Magyarság, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
1923 Junius 2. szombat. Kóra 50 korona Budapest, TV. évf. 122. (727.) szám MXflvVXRSSfi Előfizetési árak: Negyedévre 2800 korona Egy hóra 10O0 korona Egyes szám ára hétköznap 50 korona. Vasárnap 70 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1500 osztr. kor. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. túrám. Telefőn: József 68-90, József 68-01. — Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Izgatás és felelősség A kormány egy parlamenti akció és egy lármás tüntetés hatása alatt Végre ráeszmélt, hogy van tisztviselői és középosztály-probléma Csonkamagyarországon. Eddig ugyanis a keresztény kormányok szolgailag lemásolták a Teleszky-rendszert, amelynek lényege az, hogy akinek nincs kalapja,az járjon hajadonfővel, azután, hogy minden leszakadt ruhára akad még s okt a régi rongyok között s végül sok az járjon talpas cipőben, aki ajátkezileg rá tudja verni lábbeliére a talpbőrt. A keresztény kományok közönye és érzéketlenség® annál inkább számit főbenjáró hibásak, mert az egész rendszer ideoógiáját és hatalmi szerkezetét az a trsadalmi réteg tartotta, amely assankint elmerül a nyomor vízizenében. Azok a kormányok, amelyek 1919 augusztusa óta az ország dolgát intézték, rendszerint akkor neszettek rá a tisztviselőkérdés szoiális, nemzeti és politikai horderedre, amikor ez a szemérmes és rezeklt osztály néhanapján felüvöltött vigasztalan nyomorának keserűségében s öklével döngette a bürokratikus rombaság és a politikai nemtörődömség vaskapuit, ilyenkor ijedükben a gyorstalpaló módszerével dolgoztak, gyorssegélyeket adományoztak, amelyek szánalmas lassúsággal ügettek a zürichi koronajegyzés halálgaloppja után, azután pótlékokat izzadtak ki, amelyek — mire a címzett helyre érkeztek — rendszerint vásárlóértékük harmadára apadtak. A helyzet tehát következő volt. A drágaság kimérője óráról-órára felszökött, a tisztviselők tanácskoztak és kérelmeztek, a tisztviselőket figyelmeztetik az állam teherbíróképességeinek határaira, a tisztviselők lejebbszállítták igényeik léptékét. N ők, szennyek mindig fogékonyak az államezon iránt, a kormány pótlékot zavarott meg, a tisztviselők várták , pótlékot, a bürokrácia aktagyárai hozzákezdtek a számfejtéshez és aztalványozáshoz s mire ebből a temérdek tanakodásból, alkudozásból s papirosból államjegy lett, arra már olyan helyzet következett be, mely újabb mozgalom megindításátette szükségessé. Végre néhány lelkes politikus szébe vette és felkarolta a hivatalnoki nyomor kérdését Ezzel ez az új politikai, sőt pártpolitikai prolémává vált, félelmére a kormánynak — úgy látszik — hasznára asztviselőknek. Mihelyt e tekintélyespolitikai csoport magáévá tette aagyar középosztály ügyét, egy tizzvonos államjegyet tehettünk volna jó dollár ellenében, hogy a korány hozzálát a közszolgálati alkalazottak anyagi helyzetének koolyabb tanulmányozásához s egésziesebb és józanabb kezeléséhez, minisztertanács kommünikéje most látszik elárulni, hogy a kormány ont füle is meghallotta végre azes gyomrok forradalmi korgását állítólag hozzáfogott a tisztviselőidés nagyszabású rendezéséhez. Ez a minisztertanácsi határozat azonban intőszózat pátoszával fordul azokhoz a társadalmi egyesületekhez, amelyek gyűléseiken szintén állást foglaltak a magyar értelmiség nyomorának enyhítése mellett s a maguk módja szerint nem éppen illatosszóvirágokkal tisztelték meg a kormány eddigi csökönyös érzéketlenségét és fásultságát. Semmi kifogásunk az ellen, ha az államhatalom képviselői szembeszállanak azokkal a törekvésekkel, amelyek tisztviselőmentés ürügyén vagy jogcímén forradalmasítják az amúgy is zilált idegzetű társadalmi osztályokat, fenyegetik az államhatalmat és arra izgatnak, hogy a legjobban megpróbált társadalmi rétegek a politikai önsegély fegyveréhez nyúljanak és maguk vegyék kezükbe sorsuk intézését. Valóban le kell törni a professzionálus izgatókat, akiknek rendbontás és a hajtogatás a kenyerük, akik mint zavaros tajtéka a forradalmi vizeknek, még mindig nem tudtak lehiggadni és visszasülyedni a maguk szürke jelentéktelenségébe. Nem hiszszük ugyan, hogy itt könnyű dolga akad a kormánynak. Mert ha már el is szakadt az a köldökzsinór, amely ezeket a szervezeteket összekapcsolta az államhatalommal, a régi emlékek és érdekek tere még mindig elegendő táplálék arra, hogy ezek az alakulatok éljenek, mozogjanak és agitáljanak. Mindegy. Szívesen elhisszük a kormány kommünikéjének, hogy , ezekkel a szervezetekkel nyíltan szembeszáll, hogy hatalmukat és befolyásukat mérsékelni iparkodik , ,bizonyára nem rajta múlik, ha ez nem fog egészen sikerülni. A szándék azonban dicséretes. Csakugyan tűrhetetlen állapot volna, hogy akármilyen testületek vagy szövetkezések a maguk propagandájával aláaknázzák az államhatalom hivatalos szerveit, hogy megbontsák a fegyelmet s keresztényi és nemzeti alapon minden alkalmasnak látszó kérdésből ürügyet kovácsoljanak a lázttásra és a felfordulásra. Ámde a legnagyobb, a leghangosabb és legkivédhetetlenebb izgatás mégis az a magatartás, aminől a kormány tanúsított olyan súlyos és kényes kérdéssel szemben, mint a magyar honorációs osztály anyagi helyzete. A destrukció a jelszavak és az izgatások eseje nyomán zsendül fel, de csak olyan talajon, amelyet a közöny, az érzéketlenség és a nemtörődömség pihentetett parlagon s átengedett a dudva és a burján szabad tenyészetének. És a kormánynak csak akkor van erkölcsi jogcíme föllépni az izgatás és a forradalmasítás ellen, ha megtette a maga kötelességét, ha minden emberi erőt kimerített már, hogy az elégedetlen társadalmi osztályokat kielégítse. Olyan intelligens rend, mint a magyar tisztviselőosztály, tisztában van az állam anyagi erejének méreteivel, nem támaszt teljesíthetetlen igényeket, de ne rabolják el a józanságát és a belátását a szükkezység, a késedelmezés és az indokolatlan zsugoriság rendszeres éreztetésével. Egyetlen gyermek se bírja el, ha a család mindig mostoha hozzá Egyetlen társadalmi réteg idegei se bírják el azt a morális feszültséget, amelyet a takarékosságra való unalmas hivatkozás idéz elő, különösen nem akkor, mikor azt kell látnia, hogy mindig csak őtőle követelik az önmegtartóztatást és azt, hogy némán éhenhaljon a becsület mezején. A kormány tehát akkor léphet fel komoly sikerrel az ő tekintélyét és hatalmát kisebbítő társadalmi erőkkel szemben, ha kiküszöböli azt az okot, amelyből eddig megélt és elhatalmasodott az ő befolyásuknak és agitációjuknak ereje. Mietesetett a Dolfitón-üllentés-narc a minisztertanács turnusra ötven százalékkal emelte a köztisztviselőit rendhívün segélyei - mzek a Kormány ajfaalahisasáról — A Magyarság tudósítójától — Az egységes pártban Bethlen István gróf hazatértével ismét kiújult belső háborúskodásnak Gömbös Gyula szerdai szokatlanul éleshangú nyilatkozata óta nincsenek ugyan újabb fejleményei, bizonyos körülményekből azonban arra lehet következtetni, hogy most komolyan közeleg a leszámolás órája s a kormány felkészült a Gömbösök ellen való kampányra. Erre vall elsősorban a tegnap megtartott rendkívüli minisztertanácsnak a tisztviselőkérdésben hozott határozata, mely a legerélyesebben állást foglal a tiszt- viselőmozgalmakban utóbb vezető szerepet vitt olyan társadalmi alakulatokkal és egyesületekkel szemben, amely alakulatoknak és egyesületeknek Gömbösékkel való szoros nexusa közismert. De kiérzik a leszámolásra való készülődés előszele a kormány esti liberális szócsövének a Gömbös Gyula különvéleménye című mai cikkéből is, mely megállapítja, hogy Gömbös, mint a párt ügyvezető alelnöke szerdai nyilatkozatával inkompatibilis helyzetbe került s külön nézeteinek egy külön párt kereteiben szerezhetne már csak érvényt A miniszterelnök és Gömbös Gyula között ezideig nem folyt még le az a megbeszélés, amelyen Gömbös tisztázni kívánja álláspontját a kormánnyal szemben. Mint már ismételten kijelentettük, nem csodálkoznánk, ha ez a megbeszélés a rendkívül kiélesedett helyzet ellenére is — mint már annyiszor — most is békekötéssel végződnék. A Bethlen—Gömbös-harccal kapcsolatosan politikai körökban a kormány küszöbön álló átalakulásáról is beszélnek. A kabinet rekonstruálásáról szállongó különféle hírekből egyelőre csupán annyit lehet bizonyossággal kihámozni, hogy Bethlen István gróf elérkezettnek látja az időt arra, hogy ismét egyes átfestéssel próbálja kedveltebbé tenni a kormányhajó lobogójának színeit. A Kormány esti lapja Gömbös Gyucla ellen A kormány nyolcórai liberális szócsöve hosszabban foglalkozik Gömbös Gyula szerdai nyilatkozatával s több®k között a következőket írja: — Nemcsak egy guvernementális, hanem akármilyen politikai pártban elképzelhetetlen lenne, hogy valamelyik párttag a párt keretein belül ilyen éles formában szembehelyezkedjék a párt vezérével. Ha Gömbös Gyulának különvéleménye van a dolgokról, senki sem gátolja meg, hogy e különvéleményének a megengedett alkotmányos eszközökkel külön pártot teremtsen és ha egymaga nem elég erős, egy ilyen párt támogatásával szerezzen érvényt apolitikában a maga külön nézeteinek. Ámde, úgy véljük, maga Gömbös Gyula sem tartja magát oly nagy tekintélynek, vagy olyan ellenállhatatlan egyéniségnek, hogy azt hihetné, hogy ő külön nézeteit jelenlegi pártjára oktrojálhatja. A saját személyében cselekedhet, ahogy akar, beszélhet és nyilatkozhat, ahogy neki jól esik, — noha mint a párt ügyvezetőalelnöke az ilyen természetű megnyilatkozásokkal határozottan inkompatibilis helyzetbe kerül, — de azt igazán nem kívánhatja, hogy régi, tapasztalt politikusok, irányítónak fogadják el az ő politikai megnyilvánulásait, melyeknek sem a politikai iskolázottságban, sem a magyar közéletben, sem pedig az egységes párt irányadó tényezőiben nincsen gyökerük. Ötven százesdkke temelték a köztiszttelők rendszívüli segélyét A kormány tagjai csütörtökön rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyről a következő hivatalos jelentést adták ki: A kormány a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének memoranduma alapján és a miniszterelnök távollétében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segélyét még e hó folyamán 50 százalékkal felemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselői kérdés generális rendezésére vonatkozólag. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második minisztertanácsán automatikusan foglalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és amennyiben a változott viszonyok és a drágaság netáni emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, úgy a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hónap elsején életbe is fognak lépni Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselői kérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem azt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók és pártszempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és elítélendőnek tartja azt a törekvést, amely mindenáron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből kifolyólag elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. A tisztviselők rendkívüli segélyének felemeléséről intézkedő kormányrendeletet a hivatalos lap szombati száma közli. A rendelet intézkedik a nyugdíjasok, özvegyek és árvák rendvüli segélyének felemeléséről is. Ducsúzó és érkező minisztereit A kormánypárt klubhelyiségeiben, bizonyos kaszinókban és vendéglőkben ma nagy volt a sürgés-forgás.. A Pesten tartózkodó képviselők pattanásig tele vannak kormányfrissítő ötletekkel és kombinációkkal és lelki szükségét érzik annak, hogy gondolataikat egymásközt megcseréljék. A Gömbös-csoport várható kiválásáról és a párisi út sikertelenségének következményeiről bizonytalan forrásokból, rendesen egy, egy ambiciózusabb miniszter környezetéből időalatt hiteles értelésen.