Magyarország, 1922. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
felismerte, hogy amikor, milliók vérével háborút folytat és a nagy tömegekre támaszkodik, köteles ezeknek jogot is adni és saját belátásától indíttatva állott kezdettől fogva erre az álláspontra. Az ellentétet közte és az akkori kormányok között tehát az intrikusok idézték fel. Ebből az okból tzukott meg az akkori kormány. A fiatal király ezzel nagy népszerűséget szerzett az ország széles néprétegeiben. Emellett a politika mellett ki kellett volna tartani, de ekkor jöttek a tanácsadók, közöttük Bethlen István gróf is. (Helyeslés a baloldalról.) Rassay Károly: Elsősorban ő? Andrássy: Azt mondották, hogy tönkreteszik az értelmiséget az általános választói joggal. Tehát kompromisszumra kell lépni. A valóság csak az, hogy a képviselőházi többség nyomására és tanácsadóira hallgatva mi ellenünk, akik álltak és állják ma is a szociáldemokratákkal kötött megegyezést, kompromisszum létesült a választójog kérdésében. Ez tönkretette a királynépszerűségét a nép széles rétegei előtt, amelyek tőle várták a demokratikus eszmék megvalósítását. Azt mondották, hogy az általános választójog ígérete csak taktika volt az orosz forradalom nyomása alatt. Ez rettenetesen ártott a korona fényének. Amikor azután jött a katasztrófa és felfordulás, csak erre hivatkozva lehetett a király elleni élt adni a mozgalomnak. Óriási hibát követett el Bethlen István gróf a nemzetiségi kérdésben is. Akkor, amikor, az egész világ a wilsoni eszmékkel volttele, ő reakciós szellemben akarta ezt megoldani. A választói jog alapjául a magyar írni és olvasni tudást akarta megtenni. Rövidlátóbb politikát ennél elképzelni sem lehet. A szerencsétlen események alatt a magyar társadalom és a magyar faj ellen könnyebben lehetett izgatni azért, mert olyan vakság jelét adták, amely párját ritkítja a történelemben. Nagy merészség Bethlen István gróftól, hogy gyöngének meri mondani ma a királyt, miután a múltban annyit ártott neki és most eszköz volt abban, hogy fejéről leüssék a koronát. Nem a király a hibás, hanem Bethlen. A történelem a királynak adott, igazat. A történelem bebizonyította, hogy ő bölcsen felismerte a helyes megoldást, de sajnos, nem volt hozzá módja, hogy azt keresztül is vigye. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ő békét akart, demokratikus fejlődést és megegyezést a nemzetiségekkel Erre az alapra állott tehát, amelyre később az egész nemzet helyezkedett és amelyen állunk ma is. Nem lehet tehát gyenge fejedelemről beszélni, de igenis lehet beszélni gyenge tanácsadókról. (Élénk helyeslés a baloldalon.) ■ Kovács J. István képviselő úr, azt mondotta, hogy a közelmúltat a Tisza-Andrássy-párbaj uralta. A nemzet ezt a párbajt már megunta és nem akar a Bethlen-Andrássy-féle párviadal nézője lenni. Legyen szabad pár percre a Ház türelmét igénybe vennem, hogy megfeleljek erre a beállításra. . • •Régi dajkamesével állunk szemben, mikor azt mondják, hogy köztem és Tisza között személyes ellentétek voltak. Ezekről voltaképenbeszélni sem érdemes. Ki kell azonban jelentenem, hogy ■ '8 ■ ' ■r Tisza álláspontja és az enyém közt az utóbbi időben az ellentétek igen megenyhültek, külpolitikai téren meg is szűntek, csak a választójog terén voltak köztünk még eltérések. Hogy ez így áll, arra vonatkozólag Utalok arra, hogy egy alkalommal együtt utaztam Tiszával Bécsbe. Szterényi József báró: 1918 október 10-én, T . Andrássy: A dátumra már nem emlékszem. Én Tiszával együtt utaztam és útközben az egyik szakaszból átjött hozzánk Márkus Miksa főszerkesztő ésazt mondotta: „Legyen szabad kissé tapintatlankodnöm, hogy elmondhassak az uraknak egyetmást. A közvélemény abban a hitben él — mondotta Márkus Miksa —, hogy önök egymás ellen ádáz személyi harcot folytatnak. Pedig mennyire jobb volna, ha az Urak megértenék egymást! Ezáltal elkerülhetnénk, azt, hogy Magyarországon gyenge kormányok legyenek uralmon és gyenge miniszterelnöke legyen az országnak, viszont a külügyminiszteri székben is olyan férfi ülne, aki bírja a magyarság bizalmát. Andrássy lehetne Bécsben, Tisza Budapesten a miniszterelnök." Tisza István erre felháborodva így szólt Márkushoz: "Hogy lehet ily kicsinyes momentumokra alapítani a köztünk fennálló ellentéteket? Nagy ellentétek voltak köztünk mindenben, így külpolitikai tekintetben is. "Az Andrássy-párt sürgette a lengyel megoldást, melyben más volt a nézetem. Egyéb ellentétek is voltak köztünk, de ezek megszűntek és semmi kifogásom sincs az élén, hogy ő legyen a külügyminiszteri" - ! Nem akarok most arra kitérni, hogy mindazok, akik foglalkoztak a történelemmel, tudatában lesznek annak, hogy bizonyos kérdésekben nekem is volt igazam. A megmaradt ellentétek dolgában pedig nem lehetett vele szemben nekem egyebet tennem, mint becsületesen küzdenem. Félreértése a múltnak és abszolút negligálása a való tényeknek a köztünk fennálló ellentéteket úgy beállítani, mintha azok személyes téren mozogtak ,volna. Most azt mondják odaát, hogy készülőben van a második párbaj Bethlen és Andrássy között. Hivatkozom azokra az Urakra, akikkel ezelőtt Hornyánszky Zoltán: Az 1920. évi törvény is ezt mondja. Ugron Gábor: A Ház elnöke megbontotta a rendet. Andrássy: Én nem akarom most kutatni, helyes volt-e a királynak az országba jönni. Mással kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy szabad-e a királyra lövetni? Ibiczek Géza: És a nemzetre szabad? (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Andrássy: Erre vonatkozólag én csak azt mondom, hogyha a tisztelt elnök úr, ily szenvedéllyel fakad ki beszédem ellen, akkor, amikor ily lényeges kérdésben, ellentétes állásponton vagyok a miniszterelnök, úrral, akkor ezt a köztünk fennálló küzdelmet, minden becsületesen gondolkozó, embert megmagyarázhatja és tisztán láthatja. Rassay: Úgy van, úgy van! Magyarázzák meg inkább a Bethlen és Nagyatádi közötti párbajt! Andrássy: Állítom, hogy a mostani szomorú napok és a válság előidézésében Bethlen István grófnak nagy szerepe volt, sőt talán nagyobb is, mint nekem. Mikor azt kérdeztem, hogy villamos feszültség telíti a politikai közvélemény levegőjét, mikor valószínűvé vált előttem, hogy őfelsége a király jogainak érvényesítése érdekében meg fog jelenni az országban, mindent elkövettem, hogy őfelsége visszatérését megakadályozzam, mivel az időpontot nem találtam jónak. Én annak idején tárgyaltam a kormányzó úrral és a miniszterelnök úrral és sikerült egyetértenünk a lényeges alapelvekben. Mindhárman — ez nem titok, erről nyugodtan lehet egy pártban voltam, akik egyhangúlag tanusíthatják, hogy nem én exponáltam-e magamat leginkább a miniszterelnök úrért? Hát nem én voltam, aki az ő váltóját aláírtam a pártban? sőt néni kellett-e legközelebbi barátaimmal is néha-néha kemény harcot folytatni, hogy a miniszterelnök tíz ügyét a pártban elősegítsem és dűlőre vigyem? És ezek után azt mondani rólam, hogy én Bethlennel személyi harcban állok, teljesen felületes állítás. Nem volt ellentét köztünk mindaddig, mig Bethlen ezeket az ellentéteket meg nem konstruálta, mig rá nem lövetett a koronás magyar királyra. Gaal Gaszton (aki a képviselői padok egyikében áll): A törvény megtartása alöl Rakovszky István: Törvény az, hogy a királyra jöjjenek? Gaal Gaszton: A törvény ellen a király seré léphet fel beszélni — legitimisták voltunk, legitimista elemeken álltunk. Bíztunk abban, hogy ez eléggé kidomborítható lesz, hogy ezáltal őfelségét rábírhassuk arra, hogy ne térjen vissza az országba. Én mindig azt mondtam, hogy őfelsége azon a nézeten volt, hogy míg a politikát ebben az országban Gömbös és Eckhardt szellemében folytatják, ő tart attól, hogy fait accomplit teremtenek és akkor aztán neki nem lesz módjában visszatérni. Azt mondottam az uraknak, hogy ebben az esetben őfelsége hallgatni fog azokra, akik azt tanácsolják, hogy minden kísérlet ma még végzetes lehet ránézve és oly következményekkel is járhat, hogy elveszti a trónt. Azt mondottam, hogy gyors cselekedetre van szükség. Ebben megegyeztünk, legalább is a célokra vonatkozólag. Nem hiszem, hogy bárki ezekről a tárgyalásokról mást mondhatna. Bethlen Istvánnak az volt a felfogása velem együtt, hogy az egységes pártot is legitimista alapon kell megcsinálni, így is akartuk. (Nagy zaj a Kisgazdapárton.) Hornyánszky Zoltán: Bemondta a pécsi beszédben! Gaal Gaszton: Aki fegyveresen jön az ország ellen, az is legitimista alapon áll? Friedrich István: Megölni a királyt, azt szabad? Rakovszky István és Taszler Béla szenvedélyesen kiabálnak a túloldal felé, a zajból csak Budavári hangja hallatszik ki, aki folyton azt kiáltozza Hornyánszky felé: — Senki se akarta megölni a királyt. Gaal Gaszton szavalva óriási zaj és var tör ki, a láma percekig tart.A kiabálások zűrzavarából kikapik Rakovszky István hangja : Mitől nincs király, nincs törvény ! ■rauYSLBorti Sinrapedí, 1922 vastanap, faneár ISC ► Gaal Gaszton FMeáMcH falétáit és szavaiból a nagy zajban állmdóan csak ennyit Hallani:Itt a láncodi legitizmust — Friedrichs Az is legitimizmus volt!Hornyánszky: A független magyar bíróság már állást foglalt. A nagy zajban semmit nem lehet percekig hallani, mint azt, hogy az ellenzék kórosban ezt kiáltja Gaal Gaszton felé: : . Az elnök bontja meg a rendet. Mire Gaal Gaszton visszaszól: Én most nem vagyok házelnök, én most itt képviselő vagyok. Rií.ia-Szabó József: A forradalom idején Friedrich nem így beszélt. Rakovszky István valamit közbeszól, mire Kováts .1. István integet az elnöknek, hogy utasítsa rendre Rakovszkyt. A Kisgazdapárton folyton azt kérdik, hogy mit mondott, a nagy zajban azonban semmit sem lehet hallani, míg egyszerné csak Friedrich Hangja Hajtható : „Tixt mondotta, Hogy aki nem legitimista, az gazemben** Rassay Károly: Ki mondta ezt? .Rakovszky István: Ezt egy tiszt mondotta. Elnök figyelmezteti Friedrich Istvánt, hogy maradjon csendben, különben rendreutasítja. Szilágyi Lajos: A Ház elnökének nem kell a képviselői padokból a rendbontásra példát mutatni. Andrássy: Én nem értem az elnök úr idegességét, nem értem, hogy miért hallgat engem meg olyan türelmetlenül. Hermanni Miksa: Nagyon helyesen teszi, hazafias szempontok vezérlik őt. Andrássy: Vagyok legalább is olyan hazafi, mint ön, tisztelt, képviselő úr! Nyéki József: Az ország közvéleménye mást mond, Andrássy: Csak konstatálni kívánom, hogy:•a miniszterelnök úrral az egységes párt alapelvei tekintetében megegyeztünk, legfeljebb abban a kérdésben volt különbség közöttünk, hogy Bethlen azt szorgalmazta, hogy a Hiály őfelsége mondjon le a trónból a fia javába. Kováts J. István: A képviselő urat nem foglalkoztatta ez a gondolat? Elnök (Kováts J. Istvánhoz): Ne méltóztassék közbeszólni, mert újra vihar lesz. Andrássy: A miniszterelnök úr azt tartotta, hogy korán lenne az egységes pártot addig megcsinálni, amíg a Kisgazdapártban tovább erősebben meg nem indul, a már úgyis érezhető bomlási processzus. Barla-Szabó József: Ezt csak önök mondták, Andrássy: Teljesen egy véleményen voltam a miniszterelnök úrral, csak most csodálkozom azon, hogy most azt gondolja a miniszterelnök úr, hogy odaát több a szinarany, mint a Kérész- ténypártban, holott annak idején azt mondotta volt, hogy itt van több szinarany és ott a több salak és Ugyancsak most kell csodálkoznom azon is, hogy most esett a választása a Kisgazdapártra és most tartja annak a sziklának, amelyre építeni akar. Csontos Imre: Ilyen a politika uram! (Nagy derültség.) Rassay: Szégyelje magát a párt, amely ilyen miniszterelnököt támogat. Berky Gyula: Szégyelje önmagát, aki itt hagyta pártunkat. Rassay Károly magából kikelve felugrik helyéről és odakiáltja Berky felé.