1 i : Surmin egészen magából kikelve tiltakozik az ilyen gyanúsítások ellen. !*' !"1 ' ! 1 'M A horvát képviselők küzdelme becsületes és őszinte. Előkelő nyugalom kell a küzdelem foly­tatására és semmi esetre sem válik annak elő­nyére, ha a horvát testvérek egymás ellen támadnak. Surmin hívei éljeneznek, zsi­­óznak, azonban fal­rengető üdvözléssel fogadjják a nagyobb számban levő Starcsevisták a következő szónokot, Vinter­­h­a 11 e­v dr.-t, aki kijelenti, hogy nincs Horvát­országban többé politikus, akinek a kiegyezés kell, mert azt csak Magyarország javára értelmezik, Horvátországba behozni. Ennek a nyűgnek leráza­­volt az öreg Starcsevicsnek, amikor kijelentette, hogy a kiegyezés Horvátország ellen intézett me­rénylet. Beszéde további részében támadja izekere­sét, aki Rakodczayval törvény­telen uralmat akar

Next