Magyarország, 1917. október (24. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-02 / 244. szám
t Sott meg, hogy ada lett oly Konfaktus, tody európai területen kívül eső érdeksurlódásból ered s a nemzeti becsületet (presztízst) érinti, a hágai nemzetközi bíróság elé utalandó. Szerény kezdet Azon a napon, mikor a Világ összes kukacorásama közös akarattal s megegyezéssel Ünnepélyesen ki fogja nyilatkoztatni, hogy minden államra nézve kötelező az egymás közt felmerülő vitás kérdéseket a nemzetközi bíróság elé vinni, az emberi haladás legszebb diadalát fogja ünnepelni, mert a középkor utolsó maradványától szabadult fel. A nemzetek életében évszázadokra kihaló új intézményről lesz szó, mely megszánbadítja majd az államokat a rettenetes katonai terhektől s lehetővé teszi, hogy ezentnl kizárólag a békés kulturális fejlődésnek szentelhetik minden erejüket Csak száz éve annak, hogy a rabszolgakereskedelmet eltörölték. Az ebben érdekelt, sok európai állam is, nem akarván lemondani a rabszolgakereskedelemmel járó nagy haszonról, csak hosszú huzavona után nyugodott bele annak megszüntetésébe, ma azonban már senki nem gondolna ezen csúf intézmény meghonosítására. Ma minden kultúrember undorral emlékezik meg ezen bűnös üzelmekről, melyek évszázadokon át az állam tudtával s közbenjárásával folytatódtak. Éppen igy leszünk majdan a háborúval is. Jövendő generációk megbotránkozással fogják olvasni a történelemben, hogy az emberiség magasfokú kultúrája mellett a háború, az organizált tömeggyilkolás primitív állapotát oly soká tűrte. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a fegyverkezés fokozatos csökkentésével s a döntőbíróság megalkotásával a pacifizmus összes követelményeinek már meg is feleltünk. Az állam és társadalomra azontúl is igen fontos teendők várnak. Bele kell plántálnunk a pacifizmus szellemét összes intézményeinkbe. Gyermekeinket ebben a szellemben kell nevelnünk, ezért a történelmi oktatást iskoláinkban reformálni kell, az egymást követő, sötét barbarizmusról tanúskodó háborúkat mint lélekrontó elemet kiküszöbölve, inkább az emberi művelődés haladásának nemesítő olvasmánynak kell helyet szorítani, a felnőttek gondolatköréből száműztatik kell a nacionalizmus túlhajtásait (csak ezeket!), a szomszédos népek nyelvét, szokásait, nemzeti önérzetét tiszteletben kell tartanunk, határainkon túl élő népekben ne lássuk ellenségeinket, a nagytőke mohóságát igyekezzünk észszerű korlátok közé szorítani s egyáltalán minden téren az ellentétek kiegyenlítésére kell törekednünk bölcs mérséklettel, úgy politikai, mint gazdasági életünkben. Ebben az eszmekörben az angol „Right or wrong, my country“ (Jogosan vagy nem, hazámért teszem.) r d r f Kik éveken át fölényes gúnymosolylyal tértek napirendre a pacifisták „álmodozó“ törekvései felett, sőt a háború alatt azokat hazafiatlansággal vádolták, szálljanak most magukba, a nagy vérontás bűne őket is terheli. • 1 ) Választójog gyűlés . Kolozsváron . Kolozsvárott vasárnapdélelőtt a helybeli függetlenségi pártok és a szocialisták választójogi gyűlést rendeztek. Megjelentek Apponyi Albert gróf és Földes Béla miniszterek is. Az erdélyi képviselők közül Szász Zsombor, Vértan Endre és Sümegi Vilmos voltak jelen, az erdélyi főispánok is csaknem teljes számban ott voltak. A gyűlés Posta Béla egyetemi tanárnak, a helybeli függetlenségi párt alelnökének indítványára Apáthy István egyetemi tanárt és Vincze Sándort választotta elnökül. Apáthy István megnyitó beszédében meggyőző érvekkel okolta meg, miért kell az általános választójogot már most, a háború alatti megvalósítani és miért kell ezt az erdélyieknek is követelni. Nem fogadhatja el azt a tételt, hogy Erdélynek más elbánásban kellene részesülni, mint Magyarország többi részének. Nem azért csinálták meg apáink, — mondotta — az uniót, hogy a Királyhágónál súlyos behozatali vámokat fizessünk a haladás eszméi után, vagy egyenesen behozatali tilalmat állítsunk eléjük. Erdélynek ugyanarra van szüksége, mint Magyarország többi részének. A külön elbánás, amit az erdélyiek követelnek, csak az, hogy pótolják, amit velük szemben a múltban elmulasztottak. Meg kell változtatni az erdélyi választókerületek beosztását is. Az erdélyi kerületek se legyenek megvásárolhatók és hatalmi parancsszóra kaphatók. Erdélynek a múltban mindig aránytalanul kevés képviselője volt a parlamentben, mert aránytalanul sok volt a választókerülete ; egész tömegét alkották itt a megvásárolható kerületeknek, amelyeket a mindenkori kormányok a maguk emberei szántára, a maguk érdekeinek képviseletére vásároltak meg. Csak a választókerületi beosztás megváltoztatásával lesz meg Erdélynek is az a politikai súlya, amely nagyságánál és történelmi múltjánál fogva megilleti. De meg kell szüntetni a szászságnak és oláhságnak nyújtott azt a sok igaztalan kedvezést is, amelyet a múltban élveztek a kormányt támogató szavazataikért. Kemény Árpád báró üdvözölte ezután a gyűlés vendégeit. Feltétlenül szükségesnek látja az általános, egyenlő és titkos választójog azonnali megvalósítását, hogyvégre ki lehessen irtani a közéletből a korrupciót. A demokratikus haladásnak a múltban mindig Erdély volt a fészke. A szabadságjogok védelmében Erdély vitte elől a zászlót és a kardot; itt volt a hitbeli és lelkiismeretbeli szabadságnak is a hazája. A javaslt ellenzői rossz szolgáltat tesznek a magyarságnak, amikor a magyar nemzetet úgy tüntetik fel, mint egy beteg, halódó embert. Ne féltsék a magyarságot azoktól, akik egész életüket a magyar nemzeti állam kiépítése munkájában töltötték el. Ezután felolvasták Vázsonyi Vilmos minisztersáv tfrríratát.. a . niíiáSEler safad&SÉÉil mentette ki magát, hogy halaszthatatlan teendői miatt nem jelenhetett meg és közölte, hogy munkatársa, Vertán Endre fogja a reformtervezetre vonatkozó statisztikai adatokat előadni. Vertán Endre utalt arra, hogy a munkapárt csak azóta félti a magyar szupremáciát, amióta nincs kormányon. Sándor János törvényjavaslatának az indokolása emelte, ki, hogy a magyarság szupremáciája nem szorul arra, hogy mesterséges eszközökkel tartsák fenn. A tervezet szerint a munkapárt által megalkotott törvénynyel szemben csak négy kerülettel többen lesz a románságnak többsége: a dévaiban 53.6 százalékkal, ami 90 választónak felel meg, a kolozsiban 50.2 százalékkal — 8 válaasztóval —, a marosludasiban 52.4 százalékkal, — 80 emberrel, — és a tordaiban 56,3 százalékkal — 120 emberrel. Ettől a négy mandátumtól függ Magyarország jövő fejlődése és a magyar nemzet fennállása? De ha a 14 oláh többségű választókerület mind nemzetiségi képviselőt is küldene a parlamentbe, akkor is minő súlyuk lenne a 435 magyarországi kerülettel szemben? Megfeledkeznek arról, hogy Erdély sorsa nem Erdélyben, hanem a magyar országgyűlésen dől el, a magyar nemzeti többség akaratából. Magyarország nagysága pedig csak Erdély nagyságával valósulhat meg és í E£dély elvessze Magyasasgság elvesesével solna egyértelmű. Meg kell szüntetni a választókerületek beosztásában azokat az igazságtalanságokat, amiket a Tisza-uera egyenesen a magyarság rovására hozott be. Földes Béla átmeneti miniszter kifejtette, hogy a választójog jelentősége tulajdonképpen nem annak politikai természetében rejlik, hanem azon fontos következményekben, amelylyel társadalmi és közgazdasági téren jár. A társadalom békéjét nem lehet az általános választójog behozatala nélkül biztosítani. A háború után pedig különösen, fontos lesz a társadalom békéjének biztosítása. Akik a hazáért a legdrágábbat, életüket, vérüket áldozták, joggal megkövetelhetik, hogy helyzetük megjavíttassék. A választójog kérdésének az utolsó stádiumban a nemzetet szerető, a kor szavát megértő, fenkölt szellemű királyunknak az akarata adott aktualitást. (Lelkes éljenzés.), aki éppen abból a felfogásból indult ki, hogy azoknak a harcosoknak, akik megvédték a hazát, javítani kell a társadalmi helyzetet és erre az első lépés, hogy megadjuk nekik a politikai jogok minimumát. A társadalom erejét össze kell fogni, szervezni kell arra, hogy megfelelhessen azoknak a nagy feladatoknak, amelyek részint a háború következtében elő fogunak állani. Bokányi Dezső a szociáldemokraták nevében beszél. A főkérdés, — mondotta, — hogy van-e a magyarságban, önmagában fejlődő képesség, történelmi múltjánál, erkölcsi fajsúlyánál, szellemi kvalitásainál fogva megvan-e benne az erő, amely önmagában továbbfejleszti ennek a nemzetnek az erejét; a másik kérdés, hogy nemcsak önmaga erejével tud fejlődni, hanem másokat is tud-e kultúrfölényével beolvasztani ? Ha nem így volna, akkor Magyarország mankókon járó, rothadó szervezet, amely csak erőszakkal tudná uralmát fentartani. A történelemből és a statisztikából vett példákkal igazolja, hogy mind a két kérdésre igennel kell felelni. A békés nemzetiségi politikának a híve. A magyarság igyekezzék a maga kultúrberendezkedéseivel a nemzetiségeket magához ölelni, vagy magához kényszeríteni azzal, hogy jobb kultúrfeltételeket teremt, mint amineket másutt találnának. A magyarságnak van kultúrája, van benső fejlődőképessége, beolvasztó ereje, kezében van az irodalom, a művészet, a város, a vármegye: mit akar hát még? Hát olyan gyáva volna, hogy csak tízszeres túlerővel merné felvenni a küzdelmet a maga igazaiért? A kultúra, Európa fejlődése, haladása követeli, hogy ez az ország, amely ilyen kultúreszközök felett rendelkezik, megmaradjon érintetlenül az európai nemzetek sorában. Ezt a felfogást képviselték a szocialisták Stockholmban is. A világbéke is megköveteli, hogy szava legyen a népnek. A nép milliói óvatosabb gondozói lesznek a háború és a béke kérdésének. A jövőben a régi erkölcsök helyébe a munka erkölcse kell hogy kerüljön. Nem dolgozni, becstelen dolog. Nyelvében és munkából él a nemzet, e kettő párosítva; tesz nagggyá és hatalmassá. (Élénk tetszés és taps.) Szász Zsombor orsz. képviselő a függetlenségi és 48-as párt képviseletében hangoztatta a választójogi reform megalkotásának szükségét Pesát Lajos az országos polgári radikális párt nevében beszélt, Glücklich Vilma pedig az országos feminista egyesület álláspontját fejtette ki. Apponyi Albert gróf emelkedett ezután szólásra s ezeket mondotta: Igen nagy feladatik előtt fogunk állani a háború után. Nevezzük azokat rekonstrukciónak, vagy egyszerűen konstrukciónak: annyi bizonyos, hogy rengeteg munkát kell végeznünk és a háború áldozatai után a békének újabb áldozataira lehetünk elkészülve. Nagy veszteségeink pótlása, a nemzeti életnek az összeroskadástól való megmentése nem fog menni újabb nagy és súlyos áldozatok nélkül. Ezért nem várhatunk, ezért kell minden erőnket megmozdítanunk arra, hogy már a háború alatt megalkossuk az általános, egyenlő és titkos választójog életbeléptetéséről szóló törvényt, amely a népnek biztosítékot nyújt arra, hogy az az országgyűlés, amely a háború számláját likvidálni fogja, amely új terheket lesz kénytelen róni a társadalomra, az az új országgyűlés, amely ezzel szemben hivatva lesz emelni az egész társadalom erejét, már az egyenlő, általános és titkos szavazati jog alapján lesz megválasztva. (Élénk tetszés és taps.) Azt a bizonyos legendát, hogy az általános szavazati jog veszélyezteti ennek az országnak nemzeti egységességét, ennek a nemzetnek magyar nemzeti jellegét, — ezt a bizonyos legendát, bgxgJJigp bupgu^ fe *M Budapest, tint ^