Magyarország, 1928. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Budapest, 1928. január 1. vasárnap MAGYARORSZÁG Várjuk az újat! Cserél az élet 1927-re jön 1928. De mielőtt búcsúznánk a régitől, számot akarunk vetni vele, megvizsgálni: mit hozott, mit adott, mit vitt el, mit ígért, mit nem tartott be. A régi esztendő — hogy mind márt valami jóval kezdjük — az emberiség egyik legsivárabb, legüresebb esztendeje volt, habár talán egyetlen érdemes békeesztendő volt, háborús és forradalmi katasztrófák nélkül való Ez egy óriási plusz, hogy mennyit ér, megtanultuk jelesül mi, akik annyi más esztendőkön is átmentünk. De egyébként az esztendő általános emberi szempontokból sivár volt. Sehol nem született meg (vagy ha meg is született, még nem lett nyilvános, még nem győzedelmeskedett) egy olyan emberi remekmű, irodalmi, filozófiai, zenei, technikai, gazdasági, műszaki, elméleti, tudományos vagy gyakorlati, ami előbbre is vitte volna valamennyiünk ügyét, ami igényt jelenthetne be arra, hogy valamikor világtörténelmi dátum váljék belőle. 1927 cezúra volt az emberiség történelmében. Külön magyar Világunkban nem ilyen közömbös, nem ilyen vigasztalan esztendő. 1927 — Kothermere esztendeje. Ebben az évben fogant meg először az igazság és a méltányosság eszméje azon a művelt Nyugaton, mely éveken át csak balkezét nyújtotta felénk. Nemzetünk igazságos ügye talán avilágháború óta először most kapott mélján nobilis és meggyőződött védelmezőre, akinek szava világraszóló akusztikával dicskedhetik. Ezt elfelejteni hálátlanság volna. A magyarság ügye erkölcsileg óriásit ugrott előre 1927-ben. De a többi . A gazdaságiak, a megélhetés, a kereseti viszonyok, az élet köznapja.. Nem akarjuk jajszóval végezni a régit, nem akarjuk jajszóval kezdeni az újat, de viszont tagadni sem szabad. És kinek tagadnánk ? Hol az a magyar ember, család, vállalat, aki ne tudná, hogy az élet milyen kegyetlenül nehéz és hogy a napi élet gürcölése hogyan esz meg minden nemesebb emberi igyekezetet,, akarást és törekvést. De nem? Mégsem fogjuk felsorolni a vállalati és egyéni gondokat, kihűlt kazánokat és fűtetlen lakásokat, nem akarunk szemlét tartani házbér, neveltetési, fűtési, világítási, ruházkodási, sőt méltatlan és legméltatlanabb táplálkozási gondok felett. Mára eltesszük a panaszt és eltesszük a sóhajt. Eltesszük nem hazug és könynyelmű önámításból, hanem egészséges munkát bíró és munkát akaró optimizmusból. Ki fog javulni! Miért, ! Mert kell! Mert megérdemeljük! Mert a világ sorsa megsem az, hogy hiába és hasztalanul kínlódjunk és reménytelenül süllyedjünk. A világ sorsa, az emberiség hivatása az emelkedés, a haladás, a fejlődés, a szárnyalás — a szabadság,a műveltség, az igazság, a jobb, a méltóbb, az erkölcsösebb és az értelmesebb emberi élet felé. Megbirkóztunk a régivel. Várjuk az újat. Az 1928-ikat! Piliscsaba—Klotildkaet, dec. 31. (A Magyarország kiküldött munkatársától.) A sűrű fehér havazásban még sárgább a sárgafalú öreg ház közvetlenül a piliscsabai vasútállomás mellett. — Igen, ott laknak a szerencsétlenek, — mutat egy bundás-sipkás, botoscsizmás, fagyottarcú vasutas a sárga ház felé. A napokban olvastuk a következő szíveken kopogtató sorokat: »A nemrég tragikus körülményekközött elhunyt Hir György képviselő öttagú családja nagy nyomorban él. Hir György, a fajvédőpárt volt tagja önzetlen harcosa volt a Nyugatmagyarország felszabadításáért megindult küzdelemnek, anyagilag is nagy áldozatokat hozott és egyike volt azoknak, akik a politikán nem kerestek, sőt egész vagyonát ráfizette a politikára. Hátramaradott családja, nagy szerencsétlenségében könyör adományokért esedezik.. .* Tizenegy kis szobában Betaszítjuk az öreg sárga ház udvartelőli ajtaját és egyszeriben megüti orrunkat a szegénység penészes szaga. Egyablakos, agyonzsúfolt kis szoba, két megvetett ágy. Az egyikben fiatal, lázrózsás arcú asszony, a másikban fakóképű nénike fekszik a dunyha alatt . Két csöppség a padló rongyos pokrócain, amott a sarokban két fejkendős asszony gubbaszt. Az ajtóidő indulóban a vendég láttára két fiatalember. Ijedt tiltakozás a lázrózsás, vékonyképű aszszonyka arcán, mind a két szemében. Künn havas, fergeteges idő s idebent a kis szobában csak a szellőzetlenség a melegítő. Tíz ember ebben a, kis szobában: özvegy Hir Györgynél, az asszony öreg édesanyja, — ők a betegek — néhai Hir György két árva sógornője, hároméves Gizike leánykája, kétéves Barnabás árvája és négy unokaöccse: Hir József, Gyula, Imre és Antal. József és Gyula Hir György két fogadott fia. Torokszorulós, könnyes beszélgetésből rovom össze az alábbi sorokat, írom, ahogy mondták. — Együtt vagyunk most, ahogyan együtt voltunk, amikor a Gyuri tartott bennünket a tenyerén. Lehullott a tenyér, ide jutottunk. 1926 szeptember 24-én hantolták el a kerepesi temetőben Hir Györgyöt, millió, amelyet az egyik fajvédővezérnek adott közcsön és amiről az az úr most semmit nem akar tudni? — Megmentettünk ki Klotildligetre egy tehenet, egy disznót és lovat. Jaj istenem, de szegény emberek voltunk már akkor, de legalább volt egy falat kenyerünk, pár kiló krumplink, egy csupor tejecskénk az apróságoknak. Ennél lejjebb nincsen . A Rókusból ide ki Kotildligetre jött ki szegény Gyuri, de három nap múlva már vittük be a dologkórházba. 1*3* ahogy elhantoltuk, elment a tehén, a disznó, a ló, a pár darab bútor, szőnyeg, minden. S egyre kisebb lett a falat, míg most itt vagyunk, hogy az életünk a következő: reggel egy féltányérka leves, délben egy féltányérka leves, este egy féltányérka leves. Mindig lejebb és lejebb romlottunk, de ennél lejebb nincsen. Ez maradt csak: ez a két ágy, tíz ember számára. Vérnyomok a zsebkendőkön A 26 éves özvegyasszonyka, amikor egészséges, unokaöccsével, fogadott fiával naponta 16—18 órát dolgozik, keserves női kézimunkával. Versenyt női kézimunkázik az unokaöccs a fiatalasszonnyal az egyik belvárosi kézimunkaüzletnek. Egy hét alatt 12—15 pengőt keresnek, de a fiú is a múlt héten már három napon át vért köpött. Hányszor kap piros foltot naponta Hir Györgyné fehér zsebkendője is! A gazdasági iskolát végzett másik unokaöccs, Hir Gyula, egy darabig dologra járt a szénbányába, megkereste azt a pár kiló sűtenivalót legalább. De most onnan is kikopott. — Uram, — mondja a fiatalember —ami már hosszú, hosszú hónapok óta nem tudjuk, mi a hús és ünnepnap, vasárnap az nálunk, ha egy kis főzelék kerül az asztalra. Több mint egy esztendeje trafikengedély van özvegy Hir Györgyné kezében, tavaly novemberben kapta az engedélyt a pénzügyminisztertől, de mozdulni sem tud, mert nincs miből helyiséget bérelni, a trafikot berendezni. Penészesen nedvesek a kis szoba falai és istenadta vékonyak, átfúj rajtuk a hideg, a szél. Több mint egy hél- hideg a kis vaskályha a sarokban, Juhászlegény... — Juhász volt a Gyuri édesatyja Sárbogárd környékén, a Hunyadi -■- Zichy birtokokon. Nyolc éves korában a Gyuri édesatyja árván hagyta tizenkéttagú családját. A Gyuri volt a legkisebb. Testvérei szanaszéjjel szóród- A legsötétebb ny vergődik Hír György szarva családja Ötszobás lakás 270 holdas bérlet Bálvány utca 22. szám III. emelet. Itt élt a família még két évvel ezelőtt, a szépen berendezett gazdag ötszobás lakásban. — De sokat mondogatta a Gyuri, hogy én minden hozzátartozómból embert akarok csinálni, valakit. Világháború. 1917-ben szabadul onnan haza Hír György, tele a blúza mindenfajta kitüntetéssel. Tiszthelyettes. Úgy küldik haza a frontról, nehogy elpusztuljon ez a nem mindennapi ember, akiről fölöttesei azt állítják, hogy a központi hatalmak legkiválóbb altisztje. Van valamicske pénze Hír Györgynek, mert a Piliscsabával szomszédos Szenior községben kibérli özvegye Vásárhelyi Imréné 270 holdas birtokát. 1926 áprilisáig a birtok az övé és ekkor kezdődik a katasztrófa. Jönnek a végrehajtók. Hol a 400 millió? — Hogy miért mindez? Istenem, ha el tudnék mondani, hogy menynyibe került a nyugat ,na gyarországi felkelét a Gyurinak, menynyibe a fajvédő klub elegáns pazar berendezése és az a ttok kölcsön, az a sok-sok szívesség. Mindent a ba- ■ rátainak. Hol van az a négyszáz * . 3