Magyarság, 1922. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
4 . Párisi szerelem" Páris, okt. 28 (A Magyarság tudósítójától) Sietünk az olvasót megnyugtatni: ez az idézőjel közé tett cím nem mozidarabot jelent a nagy bulevardokról, ▼agy a különböző »passage «-okról, ahova Páris idegenjeit titkos kíváncsiságok vezetik, nem a Grand Guignol drámájának a címe, nem is egy új parfüm-kompozícióé, nem a rue de la 1‘aix egy új kreációja, nem egy betét a Folies Bergére revüjébe,— a »Párisi szerelem« egy felolvasásnak a címe, amit Raymond Duncan, Izidora Duncan-nak, a világhírű táncosnőnek bátyja hirdetett. Raymond Duncan is érdekes alakja azoknak a kozmopolita különcöknek, művészeknek és világboldogítóknak, akiket Páris rejteget. Azelőtt a balparton, a régi házaktól szegélyzett rue Jacob-ban volt az atelier je. Ez az atelier kifejezés a Duncan hármas szerepéhez híven igen tág jelentést kapott. A csendes utcában, ahol öreg urak fehér kamaslikban álmodoztak a régi házakban s ahol fiatal hölgyek elöl eldugdosták Baudelaire »Fleurs du mal«-ját, ebben a kedves negyedben, amely maga is egy külön város (vannak emberek, akik évszámra nem mennek át a másik oldalra), furcsa feltűnést keltettek azok a női tünemények, akik fehér darócógába takarózva, antik sarut húzva harisnyában lábukra, szalaggal átfont görög hajfürtökben, kalap nélkül kerültek elő s tűntek el az »atelier« szájában. Ezek a nők Duncan tanítványai voltak. A mester főprogramja a visszatérés: a görög élet ideáihoz. Ennek az ideálnak ragyogó napja: a művészet. Az élet — a művészet, s a művészet egyszerűséget, harmóniát és egészséget is jelent. (Az atelierben külön tanfolyamon oktatja a mester a harmónikus testmozgásokat). Az ő elveinek hívei — egy kis kolónia — ott lakik a műhelyben, maga fonja a mester rajzai s útmutatása szerint a szöveteket, amivel takaróznak; szőnyegeket, csipkéket, kézimunkákat, iparművészeti tárgyakat, van külön nyomdája, maguk szedik, kötik a könyveiket s ezeknek eladása teszi jövedelmüket. Úgy látszik, hogy a műhely jól jövedelmezett, mert az egyszerű és kedves balpartról, Duncan most átköltözött a jobbpartra a Champs-Élysées közelébe, ahol felépítette a »Théatre Raymond Duncan«-t, amelynek első felolvasóestéje a »Párisi szerelem« volt. úgy hatott, mintha valami régi metszet, vagy mintha a Pathenor egy frízének alakja elevenedett volna meg, mikor Raymond Duncan őszesbarna hosszú fürtjeivel, finom orrával (ez volt a legrómaibb rajta), nyílt homlokával (amelyen sötétkék szalag vonult át, fürtjeinek börtönőre), tarkaszövetű tógájával, saruiban, meztelen karokkal megjelent és leírhatatlan fölénnyel és biztonsággal végig- és lenézett a szerencsétlen tömegen, amely félcipőkben és magas csizmácskákban, a modern élet barbár ruháiban, kiváncsian várt a párisi szerelem fejtegetésére. Ha egy kissé tragikus vonás is lett volna az arcán, Dante lett volna; de amikor egy fenséges gesztussal, melynek kedves naivitását ő érezte bizonyára legkevésbé, leült a tágas és világos emelvény egyetlen díszére, egy római ívelésű fapadra (nyilván ez is a »műhelyben« készült), midőn megigazgatta fürtjeit, egymásra rakta saruit és két meztelen karját végignyújtotta a pad hátán. Cézár volt, maga Julius Cézár, amint a római szenátus alázatos tömegén végignézett. És a nagy Duncan elkezdett beszélni a párisi szerelemről, l’amour parisien-ről és mindenről beszélt, csak a szerelemről nem abban az értelemben, ahogy Páris és mindenki érti a szerelmet. Az ő szerelme egy metafizikai, eterikus, esztétikai szerelem volt, Platónak s a platonikus görög filozófiának a szerelme. S ennek a Heresemnek a nevében Duncan sajnálkozott a »hárommillió fejen s a hatmillió lábon, amely a várost látja s nem tudja azt megemészteni«. Ha ez a megfoghatatlan valami házastársak közt jelentkezik, akkor a szerelem távozik ajtón és ablakon, csak a Duncan szerelme Páris iránt az igazi és változatlan. Eziránt a csodálatos, kacagó, szkeptikus, huncut, gunyoros és nagyszerű városért, amelynek levegője telve van a művészi szerelem atomjaival. »Oh, a Szajnába dőlni és imádni ezt a csodálatos várost«, — mondta Duncan, miközben méltóságteljesen igazított egyet tunikájának ráncain. Az ideálnak egyszerű csodája szerelemmel tölt el bennünket és attól kezdve anélkül, hogy észrevennők, Páris akarata munkálkodik bennünk. Párisé, amely nagyobb, mint San Francisco, amely pedig Duncant adta a világnak, nagyobb, mint London, nagyobb, mint Stephenson, a vasutak atyja, nagyobb, mint az einsteini elmélet, nagyobb, mint maga Sokrates... Ilyesféléket mondott a nagy Duncan a közönség általános kiábrándulása közt. Helyesebben »Páris szerelmeiről akart beszélni s nem a »párisi szereleméről. Arról az ösztönző, művészi atmoszféráról, amely a Szajna partját burokba fonja. Ezt világosabban és meggyőzőbben is elő lehetett volna adni, bár ez ellentétben állott volna azokkal a dadaista alakokkal, akiknek csoportjai (ez is a „műhely” műve) széles vásznakon függtek alá a terem falairól. A közönség már szállingózni kezdett, mikor a római széles mosollyal kijelentette : Most pedig exkuzálnom kell magamat, hogy előadásomnak a fenti címet adtam, így, örvendetesen állapítom meg, hogy a terem tömve van. Önök mind azért jöttek, mert csiklandós történeteket, leleplezéseket és botrányokat várnak tőlem. Sajnálom, hogy nem tudtam kívánságuknak eleget tenni. Ezzel vállára rántotta tógáját s egy fejjel mindenkinél magasabban önelégülten vonult vissza a közönség sorai közt. Bory János MAGYARSÁG 922 november X, szerda Néhány nagy háztulajdonos meg akarja hiúsítani a lakásépítő akciót — A Magyarság tudósítójától — Néhány hét előtt egy belga csoport tárgyalást kezdett Budapesten a lakásépítési kormánybiztossággal és ajánlatot tett, hogy belga tőkével belekapcsolódik az újabban megindított állami lakásépítő akcióba. A tanácskozások azóta megszakítás nélkül tartanak, természetesen, mint ilyenkor szokás, a nyilvánosság kizárásával és ugyancsak természetesen az érdekeltek lázas érdeklődése mellett. A lakáshiányt nyögő közönség reménykedve vette tudomásul, hogy az annyiszor emlegetett külföldi tőke végre kopogtatott az ajtónkon, azok pedig, akiknek érdekük a mai állapotok fenntartása, aggódni kezdtek, hogy végre csakugyan meg talál indulni a fővárosban az építkezés. Különösen egy kisszámú, de házakkal bőven ellátott érdekeltség, mely minden komoly alap nélkül a háztulajdonosok képviselőjének és védelmezőjének tolta fel magát, figyelte nagy rémülettel, hogyan öltenek a belgákkal folytatott tanácskozások komolyabb jelleget. Ez a társaság volt az, amelyről nemrégiben híre járt, hogy a lakásrendelet revíziójával kapcsolatban nagyobb gyűjtést rendezett a tagjai között. Ezek az edzettbőrű kapitalisták már gyönyörűen kiszínezték maguknak a jövőt, amikor kikényszeríthetik a mai lakáskorlátozások megszüntetését és végre kedvük szerint rácsavarhatják szerencsétlen lakóikra a nagy prést, melyből világparitásos alapon csurog majd kifelé a portások verejtéke. A mostani építkezések meghiúsítanák ezeket a tervezgetéseket, sőt ha a belgákkal sikeresen meg lehetne alkudni, esetleg még a lakáshiány is megszűnnék, ami jóvátehetetlen csapás volna minden kérges lakásspekulánsra. Ezért most járt és járatlan utakon mindent megtesznek, hogy a belgákat elkedvetlenítsék és a tárgyalásokat minél előbb meghiúsítsák. Célzatos közleményeket helyeznek el, féltik a magyar érdekeket és a nemzeti vagyont. Mert a belgák bizonyára haza akarják majd vinni az itt felépített kis házikókat, mozgósítani akarják a fővárost, melyet néhány háztulajdonossal szeretnek összetéveszteni. Bizonyára senki sem hiszi, hogy a belga tőkések idealizmusból jöttek ide ajánlatot tenni, de más külföldiek vagy egyáltalában nem jelentkeznek, vagy a Balkánon szokásos kamatozást akarják kizsarolni, itthon elegendő tőke nincs, tehát minden megvalósítható üzletbe bele kell mennie az államnak. A közvéleménynek módjában lesz az esetleges megállapodásokkal foglalkozni és a nemzetgyűlésen minden aggodalom hangot találhat. Komolyabb próbálgatásokat önző szempontokból elgáncsolni lelkiismeretlen könnyelműség, tiltakozni csak azoknak szabad, akik jobb ajánlatot és több pénzt tudnak hozni. Érdeklődtünk egyébként illetékes helyen és a tárgyalások jelenlegi állásáról, valamint a sajtóban megjelent támadásokról a következőket mondották nekünk: A belgák ajánlata — A sajtóban megjelent cikkek tartalma túlnyomórészt nem felel meg a valóságnak. Nagyfokú tájékozatlanság ütközik ki belőlük. A tényállás röviden az, hogy többek között egy belga csoport is tett ajánlatot egy építkezési részvénytársaságnak belga tőkével való megalapítására. Több millióra tehető belga frankot fektetnének be építkezésekbe, ha az állam egy bizonyos ideig garanciát vállalna az így befektetett tőke megfelelő kamatozására... Az országos lakásépítési akció végérvényes intézésére hivatott Országos Lakásépítési Bizottság, amelynek elnöke a miniszterelnök és tagjai sorában többek között helyet foglalnak a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter is, felhatalmazta a lakásépítési kormánybiztost, hogy ez ajánlat tárgyában előzetes megbeszéléseket folytasson. Ez a megbeszélés bizottságilag, fesztelen formában, kötelezettség nélkül, pusztán kölcsönös előzetes tájékozódás céljából már meg is történt. Az e tárgyban tartott értekezletre a főváros képviselői is meghivattak abból a célból, hogy a fővárosnak módjában álljon —ha jónak látja — értékes telkeivel és közműveivel az esetleg létrejövő építési akcióban, illetve részvénytársaságban részt vevni. Az ajánlattevők kifejezetten kiemelték, hogy szívesen veszik az államnak, fővárosnak és altruisztikus intézményeknek részvételét az alapítandó részvénytársaságban. A belga építési vállalkozás dolgában tehát semmi végleges megállapodás nincs még, az egész ügy még kezdetleges informatív tárgyalások keretében mozog, amelyek önérthetően nem valók a nagy nyilvánosság elé. Különben is az ily nagyobb szabású akciók ügyében a végleges döntés nem a kormánybiztost, hanem az Országos Lakásépítési Bizottságot illeti, sőt végsősorban magát a törvényhozást. Tehát önhatalmú eljárásról és a közvélemény előtt való titkolódzásról itt szó sem lehet, országos befektetéseket óhajt tenni — nyilvánvaló tehát, hogy egy olyan ajánlatot, amely a befektetendő külföldi tőke részére a mai tőkehiány és tőkedrágaság korszakában túlhajtott kamatozási igényeket nem támaszt, sőt a kamatgaranciával szemben az államnak más téren méltánylást érdemlő ellenértéket is nyújtani hajlandó, a limire, mint túlzott nyerészkedésre valló törekvést, elutasítani nem lenne észszerű. Tudvalevő, hogy az állam Németországban, Svájcban, Hollandiában rendkívül nagy közvetlen anyagi támogatással igyekszik rábírni a húzódozó tőkét, hogy az építkezésekbe befektetéseket eszközöljön és eddig nálunk is ennek alkalmazását sürgette minden érdekelt tényező. A kamatgarancia nem jelent nagy áldozatot A kamatgarancia kellő kautólák mellett az anyagi támogatás még legkevésbé súlyos módjának látszik. E kautólák egyike éppen a viszonylag jobban jövedelmező nagyobb lakások és üzlethelyiségek építése, amely az állam által vállalt kamatgaranciából eredő, terhet a minimumra csökkenti. Emellett az ily építkezések útján kislakások és üzletek által elfoglalt lakások is fölszabadulnak. Bár megállapítást nyert, hogy Budapesten a kislakások arányszáma ma is felette kedvező, a megbeszélések során ezek megfelelő szaporítása is tervbe vétetett. Az illetékes tényezők és végső sorban a törvényhozás bölcsessége bizonyára meg fogják találni az anyagi támogatás tekintetében azt a helyes középutat, amely az államra nézve nem jelent túlságos megterhelést, de mégis elegendő ahhoz, hogy a tőkét — és itt elsősorban a külföldi tőkére kell gondolnunk — rábírja arra, hogy a nagy közvetett előnyeinél fogva úgy az államra, mint a fővárosra nézve szociális és közgazdasági szempontból oly döntő fontosságú építkezésekbe befektetéseket eszközöljön. Ami a főváros állítólagos tiltakozását illeti, erről illetékes helyen semmit sem tudnak és különben is nyilvánvaló képtelenség volna ez, minthogy itt állami akcióról van szó, amely semmi vonatkozásban nem esik a székesfőváros döntése alá. A külföldi tőkére feltétlenül szükségünk van . Az illetékes és hozzáértő tényezők egyhangú véleménye az, hogy tőkeszegény országunkban az építkezések erőteljesebb megindítása külföldi tőke bevonása nélkül alig képzelhető, tehát örömmel kell vennünk, ha a külföldi tőke, az államnak is megfelelő feltételek mellett, Magyar Az építkezések erőteljesen megindultak . Azzal a téves állítással szemben pedig, hogy az építkezések terén eddig úgyszólván semmi sem történt és hogy ez a kérdés most fog és pedig más irányban helyes megoldást nyerni, illetékes helyen rámutatnak arra az örvendetes tényre, hogy a megkezdett állami építkezések a rossz időjárási ésegyéb kedvezőtlen viszonyok ellenére is erőteljesen folyamatban vannak, amennyiben az épülő 830 lakás túlnyomó része ez év végére rendeltetésének előreláthatólag átadható lesz, a rendelkezésre bocsátott egy milliárdos szindikátusi kölcsön nagy része az építkezésekbe máris befektetést nyert, több vidéki város építkezésének előkészítésére pedig a tárgyalások megindultak. A nagyközönség megnyugvással veheti tehát tudomásul, hogy az illetékes tényezők részéről a legnagyobb gondossággal, körültekintéssel és az állami érdekek szigorú megvédésével minden megtörténik, hogy a nyomasztó lakáshiány az építkezések mennél erőteljesebb föllendítésével is mielőbb megszüntethető legyen. la darabos gr POROSZ SZEn csuzdáról azonnal kapható vagon- és fuvartételeiben Str. Keidl Henrik és Társai V. kerület, Katona József utca is. Palatínus-ház Telefon: 6—12.Távirati cím: Henrik