Magyarság, 1922. július (3. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

4 Tovább tartott a demokraták obstrukciója a főváros közgyűlésén Visszahozzák az apácákat a kór­házakba - A közúti ingatlanai — A Magyarság tudósítójától — Az az erőtlen ellenzéki obstruálás, amelyet a szerdai közgyűlésen kezdett a demokrata párt, ma hasonló siral­mas keretek közt mozgott. Hosszúra nyújtott felszólalások hangzottak el az elektromos művek zárszámadása körül,­­majd a kórházi költségvetés megvitatá­sánál. A közgyűlés ma már másodszor kezdett bele a napirend tárgyalásába, de este hét órakor a hetedik pontnál még nem tudott tovább vergődni. A felszólalók közül Baránszky Gyula dr. ehetetlennek nevezte a kórházak kosztját. Körmöczi Zoltán félmilliós segélyt kért a mentőknek. Rezenák Miksa dr. köve­telte, hogy hozzák vissza az apácákat. Hegedűs József a kórházi lopásokat tette szóvá és nem hajlandó tűrni, hogy a személyzet szeszt csempésszen be az Új Szent János kórházba. Bienszky Lipótné felvilágosításokkal szolgált a­ kórházak erkölcsi életéről. Ré­gen, ha egy ápolónő bűnbe esett, azt azonnal elkergették. Ma napirenden van az, hogy az ápolónők teherbe esnek. Érintkeznek vérbajos emberekkel, ilyen gyermekszaporulatra nincs nekünk szük­ségünk. (ügy van!) Kérte, hogy a ked­ves nővéreket minél előbb hozzák vissza a kórházakba. Rényi Dezső alpolgármester az elnöki székből tárgyilagos vizsgálati adatok alap­ján megállapította, hogy a kórházak élel­mezése kifogástalan. Az élelmezés házi­­kezelésben van, ez nem üzleti vállalkozás, ígérte, hogy a kórházi bizottságot össze­hívja és rendkívüli vizsgálatot fognak tartani. Édes tanácsnok adott felvilágosításokat az egyes részletekre.­­Általánosságban el­­foghaták a kórházak költségvetését, sőt Körmöczi Zoltán is keresztülverekedte, hogy a mentőknek 500.000 koronát adja­nak. A közgyűlés döntött abban a kér­désben is, hogy a sztrájk előtt álló kór­házi ápolónők helyébe vissza fogja hozni az apácákat. Egynegyed nyolc órakor tértek át az Interpellációkra. Bed­ő Mór dr. a közúti vasutak megváltását szellőztette, ő ott homályt lát, a polgármester hónapok óta hallgat a dologról. Hír szerint a közúti vasút a maga ingatlanait ki akarja vonni a megváltás alól és ezekre külön rész­vénytársaságot akarnak alapítani. Ez azt jelenti, hogy a főváros csak a passzívákat fogja vállalni. Ez valóságos merénylet, amely ellen védekezni kell. Szabó Imre dr. főügyész kijelentette, hogy azok a hírek, mintha a közúti ki­vonná ingatlanait a megváltás alól a légből kapott állítások. A közúti nem ter­vez ilyesmit, ilyen veszedelem nem fe­nyegeti a fővárost, de nem is lehet elvá­lasztani a vasutat az ingatlanoktól. A közgyűlés teljes megnyugvással tért napirendre Bedő Mór aggodalmai fölött. Bródy Ernő dr. a lakásépítés elhanya­golását­ vetette szemére a tanácsnak. Felkiáltás: Adjanak pénzt a bankok! Bródy: Türelmetlenül kérdezem, hol az a százmillió, amit a főváros lakás­építésre kapott? Wolff Károly a fejét rázza. Bródy Ernő: Hiába rázza fejét Wolff Károly. Ő is azon az állásponton volt eddig, hogy a bankjegyeket is lehet sza­porítani az építés megindítására. Wolff Károly: Ezt mondom ma is. Bródy Ernő (a keresztény párt felé): Az­önök tehetetlensége, hogy nincs építés ! Jajczay Mihály: Majd maga fog épít­tetni.­­ A demokraták rákiáltanak Jajczayra: — Háziúr! Háziúr! Jajczay Mihály: Kommunizálva vannak ma a házak) Bródy is belátta, hogy a kivételes ha­talmat a lakásügyre fent kell tartani. De a Lakáshivatalt szét kell kergetni. Közben Bóbn József rákiáltott Gáspár Fülöpre: — Ne kiabáljon mindig közbe és ki­kérem magamnak, hogy engem rendre­­utasitgasson. (Elnök csenget.) Bródy Ernőnek Lobmayer Jenő tanács­nok válaszolt, hogy ezt a kérdést a ház­tulajdonosok és a lakók közt fölmerült nagy ellentétek miatt nem lehet el­intézni. A kisemberek érdekeit az eddigi bizottsági tárgyalások erősen meg­védi­­k A demokraták nem vették tudomásul a tanácsnok válaszát és névszerinti szava­zást kértek. A közgyűlés 25 szóval tudo­másul vette a választ 17-tel szemben, noha a tanács tagjai nem szavazhattak, mert bizalomról volt szó. A közgyűlést szombaton délután 4 óra­tartoly MAGYARSÁG 1922 Július 1, szombat A kolozsvári egyetem félszázados ünnnepe Szegeden József Kir. herceget díszdoktorrá avatták Szeged, jun. 29 (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Erdély büszke főiskolája, a kolozsvári magyar egyetem székhelyéről szám­ízotten érte meg fönnállásának első félszázados évfordulóját. Az alföldi metropolis azon­ban magához ölelte a bujdosó alma ma­tert és anyagilag, szellemileg máris olyan légkört teremtett a második magyar egye­­tem számára, hogy ez a jubileum elfelejt­hette a gyászt és a szebb jövőnek lehe­tett előhírnöke. Szeged város már szerdán este szokat­lan élénkség képét mutatta. Megérkeztek az egyetem vendégei, akiket külön bi­­zottság szállásolt el Riegler professzor ve­zetése mellett. Csütörtök reggel 8 órakor érkezett Szegedre a kormányzó különvonata, amely­nek érkezését 31 ágyúlövés jelezte. Az állomáson díszszázad, valamint a megye és a város képviselői és az egyetem ta­nácsa fogadta a kormányzót, akihez Aig­ner Károly főispán intézett üdvözlő beszé­det, azt a kívánságát fejezve ki, hogy az összes nemzeti erőt, egy táborba egyesül­jenek. A kormányzó a fogadtatás után dísz­szemlét tartott a szegedi helyőrség felett. A Szent Rókus-téri katolikus templom­ban Várhelyi József pápai prelátus ünnepi Te Deumot mondott. Ugyanakkor a refor­mátus templomban is istentisztelet volt. A zsidótemplomban a szegedi főrabbi megemlékezett Halász Ignácról és Szilas­ Móricról, az egyetem elhunyt profesz­­szorairól. Az egyetem aulájában Háromnegyed tizenegy órakor a tem­plomból megindult az ünnepi menet az egyetem felé. Az egyetem tanácsának kocsijai után a kormányzó és József kir. herceg, valamint József Ferenc kir. herceg kocsija haladt. A menetben részt vettek a jubileum összes hivatalosai. Tizenegy órakor az egyetem aulájában megjelent a kormányzó, majd József és József Ferenc kir. hercegek, akik a Himnusz dallamai és a jelenlévők ová­ciója közepette foglalták el díszhelyeiket. Menyhárt Gáspár rektor az egyetemi tanács élén üdvözli a kormányzót, mint a nemzet első fiát. A kormányzó a követ­kezőket válaszolta: — A magyar királyi Ferenc József­­tudományegyetem mai félszázados for­dulóján büszkeséggel tekintünk vissza azokra az évtizedekre, amelyeken át az egyetem régi székhelyén olyan kiváló eredménnyel végezte feladatát. Kultúránk fönntartására a mai nehéz időkben foko­zott mértékben van szükségünk. Meg va­gyok győződve, hogy a m. kir. Ferenc József-tudom­ányegyetem, midőn Szegeden új hajlékra talált, itt, az Alföld metropoli­sában ugyanazzal a lelkesedéssel és fá­radhatatlan buzgalommal fogja kultur­­misszióját teljesíteni, mint Erdély bércei között. Bizton remélem, hogy ez az egyetem a tudományok fejlesztése mel­lett, mint eddig, úgy a jövőben is, nem­es versenyben többi főiskolánkkal, hagyo­mányaihoz híven önzetlen hazafiságra és a tudományok szeretetére fogja nevelni hazánk ifjúságát és meg vagyok győ­ződve, hogy az az ifjúság, mely ez egye­tem falai közül indul az élet utjára, az egyetem dicsőségére és a haza javára mindenkor elől fog járni a haza iránti kötelesség teljesítésében. Menyhárt rektor ezután megnyitó be­szédében visszapillantást vetett az egye­tem múltjára. Fölemlíti, hogy az alapító tanárok közül még öten­­- Plóssz Sándor, Concha Győző, Koch­­Antal, Óvári Kele­men és Kolosváry Sándor —- életben vannak. Tóth Károly jogkari dékán a kolozsvári egyetem elrablásának gyászos történetét ismertette. Az egyetemek sohasem voltak merőben tudományos intézmények — mon­dotta. — Minden felekzetükkel nemcsak a tudományt, hanem a hazát is szolgál­ják. Mi letéteményesei voltunk az ura­lomra termett magyar­ nép kultúrájának és a Szamos partjain ötven éven át kép­viseltük a győzelemre való alkazatot. - - Mikor az oláhok azt követelték tő­lünk, h­­ogy távolítsuk el az egyetemi él a magyar királyi koronát és hódoljunk be­­a balkáni .«s a követelést. (Éljenzés.) Schneller István rektor nyíltan kijelentette, hogy az oláh impériumot nem ismeri el. Erőszakkal el­vették mégis mindenünket. Az ifjúság sápadtan, hallott halványan gyülekezett az egyetemen. Kolos­váry Bálint mondott biz­tató beszédet hozzájuk, de a szavai zoko­gásba faltak. — Ha nem jön forradalom, nem jön bolsevizmus, nem jutottunk volna ide. Ezt maga Kitti is elismeri a könyvében Magyarországról. De kifosztva is itt áll a kolozsvári egyetem a nemzet előtt, fehér lélekkel. — A giesseni német egyetemtől üdvözlő sorokat kaptunk a jubileumra, amelyek­ből a nagy germán nép szelleme szól hozzánk bátorítólag: »Biztosan hisszük, hogy nektek csak a székhelyetek változott, a lelketek nem. Éppen olyan erősek vagytok, mint az­előtt . Azt szen­jük a germán egyetemnek, hogy nem fog bennünk csalatkozni. Élő tilalomra vagyunk az A­lföldön. Egeket, ostromló jajkiáltás, amely belezugja a sötét magyar éjszakába, hogy hiszünk és remélünk. Trianonban minden elveszett, csak a hitünk nem. (Éljenzés.) Kovács Gábor a kolozsvári egyetem ifjúságának nevében szólalt föl. Bennün­ket nem mételyeztek meg a nemzet­­romboló egyének — mondotta — és min­den erőnket az új Magyarország fölépí­tésére szenteljük. Ezután Csengery János olvasta fel ünnepi ódáját, amely mély hatást tett a jelenlévőkre. A vendégek üdvözlőbeszédei Következtek az üdvözlések, Koszó Ist­ván államtitkár a nemzetgyűlés, Tóth Lajos a kormány nevében" üdvözli az­ egyetemet. Márki Sándor az Akadémia képviseletében az akadémiai jelmondatot idézi: Borúra derű! Kenyeres Balázs, a budapesti egyetem nevében szólalt fel. Kísérteties látomások gyötrik — mondotta. — Gonosz kezek kiélezik az ellentéteket a nemzet fiai között. A királyker­esés szét­választja az országot , és ellenségeink gúnykacajjal vesznek körül. Zelovich­ Kornél a műegyetem üdvözletét tolmá­csolta. A kolozsvári oláh egyetem — mondotta többek között — még balkáni légkörben sem nevezhető univerzitásnak. Sas Bélu, a debreceni egyetem rektora első Ferenc József és Tisza István meg­­dicsőült szellemeit idézte a Ferenc József­­egyetem és a Tisza István-egyetem szoli­daritásának szimbólumául. Kuncz Ödön, a budapesti közgazdaságtudományi egye­tem, Grálz Gyula az állatorvosi főiskola, Szentpé­teri Zsigmond a Földrajzi Tár­sulat, Somogyi Szilveszter polgármester Szeged város közönsége nevében üdvö­zölték melegen a jubiláló egyetemet. A római Gregorianus­s-egyetem nevében Buch Jakab dr. jezsuita házfőnök a kereszt jegyében való testvéresülést hangoztatta. A rektor köszönő szavaiban jelentést tett az egyetemhez érkezett adományokról, amelyek között említi Hermann Antal magántanár tízezerkoronás alapítványát. Sub auspiciis avatások Ezután következett a doktoravatás sub auspiciis gubernatens. A kitüntetett hall­gatók kiválasztásánál — mondotta a rek­tor — a törvény szellemében tekintettel vol­tnak az apák érdemeire is. Kövesdi Beér Elek és Diószeghy István jogtudományi és Dudits Endre filozófiai hallgatók a ki­választottak, akik rövid kivonatban fel­olvassák doktori értekezésüket. Horthy Miklós kormányzó az ünnepies avatás jelképéül üdvözlő és kötelesség­­teljesítésre buzdító szavak kíséretében átadja az ifjaknak a vasgyűrüket, ame­lyeknek anyaga megfelel az ország mai helyzetének. Brazn­o­lorok felavatása Következett József királyi herceg fel­avatása az orvostudományok tiszteletbeli doktorává. Mikor a rektor József királyi herceg érdemeit méltatja a harctéri egészségügy terén, a közönség tomboló lelkesedésben tör ki és felállva percekig tapsol. Tapsol a kormányzó is. A rektor József kir. herceget­ úgy is köszöntötte, mint bálványozásig szeretett atyjának, a a tudományok kiváló művelőjének méltó fiát. József kir. herceg katonás határozott­sággal, katonai kitüntetésektől elborított Wtt áll.az egyetem tanácsa előtt­ és ke-­­ményen hangsúlyozza a doktori eskü sza­vait : Én József királyi herceg... a rek­tor és az egyetem tanácsa iránt minden­kor tisztelettel fogok viselkedni ... hazánk dicsőségét előmozdítani. Az eskü után hosszabb beszédben mon­dott köszönetet a kir. herceg. — A mai lélekemelő ünnepély, — mondotta, — azokat az időket juttatja eszembe, mikor több, mint egy éven át vezettem Erdély védelmét. Hála hős csa­pataimnak és a lelkes magyarságnak, mely a nélkülözésekben mindig hős volt, élén a Ferenc József tudományegyetem if jóival, akikre mint a sziklára támaszkodhattam, a feladatot győztesen befejeztük. Hős csapa­taim az ellenség minden támadását vissza­verték hazánk szent határain. Saj­ó szívvel gondolok azokra az időkre, midőn megmutatta a nemzet, a magyar nép, mi a valódi, önzetlen hazafiság, hazaszeretet és hősiesség. Bajtársaim százezreinek ki­csordult vére kitörölhetetlenül lelkem ha égette azt a szent meggyőződést, hogy nagy és boldog lesz még imádott magyar hazám. Higyjék el, hogy szívem minden dobbanása ezentúl is csak magyar Hazánk és magyar test­véreink ügyét fogja szol­gálni, bármit hozzon is a jövő. Ha a csa­tákban és a kórházakban vérző sebekkel borított, szenvedő bajtársaimat istápoltam és a halál nehéz óráiban szeretettel ál­lottam mellettük, azzal csak kicsiny jelet adtam elmulhatatlan hálámnak. Ha életet mentettem meg, azt a testvéri szeretet su­gallta és az a bámulat, mellyel hazánk vér­tanúi iránt viseltettem, kiknek sorsát megoszthatni legfőbb vágyam volt. És ime, a magyar királyi Ferenc József tudo­mányegyetem orvosi fakultása most ho­noris causa doktorrá avatott. Fogadják ezen engem végtelenül megható és meg-­­tisztelő elismerésért lelkem mélyéből fa­kadó, legforróbb köszönetemet. Most a többi díszdoktorok — Bethlen István gróf, Somogyi Szilveszter polgár-­­mester, Dolmányi Ernő zeneszerző, Tóth Lajos kultusz-államtitkár és Scheffer Aladár — avatása következett. A kitün­tettek nevében Bethlen István mondott köszönetet, mire a közgyűlés a rektor zárószavai után véget ért. Az Egyetemi Internate* fölavatása Fél három órakor a Tisza-szálló nagy*­termében az egyetem ötszázterítékes diszk­obédet adott, amelyen Menyhárt G­áspár köszöntötte fel a kormányzót. Délután öt­kor a kormányzó és Somogyi Szilveszter polgármester jelenlétében fölavatták a DEM­KE épületében levő főiskolai interp­­nátust. A kormányzó ezután kíséretével a Tiszán rendezett evezősversenyt szem­lélte végig. Az egyetem barátainak egyesülete Ezalatt a városháza nagytermében Ko­los­váry Bálint tervezete és előterjesztése alapján megalakult A Ferenc Józsefi Egyetem Barátainak Egyesülete, amely­nek elnökségére Bethlen Istvánt kérték föl. Ravasz László dr. református püspök nagyhatású beszédében fejtegette az alma mater köré sereglők föladatait. — Ma, amikor minden kettészakadt, — mondotta — és nincsen meg az összefüg­gés a lelkekben, valamiképpen találkoz­ni­ok kell a kolozsvári egyetem régi hall­gatóinak és barátainak. Az ifjúság öre­gebb, érettebb legyen és az öregek ifjab­bak, hogy ezekben a világtörténelmi, sú­lyos időkben egymásra találjunk. Az is­kolának lelke van és a kolozsvári egye­tem lelke a magyar kultúrtörténet egyik legszebb, legérdekesebb és legtragikusabb lapja. Legyen áldott az a lélek, amelyik magában hordja a kolozsvári iskolának titkos jegyét! Somogyi polgármester a város nevében üdvözölte az új egyesületet és a város nevében kétszázezer koronás alapítványt jelentett be. Dohnányi hangversenye Este a színházban ünnepi előadás volt, amelyen József királyi­­herceg és József Ferenc királyi hercegek is megjelentek, Aigner főispán, Menyhárt rektor és Dézsi Lajos dékán kíséretében. . Nagy sikert aratott Fichtner­­Sándor őr­nagy lelkesen betanított zenekarával és da­lárdájával. A közönség melegen ünnepelte Dolmányi Ernő dr.-t, aki egy Rhapsodiáját (op. 11.) adta elő. Tíz órakor a város látta vendégül a kormányzót és a királyi hercegeket. A banketten Somogyi Szilveszter polgármes­ter felköszöntőjében rámutatott arra, hogy a katonás fegyelem a­ kultúra keretében a nemzeti restauráció munkáját szolgálja.­­A nemzet csillaga lehanyatlott, de már biztatók a jelek, hogy a népek égén ez a csillag ismét fényesen fölragyog. Éjfélkor a kormányzó _ külün val Man visszautazott. fiaflflp.esfee., j *

Next