Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
BUDAPEST, 1911. MÁRCZIUS 1. Előfizetési api negyedévre 7 korona, egész évt. Egyes számára helyben és vidéken 10 fillér. XVII. ÉVFOLYAM 51. SZÁM. kiadóhivatal s Teréz-reBrut 19 Hirdetések milliméteresAmbéeial dijezable szerint az osztrák támadás. Budapest, február 28. A magyar delegáczió kormánypárti többsége kapva kapott az alkalmon, hogy a „lelkiismeretét“ megnyugtathatja és sietett is mindjárt megszavazni a 312 millió rendkívüli flottaköltséget. Sietett, nehogy még tovább is kuruczkodnia kelljen , így ez a dolog rá nézve el van intézve azzal, hogy Magyarország kapott egy ígéretet, amely szerint a tengerészeti vezetőségnek „különös gondja lesz“ arra, hogy a magyar ipar a flotta szállításainál a megfelelő kvóta-arányban részesüljön. A magyar delegáczió szeme tehát ki van törülve. Az igazat megvallva, nem nagy munka volt. Azok az urak ott a delegáczióban egy pillanatra sem méltatták azt az óriási terhet, amely ezekkel a szörnyűséges katonai költségekkel az ország adózó népére hárul, hanem az első perestől fogva meg voltak nyugtatva azzal, hogy az a rengeteg vagyontömeg, amely az ország népétől elvonatik, egypár nagyvállalkozó és gyáros zsebébe „visszatérősem, ha rá is helyezkedhetnénk a többségnek erre az álláspontjára, még mindig azt kérdezhetjük a többségtől, hol vannak a biztosítékai annak, hogy az országnak a flottára fordított rendkívüli áldozatai a magyar ipar javára megtérülnek ? Ezeket a biztosítékokat nem látjuk sehol. Van egy jegyzőkönyv, amelyet a magyar kereskedelmi miniszter a tengerészeti vezetőséggel együtt fölvett és amelyben megközelítőleg és tájékozódás czéljából fölsoroltatnak azok a megrendelések, amelyek a flottaköltségekből a magyar ipar javára esnének. Mikor emiatt a tengerészeti vezetőséget az osztrák delegáczióban megszorítják, annak képviselője kijelenti, hogy ez a megállapodás éppenséggel nem megváltoztathatatlan. Micsoda értéke van ezzel a visszaszívással szemben a tengerészeti vezetőség részéről a magyar delegáczióban tett annak a kijelentésnek, hogy a tengerészeti vezetőségnek „különös gondja lesz“ a kvóta-arány betartására ? A helyes utat Batthyány Tivadar gróf találta el, amikor indítványozta, hogy az ügy tisztázásáig a határozathozatalt függeszszék föl. Természetes, hogy a magyar delegáczió többsége ezt az indítványt nem tette magáévá, úgy hogy azt — a leszavaztatást elkerülendő — maga Batthyány volt kénytelen visszavonni. A munkapárti delegátus urak tehát minden föntartás és komoly biztosíték nélkül megszavazzák a flotta 312 millióját. Bátran fehette, mikor lesz az, amikor a törvényhozás és a közvélemény ellenőrizheti, megítélheti, hogy az egyezmény betartatott-e? A 312 millió beruházása eltart 5-6 évig, a zárszámadások, amelyek alapján az egész beruházásról képet lehet alkotni, 1917 ben vagy 1918-ban kerülnek a nyilvánosság elé, és csak akkor lehet majd megítélni, hogy a magyar ipar megkapta-e a kvótaszerű részesedést. Akkor már egészen új, talán harmadik parlamentje lesz az országnak, és egészen más kormánya. E felől a felelősség felől kormány és delegáczió egészen nyugodtan alhatnak. Mennyivel más az osztrákok eljárása ! Ott kormány és delegáczió egyöntetűen, határozottan, erélyesen járnak el. Ott nem riadnak vissza attól, hogy valamelyik közös miniszter ellen irányuló határozatot hozzanak, sőt rögtön készen vannak arra, hogy azt a közös minisztert, aki csak némi hajlandóságot is mutat Magyarország jogait valamiképpen respektálni, megbuktassák. Ott ugyan nem áll elő az osztrák miniszterelnök azzal a teóriával, hogy neki a magyar alkotmányosságot kímélnie kell. Ott meglehet, hogy brutálisan, „bornirtan“, de erélyesen törnek czéljaik felé és ennek következtében el is érik azokat. Hogy azok a czélok nem igazságosak Jelmezbálon. — Életkép. — Irta: C3r;dr8-r*'• fSSaign Esti tizenegy óra. Villámfényben úszó termek, frakkos és egyenruhás urak, jelmezes dámák. Az egyik szobában öt asztal áll, negyven személyre terítve, a másikban ismét vagy húszszemélyes teríték, a terem közepén méltóságteljesen terül el az invenczek gyönyörűsége, a virággal díszes büffet-asztal. A következő szobákban a vendégek várják kellően fegyelmezett türelmetlenséggel a vacsora idejét. Csoportokba verődve beszélgetnek s a hölgyek nagy hozzáértéssel vizsgálgatják — látszólag észrevétlenül — egymás jelmezét. Az előszobában egy csapatban a czigányok a barna feje, mögöttük a szobalányok rendezik az urak fogasra akasztott bundáit, kalapjait. A háziasszonyfekete hajú, kreol arczu fiatal asszony, czigányjelmezben. Tekintetével az urát keresi s mikor megpillantja, hozzásiet): Ugye, hogy behozassam a teát? Mire hatvan csészét teleöntünk, itt lesz mindenki. A háziúr (aki mindig mosolyog): Jól van, szivecském! Hiszen alig hiányzik már két-három vendég. Csak szervírozhassa a teát. Egy rokokó-leányka: Nagyon helyesen lesz, mert már zug a nép. .. Éhes az istenadta! Egy kis gésahozzájuk ágaskodik, kissé oldalt hajtja a szőke, krizantémumos fejét és kedves gyorsasággal csicsergi): Hogyan? Éhesek! A vendégek? Hiszen mindenki tudta, hogy, tizenegy előtt nem lesz vacsora! Egy komoly úr (somogymegyei gentry, ............................... aki odahaza ilyenkor már boldogan aluszsza az első álmát, a buffet-terem keleti szőnyegekkel eltakart ajtókerete előtt áll és a hüvelykujjával arrafelé, a háta mögé bököd, míg a háziúrral beszél): Azt hiszem, legokosabb volna, ha szépen elvonulnánk ide be... A háziúr: Rögtön megyünk, csak a művésznőre várunk még. Azonnal itt lesz. A «Czigányszerelemének féltizenegykor vége, utána csak éppen átöltözködik és jön. A «Na gy m a m a» (a «Nemzet csalogánya», egyik híres szerepének, Csiky «Nagymama»- jának jelmezében. Körülötte asszonyok, leányok csodálattal, elfogódott gyöngédséggel nézik és lesik a szavát. A háziúrnak anyja felé mosolyog meleg szeretettel): Ezelőtt huszonkét esztendővel ugyanebben a lakásban mulattunk együtt. Hogyan múlik az idő! Ti Török biróék voltatok, én oláh legény, a fiad meg fehérparókás franczia inas... A háziúr anyja: Akkor mi mulattunk, most meg a fiatalok mulatságában gyönyörködünk. Látod, hogy milyen szép az alkonyat is!... A kegyelmes úr (nagynevű politikus. Fehér hajának szinte ellentmond viruló arcza. A «Nagymamáéhoz közeledik): Emlékszik még rám, báróné?.* A háziúr (kívülről jön be és a feleségéhez siet): Itt a művésznő! Milyen pontos!... Jöjjön, kicsim, fogadják együtt. (Eléje sietnek az előszobába.) A művésznőnagy automobil-bundáját lesegíti a komornája s alatta egyik legpompásabb szerepének jelmeze, Kukoricza János subája lesz látható. A háziak örömteljes, meleg üdvözlésére leveszi kis kerek kalapját, megsimogatja szőke parókáját): Jó estvét adjon Isten! Itt volnék én is, a Kukoricza János! A háziasszonybevezeti a vendégek közé, kölcsönös bemutatások s mikor Kukoricza János megpillantja a «Nagymamáét, feléje rohan, elkapja a két kezét, megcsókolja, egymásután tízszer-húszszor, mind a kettőt, meg az arczát is, aztán újra a kezeit). Csakhogy itt látom kegyelmedet is! Csakhogy láthatom végre! (Amig a vendégek a művésznők körül csoportosulnak, az ajtó függönyeit félrehúzzák s jelentik, hogy a buffet megnyílt. Az urak a hölgyeket a másik terembe vezetik. Egy ur karját akarja nyújtani Kukoricza Jánosnak.) Kukoricza János (nevetve tiltakozik): Kukoricza Jancsi köszöni a szívességet, de nagyon furcsán festene egy frakkos urnak a karján!... Majd csak inkább az asszonyokkal tartok. (Egyszerre három nő is ott terem mellette, hogy vele térhessenek be a buffetbe. És viszik az asztalhoz, ahol nagymama, a háziúr anyja, a kegyelmes, a kapitány, a bizánczi császárné, két garde des dames és egy japáni hölgy foglaltak helyet.) A kegyelmes ,és Kukorícza Jancsi folyton evődnek. A szomszéd asztalnál egy görög nő és egy Biedermayer kitörő jó kedvvel mulat a tréfáikon. A görög nő (feltörő nevetéssel a japáni hölgyhöz): Mondd meg, kérlek, apának, hogy azt üzenem neki: «szegény mama»! A japáni hölgy tréfás komolysággal adja át az üzenetet. Kukoricza János (jókedvűen legyint a kezével): Mondd meg annak a szépséges görög l anunk mai száma 28