Magyarország, 1930. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1930. február 1. szombat. MAGYARORSZÁG Ruha teszi 46 9 9 9 De nem szeretnénk, ha ruhával és a ruhakivágás milliméterével vagy centiméterével kellene mérni­ — az emberen túl... az intézkedést is és nem szeretnénk, hogyha a rendőrség akár az erkölcsnemesí­tés terén is, abban találná hivatá­sát, hogy mondjuk egy színházi premieren, mondjuk egy külföldön is ismert színésznőt, mondjuk iga­zoltat, akár a legtapintatosabb formában is, mint ahogy az, mond­juk az este, a Városi Színházban megtörtént. Egyáltalában nem va­gyunk hajlandók az esetnek vala­mi nagy jelentőséget tulajdoní­tani, lényegileg: bagatel az egész, de mit lehessen tenni, ha formai­lag nem az, ha formailag felfúj­hatják és akár csak formailag is olyan kellemetlenségeket kelthet, amelyekre semmi szükség nincs, amelyek könnyen megtakarítha­tók. Egyáltalában nem akarjuk kétségbe vonni az ügyben eljáró rendőrhatóság jóhiszeműségét, sem az eljárás szabályszerűségét. Ha a rendőrtisztviselő így járt el, ak­kor nyilván­­ így kellett eljárnia valamiféle meglevő szabály, vagy rendelet alapján. Csak az a kér­dés, miért van szükség ilyen ren­deletekre ? Az a kérdés, hogy az az általá­nos reformláz, amelynek megnyil­vánulásait oly bámulattal figyel­jük, amely reformál várost és vár­megyét, választójogot és közgaz­daságot, hogy az a reformláz miért nem terjeszkedik ki ilyenekre is. Miért nem terjeszkedik ki a ren­­deleteknek arra az óriás tömegé­re, amely szinte összecsap már a hivatalszobák íróasztalai fölött? Igenis, van Európaszerte, sőt vi­lágszerte egy bizonyos megrázkód­tatása az erkölcsi életnek: igenis, jól tudjuk, hogy a világháború milyen pusztító hatással járt ezen a téren is; igenis, kötelesség és közkötelesség visszavezetni régi medrébe az erkölcsi életet, levezet­ni a vadvizeket; igenis a rendőr­ségre, mint másutt, nálunk is rendkívüli feladat vár a közmorál védelmében.­­ de bocsánatot ké­rünk, ezt a feladatot ott kell telje­síteni, ahol erre szükség van; tel­jesíteni kell, még ha áldozattal jár is, de bocsánatot kérünk megint, csak az áldozatot produkálni az egész ügyben és nem azt, amit az áldozattal el akarunk érni, ez nem lehet helyes, ez nem lehet jó és semmiesetre sem »célirányos«. Ugyan hogy védi meg az erkölcsöt egy ilyen igazoltatási eljárás? [Váljon semmi más tere nincs az erkölcsnemesítő akciónak vagy el­járásnak, mint egy — ruha? Mint minden téren, ezen a téren is a kö­zönségben találja leghatalmasabb szövetségesét a rendőrség, — a ma­gyar közönség közízlése szeren­csére van olyan tisztult, kifinomo­dott és fejlett, hogy ösztönszerűen reagál mindenre, ami megbotrán­koztató. A kérdésben lehet sok felfogásbeli különbség, de a tekin­tetben nincs felfogásbeli különb­ség, hogy nagyobb zajt csap, na­gyobb lármát, kellemetlenséget a ruha körül való affér, mint maga a ruha. Nem akarunk a konkrét ügyhöz hozászólni — majd elintéződik ez a maga hivatalos útján. Csak ma­gához a szellemhez, amelyben eny­­nyi hűhó csináltatik — semmiért. Mert ha bármit elérne az erkölcs­­nemesítés terén, akkor azt monda­nánk: rajta! De így... És most nem is csak erre az ügy­re gondolunk, de minden ügyre, amely kicsinyes, amely felesleges, amelytől megkíméltethetnék a ha­tóság is, a »fél« is, minden ügyre, amely önmagában nem is volna ü­gy. Rengeteg munkaerő szaba­­­dulna fel a hatóságban és közön­ségben egyformán, ha az ötszáza­lékos redukciót... a rendeletek terén is véghezvisszük; ha a taka­rékossági politikát az akták terén is véghezvisszük; ha a bürokrácia minél keskenyebb határcsíkon érintkezik a mindennapi élettel. Milyen hallatlan világproblémá­kat­ lehetett elintézni Hágában,­­ milyen nyomasztó kérdéseket le­hetett likvidálni, milyen áldozato­kat hoztak ott Európa államfér­­fiai azért, hogy megjavuljon a lég­kör és alkalmasabb legyen­­ az igazi békére és Európa közgazda­­sági reorganizációjára, is. Váljon miért ne lehetne likvidálni a feles­legessé vagy időszerűtlenné vagy alkalmatlanná vált rendeletek tö­megét is? miért ne lehetne megja­vítani a légkört — az ilyen kis lég­köri villamossági balesetek elhárí­tására is. Igazán hálás feladat volna — érdemes hozzáfogni. ­ Korpásfejbőrnél hajhullásnál használ­jon Dr. Morisson hajelixirt __________ Ismét megindult a roham a fővárosi törvényjavaslat ellen Csekély érdeklődés, három szónok Ez a javaslat a kurzusuralom betetőzése — mondja az egyik szocialista szónok (A Magyarország tudósítójától.) Csekély érdeklődés mellett folytatta ma a képviselőház a fővárosi javaslat tárgyalását■ Almásy László elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést, összesen tizennégy képviselő jelenlétében. Az elnöki előterjesztések után a fővárosi törvényjavaslathoz elsőnek Rothenstein Mór szólalt fel, aki azt mondja, hogy a tegnapi ülés után bekövetkezett a reakció. Gaal Gaston: Napfogyatkozás. .Tánossy Gábor: Nézzen maga kö­rül. Rothenstein Mór: Nem beszél pár­tokról, csak megállapítja, hogy keve­sen vannak jelen. Azt hitte, hogy a belügyminiszter a karácsonyi szünet után visszavonja ezt a javaslatát, vagy legalább is átdolgozza. Esztergályos János: Te nem isme­red Bélát, aki 26 éves. (Nagy derült­ség.) Rothenstein Mór­­láz a javaslati visszafejleszti az autonómiát. Ez­után hosszasan bírálja a javaslatot, amelyet nem­ fogad el. Közben beszédideje lejárt és kérte, hogy félórával hosszabbítsák meg azt. A Ház megadta az engedélyt és Rothenstein a tör­vényjavaslat szak­sértésről szóló pa­ragrafusait kriti­zálta ezután. A fő­városi közgyűlés tagjai tiszteletdí­­jat nem kapnak, mégis súlyos pénz­bírságot róhatnak ki rájuk. Ha a pol­gármester talán ballábbal kelt fel, 500 pengőre bírságolja a bizottsági tagot. Rothenstein Mór A széksértési szakaszra különben semmi szükség nincs, mert soha nem fordultak elő olyan jelenetek a főváros közgyűlésén, ame­lyek ennek a szakasznak megalkotá­sát indokolttá tették volna. Buday Dezső volt a következő fel­szólaló. Azzal kezdte felszólalását, hogy a fővárosi törvény — vélemé­nye szerint — hé­zagot pótol, hiszen hatvan év óta ér­demleges fővárosi reform nem volt. Kifogásolta, hogy amikor elveszik a főváros tanácsától a jogokat, azokat nem adják át teljes egészében a tör­vényhatósági tanácsnak, ennek az új szervnek, hanem a jogok megoszla­nak a törvényhatósági tanács és bel­ügyminiszter között. Kifogásolta azt is, hogy a fővárosi tanerők kinevezé­séhez kultuszminiszteri hozzájárulás szükséges. Ez a fővárossal szemben méltánytalanság. A megyei törvényhatósági törvény­ből sok reformot vettek át, azonban a legtöbbjét megcsonkítva, így a me­gyei törvényhatóságok kisülését a tör­­­vényhatósági bizottság választja, míg a fővárosnál a tagoknak egy részét választja csak a közgyűlés. A fővá­rossal szemben különben sokszor felü­letes kritika nyilvánul meg. Éppen ezért szükségesnek tartja, hogy Bu­dapest egész pénzügyi helyzetét és szervezetét ismertesse. Hosszasan ma­gyarázza ezután a főváros egész struktúráját és rámutat arra, hogy gazdasági, pénzügyi téren milyen nagy a jelentősége a fővárosnak. A választókerületek beosztása tekinteté­ben is újítást hoz a törvényjavaslat. A legtöbb budapesti választó, a vá­lasztók 28,3 százaléka az egyetemi foglalkozásúak közül került ki, az ipari foglalkozású választók száma 21,4 százalék, a kereskedelmi foglal­kozásúak száma 4,9 százalék, a mun­kásválasztók száma 5 százalék, a töb­bi a kisebb foglalkozási ágak között oszlik meg. Azt a következtetést von­ja le ebből, hogy az ipari osztálynak nagyobb arányban kell képviselve lennie a közgyűlésben, mint a kereskedelemnek, mint ahogy azt a törvény meg akarja valósítani. A kerületek között területi különb­ségek csak közigazgatási szempont­ból jelentősek, választói szempontból azonban nem. Nem szabad elfelej­teni, hogy Budapestnek egyes kerü­letei olyan­ nagy létszámúak, mint amilyen létszáma van a legnagyobb vidéki városnak. A Ferencváros olyan, mint Szeged, a Józsefváros olyan, mint Debrecen lakosságuk számát tekintve. Az I. kerületet a törvényjavaslat három részre osztja. Ha a keresztény nemzeti eszme ve­zeti ennél az elgondolásnál a minisz­tert, elfogadja ezt az álláspontot, de vigyék ezt az elvet át a pesti oldalra is. A Ferencvárosban és a Józsefvá­rosban is érvényesíteni kellene ezt az elvet és indokolt volna, hogy ez a két kerület több bizottsági tagot vá­lasszon, mint ahogy azt a törvényja­vaslat tervezi. Buday Dezső beszédideje lejárt, mire félórai meghosszabbítást kért. A száz ezt meg is adta. Buday Dezső ezután tovább foglal­kozott a javaslattal, majd végül kije­lentette, hogy elfogadja a javaslatot. Malasits Géza következett szólásra, aki a súlyos gaz­dasági viszonyokról beszél és megál­lapítja, hogy ilyen katasztrofális at­moszférában nem lehet tárgyalni ezt a javaslatot. Nem jönnek gazdasági javaslatokkal, ehelyett tárgyalták a katonai büntetőtörvény­könyvet, mely­ből a legsötétebb reakció árad. Né­hány apró javaslattal is jönnek és most pedig a fővárosi törvénnyel, amely szintén nem lesz könnyű. Lettovszky Béla: Mit csinálnak Berlinben? Ott felfüggesztették az autonómiát. Malasits Géza : De az általános tit­kos választójogot nem. Bródy Ernő : Sikkasztó tisztviselők mindenütt vannak, de elsikkasztott választójog csak Magyarországon van. Malasits Géza: A belügyminiszter Németországra hivatkozott. Német­országban és első­sorban Poroszor­szágban nincs szol­gabírói kinevezés, ott nem lehet a vá­lasztókat karámba zárni és akkor ki­engedni, amikor már vége van a vá­lasztásnak. Ne Po­roszországra hivat­kozzék a belügy­miniszter úr, ha­nem­ Oroszországra. A miniszter ki­fogásolja a főváros költségvetését. Nem lehet ezt a koldusok pénzén helyreállítani. Ha 1924-ben síiokat sikerült volna megválasztani polgár­mesternek és nem főpolgármestert kellett volna belőle csinálni, szent meggyőződésem, hogy nem került volna soha ide ez a javaslat. A kereszténypárt, amikor uralmon volt, nem tudott semmit produ­kálni, még annyit sem mint a közgyűlés. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy az autonómiát megvonja és nagyobb hatáskört adjon a közigazgatási bi­zottságnak a főpolgármester szemé­lyébe. Ezután Hegedűs Kálmán cik­két idézte; akit a miniszterelnök ki­választott, az képviselői mandátumot is nyer a néptől. Meskó Zoltán: Tokajban ellenzéki jelölt győzött. Felkiáltások a balosfalon: Oda nem mert lemenni az egységespárti je­lölt. Malasics Géza: Ez a javaslat a J­urzusuralom betetőzése! Meskó Zoltán: Hol van már a kur­zus! Rothenstein Mór: Nézze meg ön­magát. Malasics Géza: Ha ebből a törvény­­javaslatból törvény lesz, akkor a múltszázadvégi klikkek uralm­a lép ismét életbe annak minden korrupciójával és ez-Ráday Dezső Malasits Géza ! BROVSZKY február elsejétől kezdve visszaszerződöt­t régi sikereinek színhelyére NEWYORK A teadélutánokon is játszik !

Next