Magyarország, 1936. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-24 / 19. szám

193 MM]já£24péntek MAGYARORSZÁG Az olasz hadvezetőség magyarázata a szomáli pokolról és a lassú előnyomulásról Hírek abesszín offenzíváról Róma, január 23. (A Magyarország és a United Press tudósítójától ) Váratlanul lassan ha­lad az olasz seregek előnyomulása Kelet-Afrikában — ezzel igyekeznek a külföldön sajtóban és lépten-nyomon hangulatot kelteni az olasz hadveze­tőség ellen és ez a felfogás az utóbbi időben itt-ott Olaszországban is hal­latszik, úgyhogy az illetékes olasz katonai tényezők szükségesnek lát­ják ezzel a hangulatkeltéssel szembe­­szállásti. Már abból­­ is kitűnik ennek a hí­resztelésnek rosszhiszeműsége és cél­zatossága, hogy még az abesszíniai háború kezdete előtt a külföldön azt beszélték, hogy a keletafrikai hadjá­rat 30 évig fog tartani. Ha azonban a rosszindulatú külföldi bírálók hit­ték is azt, amit mondtak, akkor az­zal csak azt árulták el, hogy elemi fogalmuk sincs azokról a hallatlan nehézségekről, amelyek elé az olasz hadvezetőséget a keletafrikai hadjárat állítja. óriási távolságok !A háború történelmében még nem volt rá eset, hogy ilyen hatalmas had­sereget vetettek volna Kelet-Afriká­ba, még­pedig egy olyan ellenség el­len, amelyet európai államok — Olasz­ország volt szövetségesei a világ­háborúban — a legmodernebb fegyve­rekkel és hadianyagokkal szereltek fel és katonai tanácsadókkal láttak el. Az olasz hadvezetőség illetékes kato­nai szakértői elsősorban rámutatnak az óriási távolságokra, amelyek szinte leküzdhetetlen akadályokat jelente­nek. A keletafrikai hadjáratban az olaszok két támaszpontja Massaua és Mogadiscio. Massauától a távolság Aszmaráig 130 kilométer, Aszmarától Makkalléig 290 kilométer, Makkallé­tól Dessziéig 270 kilométer és a déli hadszíntéren még ennél is kedvezőtle­nebbek a viszonyok e részben. Moga­­disciótól Dolóig ISO kilométer a távol­ság, Mogadisciótól Gerlogubig 600 kilométer és Dolótól Gerlogubig 150 kilométer. És ilyen távolságok mellett figye­lembe kell venni a hallatlanul nehéz természeti viszonyokat. Az északi fronton 3000 méter magasságban kell harcolni, viszont a déli fronton még nehezebb az expedíciós sereg helyzete az éghajlat, a vízhiány és a rovar­csapás következtében. A Szomáli-föld valóságos pokol fehér katona számára. És nem szabad elfelejteni, hogy mi­lyen nehéz ilyen viszonyok között ezen a terepen utat építeni és az összeköt­tetést a hadban álló csapatok és a mögöttes tápvonal között biztosítani. Gigászi feladat a hadvezetőség számá­ra élelmezni és hadianyaggal ellátni a harcban álló csapatokat, amelyek előnyomulásuk útján semmit sem ta­lálnak, ami ehető, ivóvíz soknapi já­rásra sincs, sőt az éhező benszülött lakosságot is a harcoló olasz csapa­toknak kell élelmezniök. Alapont a 70 tonna eleség Katonai szakértők úgy számítják, hogy Kelet Afrikában 10.000 katoná­ból álló hadoszlopnak és a teherhordó állatoknak naponta 70 tonna eleségre van szüksége, mivel pedig olyan na­pon, mikor a katonák harcolnak, fel kell javítani az élelmezést, száz tonna élelem is kell, ami azt jelenti, hogy 170 teherszekeret kell beállítani, mert egy szekér körülbelül egy tonna terhet képes vinni ilyen nehéz terepen. Ehhez járul a nagymennyiségű épít­kezési anyag a műszaki csapatok ré­szére, ami külön gond. Érthető ilyen körülmények között, hogy a kelet­afrikai olasz parancsnokságok nagyon óvatosan járnak el és vigyáznak arra, hogy a mögöttes területeken bizton­ságban legyen a hadtápvonal. Nepier 1867-ben körülbelül Mas­­sauánál kezdte meg előnyomulását Makalle felé és majdnem ugyanazt az utat követte, mint most az olasz had­sereg. Mintegy 30.000 embere volt, ebből csak 14.000 katona. De Nepier nem épített utakat, nem szabadított fel rabszolgákat és nem kellett le­­küzdenie ellenállást, mégis hét hóna­pig tartott, míg elérte Magdalát. Lord Kitchener egyiptomi hadjá­rata 1896—99. években is kedvezőbb viszonyok között zajlott le, mint az olaszok mostani vállalkozása, mégis 3 évig tartott. És főképpen nem sza­bad arról megfeledkezni, hogy az ola­szok olyan időben kezdték meg a had­járatot Abesszíniában, mikor az abesszinek állig fel voltak fegyver­kezve, tömegesen kapták a hadianya­gokat európai országokból, európai katonai tanácsadók segítették őket és európai tisztek vezetik csapataikat. Ilyen körülmények között és mert az olasz hadvezetőségnek más veszedel­meket sem szabad figyelmen kívül hagynia, az abessziniai előnyomulás óvatosan halad előre. Mahonnen herceg Deszta utódja Aszmara, január 23. Addisz Ababából érkező hírek sze­rint Deszta herceg helyébe Makon­­nen herceget nevezik ki. Makonnen herceg jelenleg azon fáradozik, hogy katonai megerősítéseket szerezzen Deszta herceg seregének. Hír szerint Deszta katonái ragaszkodnak eddigi parancsnokukhoz és megígérték a négusnak, hogy a legközelebbi csatá­ban jóváteszik vereségüket. DÉLBEN VAGY ESTE? Művészek és igazgatók nyilatkoznak Csorba Géza ötletéről — Este is tartsák nyitva a kiállítótermeket! (A Magyarország tudósítójától.) A Magyarország pénteki számában Csorba Géza, a kitűnő szobrászmű­vész, érdekes cikket írt arról, hogy miképpen kellene átszervezni a kiál­lítások, tárlatok és múzeumok láto­gatási rendjét. Kifejtette, hogy a mai életviszonyok mellett szükség van ar­ra, hogy hetenként legalább két-há­­romszor este 6 óra után is nyitvatart­­sák a kiállításokat. Nyolc művész levele Csorba Géza cikkére kaptuk az alábbi levelet: Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A Ma­gyarország múlt pénteki számában öröm­mel láttuk, hogy a Magyarország a képző­művészeknek ügyét szívén viseli; helyt ad oly cikkeknek, melyek a közönség elé viszi kérdéseinket. Annál is inkább öröm számunkra a Magyarország e figyelmes­sége, mert gyakorló művész véleményét, nézeteit közli. Helyt ad a legilletékesebb tényezőnek, ki szakszerűen szólhat hozzá problémáinkhoz s közelebb hozza magát az alkotóművészt a közönséghez. Reméljük, hogy a Magyarország sorozato­san ad helyt szakemberek cikkeinek, en­nek szükségét érezzük, nemcsak a magunk szempontjából, hanem legfőképpen egyete­mes kulturális szempontból. Nemcsak a művészek gazdasági helyzetének orvos­lása fontos, de a közönség nevelése is. Szükség van olyan cikkekre, melyek a művészek szellemi kérdéseivel is foglal­koznak. Hálásan köszönjük a mélyen tisztelt Szerkesztő úrnak ezt a gesztusát és kérjük további jóindulatát igaz meg­becsüléssel: Kernstok Károly, Diener Dénes, Schön­­berger Armand, Kmetty János, Vincz Gyula, Kádár Béla, Barcsay Jenő, Mo­­doch Mária. A Szépművészeti mondja Csorba Géza ötletéről a következők­ben nyilatkoznak a fővárosi múzeu­mok, kiállítóhelyiségek és szalonok igazgatói. Csánky Dénes, a Szépművészeti Mú­zeum főigazgatója, mondja: — Amikor a fővárosi képtár vezetője voltam, már propagáltam ezt az ötletet, amit bizonyít az is, hogy a fővárosi kép­tárat este nyitották meg. A legnagyobb mértékben helyeslem Csorba Géza ötletét. A nagyvárosi ember életkörülményei lé­nyegesen megváltoztak. Azok, akik eddig múzeumba jártak vasárnap, most inkább a szabadba mennek egy kis pihenőre. A munkaidő is kitolódott. — Az esti kiállításokról szóló külföldi statisztikák mindamellett nem mindenütt kedvezőek. A müncheni Deutsches Museum például beszüntette az esti kiállításokat. A Szépművészeti Múzeum különben sin­csen berendezve esti nyitásra. — Én, ismétlem, természetesen teljes mértékben pártolom Csorba Géza ötletét, mely mind a művész, mind a közönség szempontjából rendkívül fontos. Próbát kellene tartani. Erre azonban mi nem vál­lalkozhatunk, ugyanis első feladatunk az, hogy átrendezzük a Szépművészeti Mú­zeumot. A próbát a fővárosi képtárban kellene kezdeményezni, annak ugyanis megvannak a világító berendezései, ott vi­szont az lesz a baj, hogy nem lehet fűteni, tehát majd tavasszal kell megpróbálni.­­ A terv tehát elvileg nagyon helyes, de hozzá kell fűznöm, hogy például a Mű­csarnokban rendezett esti kiállítások nem hozták meg az eredményeket. A tervet természetesen nem szabad addig elejteni, amíg mindenféle formájában ki nem pró­ CH»viz. Ma premier! jHE ** Jjjf ^SL. A három főszereplő: S v JenmjJuao 1 JS Anion Editioffer j gy GustavCrQu­dgens SYGNALION 5 Abesszín offenzíva az északi fronton? Desiszie, január 23. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) Az aránylagos nyugalom után az északi fronton az abesszin hadosz­lopok az egész hadszíntérre kiterjedő­­leg nagy hadműveleteket hajtanak végre, amelyek arra vallanak, hogy általános offenzíva lesz. Bas Mulugeta hadügyminiszter, Has Szejum, Ras Kassza és Ras Ajelu Akszum és Ma­kalle körül összpontosította minden haderejét. A négus már a frontra ér­kezett és átvette a főparancsnoksá­got. (T) bálták, mert hiszen egyetemes érdekről van szó. Nemzeti Szalon Hubay Andor, a Nemzeti Szalon igazgatója mondja: — Rendkívül helyeslem Csorba Géza ötletét. Amennyiben meg tudjuk valósí­tani, meg is valósítjuk az esti kiállítások megrendezését. Rengeteg hivatalnok és dolgozó ember, csak az esti órákban ér rá arra, hogy tárlatot látogasson. Az Ernszt Ernszt Lajos, az Ernszt-múzeum igazgatója mondja: — Csináltunk már hasonló kísérleteket, azonban nem jártak eredménnyel. Mind­össze két-három látogatónk akadt egy este folyamán. Rengeteg villany kell hozzá. Ennek ellenére helyesnek tartom az ötle­tet, de ezt csak úgy lehet megoldani, ha az összes intézetek egységesen oldják meg ezt a kérdést. Ugyanis át kell mennie a köztudatba annak a gondolatnak, hogy este is látogathatok kiállítást. Nyáron ok­vetlenül fogunk esti kiállítást rendezni. Márffy Ödön Márffy Ödön mondja: — Csak ör­ülni tudok Csorba Géza ötle­tének. Rendkívül fontosnak tartom, nem­csak a művész, de a művészet szempontjá­ból is az ilyen esti kiállításokat. Az élet megváltozott rendje már rég megkövetelte volna ezt a jussát. Indokoltnak tartom, hogy legalább a két két-három napján este is nyitva tartsák a kiállítási helyisé­geket, nem hosszú időre, csak egy-két órára, hogy a munkájából hazasiető tiszt­viselő vagy munkásember néhány percre bemehessen és végignézhesse a képeket. Bajor Gizi Felhívtuk Bajor Gizit, akit a jövő héten be is választanak a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává, hogy — mint ismert műpártoló­­— szintén beszéljen Csorba Géza tervéről. — Szerintem is nagyon üdvös volna, — mondta a művésznő — ha este nyitvatar­­tanák a képtárakat. Érthetetlen, hogy miért csukják már be a tárlatokat dél­után kettőkor. Csak azt mondhatom: annyira imádom a művészetet, hogy reg­geltől késő estig járnám a képtárakat, sőt még éjjel is reflektorfény mellett.

Next