Magyarország, 1907. december (14. évfolyam, 285-308. szám)
1907-12-01 / 285. szám
BUDAPEST 1907 DECZEMBER I. VASÁRNAP/^^%/ XIV. ÉVFOLYAM 285 SZÁM. ii -- 7......... Előfizetés» árt negyededre 1 corona, egész évre 28 korona. Főszerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatali Teréz-körút 19 sz Egyes szám áll a helyben és vidéken 10 fillér*« Holló L 8. j O Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. A magyar államiság jogai. Írta: Holló Lajos. Budapest, november 30.; Vérem fellázad, amikor magyar közjogi fejtegetéseket olvasok, amelyek a horvát visszaéléseknek sietnek támogatására. A horvát képviselőknek — mondják — ugyanazon jogaik vannak a magyar országgyűlésen, mint a magyar képviselőknek. Ez sem igaz, mert a horvátoknak csak a közös vonatkozású ügyekben vannak jogaik. De nem ez a kérdés. A horvát nyelvnek használatáról van szó. Arról van szó, hogy a magyar törvényhozás tanácskozásait át lehet-e alakítani heteken és hónapokon keresztül horváttá? Arról van szó, hogy a horvát képviselőknek meg lehet-e egyáltalán akadályozni horvát nyelvű szóáradatokkal a magyar országgyűlés működését. Eszem, lelkem, hazafiságom, minden tiltakozik ez ellen. Hogy Horvátországban mit csináljunk és mit ne csináljunk, ez bölcs mérlegelés dolga lehet. Mindenki azt tartja, hogy amíg békés megoldásra van kilátás, arról az útról nem szabad letérni. De itt a magyar törvényhozás jogainak megvédésében nincs alku és nincs megegyezés. Itt az állami jogaink ellen elkövetett merényletet vissza kell verni. Nem meghátrálni kell, hanem a harczot, ha már durva és brutális formában fölvettetett, egyenesen provokálni kell. A magyar törvényhozás nyelve a magyar. Ez egy kérlelhetetlen törvény, amelynek érvényt kell szerezni. Sem horvát, sem semmiféle más nyelvvel, a magyar törvényhozás tanácskozásainak szabadságát korlátozni nem lehet. A horvátok igenis tehetnek horvát nyelven is nyilatkozatokat. De a horvát nyelv használatával vissza nem élhetnek. A magyar törvényhozás működését meg nem akaszthatják. Az első kísérletet, amely erre irányul, kérlelhetetlenül vissza kell verni. Nem erőszakos eszközökkel, nem kiáltozásokkal és tettlegességgel, hanem vissza kell verni a törvény erejével. Mert világos és kétségbevonhatatlan törvényünk van reá, hogy a magyar törvényhozás nyelve a magyar. Ezt a törvényt hatályából kiforgatni semmiféle eszközzel nem lehet. Legkevésbbé lehet azt tenni a törvényhozásnak méltányossági okokból engedett egyik kivételes intézkedésének felhasználásával. Nincs a világon az a Lustkandl, vagy más rabuliszta közjogász, aki ezt kimutatni tudná. Sajnos, törvényhozásunk működését még mindig megzsibbasztja a lappangó horvát veszedelem. Most csendben vannak a horvát urak, gyűjtik az erejüket. Örülnek, hogy magyar képviselők vették át helyettük egy ideig a szót. De ki tudja, mikor törnek újólag reánk ? Megint fogunk akkor kapkodni, megint fogunk széthúzni és megint fogunk közjogászkodni ? Nem igaz, hogy nagy veszedelem a horvát veszedelem. Nagy veszedelem a magyar gondatlanság, az előrelátás hiánya és az egymás között való huzavona. Ha készen állunk támadásukra és fellépünk eréllyel, egységes felfogással és törvényes fegyverekkel, játszva elhárítunk törvényhozásunk feje felől minden veszedelmet. A magyar alkotmány olyan erős várfal, amelyen néhány hebehurgya horvát koponya könnyen összelocscsan. Ott lent sem ronthatjuk ezzel a helyzetet. Ellenkezőleg, ha látják a magyar törvényhozás erélyét és egységét, talán inkább eszükre térnek, így már rendes fegyvertárukba vették be, hogy ők horvát szóáradatokkal megakaszthatják (!) a magyar országgyűlés működését. Ha megtudják, hogy visszaéléseiket senki tovább el nem tűri, nagyzási hóbortjukból is könnyebben ki fognak gyógyulni. Függetlenségi társaimon velem együtt erőt vett az elkedvetlenedés a horvátokkal szemben tanúsított erélytelenség és gyámoltalanság miatt. Nem is habozom kimondani: ha ebben az irányban továbbra is ezt az utat követnénk, képes volnék egymagamban állva is a nyílt propaganda terére lépni. Mert két dologban nem hiszem, hogy függetlenségi politikusoknak engedni lehetne. Egyik a magyar államiság megvédése. Másik a függetlenségi politika előrehaladása. A horvátokkal szemben való gyengeség egyenesen a magyar államiság jogát veszélyeztetné. Európa előtt — mondják — nem akarunk jogtipró színben feltűnni. Nem is kell. Még önmagunk előtt sem kell jogtipró színben feltűnni. De feltűnhetünk e Európa előtt gyámoltalan és nevetséges színben, akik államiságukat sem tudják egy kicsiny erőszakoskodó csapat betörése ellen megvédelmezni ? Igaz-e, hogy százados küzdelmek biztosították a magyar országgyűlés magyar nemzeti jellegét? Igaz e, hogy tételes törvény is határozottan megállapítja a törvényhozás magyar állami nyelvét? Ha ez mind igaz, hogy lehet akkor egy generáczió mégis oly könnyelmű és lelkiismeretlen, hogy ezt a százados jogot néhány vakmerő ember kedvéért megsemmisülni engedje ? Jogtisztelet ez, vagy inkább megbocsáthatatlan gyávaság és könnyelműség ? És éppen a függetlenségi pártnak az országban és a magyar törvényhozásban többségre jutásakor essék meg ez az országos megszégyenítés. A függetlenségi politika elhaladására milyen hatással lehetne ez a gyengeség? Igaz, hogy a 67-es alkotások egyik példátlan szerencsétlen intézkedése ad tápot a horvát visszaélésre. De azért nem a 67-es intézmények emberi, tehát gyarló voltára akarunk ebből is következtetni. Hanem arra, hogy íme, a többségre jutott függetlenségi politika nem tud megküzdeni a nehézségekkel. Nem tudja elhárítani a veszedelmeket a nemzet feje felől. Nem a jóhiszemű 67-es politikus kombattánsok részéről, hanem kívülről napról-napra megindul a támadás ezen okból is a függetlenségi politika ellen. Tapsolnak hozzá, mikor azt a hazug vádat emelik a függetlenségi politika ellen, hogy íme, az sem tud mást csinálni, mint a 67-es politika folytatását. Pedig tudják, hogy a politikai zsavarból való kivezető munka a többi pártokkal karöltve és a rzet megkérdezése mellett még a vállalkozott a függetlenségi párt, kor kisebbségben volt Hogy az egész ország hozzáját szentesítette a királlyal létrejött egyezést arra nézve, hogy az átm korszak a katonai és közjogi kérds kikapcsolása mellett csakis a progi szerüleg körülírt feladatokat fog megoldani. Mégis felhangzik a vád. Mégsem szűnik meg napról-napra a hazug gyanúsítás, hogy a függetlenségi párt feladta elveit és 67-es politikát folytat. Jöjjön most ehhez a lelkiismeretlen hajszához még a nemzeti jogos érzékenységen esett ily nagyfokú sérelem is, ki biztosítja akkor a függetlenségi pártot, hogy nem használják fel ezt is engyenesen az ő törekvéseinek diszkreditálására. Lehetséges-e forróbb vagy az udvari politikusok körében, mint hogy a függetlenségi törekvések kompromittálva legyenek ? Hogy reá legyen sütve azok követőire a gyámoltalanság és elvfeladás vádja. Újra sarjad akkor az udvari politika szénája. Máris gyülekeznek és életjelt adnak magukról embereik, hogy még valamennyien nem haltak ki. Ha meg is ritkultak soraik, ha a nemzeti talajba át is lett plántálva egy-egy törzsökö* papunk mai száma 40 olda)