Magyarország, 1922. december (29. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-07 / 279. szám

Új áfium A belügyminiszter ma benyújtotta az úgynevezett rendjavaslatot, amely ugyan* akkor, amikor a legtöbb európai államban közigazgatási főtörvényszékek bírói pár* tatlanságának oltalma alá helyezik a köz* szabadságot, nálunk az eddiginél is job* ban kiélezi és felfokozza a mindenkori kormányoktól függő közigazgatási köze­­gek hatalmát. Ez a törvényjavaslat nem volna más, mint az eddigi — hányszor mondták, hogy kivételes! — rendeletek kodifikálása. A Gorpus Jurisban, eredeti­­leg a magyar szabadságjogok tárában így akarják intézményessé tenni azokat a védelmi rendszabályokat, amelyeket a már emlékében is enyésző forradalom időre-órára indokolt. A dologházba való utalás, a rendőri felügyelet alá való helyezés jogát most már nem rendeletileg, de törvényileg ad­­nák meg a közigazgatási hatóságoknak, akik az eddiginél fokozottabb mértékben lesznek a gyülekezési és szervezkedési szabadság urai is. És mindezt éppen mi­ nálunk, ahol változó kormányok és vál­­tozó rezsimek rendszere Tisza Kálmántól mostanáig éppen eléggé megmutatta és bebizonyította, milyen elasztikus, meny­­nyire hajlékony tud lenni a mindig kor­­mányutasításra dolgozó, önmagában sem független, a mai rettenetes gazdasági vi­­lágban pedig ezerszeresen is­ a hatalomra utalt adminisztráció! Ez a javaslat a bí­­rói disztinkció és ítélkezés egészen rend*­kívüli hatalmi tényeivel ruházza fel az igazgatást. Hiszen ha mindegy volna, hogy ki ítélkezik, bírósági vagy közigazgatási személy, a­mi szükség volna akkor külön bírói státusra, pragmatikára, autonómiára és a bírói függetlenségnek mindarra a ko­­difikált oltalmára, amely, hál Istennek, ma is érvényben van. Ez a már megszavazása előtt is gro* teszkált antikváit javaslat egy másik ré­ szében törvényes módot ad a kormá* nyoknak arra, hogy bármikor cenzúra alá vessék a postát és a távírót, ma* gyarul: megfékeztessék a gondolati köz* lésnek írásos vagy Morse*jelbeszédes for* máját, politikai pártoktól a gazdasági intézetekig legintimebb megnyilatkozások­ban is kikémlelhessenek mindenkit, szte* toszkópot tehessenek szívére, hogy min­ den érzelmi zörejt is meghallgathassanak. A szerelmi levelezéstől az üzleti táv* iratig cenzúra alá kerülhet sok minden és hogy ez mennyire fogja fokozni az emberi őszinteséget, magyaros, férfias nyíltságot, mennnyire javítja a gondolkozás morálját, — tessék megítélni minden mai embernek. Ennyi pompás rendelkezés után szinte hiányzott volna, ha nem történik aggódó gondoskodás a sajtóról. Ne tessék félni, itt sincs baj. A dicsőséges javaslat a kor­­mány, tehát sosem bíró, hanem mindig po­­litikus kezébe teszi le a lapbetiltás, lapés* kobzás, kolportázsjoggal való rendelkezés legfőbb jogát, alig háromnegyed évszázad­dal a Kossuth Lajos- törvény után, amely azt mondja, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti. 1848. Egy nemzet patinás szabadság* küzdelméből így lesz újra a jövő zenéje. Unokáink talán, ha eljuthatnak oda, ahol már nagyapáink tartottak. Ez a javaslat nem a szélsőségek — a jobb* és baloldali szélsőségek, amelyeknek egyformán ellen* ségei vagyunk —, de az emberi gondolko­ zás és ■ klasszikusan magyar szabadság* tisztei ellen való áfium. * ' ^­­ BUDAPEST, 1922 DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK XXIX. ÉVFOLYAM 279. SZÁM Kállay pénzügyminiszter s „M földadó 80 százalékát már befizették** M mimisxtzt* nem aftanja nadisttalisan estiftittensen?, a­­ tisztviselők­­étsxecwntU, Emelkedik a JVl&V fongaimes. — Gócai Gasztesa támunella, Káállay védi a tiszt­viselőket. — Általánosságban megszavazták a k&zadók kezeléséről szóló javaslatot (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését ez 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Neubauer Ferenc beterjeszti a drága­sági bizottság jelentését a lisztes látásra vonatkozó rendeletről, majd az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása következik. Elnök javaslatára a Ház kimondja, hogy a bejelentett tizennyolc inter­pellációra legkésőbb félkettőszor térnek át. Rakovszky Iván belügyminiszter beterjeszti ez­után a közrend fokozottabb biztosításáról szóló javaslatát. • Walkó Lajos kereskedelmi miniszter pedig a Buda­pesti Egyesített Villamosvasutak jogviszonyainak rendezéséről, valamint a kivételes intézkedések ha­­tályvesztése következtében az ipar és kereskedelem körében szükségessé vált rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslatait. Áttérve a napirendre, harmadszori olvasásban elfogadják ezután a tisztességtelen versenyről és a szeszadóra vonatkozó egyes rendelkezések módosí­tásáról szóló törvényjavaslatokat. Következik a közadók kezeléséről szóló javaslat általános tárgyalása, Oris­y Imre előadó ismerteti a javaslatot. Gaal Gaszton a javaslatot általánosságban elfo­gadja, mert szükség van a javaslatra. Nem hagyhat aoznban szó nélkül egyes vokszatórius rendelkezése­ket, különösen az idézésekre és könyvvizsgálatokra vonatkozóan. Ma háromszor annyi tisztviselőt kény­telen tartani az állam, mint amennyi szükséges és kétszer annyit, amennyit elbír. Követeli a legdrákóibb intézkedések alkalmazását. Bocsássa el a kormány a haszontalan, munkáb­an tisztviselőket, tartsa meg a legkiválóbbakat, a szakértőket , és fizesse úgy meg őket, hogy ne kellessen borravalókat elfogadniok, hogy tisztességesen megélhessenek. Magas nívójú tisztviselői kart akar. Meg kell szabadítani a tiszt­viselőket attól, hogy egyes­­ vállalatok igazgatósági tagjai legyenek. A panaszok mind hangosabbak. Bizonyos hivatalokban csak nyomós pénzek lefizeté­­sével lehet egyes dolgokat megtudni, illetve meg­kapni. Ez a kérdés ma közéletünk rákfenéje. Haj­landó a legmesszebbre menni abban az irányban, hogy az országnak a szükséges tisztviselői kara olyan szituációba hozassák, hogy annak semmiféle mellékes jövedelemre szüksége ne legyen. A javas­latot elfogadja. -­­ Györki Imre: Az új kezelési törvény intézkedé­seiben nem látja az adózók megvédését az esetle­ges zaklatástól. A személyes motozás rendszerét a magyar törvények eddig nem ismerték. A botbün­tetés már megszűnt, annál helytelenebb tehát, hogy most a nemzetgyűlés mégis ehez hasonló intézkedé­seket akar törvénybe iktatni, még­pedig a szemé­lyes motozást. Ez az intézkedés már azért is hely­telen, mert nem azokat sújtja, akiket kellene, nem a sike­­reket fogják ellenőrizni, egyetlen bankárt, egyet­len földbirtokost nem fognak megmotozni, ha­nem a kispolgárokat, a parasztokat és a mun­kásokat. S Sérelmes a javaslatban a zálogtárgyak elárverezé­sére vonatkozó intézkedés is. Gaál Gasztonnak az adóellenőrzésre vonatkozó kritikájához mindenben csatlakozom. Az állami, alkalmazottaknak olyan fizetést kell adni, hogy tisztességesen megél­hessenek. A külön jutalom, a borravalórend­szert nem lehet bevezetni. A javaslatot nem fogad­ja el. Saly En­dre: Bírálja a törvényjavaslatnak az adó­kivetésre vonatkozó intézkedéseit. Ezek az intézkedé­sek nem eléggé praktikusak és Gaal Gaszton kifogá­sai helyesek, különösen azok, amelyek a tisztvise­lőkre vonatkoznak. Jó, hogy Gaal Gaszton mondotta el a tisztviselőkre vonatkozó kifogásait, mert hogyha ezt mi mondtuk volna el, bennünket hazafiatlanság­­gal vádoltak volna és kifogásolták volna, hogy mi megvádoljuk az egész tisztviselői kart. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök: Minthogy senki sem kíván szólani, a­­ vitát bezárom. A pénzügyminiszter urat illeti a szó. Kátlan Tibor* pénzügyminiszter*: Mindenekelőtt bejelentem, hogy az egyenes adóz­tatás terén hozott szerves reformok a községi adóz­tatás egész rendszerének megváltoztatását vonják maguk után. Ehez csatlakozik mintegy kiegészítésül a jövedelmi adótörvények novelláris módosítása is. Összhangba hozzuk a hozadéktörvénnyel és a köz­ségi adóztatási törvénnyel, továbbá, hogy hozzá alkalmazzuk az új gazdasági helyzethez és a változott árviszonyokhoz. Szükséges bizonyos tiszta áttekinthetőség az egész vonalon, amelyeket igyekeztünk már ennek a javas­latnak előterjesztése­kor is szem előtt tartani. Olyan kezelési szabályzatot igyekszik megállapítani, amely a végrehajtás alatt álló adóreformoknak megfelel. Ez a javaslat nem újítás, hanem bizonyos egysége­sítést visz keresztül, amely a régebbi törvényben még nem volt meg. A ma kifogásolt rendelkezések egy része benn van a most érvényben levő törvény­ben is. A javaslat elkészítésénél a legfontosabb szempont az adminisztráció egyszerűsítése volt. Remélem, hogy a reform annyira le fogja egy­szerűsíteni az adóigazgatást, hogy már a legköze­lebbi jövőben nagy eredményeket fogunk e tekintet­ben felmutatni. Bejelenti ezután, hogy az új adótörvények vég­rehajtása is előrehalad. A földadó befizetésénél — úgymond — igen szép eredményeket értünk el az első negyedévben, a kedvezményes befizetésekkel együtt a földadó 80%-át fizették be, remélem, hogy a házadó tekintetében is ilyen ered­ményeket tudunk felmutatni, bár nehezebb a hely­zet a kereseti adó tekintetében, amely a jövedelmi adó alapja. Itt is remélem azonban, hogy sikerülni fog a községi adóztatások módosításával elérni azt, hogy ennek teljes erővel megfelelő apparátussal fog­janak hozzá. A becsületes adózókra nézve a legkel­lemetlenebb és legigazságtalanabb az, ha az adó­­adminisztráció nem tartja szem előtt az illető való­ságos vagyoni viszonyait. A jövedelmi adót illetően megjegyzem, hogy a kivetés megtörtént már, az 1920—21. évre, december­ben megtörténik az írek közszemlére tétele is az ország egész területén három pénzügyigazgatóság kivételével, úgy­hogy ezzel elérjük majd azt a hely­zetet, amelyet a magam fészeret is minden erővel elérni és biztosítani óhajtok. Rátér ezután az egyes észrevételekre, amelyek a javaslattal szemben elhangzottak, megjegyezvén, hogy a maga részéről is szívesen eszközöl változtatá­sokat és módosításokat, ha azok a cél biztosításának érdekében megfelelőbbnek és helyesebbnek bizonyul­nak. Gaal Gaszton aggályaira válaszol először. Az adózók beidézésére vonatkozólag — úgy­mond — nem zárkózom el azelől, hogy az illető adózó csak a községházára legyen beidézhető, hiszen egyéb­ként úgyis módjában lesz a pénzügyigazgatósággal is érintkezésbe lépni. (Helyeslés a jobboldalról.) Nincs kifogásom az ellen sem, hogy a családi viszonyok felől való faggatást kategó­­rice tiltsa meg a törvény. Azt akarom, hogy az adóhatóságok éljék magukat be a törvénybe és megfelelően hajtsák végre azokat az utasításokat, amelyeket a kormány a törvényho­zás megalkotásakor itt szem előtt tartott. (Kállay Tibort beszéde közben államtitkárja figyelmezteti, hogy a tárgyalási idő későre jár, mire a miniszter mosolyogva jelenti ki, hogy a figyelmez­tetés következtében egészen rövidre fogja beszédét.) Az egész adórendszer megváltoznék — folytatja — ha arra az adózási módra térnénk át, amelyet Gaal Gaszton javasol. Szükségesnek tartom, hogy min­denütt legyen egy adóügyi jegyző, ahol pedig még nincs, legyen egy közeg, hogy községi legyen-e avagy állami, az majd később kerül eldöntésre. Arra helyezem a fősúlyt, hogy legyenek emberek akik mindenhol kizárólag adóügyi kérdésekké foglalkozza­nak. Gondom lesz arra is, hogy az adóívek kiszolgál­tatása körül felmerülő panaszok megszűnjenek .A fel­lebbezésekre vonatkozólag figyelmeztetem Gaal Gasz­­tont, hogy a bíróságok nagyon is túl vannak terhelve munkával. Hogy a községek raktárakat tartsanak a lefoglalt értékek megőrzésére, ez a rendelkezés ma is meg­van. A községi adózásokra vonatkozó törvényben olyan rendelkezéseket óhajtok bele­­venni, hogy a kor­mány és az egyes községi háztartások között teljes összműködés legyen. Nem lehet borravaló, rendszernek nevezni a kü­lönböző jutalmazásokat, mert az illetők ezeket a községektől, vagy más hatóságoktól kapják, ahol különben is felveszik fizetésüket. Ami az üzemi alkalmazottakat illeti, itt is a jutal­mazási rendszerrel kell dolgozni, éppen az üzemnek jövedelmezősége szempontjából. Ami általában a tisztviselőket illeti, ügyes szám­ára 10 korona

Next