Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-22 / 240. szám
1927 október 22, szombat —IW'IJi'M il111" hii iwasarauRsa« Példátlan botrányok, tízezrek tüntetése köztpen zajlott le Szomori Dezső darabjának előadása a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház történetében példátlan izgalmak közben érkezett el Szomori Dezső Nagyasszony című darabjának érthetetlenül műsorra tűzött felújítása. A keresztény társadalom az utolsó pillanatokig nem hitte, hogy ezt az oktalan és szükségtelen provokációt valóban a végsőkig fogják vinni. Budapest keresztény népe bízott abban, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, Hevesi Sándor, ha csak az utolsó pillanatban is, de jobb belátásra tér és megkíméli a Nemzeti Színházat egy olyan szégyenteljes botránytól, amilyen még sohasem ejtett csorbát az ország első színházának presztízsén. Nem így történt. Pénteken délután már nyilvánvaló volt, hogy az előadást valóban megtartják és a rendőrkardok védelme alatt szembeszállnak a felgerjedt keresztény magyar közvélemény hatalmával. Az események, amelyek ennek nyomán támadtak, épp olyan felejthetetlenek, mint amennyire példa nélkül állók: órákon át tartó vad tumultus a Nemzeti Színház környékén lévő utcákban, rendőrattakok keltek Hevesi Sándor elhatározásának nyomában és míg bent a színpadon Szomori Dezső zagyva mondatait szavalták a színészek, kint az utcán legázolt asszonyok sikongtak, eltaposott magyar fiúk vergődtek fogcsikorgatva a rendőr lovak patái alatt, és bent a nézőtéren is botrányos és emlékezetes jeleneteknek voltunk szemtanúi. Ezek a példátlan események intő tanújelei annak, hogy a Nemzeti Színház vezetősége a keresztény közvélemény provokálásával valóban túlment minden ésszerű mértéken és ezzel olyan erős ellentállást támasztott, amellyel mindenképpen számolni kell. Az illetékes tényezőknek a péntek esti események után meg kell érteniök, hogy az egész társadalom fellázadását nem lehet rendőrkardokkal lecsillapítani, hogy ezt a szerencsétlen és szükségtelen provokációt nem lehet a végletekig vinni. Az első, viharos előadás után senki se várhatja be nyugodt hideg vérrel a másodikat, és ha a Nemzeti Színház igazgatósága magától nem jött rá erre, a kultuszkormánynak kell közbelépnie, mégpedig nem ukázokkal és rendőrcsapatokkal, hanem a további előadásokat betiltó határozott utasítással. Ha ez nem történik meg, a következményekért senki sem vállalja a felelősséget. A mostani napokban, amikor a numerus clausus törvény lerombolására indított támadás is fokozottabb mértékben ingerli a keresztény közvéleményt, a további provokációt semmiképpen sem szabad megengedni. Pénteken este a Nemzeti Színház körül összegyülekezett tüntetőtömegek látták, hogy nem nyilvános előadás, hanem, úgyszólván, zártkörű estélyt rendeztek a színházban odabent. A magyar nemzet első színháza előadást tartott, amelyre nem juthatott el mindenki, amelyre arcok és gomblyukba tűzött jelvények, után válogatták meg a közönséget és nem engedték be azokat, akiket keresztény nemzeti gondolkodású magyaroknak néztek. A péntek esti tüntetőtömeg látta, hogy a Nemzeti Színháznak egy előadását, egy munkanapját, úgyszólván, elrabolták a magyarságtól, amely ezt a színházat fentartja és feláldozták azért, hogy a színpadon és a nézőtéren egy arra mindenképpen méltatlan idegent ünnepeljenek. Ezt a kihívást semmiesetre sem szabad megismételni és ha szombaton a Nemzeti Színház igazgatósága mégis megkísérli a Szomori-darab második előadását, egészen kétségtelennek látjuk, hogy az ifjúság és az egész keresztény közvélemény felháborodása még a péntekinél is élesebb formában fog megnyilatkozni. Ezt a megnyilatkozást bevárni, vagy éppen provokálni senkinek sem szabad, akiben van egy csöpp felelősségtudat. Ostromállapot a Nemzeti Színház környékén A Nemzeti Színház páratlan izgalmak között készült péntek esti előadására, Szomori Dezső Nagyasszony című darabjának reprizére. A színház és egész környéke már jóval az előadás megkezdése előtt szokatlanul mozgalmassá vált, fél hat óra tájban hatalmas rendőrcsapatok vonultak fel a Rákóczi-úton, a Blaha Lujza téren és a környező utcákban. Egy erős rendőrosztag, Radák György és Barna Béla rendőrfőtanácsosok, valamint Toipel István rendőrfőfelügyelő vezetése alatt, a színház főbejárata előtt foglalt helyet, mellettük egy szakasz lovasrendőr helyezkedett el. Az egész színházat rendőrök vették körül, minden bejáratnál három-négy rendőrt helyeztek el. A Rákóczi úton és a Nagykörúton föl-alá erős őrjáratok cirkáltak, a mellékutcák torkolatában is lovasrendőrök helyezkedtek el, különböző pontokon, mint az Emke saroknál, az Akácfa utcában és ról, felhívták az embereket, hogy mutassák fel a belépőjegyeiket, akinek nem volt jegye, azt elküldték és próbálták szétoszlatni a tömeget, de különösebb siker nélkül. A főbejárat előtt mind többen gyűltek össze és mind sűrűbb lett a tömeg az egész környéken. Blaha Lujza téri szobrot hét órára már egész népáradat fogta körül, amelynek első sorai már egészen az ott elhelyezkedett rendőrosztag emberei mögött tolongtak. A Rökk-Szilárd-utca, Gyöngylyuk-utca és Akácfa-utca bejárói csak úgy feketélleltek a tömegtől, amely egyelőre csendben, szótlanul állott és figyelte a fel-alá vágtató lovasrendőrosztagokat. A hangulat eleinte még szinte kedélyesnek is látszott.. A rendőrök mosolyogva biztatták a fiatalembereket: — Méltóztassék tovább menni. Itt nem szabad gyülekezni, másutt, tartalékcsapatok vonultak fel. Ugyanebben az időtájban a gyalogjárókon is feltűnően megélénkült a forgalom. A színház körül, a Blaha Lujza és a Rákóczi úton mind nagyobb lett a tolongás. Lassan mént hatalmas tömeg gyülekezett össze a Nemzeti Színház környékén, legnagybbrészt mind sápadt arcú, kopottruhás fiatalemberek, gomblyukaikban a trianon-jelvénnyel, vagy pirosfehér-zöld rozettával, ezer ésezer diák és diákleány, de igen sok idősebb embert is lehetett látni a tömegben. A színház főbejárata előtt hét óra tájban már százakra menő tömeg állott. A csoportot rendőrök vették ki— De itt van randevúnk, — felelték nevetve a fiatalemberek, amire a rendőrök is elnevették magukat. — De miért nem tizenegy órára randevúznak? — érdeklődtek még egyszer, azután mentek tovább és hagyták a tömeget szaporodni. A színház bejárói szokatlanul soká zárva maradtak. Elmúlt hétóra és még nem bocsátották be a közönséget a nézőtérre. Végre negyed nyolckor megnyíltak a főbejárat ajtói. Azok, akiknek jegyük volt, azok előfurakodtak a tömegből és három-négyszeres igazoltatás és jegyfelmutatás után bevonultak az előcsarnokba. Néhányan mások is megpróbáltak tanuk tolongani, fiatalemberek akik nem írhattak jegyhez a pénztáraknál. Fiatal arcú nemzeti jelvényeket viselő embereknek erre az előadásra nem adtak jegyet a Nemzeti Színház pénztárainál. A rendőrök visszalökdösték a tolongókat, amire némi kavarodás és zugás támadt. Egy páran protestáltak és panaszkodtak, hamarosan elhangzott néhány éles füttyszó és egypár hangos kiáltás is: — Mondjon le Hevesi! Abcúg Szomori] ioc.itas es arcúién megfittiéebe eredő izü'eti ó? ide«rfájdaloemyi a REPARATOR 5aatée«, ti.raj P. .Minden t»atikábái- *auíiató hörakt«u . hnegnei szyógv Bertái h’idipest vili oi»w 6 Az első rendőrpattak A főbejárat előtt álló rendőrtisztek nyomban intézkedtek, a lovasrendőrök első sora megindult előre. A főbejárat elől elterelték a tömeget és kezdték hajtani maguk előtt a Népszínház utca felé. Rettentő tumultus, lárma és sikoltozás támadt erre. A Blaha Lujza téren állók a rendőrlovak elöl menekülve, belerohantak a Népszínház utca torkolatánál álló tömegbe és azt is magukkal ragadták, a lovasrendőrök vágtatva rohantak utánuk. A kavarodás és lárma leírhatatlan lett. Száz és száz síp hangja sivított, aszszonyok sikoltoztak, a menekülő tömeg lábai dobogtak a kövezeten. Az összetorlódott tömegben sokan felbuktak, fiatal lányok, idős asszonyok estek keresztül egymáson és a rendőrlovak keresztülrobogtak rajtuk. A tömeg abcugolva, fütyülve futott szét a rendőrök elől, akik egészen a körútig haladtak előre, azután oldalt fordultak és a körúton álló tömeget kezdtek szétoszlatni. Majdnem ugyanekkor megindultak a lovas- és gyalogosrendőrök az Akácfa utca közönsége ellen is, amely felháborodott lármával, tiltakozással és füttyszóval kísérte a színház túlsó oldalán dübörgő rendőrattakot. Az Akácfa utcába is rendőrök vágtattak be, maguk előtt kergetve a védtelen menekülők százait. Ezzel megkezdődött a küzdelem a rendőrség és a tömeg között, amely tartott több mint három órán át, minden eredmény nélkül. Az első rendőrattak után, ugyanis, alig múlt el néhány perc és már újból sűrű tömeg nyüzsgött zm Gallér legdivatosabb dupla lehajtó formában, kipróbált kiváló minőség 90 fillér , 111-50,2-50,3-50 tiamasnl elsőrendű tűzből 4* Nadrágtartó *•_ eredeti francia és Guyot-gyártmány ” Zsebkendő .. .. ., 12-, 18-, 24-kiváló minőségben, tucatja szentben a Terez-templommal nagymszesnea 2, Király utca 52, Vámtrót-kftui 16. a Nemzeti Színház falai körül. Az egyik, utcasarkon szétvert tüntetők boszorkányos gyorsasággal gyűltek össze a szomszéd utcasarkon és még nagyobb elkeseredéssel hirdették újból a keresztény közvélemény felháborodását. A nézőtéren gyülekezik a közönség A rendőrkordon mögött ezalatt mind többen vonultak be a bejárókon át a nézőtérre. Egymásután érkeztek az automobilok, magánkocsik, melyekből a bank- és pénzvilág kitűnőségei, a Lipótváros és Terézváros legismertebb alakjai szálltak ki és indultak helyeik felé. A pénztárakat egyáltalán ki sem nyitották, minden falon ott lógtak a táblák, hogy minden jegy eladva. A páholysor, a földszint és az emelet fél nyolcra meg is lelt zsúfolásig, a karzat azonban meglepően üres maradt. Üres volt a karzati ülőhelyek jórésze, az állóhelyen pedig egy-két embert lehetett csak látni, szinte elveszve a rendőri egyenruhák sötét tömegében. A karzat valóságos rendőri megszállás alatt állt, minden sorban három-négy rendőr üldögélt. Majdnem hasonlóan nagyarányú, csak kevésbé feltűnő volt a rendőrök felvonulása a földszinten is. Egész kis detektívhadsereg foglalt helyet a közönség soraiban és szemmel tartottak mindenkit, aki csak megmozdult a helyén. Fél nyolc óra után néhány perccel elsötétült a nézőtér, a függöny felgördült és szokatlanul hangos zúgás, dugás és tárgyalás közben megkezdődött az előadás. A tüntetés mind elkeseredettebbé válik Kint a színház körül az utcán ezalatt mind nagyobb lett a kavarodás és a lárma. A szétszórt tüntetők percek alatt újból öszszegyülekezek, a lovasrendőrök zársorai is felbomlottak az ide-oda nyargalásban, az egyesivel, kettesével szétkalandozó rendőröket sűrű embertömeg fogta körül. A mellékutcákból szakadatlanul áradt a tömeg a Blaha Lujza-térre és a Rákóczi-útra és a hullámzó rendőrkordon sem tarthatta már távol az embereket. A hangulat mind izzóbbá vált, az egyik pillanatban az egyik sarokról hallatszott vészes sipolás, kiáltozás és a rendőrlovak patkóinak csattogása, a következő percben már a másik sarkon bomlott meg a tömeg és menekült rémült kavargásban az utánavágtató lovasrendőrök elöl. A Népszínház utca torkolatánál percekig valóságos dulakodás folyt. A színház mellett a járdán egy rendőrtiszt állott, aki szinte elvakultan csapkodott maga körül kardjának lapjával. Egy fiatal diákgyereken úgy vágott végig a karddal, hogy a penge kettétörött és a vége szikrázva repült az utca túlsó oldalára. A kavarodásba belekerült gyanútlan sétálók rémülten menekültek. A rendőrök egymásután vezettek elő a tömegből, gallérjuknál fogva, egy-egy férfit, sőt egy-egy nőt is. A gyengetestű, vézna fiatalemberei, nyugodtan, minden ellenállás nélkül tűrik a hatalmas rendőrmarkok szorítását., Néhányat a színészbejárón át bevezettek a Nemzeti Színház belsejébe, de ezek közül a legtöbbet igazoltatás után elbocsátották. A többieket kivitték a Blaha Lujzatérre, ahol beállították őket a rendőrök közé és ezeket valamennyiüket előállították a főkapitányságra. Fél nyolc óra után néhány perccel két hatalmas teherautó érkezett a színház elé, újabb rendőrszakaszokkal megrakva. Nyomban utána még egy szakasz lovasrendőr is érkezett a karhatalom megerősítésére. A tömeg éles füttyszóval és kiáltozással fogadta a rendőröket, amire lovasattakok indultak. A Népszínház utcából, a Rökk Szilárd-utca bejáratából és az Akácfa-utca felől vad rohanással menekültek az emberek. A Nagykörűbről újabb rendőrosztagok jöttek velük szemben, összevissza kavarták a tömeget, amely már azt sem tudta, hogy merre meneküljön a veszedelmesen csattogó patkók elől. A Technológia lépcsőin százakra menő tömeg zsúfolódott össze, mások lefelé menekültek a Rákóczi-úton. A rendőrök utánuk vágtattak. A járdákon mindenütt rendőrlovak gázoltak végig, a Technológia előtt szorongó tömeget minden oldalról körülvették és kiáltozva, kardlapozva próbálták szétoszlatni a tömeget. Abcug Hornod! Abeug Hevesi! Még izgalmasabb jelenetek játszódtak le az ut túlsó oldalán, a Posch-féle vendéglő előtt. Az ittálldogálók közé benyomult egy lovasrendőr, akit a tömeg "Dianátok alatt körülfogott, néhányan kezet emeltek a rendőrre jobbról-balról megfogták és már már úgy látszott, hogy kiemelik a nyeregből. Egy rendőrtiszt kivont karddal ugrott a szorongatott rendőr segítségére, a többi lovasrendőrök is kardot rántottak és kardlapozva, szitkozódva kergették szét a tömeget, amelyből többeket elfogtak és átkísértek a Tinódi- szobor előtt álló rendőrkordonhoz. Előállítottak többi közt egy idősebb embert is, aki annyira elragadtatta magát, hogy botjával végig vágót természetes alkalikus sós savanyuvíz a legjobb nyélsolyó gyógyszer! I Gyomorégést azonnal megszünteti! Vezérképviselet: I Domus r.-t., Budapest, V., Nádor utca 31. Telefon: 212—10. .Telefon: 242—10. Ifj Mindenütt kapható! !