Magyarság, 1929. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-07 / 202. szám
6 whimtsir. 1029 szeptember 7. szombat A Tura-művek kényszeregyessége az Országos Hitelvédő Egyesület előtti egész világ orvosainak hódolatát tolmácsolták Semmelweis szobra előtt a német tudósok Péntek délben 12 órakor tartották meg az első egyességi tárgyalást a Kondor és Feledi építő- és kőbányavállalat rt. kényszeregyességi ügyében az Országos Ilitelvédő Egyesület helyiségében. Még rövid idővel ezelőtt is az ország legjövedelmezőbb vállalatai között említették ezt a részvénytársaságot és így annál nagyobb meglepetésként hatott az, amikor ez a cég kénytelen volt fizetésképtelenségét bejelenteni. A vállalat eleinte társas cég alakjában működött, csak 1923-ban alakult át részvénytársasággá. Vezérigazgatója Kondor Márton volt,aki 55 éve működik az építési szakmában. A vállalat alaptőkéje 400.000 pengő volt, amely mellett még a tartalékalapnak is volt 100.000 pengője. Ezenfelül a rézsvénytársaság még ma is tulajdonosa a Váci-út 135. szám alatt több mint 1500 négyszögöl nagyságú, három utca által határolt óriási telektömbnek. Visegrádon mintegy 40.000 négyszögöl kiterjedésű kőbányája van, Budán, a Trombitás-út 23. szám alatt villája van a cégnek, amelyet a legnagyobb luxussal rendeztek be, ezenfelül a vállalat tulajdona a Magyar Tufaművek Rt. majdnem valamenynyi részvénye. A FAKSz és a Tufa Amint ismeretes, a vállalat bukása éppen a Tufaművek balsikerével kapcsolatos. Érdekes ennek a részvénytársaságnak a történetét néhány szóval elmondani Andornakon, Heves megyében, 22 holdnyi területen hatalmas kőbánya terül el, amelyből homoktéglát termelnek ki a Kondor Márton tulajdonában lévő szabadalom felhasználásával. Ez a homoktégla olcsóbb, mint az égetett és így olyan épületek emeléséhez, amelyeknek teherbíróképessége aránylag alacsony maradhatott, alkalmasnak mutatkozott. Így történt azután, hogy amikor a földreformtörvények alapján a házhelyekhez jutottak részére az építkezést lehetővé akarták tenni és megalakult a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet, a FAKSz, akkori elnöke, Hadik János gróf, a Tufa-műveknél 10 millió darab téglát rendelt meg. A szállítás lebonyolításának megkönnyítése céljából a FAKSz 400.000 pengő törlesztéses kölcsönt nyújtott a vállalatnak, amelyet a Tufa-művek nemcsak teljes mértékben felemésztettek, hanem még ezen felül, 1.200.000 pengőt beruháztak a bányába. Ennek a pénznek az előteremtése a vállalat anyagi erejét a legnagyobb mértékben igénybe vette és a rendelkezésére álló tőkét egyéb építkezésektől majdnem teljesen elvonta. Emiatt a Tufa-művek többször kértek újabb és újabb termelési előleget a FAKSz-tól, amely azonban azóta, amióta Hadik János gróf megvált az elnökségtől, nem volt többé előzékeny a Tufa-művekkel szemben. A vállalat helyzetét végleg azután az rendítette meg, hogy a FAKSz kijelentette, hogy a tízmillió darab téglára vonatkozó megrendelést visszavonja és csak arra kötelezi magát, hogy négy év alatt összesen 1.800.000 darab téglát vesz át. A további előlegek folyósítását a FAKSz ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Tufa-művek a szállításnak ezt a korlátozását vegyék tudomásul. Minthogy a vállalatnak nagyon kellett a pénz, belement ebbe a megegyezésbe, amely végeredményben azt jelentette, hogy mivel a Tufa-műveknek az egyetlen számbajövő vevője a FAKSz volt, a gyárat le kellett állítani. A vállalat be is szüntette a bánya üzemét, befektetései tehát semmiféle jövedelmet nem hajtottak, ezzel szemben súlyos terhet jelentettek a részvénytársaságra azok a bankkölcsönök, amelyeket ingatlanukra jelzálogi biztosítás mellett vettek fel, és amelyek kamatait rendesen kellett törleszteniük. Rossz üzletek Körülbelül ugyanebben az időben, amikor a FAKS-szal a vállalat az új megállapodást kötötte, még más kedvezőtlen események is történtek. Az Építészi és Kertészeti rt. budapesti , cég két hatemeletes bérház építésére adott a Kondor és Feledi-cégnek megbízást, amely a munkához hozzá is fogott. Utóbb az építtető azt vitatta, hogy a részvénytársaság a szerződést megszegte s ezért 400.000 pengő kártérítés megítélése iránt pert tett a Kondor és Feledi-cég ellen folyamatba. Ugyanakkor, amikor ez történt, a Kúria is ítéletet hozott a Kondor és Feledi cég egy nagyjelentőségű perében, mégpedig a vállalatra nézve kedvezőtlen értelemben. Ennek az ügynek az előzménye az volt, hogy 1922 augusztusában Wallenfeld Irma és társai 8.400.000 korona vételárért eladták Visegrádon levő kőbányájukat a Kondor és Feledi-cégnek oly feltétellel, hogy a vételárból 1.000.000 koronát a vevő azonnal lefizetett, 4.000.000 koronát részletekben volt köteles törleszteni, a vételár hátralékos része pedig mindaddig a cégnél marad, amíg az ingatlanon levő terheket az eladók ki nem egyenlítik. Megegyeztek abban is, hogy mindaddig, amíg a vételár hátralékos, későbben fizetendő része kiegyenlítve nincsen, az ingatlan átírása nem történhetik meg. A Kondor és Feledi-cég, amikor előírt kötelezettségének megfelelt, kérte az eladókat, hogy a bekebelezési engedélyt adják meg. Többen alá is írták az okiratot, Wallenfeld Irma azonban kijelentette, hogy a szerződéshez nem járul hozzá és ezt azzal indokolta, hogy a telekkönyvi állapottal szemben az ingatlannak a Wallenfeld-család több, az adás-vételnél nem szereplő tagja is tulajdonosa, akik az adásvételhez nem hajlandók hozzájárulni. Arra hivatkozott, hogy miután az ingatlant csak egységesen lehet eladni és megvenni, a telekkönyvben nem szereplő tulajdonosok ellenkezése az egész vételt meghiúsítja. Időközben azonban a Kondor és Feledicég 150.000 pengő értékű beruházást eszközölt a bányában, amelynek jogállapota a tulajdonjog kérdésének rendezetlensége folytán egyszerre bizonytalanná vált. Minthogy Wallenfeldékkel megegyezést létesíteni nem sikerült, egyszerre két per is indult meg a kőbánya ügyében, az egyikben Wallenfeld Irma az adásvétel megsemmisítését, a másikban Kondor és Feledi a bekebelezési engedélyek kiadását követelték. Évekig tartó pereskedés után végre a Kúria kimondotta azt, hogy a telekkönyvi tulajdonosokon kívül a család ama tagjaitól is meg kellett volna szerezni a beleegyezést, akik, habár tulajdonosok voltak, de a telekkönyvben nem szerepeltek. Kimondotta továbbá a Kúria azt is, hogy a bányát, a dolog természeténél fogva, csak egyben lehet művelni és ezért az adásvételi ügylet azokkal a tulajdonosokkal szemben is hatálytalan, akik annak idején az eladáshoz hozzájárultak. Elutasította egyben a Kondor és Feledi-cégnek az átírásra vonatkozó» kérelmét is és elrendelte raz' eredeti «s lapot helyreállítását. Ez az ítélet azután a cég helyzetét végleg megrendítette. A Kúria ítélete azt jelentette, hogy ismét évekig tartó pereskedés keletkezik a Wallenfeld-család és a vállalat között, mert összegszerűen el kell számolni a bánya jövedelméről, a beruházásokról, a már kifizetett vételárról és azt a kérdést is el kell dönteni, hogy a hét évvel ezelőtt lefizetett öszszegeket milyen mértékben kell megvalorizálni. Teljesen nyílt kérdés maradt tehát, hogy a vállalat hosszú évek során teljesített befektetéseiből viszontlát-e egyáltalán valamit, sőt még az is lehetséges, hogy a Wallenfeld-családnak még a Kondor és Feledi-cég lesz köteles valamit fizetni, mivy m m m Ezek a — különben a cég által előadott —■ körülmények juttatták oda a vállalatot, hogy a kényszeregyesség megindítását kérje. A német orvostörténészek kongresszusa kapcsán rendezett kiállításon a sok cifra manuskriptum, vaskos kódex és nagyképű foliáns között igénytelen kéziratos füzetke húzódik meg. Valamikor a XVIII. században íródhatott és egy lelkes késmárki magyar — Hungarus Kesmarkiensis — bölcselkedik benne de ingenio Hungarorum. Nem tudjuk, mire jut diáknyelvű disszertációjában ez örökké aktuális probléma korai felismerője. De, hogy a magyar ingénium teremtőereje azóta sem csökkent, azt most már nemcsak mi tudjuk. Lassan-lassan idegenben is megismerik és elismerik a magyarság kulturális értékeit. Tegnap Jedlik Ányos személyében mutattuk be a magyar géniusz teremtőerejét a Budapesten tartózkodó német tudósoknak, csütörtökön pedig ők hódoltak egy jelentőségében talán Jedlik Ányosnál is nagyobb és áldásosabb, de annál mindenesetre tragikusabb sorsú reprezentánsának, Semmelweis Ignácnak emléke előtt. A kegyeletes ünnepen a magyar tudományos élet számos kiválósága hallgatta meg Sudhoff titkos tanácsosnak, a társaság illusztris elnökének alábbi szavait: — összegyűltünk e helyen, hogy tiszteletünket lerójjuk a legnagyobb és eredményekben leggazdagabb magyar orvosok egyikével szemben és még inkább azért, hogy róla megemlékezvén, magunkat becsüljük meg. Hiszen ő, Semmelweis Ignác Fülöp, a halhatatlan kutató és orvos, akinek műve szünet nélkül árasztja áldását az emberiségre, ő alig szorul a mi tiszteletteljes elismerésünkre, amely különben is az ő műve nagyságán mérve, mód fölött szerény! Nemzeti és egyéni géniusz — A legmélyebbre ható és tág területeket érintő kérdések közé tartozik és megoldásában alapvető fontosságú és jelentőségű az a kérdés, hogy nagy, jelentékeny férfiak és nők mennyiben sarjadnak saját nemzetük életéből és talajából. Nem lehetséges, hogy e kérdést ma behatóan vizsgáljuk, vagy éppen el is döntsük. De azt itt felvetnünk épp nekünk, — a történészeknek kötelességünk, nekünk, akik ily vizsgálatot — Semmelweis esetében — teljes joggal a magunk kutatási körébe esőnek ítélünk. — E szinte egyedülálló esetben, elsősorban és különösen mihozzánk illő, hogy az anyanemzet és a géniusz közötti szoros öszszefüggést ,megállapítsuk , hogy őszinte hódolattal hajoljunk meg a nemzet elött, amelyből e férfi származott és amely az ő személyében pazar ajándékot adott saját magának s az egész emberiségnek. Az orvosi érdekkörön belül alig van rá eset, hogy az egész világ orvosai részéről nagyobb és teljesebb hódolat illethetne meg nemzetet, mint Semmelweis esetében a magyart, amelynek öléből az igazi népboldogítás e borosa kikerült. Rajtunk, a természet- és orvostudomány német történészein kívül aligha van még más nemzeti alakulat, amely szívesebben és őszintébben róná le e hódolatot a magyar nemzet iránt, mint mi, — éspedig anélkül, hogy erre más ösztönzést nyertünk volna, mint azt, amely abban rejlik, hogy felismertük a nagy magyar orvos művének értékét és követtük szivünk parancsoló sugallatát! „Bölcsességed meglátja a jövőt. Nem halad el melletted a múlt...“ — Vájjon kire lehetne e látnoki mondást nagyobb joggal vonatkoztatni, mint arra a nagy orvosra, akinek — nem mondhatjuk, hogy ölébe hullott, de igenis mélyreható kutató munkája árán megadatott, hogy az öszszefüggések meglátásával szer legyen a hippokratesi prognostika teljességére, művére és mélységes tisztelettel fejet hajtunk az ő géniusza és művének nagysága előtt. — Ám éppen Semmelweis-szel szemben nem elegendő e hűvös babér. Legyen szabad tehát felkérnem Magyarország — és evvel az egész világ — egész női nemének egy képviselőjét: vonja be a fakadó élet melegségével ékes virágkoszorúval e babért, hogy teljes legyen hódolatunk. Ekkor Hutyra Magdika virágkoszorút helyezett az emlékműre, majd Sudhoff professzor így folytatta beszédét: — Csak most vált teljessé a hódolat, amely megilleti az anyák megmentőjét és virágzó gyermekrajok megáldóját. — És most legyen szabad felkérnem önöket ez ünnepi ténykedés illő befejezésére. — Hagyjuk most el az újólag felékesitett emlékmű szimbólumát, amely testté alakítva állja elénk az ő halhatatlanságát, mely a szárnyra kelő újabb és újabb nemzedékek üdvére napról-napra megújítja az ő termékeny gondolatait s azoknak soha meg nem szakadó tettekre válását, a vivitur ingenio e kézzelfogható megtestesülését — és menjünk el az ő hamvaihoz, amelyek összekötik őt mindnyájunkkal, akiknek meg nem adatott, hogy szellemileg úgy éljünk tovább e földön, mint ahogy ő él: induljunk földi maradványai nyugvóhelyéhez. A többi koszorú Tóth István, Semmelweis utóda, a Pázs Amány Péter egyetem orvosi kara nevében megköszönve a német tudósok hódolatát, azt hangsúlyozta, hogy Semmelweis dicsősége nem csak az orvosi rendé, hanem az egész magyar nemzeté. Idegen neve ellenére izigvérig magyar volt. Magyar nyelven tanított, ami az ő idejében nem volt kötelező és magyar ruhában járt, amikor az tüntetés volt a hatalommal szemben. De magyar volt egész eszejárásában is Igazsága végül is győzött, neve és tanítása betölti a föld egész kerekét. Amint feltámadott Semmelweis igazsága, fel fog támadni a porba sújtott Magyarország is. Hatásos beszédét a Magyar Hiszekeggyel fejezte be Tóth professzor, majd megkoszorúzta Semmelweis szobrát. A főváros nevében Bérczes Jenő alpolgármester tett koszorút Semmelweis szobrára, átírni pedig Sudhoff titkos tanácsos azt jelentette be, hogy a német orvosok deputációja kimegy a Kerepesi-temetőbe is,megkoszorúzni Semmelweis Ignác sírját. Majd sürgönyt olvasott fel, amelyet Parisból küldött a Nemzetközi Orvos Szövetség alelnöke, felkérve Sudhoffot, hogy a világ összes orvosainak és a francia orvosoknak a hódolatát is tolmácsolja a Semmelweis-ünnepség keretében. Tormay Cecile, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében piros-fehér szegfűből álló hatalmas csokrot tett a szobor talapzatára, utána Semmelweis leánya, özvegy Lehoczky Kálmánná koszorúzta meg édesapja szobrát, majd Csilléry András, az Országos Orvos Szövetség elnöke és Kétls László báró koszorúzta meg a szobrot és köszönte meg a német tudósok meleg ünneplését. Tudományos előadások Délután az ünnepséggel megszakított előadásokat folytatták. Elsőnek Ruska profeszszor, a berlini Forschungsinstitut für Geschichte der Naturwissenschaften tudós igazgatója ismertette a Turba I’hilosophonim című alkémista munkát, mely számos kéziratos példányain kívül, aránylag korai kiadásaiban is — az első 1572-ben jelent meg — igen népszerű és nagyratartott segédeszköze volt a bölcsek kövét keresőknek. Három formában is reánk maradt sajnos, mind a három elferdült és sok fordításban és másolásban. Régebbi ismertetei és szövegkritikusai középkori latin munkának tekintették, elsőnek Berthelot, a kiváló francia kémikus gyanította hellén-arab eredetét, Ruska professzor most tüzetesebb vizsgálat alá vette, rekonstruálva, amennyire lehetett, a benne előfordult temérdek nevet is. Kiderült például, hogy Iximidruson tulajdonképpen Anaximindert, Pandolfuson Empedoklest, Lucason Leukippost kell értenünk stb. Kéziratos példányok összevetéséből azt is sikerült előadónak megállapítani, hogy a munka tényleg görög-hellén eredetű és hogy az alkémista irodalomba arab közvetítéssel jutott. A nagy érdeklődéssel kisért előadás után Sigerist professzor a lipcsei orvostörténeti intézet igazgatója, az orvosideál változásairól beszélt az évszázadok folyamán. Úgyszólván minden generáció előtt más és más alakban lebegett a jó orvos és minden jel arra mutat, hogy napjainkban is új orvosideál alakul ki, amely talán a Platón leírta Asklepiost fogja megközelíteni. Végül D’Irsay professzor (Baltimore) beszélt az orvostudomány és az egyetemek viszonyának történelmi kialakulásáról különösen a francia és olasz iskolák történelmi anyagoiból merítve példáit. Semmelweis műve le nemcsak felismerte, mi biztosítja ama sebek gyógyítását, amelyeket az áldás órája ejt a női testem, ami magában véve is felbecsülhetetlen értékű cselekedet. e ismereteket feltáró eredményeiben még lényegesen tovább jutott és ezt itt, ez ünnepélyes órában határozottsággal ki kell emelnünk,mert azt egyesek még mindig el akarják homályosítani, sőt elegen vannak azok is, akik azt hiszik, hogy ezt el sem szabad ismerniök. Semmelweis világosan felismerte, mi okoz komoly, nem egyszer halálos veszedelmet és felismerte azt is, mi módon lehet az előbb elkerülhetetlennek hitt fertőzéses sebbajokat biztosan megelőzni. Semmelweis Ignác Fülöpnek világosan szembeszökő érdeme, való igaz, a gyermekágyi láz biztos megelőzése. Alapjában véve azonban az egész antisepsis és asepsis meglátása és gyógytani jelentőségük felismerése, más szóval: azok megelőző hatalmának teljes megértése: ez Semmelweis műve. Ez áldást terjesztő cselekedete, s e mélységes igazság megismerése sodorta őt utóbb heves küzdelmekbe és érette szenvedett tudományos martíriumot is. Ez az ő tragikuma, amely megkapja szívünket. Mi, a természet- és orvostudomány történeti kutatásának és mélységeiben való feltárásának német képviselői, örömteljesen tesszük le ha A kormány megveszi az andornaki bányát ? A pénteki tárgyaláson a vállalat helyzetét Czigler István dr. vagyonfelügyelő ismertette, majd Konkoly-Thege Pál könyvszakértő terjesztette elő véleményét, amely szerint a vállalat összes tartozásai kellőképpen fedezve vannak és annak ellenére, hogy a zálogjogiig nem biztosított, bejelentett követelések összege egymagában 2.200.000 pengőre rúg, a cégnek még mindig nagy vagyona van, úgyhogy remélhető, hogy a vállalat által tett egyességi ajánlatot be lehet tartani és a hitelezők kivétel nélkül megkapják pénzüket, sőt a kvóta felemelése is indokolt lenne. A jelentések ismertetése után ifj. Térfy Gyula ügyvéd szólalt fel és kérdést intézett az adóshoz, hogy amennyiben az andornaki Tufa-bánya eladásra kerül, a vevő megkapja-e a bányával együtt a homoktéglák előállítására vonatkozó szabadalmi jogot is, mert enélkül a bánya, természetesen, nem ér semmit. Az adós erre a kérdésre kijelentette, hogy amennyiben a bányát szerződés útján veszik meg tőle, az esetben a szabadalmat is átruházza, ha azonban a bányát elárverezik, úgy a szabadalmat magának tartja meg, amely esetben, természetesen, a bánya lényegesen kevesebb értéket reprezentál. Arra való figyelemmel, hogy a vagyonfelügyelő és a könyvszakértő jelentése szerint az adós cég helyzete elég kedvező, a hitelezők magasabb kvóta felajánlását kérték már csak azért is, mert értesülésük van arról, hogy a kormány tárgyalásokat folytat a céggel az andornaki bánya megvásárlása és üzembehelyezése felől. Miután az adós kijelentette, hogy a kvótát a maga részéről felemelni hajlandó, a mai tárgyalást elnapolták azzal, hogy a következő tárgyaláson az adós újabb egyességi ajánlatot fog előterjeszteni, bér koszorúnkaz a nagy magyar orvos emlék