Magyarország, 1926. december (33. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-08 / 279. szám
I AZ OROSZLÁNSÖRÉNY Irta: A. Conan Doyle Fordította: Tóth Árpád Copyright by Az Est-lapok (3/ — Semmi értelme, hogy a nővéremet zavarják ezzel a históriává... — mordult most fel a fiatalab Bellamy. Nővére éles, kemény tekintettel mérte végig. — Ez az én dolgom, William. Légy szíves és hagyd csak rám, ahogy nekem tetszik. Minden arra vall, hogy itt bűntény történt. Ha bármily irányban segítségül lehetek a tettes kinyomozására, ez a legkevesebb, amit az elhúnytért tehetek. És most végighallgatta barátom rövid elbeszélését, olyan megfeszített figyelemmel, amelyből látszott, hogy ez a lány éppen olyan kemény karakter, mint amilyen nagy szépség. Maud Bellamy mindig úgy marad meg az emlékezetemben, mint a tökéletes, igazi nő. Úgy látszik, engem már látásból ismerhetett, mert aztán hozzám fordult: — Derítse ki az igazságot, miszter Holmes! Én híven segíteni fogom önt, akárkik is a tettesek. Úgy rémlett, mintha beszéd közben kihívóan villant volna a szeme atyja és fivére felé. — Köszönöm, — feleltem — a nők ösztönét mindig sokra becsülöm az ilyen esetekben. De ön a tettesekről beszél. Azt hiszi, hogy többen vannak érdekelve az ügyben? — Eléggé jól ismertem Fitzroy MacPhersont. Tudom, hogy bátor volt és erős. Egyetlen ember nem tudott volna ilyen szörnyűséget elkövetni rajta. — Beszélhetnék négyszemközt önnel? — Megtiltom, Maud, hogy beleártsd magad ebbe a históriába, — kiáltott közbe mérgesen az apa. A leány tanácstalanul nézett rám: — Mit csináljak? — Nemsokára az egész világ értesülni fog az adatokról, — mondtam most én — tehát nyilvánosan is megbeszélhetjük őket. Jobb szerettem volna ugyan a négyszemközti beszélgetést, de ha az ön édesapja nem akarja megengedni, hát akkor nem bánom, végy én ő is részt az eszmecserében. Azzal elmondtam, hogy miféle papírt találtam a halott zsebében. — A vizsgálat során biztosan, nyilvánosságra fog kerülni. — mondtam. — Nem tudna felvilágosítást adni erről a levélről? — Nem látok okot, a további titkolódzásra, — felelte Maud. — El voltunk jegyezve egymással és a dolgot csak Fitzroy nagybátyja miatt titkoltuk, aki már nagyon öreg és halófélben van, de biztosan kitagadta volna unokaöccsét az örökségből ha akarata ellenére nősül. Ez volt az oka a viselkedésünknek. .— Megmondhattad volna, — mordult közbe most az öreg Bellamy. — Én szóltam volna, édesapám, de úgy láttam, egyáltalán nem kedvelted Fitzroyt. — Nem szeretem, ha egy lány olyan férfiakkal kezd ki, akik nem az ő fajtájából valók. — Emiatt, az előítélet miatt nem mertünk szólni. Ami pedig azt az írást illeti. — Maud a ruhája zsebéből egy összegyűrt levélkét keresett elő, — az válasz volt erre a pár sorra. »Drágám, — így szólt a levél — kedden a régi helyen találkozunk, a parton, mirigyért naplemente után. Csak akkor tudok elszabadulni. — F. M.« — Kedd ma volt s ma este láttuk volna viszont egymást Fitzroy-jal. Megfordítottam a papírlapot: — Ez a levél nem postán érkezett. Hát akkor hogy kapta? — Erre, ha lehet, el szeretném kerülni a feleletet. Igazán semmi köze sincs az ügyhöz, amelyet ön fel akar deríteni. De bármi másra, ami csakugyan rávonatkozik, a legszívesebben válaszolok. A leány kész is volt szavának állani, de semmi új adattal nem tudott segítségünkre lenni a nyomozásban. Mint mondta, nincs oka, azt hinni, hogy jegyesének titkos ellenségei lehettek. Annyit azonban megengedett, hogy neki magának sok heves imádója volt. — És ha szabad kérdeznem, Jan Murdoch nem tartozott szintén ezek közé? Elpirult és látszott rajta, hogy zavarban van. — Volt egy idő, mikor — azt hiszem — ő is járni akart utánam. De minden megváltozott, mikor megtudta, hogy Fitzroy közt és köztem milyen a viszony. A különös férfi körül, — úgy éreztem — megint határozottabb körvonalat ölt a gyanú árnyéka. Kijelentéseit újra meg kell vizsgálni. Szobáit titokban át kell kutatni. Stockhurst készséggel vállalkozott a közös munkára, mert az ő lelkében is kialakult a gyanú. A Rév-villában tett látogatásról abban a reményben tértünk vissza, hogy a, kusza, gombolyag fonalának egyik vége már a kezünkben van. V. Eltelt egy hét. A nyomozás nem derített világosságot az ügyre s abban is maradt, újabb adatokra várva. Stockhurst diszkrét módon utánajárt alkalmazottja viselt dolgainak, a szobájában is végzett egy felületes kutatást, azonban eredmény nélkül. Jómagam mégegyszer átnéztem az egész terepet,— fizikailag és elméletben is — de újabb következtetések nem adódtak. Eseteim történetében nem akad az olvasó még egy hasonlóra, amelyben ennyire csütörtököt mondott volna minden igyekezetem. Még képzeletben sem tudtam rekonstruálni semmiféle jó megoldást, a titokra- És ekkor jött aztán a fordulat a kutyával. Először az öreg házvezetőnő hallott róla, annak a sajátos drótnélküli távírónak az útján, amellyel hasonló vidéki jóemberek értesülnek a környék eseményeiről. — Szomorú história az, nagyságos úr, a szegény Mac Pherson úr kutyájával! — kezdte egy este. Nem szoktam felbátorítást adni az eféle diskurzusokra, de ezek a szavak felkeltötték a figyelmemet. — Mi van a Mac Phexson kutyájával? — Megdöglött, nagyságos úr. Bárnatában utána pusztult a gazdájának. (Folytatása következik.) Is 10 A karosszék az úri kényelemhez nélkülözhetetlen, de hol kapunk igazán .Jó karosszéket, mely nemcsak díszt ad a szobáinak, de kényelmet is az embernek? Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló százmilliós hirdetési versenye nagyszerű alkalmat nyújt a bútorgyárosoknak és kárpitosoknak arra, hogy felhívják a közönség figyelmét kitűnő készítményeikre. • 1 A legjobb karosszéket készíti rá 9 ki ilte I Király ucca 140. szám. 4 1___________________JÍ 4 görög képviselő- Mz repalkánus üinókét választól! Athén, december 7. (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház tegnap este ülést, tartott, hogy megválassza az új elnököt. Metaxas pártja, a royalista Triardazilakosz jelöltségét támogatta, de így is csak 78 szavazat esett rá, 38 szavazólap üres volt, tehát érvénytelen és Szopulisz republikánus képviselő lett 145 szószavazattal a képviselőház elnöke. MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. december 8. szerda Erdély tehetségei Bukarestben Írta: Pásztor Árpád a Magyarország kiküldött tudósítója Bukarest, december elején. Beszélni akarsz Bukarestben íróval, színésszel, újságíróval vagy politikussal? Kíváncsi vagy rá, hogy mi fog történni (de még inkább nem történni!) a legközelebbi huszonnégy órán belül, — nézz be a Napjába. A Calea Victoriein van, szemben a hatalmas, de arányos Circul Militarevel, a katonai kaszinóval, amely körülbelül Bukarest legszebb épülete. Igen ám, de két Kapsa van. Csak egy fal választja el az egyiket a másiktól. Mind a kettő tompasárgás olajfestésű terem, a nagyobbikban aranyos üvegszekrények, márványasztalok, tükrök, elegáns bukaresti hölgyek. — ez a cukrászda. Nem ide akarok menni. A másik, a kisebb az érdekes. Ez az irodalmi és politikai börze. A falon semmi dísz, csak tetőzetén fut körbe, vékony, ízléses stukkó. Köröskörül a fal mentén hosszú díványsor, ezzel szemközt egyszerű kis hajlított lábú asztalkák, mindegyik előtt két szék. Viszik a székeket, újakat hoznak hozzá, aszerint, amint egy-egy asztal érdekessége nő, vagy csökken. A Kapsa ideje délután fél kettőkor kezdődik, fél ötre zsúfolva van, aztán kiürül, hétkor megint tele van, kilencre üres. Széleskalapú, hosszúhajú, nyakuk köré csavart sálú alakok a, Kapsa vendégei. Kalapjukat nem veszik le, ha bejönnek, csak a kezükkel intenek egy-egy asztalhoz, kabátjukat is csak a legritkább esetben vetik le, amikor kapják a feketét (itt csak feketét isznak!) már fizetnek is, de nem mennek el. Egyik asztal átkiabál a másikhoz, viták indulnak meg, isteneket emelnek és döntenek le, egyszerre csak azt veszed észre, hogy a csöpp asztal körül hat-hét szék szorong. Hogy fér el, hogy ülnek rajta, azt csak a Kapsa külön istene tudja. Füst, lárma, újságlapok zizegése, mert minden pillanatban egy új rikkancs tör be. — van látogató, aki egy félóra alatt sorra ül és áll minden asztalt... Vagy nagyon kíváncsi, vagy nagy stréber lehet!... Ott ülnek egy asztalnál a színházi kritikusok, a másik asztalnál a Bánátból ideszármazott Stefan Bogdán, a szakállas, monoklin, szellemes arcú kémikus... Vele szemközt Storin, a híres színész vitatkozik Adolf Herz-csel. a drámaíróval... (Herz nem zsidó! — magyarázza mentorom.) Bemutatnak engem politikusnak, egyetemi tanárnak, színésznek ... Egy pár szó ás mind magyarul beszél... Erdély... Erdély... hangzik. Erdély mája Bukarestbe a tehetségeket és a Kapsában nyüzsögnek a tehetségek. Itt senki se ír, mindenki véleményt mond... A Kapsa dícsér és elitél, nyüzsög és forr, izgatott és hangos foltja a bukaresti életnek. Az örökkévalóság ostromlói ülnek nagy kabátban, nagy kalapban a Kapsa kis asztalai körül. Nőt a Kapsában sohasem látsz, talán nem is szabad nőnek oda belépni. Talán, mert a nők csak a jelennek élnek. A szerdai rádióműsor kiemelkedő eseményei 1998 München (535.7): Harangjáték. 15.99 Lipcse (357.1): Schubert-hangverseny* München (535.7): Egyházi zene. 4.15 Bréma (400): Donizetti operarészletek. Kiel (254.2): Részletek a Carmen opera. 161. 4.30 Boroszló (322.6): Szláv zene (Dvorak—? Smetana). Milánó (315.8): Kabaré. 5.15 London (361.4): Orgonahangverseny. 5.30 Dortmunh (283): Strauss János keringők. Elberfeld (468.8): Operarészletek. Münster (241.9): Operettrészletek. 6.30 Budapest (555.6): Cigányzene. 7.00 Bécs (517.2): Operaelőadás. 8.00 Danzig (272.7): Operettek és keringők. Elberfeld (468.8): Strahms-est. Münister (241.9): Lumparius Vagabundus, vígopera. Oslo (370.4): Klasszikus zene. Berlin (483): Operettelőadás: Die Tanzerin aus Liebe, C. Schmalstich operettje. 8.15 Boroszló (322.6): Operettrészletek. Frankfurt (428.6): Operaest. 8.20 Hamburg (394.7): Plattdeutsch színjáték. 8.39 Budapest (555.6): Mozart-est- Lausanne (859): Csellóhangverseny. Lipcse (357.1): Vidám népdalest. London (361.4): Operettrészletek. München (535.7): Klasszikus zene. Toulouse (389.6): Paillasse, vígopera. Zágráb (310): Horvát dal- és áriaest. 8.45 Milánó (315.8): Operett előadás. 9.90 Daventry (1600): Kamarazene. Gent (760): Klasszikus zene. Róma (422.6): Szimfonikus hangverseny. 9.15 Frankfurt (428.6): Klasszikus zene. 9.25 Basel (1000): Férfikarének. 9.39 Oslo (370.4): Norvég népdalest. Stuttgart (379.7): Hebbel, Mária. Magdolna, dráma. Brüsszel (265.5): Részletek a Lohengrinből. 9.45 London (361.4): Török zene. 19.99 Budapest (555.6): Tánczene. Madrid (373): Operaelőadás. 19.15 Lipcse (357.1): Kamarazene, Smetanaest. 10.38 Berlin (483): Tánczene. 19.45 London (361.4): Jazz-band. 11.15 London (361.4): Szimfonikus hangvers. *&ÉCmtBÉÉ*É*B*l**m*i* iiffc iítt illfc IllNOSRAH FOMSIMTÓ tiszla, fiangeres vételi