Magyarság, 1922. augusztus (3. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
1922 augusztus 1, kedd MAGYARSÁG államok, de hivatkozik Németországra és Csehországra, ahol a szociáldemokraták vannak uralmon és ahol a szociáldemokraták is a kivételes hatalommal kormányoznak. Propper Sándor: A szabadságjogok véelmére. (Mozgás és derültség a kormánypárton.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Felolvassa a német birodalmi alkotmány rendelkezéseit, melyek messzebb mennek, mint a magyar kivételes rendelkezések. Várnai Dániel: Ezek a köztársaság védelmére valók. Bethlen István gróf miniszterelnök: Hasonlóbb helyzet Csehországban, ahol nálunknál, sokkal szigorúbb intézkedések vannak a Felvidéken érvényben. Sajnos, egész Európában olyanok a viszonyok, hogy a kormányok kénytelenek akivételes hatalommal élni. Egyedül Ausztria kivétel, de ott a kormány ellenőrizhető kivételes hatalmát egy pártnak kivételes hatalma helyettesíti, ami igazán nem irigylendő állapot Ugyanazok a képviselők, akik a plánomban a kivételes hatalom ellen vannak,a bizottságokban maximálást követelnek, ami csak a kivételes hatalom alapján lehetséges. Vázsonyi Vilmos:: A közjogi és magánjogi kérdések között különbség van. Bethlen István gróf miniszterelnök: Konkrét Szociáldemokrata panaszokra kijelenti, hogy a kormány nem engedheti meg a vasúti alkalmazottaknak szakszervezeti alapon való tömörülését, mert ez az államvasutak biztonságába ütközik. A villamosvasutasok szervezkedését a kormány ugyanolyan feltételek mellett megengedi, mint a keresztényszocialista szakszervezetek működését. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: A keresztényszocialista szakszervezet nem szakszervezet.) A kommunista magatartásuk miatt elbocsátott tisztviselők ügyét, ha arra elegendő ok van, a kormány hajlandó revízió alá venni. A miniszterelnök véleménye a választásokról Bethlen István gróf miniszterelnök, Ar liberális pártok közül először Rassay Károly beszédével foglalkozik, aki azt mondotta, hogy a kormány felülről csinált forradalmat és államcsínyt, mert törvényellenesen adta ki a választási rendeletet és meghamisította a nemzeti akaratot. A törvényesség kérdése már tisztázva van. A kormány választójoga nem volt szekkörű, mert aránylag több polgárnak volt szavazati joga, mint Franciaországban vagy Angliában. Inkább csak a nőknél volt redukálás. Jogfosztás nem is történhetett, mert közjogi téren szerzett joga senkinek nincsen. A Friedrich-féle rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvényes és az ellenzék nem is zárkózott el annak szűkítése elől, csak önmaguk között sem tudtak megegyezni ! Vázsonyi Vilmos: Nem így áll ez az egész dolog. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ami azt illeti, hogy a Bánffy-féle választások alatt sem történtek ilyen erőszakosságok, arra azt mondhatom, hogy olyan mérvű izgatások a Bánffy-féle választások alatt sem voltak, mint most. A kormányt királygyilkosoknak nevezték, belevetették a vallási fanatizmust a választási harcba s azt mondták, hogy a protestáns kormány el akarja nyomni a katolikusokat. ... Rakovszky István: Úgy van! Bethlen István gróf miniszterelnök:... hogy a katolikusok nyakára protestáins királyt akarnak hozni. Rakovszky István: Úgy van! Rassay radikalizmusa Bethlen István gróf miniszterelnök: Volt ezenkívül osztályelleni és tulajdonelleni izgatás is bőségesen. Főképp a kisgazdákat terrorizálták. Azzal sem lehetett bizonyítani, hogy a titkos kerületekben a kormány ellen szavaztak, mert a falusi és városi kerületek között nagy különbség van és a falu titkos szavazás mellett is kitartott volna a kormánypárt mellett. A titkos kerületekből le kell venni a szociáldemokratákra esett szavazatokat és akkor az látszik, hogy tizenhárom törvényhatósági városi kerületből tíz kormánytámogatót, három pedig ellenzékit választott. A falusi kerületeknél tíz kormánypártira négy ellenzéki esik, tehát az okoskodás egészen hamis. Budapestet azért nem lehet tekintetbe venni, mert ott taktikai hiba történt, a kormány nem állított hivatalos jelölteket. Bassayval szemben az a meggyőződése, hogy a parlamenti többségnek megvan az erkölcsi presztízse, amelyre támaszkodva érvényes törvényeket hozhat. Bassaytól különben sem fagad el kitanítást, s nem azon az utón járt, amelyen ezt megelőzőleg járt. Fáitját független kisgazdapártnak nevezi, de egyetlen kisgazdajelöltjük nem volt. Az a kisgazdapárt, amely Budapesten szerzi mandátumait, oly távol áll a kisgazdatársadalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Rassay liberalizmusa mögött egészen közönséges modern radikalizmus rejlik. Egyetlen programpontja, amit előadott, a népszavazás követelése a királykérdésben. Itt bocsánatot kell kérni Apponyi Albert gróftól, de ő valószínűleg félreértette Rassayt, amikor Rassay álláspontját összehasonlítva a kormányéval, szinte gusztust csinált a kormánynak, hogy fogadja el ezt a gyönyörű álláspontot. Andrássy Gyula gróf: Apyonyi azt mondta, hogy van király. Jászi szerint Rassayék az igazi októbristán Bethlen István gróf miniszterelnök: Rassay nem a legitimzmus és szabad királyválasztás kérdésében Való döntést akarta a népre bízni, hanem az államforma te- Mntétében kívánta a népszavazást. Ez nem egyéb, mint rejtett republikanizmus. ’ Kérdezi Rassayt, hogy az esetleges népszavazáson királyságra vagy köztársaságra fogja-e a híveit szavaztatni. Rassay pártjában alig van valaki, aki az októberi forradalomban valami jelentős szerepet ne játszott volna. Ugyanez a felfogása Jászi Oszkárnak is, aki a Bécsi Magyar Újságban cikket írt és hibáztatta a liberális ellenzéket, hogy túlzott óvatosságból nem vallat magáénak az októberi programot oly mértékben, amely megfelel az ország közhangulatának. (Derültség a kormánypárton.) Hibáztatta Jászi, hogy együtt dolgozott az ellenzéki kapitalista latifundiumáé csoporttal és a rég levitézlett álliberálisokkal, akik alatt Vázsonyit értette. (Nagy derültség.) Vázsonyit, Jászit nem is tekinti liberálisnak. Vázsonyi: Soha nem is tekintett. (Derültség.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Azt írja továbbá Jászi, hogy Búza Barna kétségkívül keményen exponálta magát az októbrizmusért, bár a Rassay-párthoz tartozott, de bukása annak tulajdonítható, hogy a gazember, Vjdniillik a miniszterelnök (Nagy derültség az egész Házban) kitoloncoltatta őt a kerületéből. Batthyányék pedig azért buktak el Jászi szerint, mert az ő októbrizmusuk még sokkal óvatosabb, mint Rassayéké, ők különbséget tesznek nemzeti és nemzetközi októbrizmus között, ami Károlyi Mihály ellen irányul, így tehát egy szakértő állapítja meg (Derültség.) a Rassay-párt természetrajzát. A magyar kormányt kellene felelőssé tenni, ha a pusztító radikalizmust kisgazdalobogó alatt lehetne újra az országba csempészni. Akárhogy gondolkodunk a liberalizmusról és annak hibáiról, kétségtelen, hogy hatalmas tényező volt ötven éven keresztül az ország. A radikalizmus ennek a liberalizmusnak satnya fattyúhajtása, ez csak rombolni tudott és a nemzet szellemét mételyezte meg. Veszedelmes volt ez a radikalizmus, meg forradalmasította a polgári társadalom kisebb exisztenciáit, a szociáldemokrata ideákat polgári köpenyegben árulta és a szociáldemokratákat mindig túl akarja licitálni. A szociáldemokrata pártot csak másodsorban terheli felelősség az összeomlásért. Náluk nagyobb bűn terheli a radikálisokat, mert propagandájukkal a forradalmat ők készítették elő. Ők létesítették az első különítményt, a Gallilei-kört, ők dolgoztak titkos szervezetekkel, mert egyik-másik szabadkőműves-páholy az ő szervezetük volt. Kéri Rassayt, revideálja álláspontját, mert a radikalizmus nem a magyar talajból nőtt ki. Ha sikerülne újra feltámasztani nemzetiszínű ruhában, mint 1918-ban, ez óriási veszélyt jelentene az országra nézve. Nemzeti álarcban árulnák ugyanazt a mérget, amellyel 1918-ban a nemzet testét megmérgezték. (Nagy taps a kormánypárton.) Ki lövetett a királyra ! Bethlen István gróf miniszterelnök: Áttér a keresztény ellenzék kritikájára. Andrássy Gyula gróf szerint a kormány forradalmi alapon reakciós politikát folytat. A kormány nem áll forradalmi alapon, hanem az 1920: I. törvénycikk alapján, amelynek létesítésében Apponyi Albert és Andrássy Gyula is részt vettek. E törvény a királykérdés elintézését a nemzetgyűlésre bízta. E törvénnyel szemben Andrássyék arra törekedtek, hogy a törvény felrúgásával fegyveres hatalommal a kezükben a törvényes kormányt kiemeljék és helyébe magukat tegyék. Nyugodtan bízza a közvélemény megítélésére, hogy ki áll forradalmi alapon. Rakovszky István : Ki lövetett a törvényes királyra ? (Nagy zaj.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Az előidézett események következménye volt a detronizációs törvény. " Ha ez forradalom volt, akkor . .a trianoni béke , hazaárulás, mert itt épp úgy nem"s lehetett mást tenni a nemzet érdekében, mint a békekötésnél. A kormány nem csinál reakciós politikát. Andrássy Gyula azt mondta, hogy a kormány azt az álparlamentarizmust akarja helyreállítani, amely Ferenc József idejében volt Ervval a választójogi rendeletet és az állítólagos erőszakosságokat hozta fel.* Andrássy Gyula gróf most a nyílt szavazás ellen foglal állást és azt mondja, hogy a múltban ezt csak azért tette, mert a nemzetiségi kérdés miatt szükséges volt. Mikor Andrássy a plurális választójogot előterjesztette, a nemzetiségi kérdést csak mint tizedrangu érvet hozta fel. (Mozgás a keresztény ellenzéken.) Haller István: Természetes. Ezt csak nem lehetett akkor megmondani. Daruváry igazságügyminiszter Kimegy a teremből Bethlen István gróf miniszterelnök. Andrássy Gyula támogatta Vázsonyi törvényjavaslatát is, amely szintén a városi kerületben titkos, a falusiakban nyílt szavazást kontemplált. Miért jelent ez tehát csak ma osztályuralomra való törekvést. Vagy ha ő csinál valamit, az szent és sérthetetlen, de ha a kormány csinálja, akkor ellenkezőleg áll ? (Zaj.) Andrássy Gyula gróf: Az fajvédelem volt. Felkiáltások az ellenzéken . Az fejlődés volt, nem visszafejlődés. Bethlen István gróf miniszterelnök: Amíg a képviselő úr kormányon van, addig minden jó volt nem, amint ellenzékre került, egyetlen követelés sem elég radikális a számára. (Nagy zaj az egész Házban.) Mindenesetre nem tartható fenn az a rendszer, amikor egy királyi vétó szemben áll a nemzeti törekvésekkel. De ezt a nemzeti törekvésekért vivott küzdelmet negyven éven át a parlamentben folytatták. Mindenki tudta, hogy e törekvések mögött van a nemzet többsége. Andrássy Gyula gróf: De a parlamentben kisebbségben voltak. Ez az álparlamentarizmus. Bethlen István gróf miniszterelnök: A radikalizmust a császári demagógia hozta be a nemzeti törekvésekkel szemben. Ezt a nemzet elutasította és ekkor választották meg óriási többséggel a Szünet után Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Az internálások kérdésében sok tévedést okoz az, hogy ezt büntetésnek tekintik. Az internálás nem büntető intézkedés, hanem preventív intézkedés. Elejét akarja venni ezáltal a kormány a bűnök elkövetésének. • Vannak olyanok, akik kifejezetten nem izgatnak az állam ellen, de előkészítik a lelkeket a felfordulásra. Ilyenek a szociáldemokrata párt képviselői között is akadnak. (Nagy zaj a szociáldemokrata párton.) Az internálással ártalmatlanná akarnak tenni oly egyéneket, akik veszedelmesek az államra. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Ki bírálja el?) Az internálásokidőtartamát előre nem lehet megállapítani. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyeknél bizonyos rendőrszellem nyilvánul meg. Hébert Ede: Alaposan levizsgázott. Rendőrállam. Rainprecht Antal: Spicli rendszer. Rakovszky Iván: Kendőri intézkedésekre szükség van, különben, anaríva támadna. Hébert Ede : Ezt mondták a kommunisták is. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az internáló táborokból a bolsevizmus miatt letartóztatott embereket már kiengedték és csak azok vannak ott, akik újabban tanúsított maguktartásuk miatt kerültek oda. Az internálások nem egyes osztályok, hanem mindenki ellen irányulnak, akik veszedelmeseknek mutatkoznak a fennálló társadalmi rend ellen. Hébert Ede: Héjjas nincs internálva. Rakovszky Iván: Az internálás nem a munkások ellen irányul, legfeljebb azok ellen a vezetők ellen, akik maguk soha fizikai munkát nem végeztek, valamint az árdrágítók ellen. Peyer Károly : Akik harmincezer koronáért kiszabadulnak. (Zaj a kormánypárton.) Felkiáltás: így nem lehet rágalmazni! Mondjon neveket! Árdrágítók, csavargó!! az internáló táborban Rakovszky Iván belügyminiszter: Ha az urak visszaélésekről tudnak, bűnt követnek el, ha nem jelentik. Meg kell végre szűnni az állami intézkedések elleni izgatásnál. Az internálási rendszert fokozatosan visszafejlesztik. Jia már egyedül a belügyminiszter rendelheti el az internálást. Terroristáknál vagy veszedelmes agitátoroknál, még az előzetes őrizetbe■vétel, is jogos volt. Az internálást újabb rendelettel fogja szabályozni és pontosabban körülírja a vidéki közigazgatási hatóságok jogkörét. Az előzetes Őrizetbekoalíciót. Ferenc József hanyatló korival . . . (Daruváry Géza igazságügy miniszter ekkor kimegy a teremből.) Bethlen István gróf miniszterelnök:... közeledett az az idő, amikor Ferenc Ferdinand került volna a magyar trónra, akiről köztudomású volt, hogy ő táplálta ezeket a radikális mozgalmakat és ekkor hirtelen feltűntek azok a politikusok, akik felismerték a radikalizmus szükségét. Fábián Béla: Hát Irányi Dániel, és a régi függetlenségiek ? Kossuth és Bethlen Bethlen István gróf miniszterelnök: Mindig a haladás és fejlődés politikáját képviselte, sohasem osztályuralmat és nem is fog képviselni. Az intelligencia vezérszerepét meg kell tartani, de ez nem jelent kedélyes középosztály-uralmat, mint ahogy Apponyi Albert gróf mondotta. Az intelligencia vezetőszerepét büntetlenül nem lehet kikapcsolni. Apponyi hivatkozott a negyvennyolcas generációra. Annyi biztos, hogy Kossuth Lajost nem az ilyen vagy olyan jogi intézményekért áldják ma, hanem azért, mert felszabadította a jobbágyságot és a népet a föld tulajdonosávátette. A mai generációt is csak akkor fogják áldani, ha becsületesen és gyorsan végre fogja hajtani a földbirtokreformot. (Taps a kormánypárton.) Az intelligenciának csak azért lehet szemrehányást tenni, ha nem, járul hozzá a földreform gyors végrehajtásához. Ebben a tekintetben kéri Andrássy és Apponyi segítségét. Hassanak oda, hogy ne felebbezésekkel húzzák a földreformeljárást a birtokosok, hanem önmaguk kínálják fel azokat a területeket, amelyekre szükség van. A kormány becsületes magyar nemzeti demokráciát akar. Rakovszky István valamit közbeszól. Eckhardt Tibor: Most nem maga a miniszterelnök. Rakovszky István : Kőváriné üdvözölteti. Bethlen István gróf miniszterelnök : A kormány programjának megvalósulásához minden társadalmi osztály és párt összefogására szükség van. (Nagy taps a kormánypárton, a képviselők felállva éljeneznek.A vételt szűkebb körre fogja szorítani. Csak arra az esetre hagyja meg, ha államellenes bűncselekményekről van szó, amelyeket tovább is folytatni akarnak. A rendőri felügyeletet majdnem teljes egészében meg akarja szüntetni. (Zaj a szociáldemokrata párton.) Az új rendelettel ki akarja küszöbölni a meglévő igazságtalanságokat. Különben is az egész intézmény már kihalófélben van. 1919-ben kétezernyolcszáz politikai internált volt, most alig van százötven—kétszáz, a többi hatszáz árdrágító és csavargó. Az egész intézmény megszüntethető, ha a közvélemény egy része felhagy a forradalmi mentalitással. Be kell látni mindenkinek, hogy az államrend társadalmi szükségrn a szociáldemokratáknak is meg kell érteniök, hogy abba kell hagyni a hatóság állandó becsmérlését és a tekintélyek rombolásé? A belügyminiszter Eckhardt javaslata ellen Rakovszky Iván belügyminiszter. Áttér a sajtórendészet kérdésére. Két szélsőséges álláspont lehetséges. Egyik az előzetes cenzúra, a másik a teljes sajtószabadság. Egyik sem fogadható el. Az 1918. évi forradalom előidézéséhez nagymértékben járultak hozzá egyes sajtóorgánumok, olyan működéssel, amivel szemben nem lehetett perrend szerint eljárni. Ilyen eszköz például a feltűnő címekkel való dolgozás, amikor egy-egy esetet általánosítottak, vagy pedig hamis kommentárokat fűztek az eseményekhez. Egy jegyző miatt megtámadták az egész jegyzői kart, így ittalták Kun Béláról, hogy ő az új Messiás, Tisza Istvánról, hogy ő okozta a háborút, Károlyi Mihályról, hogy a legbecsületesebb ember. Ezek ellen az előzetes cenzúrával nem lehetett védekezni, tehát a kormánynak más megoldást kell keresni. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Eckhardt-féle indítvány. Rakovszky Iván belügyminiszter: Emlékeztet a Károlyi-forradalom idejére, amikor úgy értelmezték a sajtószabadságot, hogy hivatalosan kiküldött csapatokkal terrorizálták a lapokat, amelyek a kormány ellen mertek ínni és megfenyegették a nyomdákat, hogy szétrombolják. Még nagyobb volt a szabadság a kommün alatt. (Derültség.) A kormánynak most is azért kell a kivételes hatalom a sajtókérdésben, hogy a burkoltan elkövetett izgatással szemben fellépjen. A belügyi kormány alapbeszüntetési joggal nem kíván visszaélni, de szüksége van erre az eszközre a kormánynak. Nem hajlandó a kormány emel az eszközzel I Rakovszky Iván az internálásokról 3