Vasárnap, 1926. április-július
1926-04-04
40 oldal Jelenet abból a feneketlen mélységből, amelyet a felületes emberek pesti életnek neveznek. Történik a festő lakásán, aki a téli tárlaton aranyérmet kapott, egyszerre öt képét vette meg az állam és a főváros s az elterjedt hírek szerint legalább is kétszázmilliót keresett. Délután négy óra van s a felesége kikészíti az estélyi ruháját, a báli cipőt, meg a nutria bundát. Férj: Hát ezekkel mit akarsz? Feleség: Érdekel? Férj: Csak nem akarsz délután négy órakor estélyi ruhába öltözni! Feleség: Beleszólok én abba, hogy te mikor rakjad ki a festékeket, kit pingálj, ki legyen a modelled? Férj: Nagy böjt van, édes lelkem! Hol rendeznek most táncot? Feleség: Ki akar táncolni? Én akarok táncolni? Hát ráérsz te arra, hogy engem elkísért egy intim házibálra? Van nekem uram? Te nem engem szeretsz, hanem a fűzőidet szereted, meg a ködkéket, a naparanyat, a földbarnát, meg a többi égi szint, a halhatatlanságot, a témáidat — most talán az államtitkárt, meg a képzőművészeti bizottságot, akik vásároltak tőled! De engem? Férj: Nem arról van szó! Délután négy órakor estélyi harisnyát válogatsz. Ezt magyarázd meg nekem. Feleség: Mikor megy át a műterembe? Férj: Ha terhedve vagyok ... Feleség: Ugyan! De mintha ma egy kicsit lusta volnál. Férj: Gyanú!... Gyanú!... Szörnyű gyanúm ébredt! Te vársz valakit. El akarsz tüntetni. Felesleges vagyok. Miért nem szólsz mindjárt? Miért akarsz megtéveszteni azzal, hogy női holmikat raksz ki? Mióta hordanak a rajongó fiatalemberek estélyi ruhákat? Női harisnyákat? Csak nem akarod elhitetni velem, hogy Dombos Pista — ne tagadd!... Ugye meghívtad uzsonnára? Mondta nekem, tegnap a klubban eldicsekedett vele előttem, hogy ide jön. Engem akartál meglepni? Hát én is őt várom, ha tudni akarod. És most rakd vissza lelkem a legyezőt is — ne komédiázz tovább. Elképzelheted, hogy nem hagylak egyedül ezzel a veszedelmes fiúval. Itt maradok. Feleség: Te, én azt az éhenkórászt ki nem állhatom, azt a parazitát! Bogáncs! Ragacs! Érted? Beléd kapaszkodik, hízeleg, belőled él, a vérünket szívja, kompromittál a barátságával, csak olyan naiv lélek, mint az én uram, az hisz neki. Miért nem rázod már le a nyakadról, miért eszik itt minden héten háromszor, ki hívja, ki marasztalja? Sohasem hittem volna, hogy ilyen gyenge vagy és így be tud fönni egy tehetségtelen. Tudod mi ez az ember: bélyeg? Férj: Ne bántsd a barátomat. Feleség: Szégyenbélyeg! A te szégyenbélyeged. Mindenki nevet már rajtad, hogy kitartod! Ő csap zajt körülötted, ő a te jazz-banded, a hiúságod! Férj: Mégis megvárom. Feleség: Hát várd. De akkor itt ülhetsz holnap délig. Mert holnap eljön ebédelni, hiszen holnap 30-ika van! Imponáló dátum. Egy ilyen szanált tehetségnek, mint ő. Férj: Valaki csengetett! Mari! . . . Nem hallotta, hogy csengettek! Feleség: Megszégyenítesz a legjobb barátnőm előtt! Menj át legalább az úri szobába, ne piruljon szegény itt előtted. Azért, mert valaki szegény, nem muszáj porig alázni. PESTI PARAZITA * IRTA • PAPP JENŐ ===== ... HS£&IRSIC 1926. április 4., vasárnap.