Magyarország, 1930. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
1930. február 1. szombat. MAGYARORSZÁG Ruha teszi 46 9 9 9 De nem szeretnénk, ha ruhával és a ruhakivágás milliméterével vagy centiméterével kellene mérni — az emberen túl... az intézkedést is és nem szeretnénk, hogyha a rendőrség akár az erkölcsnemesítés terén is, abban találná hivatását, hogy mondjuk egy színházi premieren, mondjuk egy külföldön is ismert színésznőt, mondjuk igazoltat, akár a legtapintatosabb formában is, mint ahogy az, mondjuk az este, a Városi Színházban megtörtént. Egyáltalában nem vagyunk hajlandók az esetnek valami nagy jelentőséget tulajdonítani, lényegileg: bagatel az egész, de mit lehessen tenni, ha formailag nem az, ha formailag felfújhatják és akár csak formailag is olyan kellemetlenségeket kelthet, amelyekre semmi szükség nincs, amelyek könnyen megtakaríthatók. Egyáltalában nem akarjuk kétségbe vonni az ügyben eljáró rendőrhatóság jóhiszeműségét, sem az eljárás szabályszerűségét. Ha a rendőrtisztviselő így járt el, akkor nyilván így kellett eljárnia valamiféle meglevő szabály, vagy rendelet alapján. Csak az a kérdés, miért van szükség ilyen rendeletekre ? Az a kérdés, hogy az az általános reformláz, amelynek megnyilvánulásait oly bámulattal figyeljük, amely reformál várost és vármegyét, választójogot és közgazdaságot, hogy az a reformláz miért nem terjeszkedik ki ilyenekre is. Miért nem terjeszkedik ki a rendeleteknek arra az óriás tömegére, amely szinte összecsap már a hivatalszobák íróasztalai fölött? Igenis, van Európaszerte, sőt világszerte egy bizonyos megrázkódtatása az erkölcsi életnek: igenis, jól tudjuk, hogy a világháború milyen pusztító hatással járt ezen a téren is; igenis, kötelesség és közkötelesség visszavezetni régi medrébe az erkölcsi életet, levezetni a vadvizeket; igenis a rendőrségre, mint másutt, nálunk is rendkívüli feladat vár a közmorál védelmében. de bocsánatot kérünk, ezt a feladatot ott kell teljesíteni, ahol erre szükség van; teljesíteni kell, még ha áldozattal jár is, de bocsánatot kérünk megint, csak az áldozatot produkálni az egész ügyben és nem azt, amit az áldozattal el akarunk érni, ez nem lehet helyes, ez nem lehet jó és semmiesetre sem »célirányos«. Ugyan hogy védi meg az erkölcsöt egy ilyen igazoltatási eljárás? [Váljon semmi más tere nincs az erkölcsnemesítő akciónak vagy eljárásnak, mint egy — ruha? Mint minden téren, ezen a téren is a közönségben találja leghatalmasabb szövetségesét a rendőrség, — a magyar közönség közízlése szerencsére van olyan tisztult, kifinomodott és fejlett, hogy ösztönszerűen reagál mindenre, ami megbotránkoztató. A kérdésben lehet sok felfogásbeli különbség, de a tekintetben nincs felfogásbeli különbség, hogy nagyobb zajt csap, nagyobb lármát, kellemetlenséget a ruha körül való affér, mint maga a ruha. Nem akarunk a konkrét ügyhöz hozászólni — majd elintéződik ez a maga hivatalos útján. Csak magához a szellemhez, amelyben enynyi hűhó csináltatik — semmiért. Mert ha bármit elérne az erkölcsnemesítés terén, akkor azt mondanánk: rajta! De így... És most nem is csak erre az ügyre gondolunk, de minden ügyre, amely kicsinyes, amely felesleges, amelytől megkíméltethetnék a hatóság is, a »fél« is, minden ügyre, amely önmagában nem is volna ügy. Rengeteg munkaerő szabadulna fel a hatóságban és közönségben egyformán, ha az ötszázalékos redukciót... a rendeletek terén is véghezvisszük; ha a takarékossági politikát az akták terén is véghezvisszük; ha a bürokrácia minél keskenyebb határcsíkon érintkezik a mindennapi élettel. Milyen hallatlan világproblémákat lehetett elintézni Hágában, milyen nyomasztó kérdéseket lehetett likvidálni, milyen áldozatokat hoztak ott Európa államférfiai azért, hogy megjavuljon a légkör és alkalmasabb legyen az igazi békére és Európa közgazdasági reorganizációjára, is. Váljon miért ne lehetne likvidálni a feleslegessé vagy időszerűtlenné vagy alkalmatlanná vált rendeletek tömegét is? miért ne lehetne megjavítani a légkört — az ilyen kis légköri villamossági balesetek elhárítására is. Igazán hálás feladat volna — érdemes hozzáfogni. Korpásfejbőrnél hajhullásnál használjon Dr. Morisson hajelixirt __________ Ismét megindult a roham a fővárosi törvényjavaslat ellen Csekély érdeklődés, három szónok Ez a javaslat a kurzusuralom betetőzése — mondja az egyik szocialista szónok (A Magyarország tudósítójától.) Csekély érdeklődés mellett folytatta ma a képviselőház a fővárosi javaslat tárgyalását■ Almásy László elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést, összesen tizennégy képviselő jelenlétében. Az elnöki előterjesztések után a fővárosi törvényjavaslathoz elsőnek Rothenstein Mór szólalt fel, aki azt mondja, hogy a tegnapi ülés után bekövetkezett a reakció. Gaal Gaston: Napfogyatkozás. .Tánossy Gábor: Nézzen maga körül. Rothenstein Mór: Nem beszél pártokról, csak megállapítja, hogy kevesen vannak jelen. Azt hitte, hogy a belügyminiszter a karácsonyi szünet után visszavonja ezt a javaslatát, vagy legalább is átdolgozza. Esztergályos János: Te nem ismered Bélát, aki 26 éves. (Nagy derültség.) Rothenstein Mórláz a javaslati visszafejleszti az autonómiát. Ezután hosszasan bírálja a javaslatot, amelyet nem fogad el. Közben beszédideje lejárt és kérte, hogy félórával hosszabbítsák meg azt. A Ház megadta az engedélyt és Rothenstein a törvényjavaslat szaksértésről szóló paragrafusait kritizálta ezután. A fővárosi közgyűlés tagjai tiszteletdíjat nem kapnak, mégis súlyos pénzbírságot róhatnak ki rájuk. Ha a polgármester talán ballábbal kelt fel, 500 pengőre bírságolja a bizottsági tagot. Rothenstein Mór A széksértési szakaszra különben semmi szükség nincs, mert soha nem fordultak elő olyan jelenetek a főváros közgyűlésén, amelyek ennek a szakasznak megalkotását indokolttá tették volna. Buday Dezső volt a következő felszólaló. Azzal kezdte felszólalását, hogy a fővárosi törvény — véleménye szerint — hézagot pótol, hiszen hatvan év óta érdemleges fővárosi reform nem volt. Kifogásolta, hogy amikor elveszik a főváros tanácsától a jogokat, azokat nem adják át teljes egészében a törvényhatósági tanácsnak, ennek az új szervnek, hanem a jogok megoszlanak a törvényhatósági tanács és belügyminiszter között. Kifogásolta azt is, hogy a fővárosi tanerők kinevezéséhez kultuszminiszteri hozzájárulás szükséges. Ez a fővárossal szemben méltánytalanság. A megyei törvényhatósági törvényből sok reformot vettek át, azonban a legtöbbjét megcsonkítva, így a megyei törvényhatóságok kisülését a törvényhatósági bizottság választja, míg a fővárosnál a tagoknak egy részét választja csak a közgyűlés. A fővárossal szemben különben sokszor felületes kritika nyilvánul meg. Éppen ezért szükségesnek tartja, hogy Budapest egész pénzügyi helyzetét és szervezetét ismertesse. Hosszasan magyarázza ezután a főváros egész struktúráját és rámutat arra, hogy gazdasági, pénzügyi téren milyen nagy a jelentősége a fővárosnak. A választókerületek beosztása tekintetében is újítást hoz a törvényjavaslat. A legtöbb budapesti választó, a választók 28,3 százaléka az egyetemi foglalkozásúak közül került ki, az ipari foglalkozású választók száma 21,4 százalék, a kereskedelmi foglalkozásúak száma 4,9 százalék, a munkásválasztók száma 5 százalék, a többi a kisebb foglalkozási ágak között oszlik meg. Azt a következtetést vonja le ebből, hogy az ipari osztálynak nagyobb arányban kell képviselve lennie a közgyűlésben, mint a kereskedelemnek, mint ahogy azt a törvény meg akarja valósítani. A kerületek között területi különbségek csak közigazgatási szempontból jelentősek, választói szempontból azonban nem. Nem szabad elfelejteni, hogy Budapestnek egyes kerületei olyan nagy létszámúak, mint amilyen létszáma van a legnagyobb vidéki városnak. A Ferencváros olyan, mint Szeged, a Józsefváros olyan, mint Debrecen lakosságuk számát tekintve. Az I. kerületet a törvényjavaslat három részre osztja. Ha a keresztény nemzeti eszme vezeti ennél az elgondolásnál a minisztert, elfogadja ezt az álláspontot, de vigyék ezt az elvet át a pesti oldalra is. A Ferencvárosban és a Józsefvárosban is érvényesíteni kellene ezt az elvet és indokolt volna, hogy ez a két kerület több bizottsági tagot válasszon, mint ahogy azt a törvényjavaslat tervezi. Buday Dezső beszédideje lejárt, mire félórai meghosszabbítást kért. A száz ezt meg is adta. Buday Dezső ezután tovább foglalkozott a javaslattal, majd végül kijelentette, hogy elfogadja a javaslatot. Malasits Géza következett szólásra, aki a súlyos gazdasági viszonyokról beszél és megállapítja, hogy ilyen katasztrofális atmoszférában nem lehet tárgyalni ezt a javaslatot. Nem jönnek gazdasági javaslatokkal, ehelyett tárgyalták a katonai büntetőtörvénykönyvet, melyből a legsötétebb reakció árad. Néhány apró javaslattal is jönnek és most pedig a fővárosi törvénnyel, amely szintén nem lesz könnyű. Lettovszky Béla: Mit csinálnak Berlinben? Ott felfüggesztették az autonómiát. Malasits Géza : De az általános titkos választójogot nem. Bródy Ernő : Sikkasztó tisztviselők mindenütt vannak, de elsikkasztott választójog csak Magyarországon van. Malasits Géza: A belügyminiszter Németországra hivatkozott. Németországban és elsősorban Poroszországban nincs szolgabírói kinevezés, ott nem lehet a választókat karámba zárni és akkor kiengedni, amikor már vége van a választásnak. Ne Poroszországra hivatkozzék a belügyminiszter úr, hanem Oroszországra. A miniszter kifogásolja a főváros költségvetését. Nem lehet ezt a koldusok pénzén helyreállítani. Ha 1924-ben síiokat sikerült volna megválasztani polgármesternek és nem főpolgármestert kellett volna belőle csinálni, szent meggyőződésem, hogy nem került volna soha ide ez a javaslat. A kereszténypárt, amikor uralmon volt, nem tudott semmit produkálni, még annyit sem mint a közgyűlés. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy az autonómiát megvonja és nagyobb hatáskört adjon a közigazgatási bizottságnak a főpolgármester személyébe. Ezután Hegedűs Kálmán cikkét idézte; akit a miniszterelnök kiválasztott, az képviselői mandátumot is nyer a néptől. Meskó Zoltán: Tokajban ellenzéki jelölt győzött. Felkiáltások a balosfalon: Oda nem mert lemenni az egységespárti jelölt. Malasics Géza: Ez a javaslat a Jurzusuralom betetőzése! Meskó Zoltán: Hol van már a kurzus! Rothenstein Mór: Nézze meg önmagát. Malasics Géza: Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor a múltszázadvégi klikkek uralma lép ismét életbe annak minden korrupciójával és ez-Ráday Dezső Malasits Géza ! BROVSZKY február elsejétől kezdve visszaszerződött régi sikereinek színhelyére NEWYORK A teadélutánokon is játszik !