Magyarság, 1927. december (8. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

rortezzsz&sstramx Hgiiiitfllf besjoerEésj £©. Írása! árban (a fizetési felt­ételekbel legelőnyösebb Minőségben vezért I Hetidii­ni ft*, n n J.__f tfégyfón ‘ TM n $0 & I Iynia tacsiUér 5 ^ bronzcsi.. .*ir I 3J J KADELS3URGE& ElTnD eslilareyArl lerakat fi UdafMt, V, klfót-körvt ».Teletek mnaannstia 1927 december 1. eszttörfSS szociáldemokrata munkásság. .4 miniszter-­ amelyet a keresztény pártban előterjesztett elnök kijelentése inkorrekt. A politikai tisz­tességről neki más fogalmai vannak, mint a miniszterelnöknek. Rassay Károly (Barta-Szabó József felé): Az a nóvum, hogy ön felhasználja képviselői állását arra, hogy hivatalokat sze­rezzen magának a kormánytól. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál.) Barla-Szabó József: Ez nem igaz! (Nagy zaj.) Rassay Károly: Kérdi, mikor tanúsított a minszterelnök vele szemben elnézést Min­denesetre nem fogad el utasítást és nem kö­veti azokat a felhívásokat, amelyek egyszer arra irányulnak, hogy változtassa meg lapja tartózkodó magatartását a Rothermere-ak­­cióban, amely egyesek szájaizének nem felelt meg, máskor meg azt kívánják tőle, hogy ne foglakozzon a kaposvári irredenta gyűlés be­tiltásával A kormány kedvéért nem volt hajlandó hallgatni sem a Paldologue-ügyben, sem a numerus clausus-ügyben. Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter: Ez nem úgy volt. Támadás a Házelnök ellen Rassay Károly: Felszólítja a kultusz­minisztert, mutassa be azt a statisztikát. a numerus claususról és azt az állásfoglalá­sát, amelyet bizalmasan közölt a zsidóság képviselőivel. (Derültség.) El fog jönni az idő, amikor a miniszterelnök felett is kedve­zőtlen ítéletet fognak mondani. (Zsitvay Ti­bor házelnök, aki a miniszterelnök mögött a képviselői padokban foglalt helyet, moso­lyogni kezd, mire Rassay feléje fordulva ezt mondja). Az elnök úr valószínűleg azért mo­solyog, mert a képviselőházi intervallum alatt neki is sikerült rendezni bizonyos füg­gőben lévő tisztviselői ügyeket. (Nagy zaj.) Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt ezután Ralsaynak. A képviselő úr, úgy látszik, nagyon érzékeny, de ezt az ér­zékenységet nem veheti rossznéven a minisz­terelnöktől sem. Visszautasítja a sértést és kijelenti, hogy a kormánynak lesz bátorsága ahhoz, hogy eljárjon a Népszavával szem­ben,­ha erre rászolgál. (Rothenstein: Ezt tudjuk. Derültség.) Rassay lapjával szem­ben nem a kormány, hanem a hatóságok, így különösen az ügyészségek jártak el el­nézéssel. Kijelenti, hogy a Rothermere-akció­­val kapcsolatban a kormány semmi utasítást nem adott ki, mert a kormány ettől az egész akciótól távol áll. Egységespárti képviselők intrikáltak Zsitvay Tibor ellen Z­s­i­t­v­a­y Tibor kért szót személyes kér­désben. Kijelenti, hogy ő semmiféle kinevez­­tetéséről nem tud, mert mielőtt a stáz elnö­kévé választották, nyugdíjba ment és azóta semmi jéle tisztviselői karhoz nem tartozik. Azóta tisztviselői pozíciójában semmi válto­zás nem állott be, így Rassay kijelentését csakis felhevült lelkiállapotának tudja ma­gyarázni. Rassay Károly viszontválaszában azt mondotta, hogy őhozzá egységespárti képvi­selők jöttek, akik azt mondták neki, hogy miért csak Örffy Imre tisztviselői előlépte­tését kifogásolta a nemzetgyűlés és képviselő­­ház közti intervallum idején, miért nem tá­madja Zsitvay Tibor előléptetését is. Haj­landó megnevezni azokat az egységes párti képviselőket, akik őt valósággal erkölcsi presszió alá vették. Barn­a-S­z­a­b­ó József szintén személyes kérdésben szólalt fel. Kijelentette, hogy sem­miféle illegitim előny szerzésére a képvise­lői állását fel nem használta. Mint régi mun­­kásbiztosítási főorvosnak minden joga meg­volt ahhoz, hogy pályázatát az igazgató­főorvosi állásra is beadja. Ha Rassay érdek­lődött volna, meggyőződhetett volna arról, hogy éppen az érdekelt orvostársadalom sür­gette, hogy vállaja ezt az állást. Mielőtt kér­vényét beadta volna, az összes illetékes té­­nyezőktől és sok képviselőtől is felvilágosí­­tást kért és meggyőződött arról, hogy az összeférhetetlenségi törvény értelmében kép­viselői mandátuma nem összeférhetetlen az igazgatófőorvosi állással. Visszautasítja Ras­­say támadását. Rassay Károly még egyszer felszólalt és elismerte, hogy Barla-Szabó Józsefet, az ő információja szerint is, kitűnő szakembernek ismerik a munkásbiztosítási kérdésben, azon­ban magasabb etikai szempontból helytele­níti, hogy képviselő kinevezést fogadjon el attól a kormánytól, amelyet szavazatával tá­mogat. A Házban rövidesen nem lesz már olyan képviselő, aki ne tenne már valaminek kinevezve, vagy aki ne haragudnék, hogy még nincs kinevezve. Újabb szociáldemokrata Interpelláció a leventék ellen Ezután az interpellációkra tért át a Ház. Először H­egymegi-Kiss Pál írásos inter­pellációját olvasták föl a debreceni kamarai választások ügyében. K­a­b­ó­k La­jos Mattyasovszky salgótarjáni Szolgabirót támadta interpellációjában, aki, szerinte, súlyos pénzbírsággal és testi fen­títé­ltek alkalmazásával sújtotta a leventékét. Scitovszky Béla belügyminiszt­r vá­laszolt az interpellációra. A vizsgálat ebben az ügyben már megindult és azt teljes pár­tatlansággal vezetik. A leventetörvé­n­y gon­doskodik arról, hogy bizonyos­­esetekben pénzbüntetést lehet leszabni, a tes­ti bántal­mazás azonban tilos. Ilyen esetek­et nem is tűr, mert a brutalizálás elidegeníti a levente­­sporttól az embereket. A Ház, a s­­zociáldemo­­kraták kivételével, a választ tudoomásul vette. K­a­b­ó­k Lajos második interpellációjá­ban az ébredő magyarok spor­talakulatai, az úgynevezett sasok ellen táma­dott. Különö­sen azt kifogásolta, hogy a sa­sok formaruhát hordanak és fokossal járnak. Állítása szerint a sasok a fokost többször védtelen emberek bántalmazására használják föl. Felvilágosí­tást kért ebben a kérdésben a belügyminisz­tertől. Scitovszky Béla belügyminiszter az interpellációra adott válaszában elmondotta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete a kor­­mányhatóságok által jóváhagyott alapszabá­lyai értelmében szervezte meg sportalakula­tait , az alapszabályok tüzetesen körülírják az úgynevezett sasok formaruháját, ami fe­kete ingből, fekete nyakkendőből és szolgá­lati övből áll. A belügyminisztérium nem en­gedte meg a sasoknak, hogy ehhez a forma­ruhához fokost is hordjanak. Ha ez mégis megtörténnék ,meg fogja találni a szükséges intézkedés módját. Egyébként a fokost nem lehet fegyvernek tekinteni s nem lehet kifo­gásolni, ha valaki fokost hord. A többség tudomásul vette a belügymi­niszter válaszát, mire Hegymegi-Kiss Pál a kultuszminiszterhez intézett interpel­lációt Molnár Ferenc debreceni református tanító szolgálati éveinek beszámítása tárgyá­ban. Nevezett tanítót abban érte sérelem, hogy megszállt területen eltöltött működés idejét nem számították be szolgálati éveibe. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­­ter azzal válaszolt, hogy olyan jogi kérdésről van szó, amely a közigazgatási bíróság elé tartozik. A többség tudomásul vette a mi­niszter­ válaszát. Interpelláció az Ottó-vacsorán elhangzott ünnepi beszédről következett Hegymegi-Kiss Pál má­sodik interpellációja „az állami főhatalom erőszakos rendezése körül mutatkozó jelen­ségek tárgyában“. Az interpelláló bősz ha­raggal emlékezett meg arról az ünnepi vacso­ráról, amelyet Ottó király születésnapja al­kalmából a Nemzeti összetartás Társasköre a Gellért-szálló márványtermében rendezett. Mint mondotta, összejöttek a régi nagysá­gok s a vacsorán olyan ünnepi beszéd hang­zott el, amely egyfelől a fennálló állami renndbe ütközik, másfelől súlyosan sértő a nemzetre nézve. Azt hitte, hogy a kormány a beszéd elhangzása után nyomban meg f­ogja tenni a megfelelő óvásokat. Az ünnepi szónok, Zichy János gróf, beszéde egyrészt törvényellenes, másrészt pedig a nemzet múltjáról olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek sértők a nemzetre nézve. A maga részéről a királykérdésben is a szabad meg­győződés híve és az az álláspontja, hogy ezt a kérdést csak a szabad magyar nemzet egyetemes akarata oldhatja meg. (Helyeslés a szélső­baloldalon, a kormánypárton is töb­ben helyeselnek, így Barabás Samu, Csontos Imre, Szabó Sándor és mások.) Távolról sem akarja bántani azokat, akik „volt királyunk Fiát“ kívánják „megválasztani“, de állást kell foglalnia az ellen, hogy akadjon a magyar törvényhozásnak olyan tagja, aki egy fényes ünnepségen a magyar alkotmány fennálló rendelkezéseivel szemben megállapítja azt, hogy van király Szabó Sándor: A gróf úr nem magolta jól be a beszédet. Hegymegi-Kiss Pál: Feltétlenül szük­ség van arra, hogy a kormány állást foglal­ A legitimista propaganda nem jelent veszélyt Bethlen István gróf miniszterelnök. A képviselő úr első kérdésére a válaszom az, hogy senki, aki az erőviszonyokat mérle­gelni tudja a magyar belpolitikai életben, nem fogja azt mondani, hogy az említett ün­nepély a jelenlegi helyzet puccsszerű meg­változtatását tervezné, vagy alkalmat adna, hogy ezt a helyzetet puccsszerűen megvál­toztassa. Ne fessük az ördögöt a falra. Ezek olyan dolgok, amelyek évről-évre visszatér­nek és vissza fognak térni, mert hiszen van­nak pártok és egyének, akik közjogi kérdé­sekben legitimista állásponton vannak. Visz­­szatérnek, de nem jelentik azt a veszélyt, amelyet a képviselő úr a falra fest, hogy puccsszerű megváltoztatást terveznek. Azt hiszem, ez olyan túlzás, amellyel hadakoz­nom a mostani helyzetben igazán felesleges. Megnyugtatására azonban mégis azt mon­dom, hogy nem tanácsolnám senkinek — és itt nem azokra célzok, akik az ünnepségen jelen voltak, mert róluk fel sem tételezem —, hogy puccsszerűen vagy erőszakkal próbálja megváltoztatni a fennálló ideiglenes közjogi rendet. Esztergályos János: Szól ez Gömbös Gyulának is? A kormány belátható időn belül nem gondol a királykérdés meg­oldására Bethlen István gróf miniszterelnök. Mindenkinek szól, önöknek is, meg azoknak is, akik köztársaságot akarnak. Aki ezt A Békesi-ügy P­e­y­e­r Károly a belügyminiszterhez in­tézett interpellációt Békési Imre bécsi lap­­szerkesztőnek Budapesten való letelepedése ügyében. Előadta, hogy Békési kommunista volt, a kommün bukása után Bécsbe szökött, ahol, saját szavai szerint, a vérszomjas fehér terror ellen keresett menedéket. Bécsben megszerezte az osztrák állampolgárságot és egy esküdtszéki tárgyalás alkalmával büsz­kén hivatkozott arra, hogy anyja is osztrák volt s ő maga gyermekkora óta osztráknak érezte mindig magát. Ezt a lapszerkesztőt az osztrák hatóságok bűncselekmények miatt körözik s a magyar kormány mégis elismerte magyar állampolgárságát és beleegyezett abba, hogy Budapesten letelepedhessék. Más esetekben nem ilyen engedékeny a kormány. Úgy látszik, előkelő összeköttetései lehettek Békésinek. Scitovszky Béla belügyminiszter vá­laszolt az interpellációra. A felhozott ügyben sem szimpátia, sem antipátia nem vezette, csupán a törvény rendelkezéseit tartotta szem előtt. Az illető Békési nevű hírlapíró Budapesten született és 1927-ben kérte ma­gyar állampolgárságának igazolását, amit nem lehetett megtagadni, mert a szükséges előfeltételeket igazolni tudta. Azt nem tudja, hogy az osztrák állampolgárságot megsze­rezte-e, de ez különben is közömbös, a két állampolgárság nem zavarja egymást. A tör­­vény értelmében az állampolgársági okirat kiállítását megtagadni nem lehetett. Peyer Károly viszontválaszában megis­mételte azt a kérdését, amire választ nem ka­pott, hogy miért nem adta ki a kormány, Békési Imrét az osztrák hatóságoknak, ame­lyek közönséges bűncselekmények miatt kö­­rözik. ] Scitovszky Béla belügyminiszter vi­­szontválaszában azt mondta, hogy a kérdés­­nek ez a része nem őrá tartozik. Ha valaki­nek a személye ellenszenves is, a törvényt vele szemben is végre kell hajtani. A többség a belügyminiszter válaszát tudomásul vette, mire az ülés háromnegyed öt órakor véget ért. ha liléiG mintha készpénzért vásárolna, havi folyószhintahitelre be­ral végletet?*1** AiL«n›!6 nas? raktári tSi’ll- 6S­­lO! álmOSietl haHStOll. Ifl - J: » JnC S* SfefiBsaSfi&Xn férfi öltönyért, férfi és női bőrkabátok, férfi oStBSs 3a8S­ 35fSstt­íSe HUfilwtesle és női fehérneműért. angol és francia gyapjú­szövetek. Crepe de Chine, crepe georgette, selyemkültn­egességek ebs-dSo- é­s ínSó­­szőnyegek, függönyük, paplanok és ágytörítők, len- és pamutvásznak, stífon, zefir, pouplinok és damMatikruk stb. Jó és pontos h’sion­álás! Vidékre mintákat kü­ldők ! LááSíiíB BKrtaeast, áll., Váci­us i. sz. (Sitats’-jSvrf BaHWAilVi Westend hox. Telefonszám: Teréz :78—74 jon ebben a kérdésben, mert a kormányt támogató párt elnöke volt az ünnepi szónok az Ottó-vacsorán, annak a pártnak az elnöke, amelynek például a numerus clausus kérdé­sében legutóbb a kultuszminiszter deferált. Zichy János gróf beszéde túlment azon a bi­zonyos határon, amelyet a miniszterelnök 1925-ben egy hasonló tárgyú interpellációra adott válaszában leszögezett, h ügy van, ügy van­ az egységes párton.) A továbbiakban azt próbálta bizonyítani, hogy a nemzet a királyválasztás kérdésében visszakapta a tel­jes önrendelkezési jogát. Felkérte a minisz­terelnököt, hogy külpolitikai tekintetből és a nemzet megnyugtatása szempontjából nyilat­kozzék. Bethlen István a királykérdésben az ideiglenes közjogi rend által teremtett álláspontot vallja Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra. — Évekkel ezelőtt — mondotta — Ap­­ponyi Albert gróf intézett hozzám interpel­lációt arról, hogy milyen agitációt hajlandó tűrni a kormány a restauráció érdekében Erre én azt feleltem, minden agitációt, amely az 1920. évi negyvenhetedik törvénycikk megváltoztatását akarja, megakadályozni nem fogunk, csak az olyan agitációt akadá­lyozzuk meg, amely nem alkotmányos úton való megváltoztatást, hanem erőszakos, vagy puccszerű eljárást akar. Ezt nem tűrjük és ezzel a kormány szembe fog szállni. Azt hi­szem, ez felel meg a törvényes állapotnak. P­e­y­e­r Károly: Akkor miért büntetik a köztársasági propagandát? Bethlen István gróf miniszterelnök: Azért, mert erre külön törvény van, amely ezt tiltja. Az 1920. évi negyvenhetedik tör­vénycikk, amely a detronizációt kimondotta, egyúttal megállapította azt is, hogy Magyar­­ország királyság marad és ezt az államformát megtartja. Amíg ez a törvény fennáll, addig a kormány a köztársaság érdekében nem enged agitálni. Minden évben előfordult, ilyenkor ősszel, hogy a legitimista érzelmű férfiak ünnepélyt tartottak Ottó főherceg születésenapjának megünneplésére. Györki Imre: Mi az, hogy Ottó főher­ceg? Bethlen István gróf miniszterelnök Az titulus, amely Ottó főhercegnek ma is dukál, mert az ausztriai ház tagja. Ahogyan beszélünk József főhercegről, Albreth fő­hercegről, épp úgy beszélhetünk Ottó főher­cegről is. Minden évben megismétlődik ez az ünneplés és minden évben követni szokta egy interpelláció, amelyet Hegymegi-Kiss Pál mond el. (Derültség.) Erre az interpellációra mindig azt szoktam válaszolni, hogy a kor­mány változatlanul áll azon az állásponton, amelyet az ideiglenes közjogi rend teremtett s amelyet az 1920. évi negyvenhetedik tör­vényeik is kimondott, amely szintén alkotó­része ennek az ideiglenes közjogi rendnek. Ebből, önként következik, hogy minden olyan kijelentés, amely nem Ottó főherceg­ről, hanem Ottó királyról beszél, ellentétben van ezzel a törvényes helyzettel s a magam részéről nemcsak nem helyeselhetem, hanem több ízben kifogás tárgyává is tettem és ha szükséges, erélyesebb eszközökkel is élek, akarja, az szemben fogja találni magát az állam teljes erejével, amely felett a kormány rendelkezik. A második kérdésre önként adó­dik a válasz, az, hogy semmiféle preventív intézkedés szükségét fennforogni nem látom. Rendelkezésére áll a kormánynak az állam teljes fegyveres ereje, úgy hogy ebből a szempontból minden kísérlet eleve is halálra volna ítélve. , Bethlen István gróf miniszterelnök : A harmadik kérdésre, hogy miért nem gondos­kodik a kormány a nemzet szuverenitásának végleges kiépítéséről, röviden válaszolok. Ideiglenes közjogi rendben élünk, az ország ma is fentartja a királyságot, de hogy ezt effektív meg is valósíthassa, annak az ideje még nem következett el. Ezt a kérdést nem tartjuk aktuálisnak mindaddig, amíg külpoli­tikai helyzetünk nem az, hogy teljesen szaba­don tudunk dönteni. Tegyük fel, hogyha azt a megoldást erőszakolnánk, amely, mondjuk, eltérő a legitimista felfogástól, hiszik-e, hogy nem fognak akkor hivatkozni arra, hogy a nemzet olyan külpolitikai presszió alatt ál­lott, amely a maga szabadságának kifejtését lehetetlenné tette és ezért nem ismernék el ezt a megoldást megfelelőnek. Vagy fordítva, ha másképpen csinálnék, akkor a másik ol­dal teljes joggal ugyanezt mondaná. Ezért már belső politikai szempontból sem tartom megérettnek ezt a kérdést. Minden olyan elő­készítő cselekményt, melyet a képviselő úr sür­get, úgy tüntetné fel a kormányt, hogy már el van szánva ennek a kérdésnek a megoldá­sára, ami szintén nem volna kívánatos, mert olyan izgalmas anyagot dobna bele a politi­kai szituációba, amellyel megküzdeni a ma­gyar közvélemény nem tudna. Mi változatla­nul állunk a meghozott törvények alapján és ennek megfelelő respektust követelünk min­den tényezőtől. Momentán a kérdést nem tartjuk megérettnek arra, hogy praktikus megoldás elé vigyük és nincs szándékomban legalább is belátható időn belül e tekintetben előkészítő lépéseket tenni. Hegymegi-Kiss Pál nem vette tudo­másul a miniszterelnök válaszát, a többség azonban megnyugodott benne. Kapható mindenütt !Kölni víz csakis ezzel a véd­jeggyel valódi

Next