Magyarország, 1926. december (33. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-08 / 279. szám

I AZ OROSZLÁNSÖRÉNY Irta: A. Conan Doyle Fordította: Tóth Árpád Copyright by Az Est-lapok (3/ — Semmi értelme, hogy a nővére­met zavarják ezzel a históriává... — mordult most fel a fiatalab Bel­lamy. Nővére éles, kemény tekintettel mérte végig. — Ez az én dolgom, William. Légy szíves és hagyd csak rám, ahogy nekem tetszik. Minden arra vall, hogy itt bűntény történt. Ha bármily irányban segítségül lehe­tek a tettes kinyomozására, ez a legkevesebb, amit az elhúnytért tehetek. És most végighallgatta barátom rövid elbeszélését, olyan megfeszí­tett figyelemmel, amelyből lát­szott, hogy ez a lány éppen olyan kemény karakter, mint amilyen nagy szépség. Maud Bellamy min­dig úgy marad meg az emlékeze­temben, mint a tökéletes, igazi nő. Úgy látszik, engem már látásból ismerhetett, mert aztán hozzám for­dult: — Derítse ki az igazságot, misz­­ter Holmes! Én híven segíteni fo­gom önt, akárkik is a tettesek. Úgy rémlett, mintha beszéd köz­ben kihívóan villant volna a szeme atyja és fivére felé. — Köszönöm, — feleltem — a nők ösztönét mindig sokra becsülöm az ilyen esetekben. De ön a tettesekről­ beszél. Azt hiszi, hogy többen van­nak érdekelve az ügyben? — Eléggé jól ismertem Fitzroy Mac­Phersont. Tudom, hogy bátor volt és erős. Egyetlen ember nem tudott volna ilyen szörnyűséget elkövetni rajta. — Beszélhetnék négyszemközt önnel? — Megtiltom, Maud, hogy bele­ártsd magad ebbe a históriába, — kiáltott közbe mérgesen az apa. A leány tanácstalanul nézett rám: — Mit csináljak? — Nemsokára az egész világ ér­tesülni fog az adatokról, — mond­tam most én — tehát nyilvánosan is megbeszélhetjük őket. Jobb sze­rettem volna ugyan a négyszem­közti beszélgetést, de ha az ön édesapja nem akarja megengedni, hát akkor nem bánom, végy én ő is részt az eszmecserében. Azzal elmondtam, hogy miféle papírt találtam a halott zsebében. — A vizsgálat során biztosan, nyilvánosságra fog kerülni. — mondtam. — Nem tudna felvilágo­sítást adni erről a levélről? — Nem látok okot, a további tit­kolódzásra, — felelte Maud. — El voltunk jegyezve egymással és a dolgot csak Fitzroy nagybátyja miatt titkoltuk, aki már nagyon öreg és halófélben van, de biztosan kitagadta volna unokaöccsét az örökségből ha akarata ellenére nő­sül. Ez volt az oka a viselkedésünk­nek. .— Megmondhattad volna, — mor­dult közbe most az öreg Bellamy. — Én szóltam volna, édesapám, de úgy láttam, egyáltalán nem kedvelted Fitzroyt. — Nem szeretem, ha egy lány olyan férfiakkal kezd ki, akik nem az ő fajtájából valók. — Emiatt, az előítélet miatt nem mertünk szólni. Ami pedig azt az írást illeti. — Maud a ruhája zse­béből egy összegyűrt levélkét kere­sett elő, — az válasz volt erre a pár sorra. »Drágám, — így szólt a levél — kedden a régi helyen találkozunk, a parton, mirigyért naplemente után. Csak akkor tudok elszaba­dulni. — F. M.« — Kedd ma volt s ma este láttuk volna viszont egymást Fitzroy-jal. Megfordítottam a papírlapot: — Ez a levél nem postán érke­zett. Hát akkor hogy kapta? — Erre, ha lehet, el szeretném kerülni a feleletet. Igazán semmi köze sincs az ügyhöz, amelyet ön fel akar deríteni. De bármi másra, ami csakugyan rávonatkozik, a leg­szívesebben válaszolok. A leány kész is volt szavának állani, de semmi új adattal nem tudott segítségünkre lenni a nyo­mozásban. Mint mondta, nincs oka, azt hinni, hogy jegyesének titkos ellenségei lehettek. Annyit azon­ban megengedett, hogy neki ma­gának sok heves imádója volt. — És ha szabad kérdeznem, Jan Murdoch nem tartozott szintén ezek közé? Elpirult és látszott rajta, hogy zavarban van. — Volt egy idő, mikor — azt hiszem — ő is járni akart utánam. De minden megváltozott, mikor megtudta, hogy Fitzroy közt és köztem milyen a viszony. A különös férfi körül, — úgy éreztem — megint határozottabb körvonalat ölt a gyanú árnyéka. Kijelentéseit újra meg kell vizs­gálni. Szobáit titokban át kell kutatni. Stockhurst készséggel vál­lalkozott a közös munkára, mert az ő lelkében is kialakult a gyanú. A Rév-villában tett látogatásról abban a reményben tértünk vissza, hogy a, kusza, gombolyag fonalá­nak egyik vége már a kezünkben van. V. Eltelt egy hét. A nyomozás nem derített világosságot az ügyre s abban is maradt, újabb adatokra várva. Stockhurst diszkrét módon utánajárt alkalmazottja viselt dol­gainak, a­ szobájában is végzett egy felületes kutatást, azonban eredmény nélkül. Jómagam még­­egyszer átnéztem az egész terepet,­­— fizikailag és elméletben is — de újabb következtetések nem adód­tak. Eseteim történetében nem akad az olvasó még egy hasonlóra, amelyben ennyire csütörtököt mon­dott volna minden igyekezetem. Még képzeletben sem tudtam re­konstruálni semmiféle jó megol­dást, a titokra- És ekkor jött aztán a fordulat a kutyával. Először az öreg házvezetőnő hal­lott róla, annak a sajátos drótnél­küli távírónak az útján, amellyel hasonló vidéki jóemberek értesül­nek a környék eseményeiről. — Szomorú história az, nagysá­gos úr, a szegény Mac Pherson úr kutyájával! — kezdte egy este. Nem szoktam felbátorítást adni az eféle diskurzusokra, de ezek a szavak felkeltötték a figyelmemet. — Mi van a Mac Phexson kutyá­jával? — Megdöglött, nagyságos úr. Bár­­natában utána pusztult a gazdá­jának. (Folytatása következik.) Is 10 A karosszék az úri kényelemhez nélkülözhetet­len, de hol kapunk igazán .Jó karos­­széket, mely nemcsak díszt ad a szobáinak, de kényelmet is az em­bernek­? Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló százmilliós hirde­tési versenye nagyszerű alkalmat nyújt a bútorgyárosoknak és kár­pitosoknak arra, hogy felhívják a közönség figyelmét kitűnő készít­ményeikre. • 1­­ A legjobb karosszéket készíti rá 9 k­i ilte I Király ucca 140. szám. 4­ 1___________________JÍ 4 görög képviselő- Mz repa­lkánus üinókét választól! Athén, december 7. (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház tegnap este ülést, tartott, hogy megválassza az új el­nököt. Metaxas pártja, a royalista Triardazilakosz jelöltségét támo­gatta, de így is csak 78 szavazat esett rá, 38 szavazólap üres volt, tehát érvénytelen és Szopulisz re­publikánus képviselő lett 145 szó­­szavazattal a képviselőház elnöke. MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. december 8. szerda Erdély tehetségei Bukarestben Írta: Pásztor Árpád a Magyarország kiküldött tudósítója Bukarest, december elején. Beszélni akarsz Bukarestben író­val, színésszel, újságíróval vagy politikussal? Kíváncsi vagy rá, hogy mi fog történni (de még in­kább nem történni!) a­ legközelebbi huszonnégy órán belül, — nézz be a Napjába. A Calea Victoriein van, szemben a­ hatalmas, de arányos Circul Militarevel, a katonai ka­szinóval, amely körülbelül Buka­rest legszebb épülete. Igen ám, de két Kapsa van. Csak egy fal választja el az egyi­ket a másiktól. Mind a kettő tom­­pasárgás olajfestésű terem, a na­­gyobbikban aranyos üvegszekré­nyek, márványasztalok, tükrök, elegáns bukaresti hölgyek. — ez a cukrászda. Nem ide akarok men­ni. A másik, a kisebb az érdekes. Ez az irodalmi és politikai börze. A falon semmi dísz, csak tetőzetén fut körbe, vékony, ízléses stukkó. Köröskörül a fal mentén hosszú díványsor, ezzel szemközt egyszerű kis hajlított lábú asztalkák, mind­egyik előtt két szék. Viszik a szé­keket, újakat hoznak hozzá, asze­rint, amint egy-egy asztal érdekes­sége nő, vagy csökken. A Kapsa ideje délután fél kettő­kor kezdődik, fél ötre zsúfolva van, aztán kiürül, hétkor megint tele van, kilencre üres. Széleskalapú, hosszúhajú, nya­kuk köré csavart sálú alakok a, Kapsa vendégei. Kalapjukat nem veszik le, ha bejönnek, csak a ke­zükkel intenek egy-egy asztalhoz, kabátjukat is csak a legritkább esetben vetik le, amikor kapják a feketét (itt csak feketét isznak!) már fizetnek is, de nem mennek el. Egyik asztal átkiabál a másikhoz, viták indulnak meg, isteneket emelnek és döntenek le, egyszerre csak azt veszed észre, hogy a csöpp asztal körül hat-hét szék szorong. Hogy fér el, hogy ülnek rajta, azt csak a Kapsa külön istene tudja. Füst, lárma, újságlapok zizegése, mert minden pillanatban egy új rikkancs tör be. — van látogató, aki egy félóra alatt sorra ül és áll minden asztalt... Vagy nagyon kíváncsi, vagy nagy stréber le­het!... Ott ülnek egy asztalnál a színházi kritikusok, a másik asz­talnál a Bánátból ideszármazott Stefan Bogdán, a szakállas, mo­noklin, szellemes arcú kémikus... Vele szemközt Storin, a híres szí­nész vitatkozik Adolf Herz-cse­l. a drámaíróval... (Herz nem zsidó! — magyarázza mentorom.) Bemutatnak engem politikus­nak, egyetemi tanárnak, színész­nek ... Egy pár szó ás mind ma­gyarul beszél... Erdély... Er­dély... hangzik. Erdély mája Bukarestbe a­ tehet­ségeket és a Kapsában nyüzsögnek a tehetségek. Itt senki se ír, min­denki véleményt mond... A Kapsa dícsér és elitél, nyüzsög és forr, izgatott és hangos foltja a buka­resti életnek. Az örökkévalóság ostromlói ülnek nagy kabátban, nagy kalapban a Kapsa kis asz­talai körül. Nőt a Kapsában soha­­sem látsz, talán nem is szabad nőnek oda be­lépni. Talán, mert a nők csak a jelen­nek élnek. A szerdai rádióműsor kiemelkedő eseményei 1998 München (535.7): Harangjáték. 15.99 Lipcse (357.1): Schubert-hangverseny* München (535.7): Egyházi zene. 4.15 Bréma (400): Donizetti operarészletek. Kiel (254.2): Részletek a Carmen opera­. 1­61. 4.30 Boroszló (322.6): Szláv zene (Dvorak—? Smetana). Milánó (315.8): Kabaré. 5.15 London (361.4): Orgonahangverseny. 5.30 Dortmun­h (283): Strauss János kerin­­gők. Elberfeld (468.8): Operarészletek. Münster (241.9): Operettrészletek. 6.30 Budapest (555.6): Cigányzene. 7.00 Bécs (517.2): Operaelőadás. 8.00 Danzig (272.7): Operettek és keringők. Elberfeld (468.8): Strahms-est. Münister (241.9): Lumparius Vagabundus, vígopera. Oslo (370.4): Klasszikus zene. Berlin (483): Operettelőadás: Die Tanzerin aus Liebe, C. Schmalstich operettje. 8.15 Boroszló (322.6): Operettrészletek. Frankfurt (428.6): Operaest. 8.20 Hamburg (394.7): Plattdeutsch szín­játék. 8.39 Budapest (555.6): Mozart-est- Lausanne (859): Csellóhangverseny. Lipcse (357.1): Vidám népdalest. London (361.4): Operett­­részletek. München (535.7): Klasszikus zene. Toulouse (389.6): Paillasse, víg­opera. Zágráb (310): Horvát dal- és ária­­est. 8.45 Milánó (315.8): Operett előadás. 9.90 Daventry (1600): Kamarazene. Gent­ (760): Klasszikus zene. Róma (422.6): Szimfonikus hangverseny. 9.15 Frankfurt (428.6): Klasszikus zene. 9.25 Basel (1000): Férfikarének. 9.39 Oslo (370.4): Norvég népdalest. Stutt­gart (379.7): Hebbel, Mária. Magdolna, dráma. Brüsszel (265.5): Részletek a Lohengrinből. 9.45 London (361.4): Török zene. 19.99 Budapest (555.6): Tánczene. Madrid (373): Operaelőadás. 19.15 Lipcse (357.1): Kamarazene, Smetana­­est. 10.38 Berlin (483): Tánczene. 19.45 London (361.4): Jazz-band. 11.15 London (361.4): Szimfonikus hangvers. *&ÉCmtBÉÉ*É*B*l**m*i* iiffc iítt illfc IllNOSRAH FOMSIMTÓ tiszla, fiangeres vételi

Next